Markolatig hatoló ké(rdé)s

A több szóból álló szerkezetek írásával sokszor csak a baj van. Külön vagy egybe? – Ez itt a kérdés. A magyar nyelvhasználók nagy része nem képes követni a szabályokat. És emiatt aligha ők hibáztathatóak...

Olvasónk, József a következőket írja:

Örülök, hogy rátaláltam weblapjukra!

Kérem, segítségüket a következő szavak összetett szóvá alakításában!  kés, markolat, anyag

Hogy helyes?

kés markolat anyag
késmarkolat anyag
kés markolatanyag
késmarkolatanyag
kés-markolatanyag
késmarkolat-anyag
késmarkolat
markolatanyag

Tisztelettel várom válaszukat!

Oldalunkon már többször kifejtettük, hogy a magyar helyesírásban a különírás-egybeírás kérdése nagyon homályos, gyakran bizonytalan, hogyan kell valamit helyesen írni, és a helyesírási szótárak által ajánlott írásmód sem mindig felel meg a szabályoknak. Ez azonban nem jelenti, hogy semmit ne tudnánk mondani az ilyen szerkezetek írásmódjáról, vagy hogy a fenti variációk közül ilyen vagy olyan szabályok alapján mind elfogadható lenne.

Kezdjük az alapokkal!

Az olvasónk által leírni kívánt szerkezet három elemből (szóból) áll. A legegyszerűbb, ha először azt nézzük meg, hogy ebből kettőt (a kést és a markolatot, illetve a markolatot és az anyagot) miképp kell összeraknunk, és csak utána térjünk rá arra, hogy hogyan kell a hármat együtt leírni!

Mielőtt ebbe belefognánk, le kell szögeznünk, hogy A magyar helyesírás szabályai keveri egyfelől az összetett szó, (szó)összetétel és a (szó)kapcsolat, másfelől az egybeírás és a különírás fogalmát. Hol evidensnek veszi, hogy az összetett szavakat egybe, a szókapcsolatokat külön írjuk, hol pedig általa szókapcsolatoknak nevezett szerkezeteket írat egybe, de van, hogy sok szempontból inkább összetett szavaknak tekinthető szerkezetek különírását javasolja. Mivel a nyelvtani terminusok amúgy is vitathatóak, ezeket nem fogjuk használni (legfeljebb utalunk arra, hogy a szabályzat miképp használja őket), és csak arra összpontosítunk, hogyan kell őket írni.

A kés és a markolat esetében azt érdemes észrevenni, hogy együttesen a jelentésük kb. megfelel az a kés(nek a) markolata szerkezet jelentésének. Az ilyen szerkezeteket a helyesírási szabályzat birtokos jelzős kapcsolatnak nevezi – ne firtassuk, miért (128.). Ezekben az esetekben a szerkezetet külön kell írni. Ám ha a szerkezet jelöletlen (azaz ha a birtokolt dolgot jelölő szón nem áll -(j)a(i)/-(j)e(i) elem), akkor a szerkezetet birtokos jelzős összetételnek nevezi: az ilyeneket pedig egybe kell írni: késmarkolat.

A markolat és az anyag esetében szintén szerencsénk van, hiszen e szerkezet jelentése szintén az a markolat(nak az) anyaga szerkezetéhez hasonló, ezért szintén egybe kell írni: markolatanyag.

Ez eddig könnyű, igaz? A nehézséget inkább az okozza, hogy  sok ilyen szerkezettípus van, és aligha tudjuk megjegyezni mindnek az írásmódját. Szerencsénkre azonban van egy módszer, amelyik sokkal hatásosabb, és az esetek nagy részében – ha nem is mindig – működik. Elég, ha a hangsúlyozásra figyelünk. Vessük össze ezt a két mondatot:

A kés markolata eltörött.

A késmarkolat eltörött.

Ha egymás után kiejtjük a két mondatot, akkor érezhetjük, hogy az első esetben a mar- szótagra külön hangsúly esik, külön kis dallamot indít. Bár a helyesírási szabályzat nem ismeri be, a szabályok tipikusan a hangsúlyviszonyokra épülnek, és az ezekre vonatkozó szabályokat igyekeznek körülírni helyesírási szabályokként. Akik jól írnak helyesen, azok általában nem a szabályokat tudják jól, inkább ilyen támpontokra figyelnek – akár öntudatlanul is.

Rakjuk össze!

Innen már látszólag nincs nehéz dolgunk, hiszen csak két dolgot kell összeraknunk: a kést és a markolatanyagot, vagy a késmarkolatot és az anyagot. A kérdés szempontjából ez látszólag mindegy, hiszen az előbbi az a kés(nek a) markolatanyaga, az utóbbi a késmarkolat(nak az) anyaga szerkezetnek felel meg, tehát az eddigiek alapján könnyű dolgunk van, a szót egybe kell írni: késmarkolatanyag.

Csakhogy nem eszik ám olyan forrón a kását! Hiszen így a magyar helyesírás túlságosan egyszerű lenne! Éppen ezért bevezettek egy kiegészítő szabályt. Ezt, az elrettentés kedvéért, idézzük.

138. Szóösszetétel révén gyakran keletkeznek hosszú szavak. Ezeket bizonyos esetekben célszerű kötőjellel tagolni, hogy könnyebben olvashatók legyenek.

A két egyszerű közszóból alakult összetételeket egybeírjuk: asztallap, felezőegyenes, matematikatanítás, nitrogénasszimiláció, paradicsomsaláta, televíziókészülék, teljesítménynövekedés stb. [...]

A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket általában ugyanúgy egybeírjuk, mint a kéttagúakat: cseppkőbarlang, gépkocsivezető, ivóvízellátás, készruhaáruház, pénzügyőrlaktanya, rádiószaküzlet, úttörővasút, nyersolajmotor, rendőrjárőr, barnakőszénkoksz, mértékegységrendszer stb. – A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban már többnyire kötőjellel tagoljuk két fő összetételi tag határán: csapatzászló-avatás, dokumentumfilm-bemutató, könyvritkaság-gyűjtemény, tornász-csapatbajnokság, munkaerő-nyilvántartás, foszforműtrágya-gyártás stb.

[...]

Tehát: ha az összetétel legalább három szóból lett összerakva, és a szótagjainak száma legalább hét, akkor kötőjellel kell írni. Erre a szabályra sokan csak félig-meddig emlékeznek, és vagy azt hiszik, hogy minden „többszörös összetételt” kötőjellel kell írni, vagy azt, hogy minden hat szótagosnál hosszabb, egyébként egybeírandó szerkezetbe kötőjelet kell tenni. Hogy a szabályzat szerkesztői miért pont hat szótagnál húzták meg a határt, és hogy miért íratják egybe a hét vagy nyolc szótagos összetételeket csak azért, mert azok két elemből állnak – nos, erre a kérdésre aligha lehet értelmes választ adni.

A szabály látszólag megengedő, hiszen az szerepel benne, hogy „többnyire”: ennek azonban ne örüljünk, egyszerűen arról van szó, hogy vannak ide tartozó szavak, melyet valamiért az illetékes bizottság jobbnak látott egybeíratni: külügyminisztérium, belügyminisztérium.

A szabály értelmében tehát a késmarkolatanyag lesz a helyes írásmód, hiszen éppen hat szótagból áll. De ez csak a szerencsés véletlennek köszönhető!

Ha olvasónk a kés helyett a fegyver vagy a pisztoly szavakat adta volna meg, akkor kötőjellel kellene írni: pisztoly-markolatanyagnak, ha a szándékolt jelentés ’pisztoly markolatanyaga’, és pisztolymarkolat-anyagnak, ha a szándékolt jelentés ’pisztolymarkolat anyaga’. Nem lévén markolatszakértők, nem tudjuk megállapítani, melyik a valószínűbb, de lehetséges, hogy mindkettő elfogadható. A Szabályzat által példaként megadott tornász-csapatbajnokság azért nem szerencsés, mert a ’tornászok csapatbajnoksága’ jelentést sugallja, holott a ’tornászcsapatok bajnoksága’ éppúgy elképzelhető, tehát a tornászcsapat-bajnokság írásmód éppen olyan helyes – illett volna tehát mindkettőt megadni!

Ha valaki még mindig úgy gondolja, hogy ez azért nem olyan bonyolult, annak ajánljuk figyelmébe a 138. pont folytatását, ahol a szótagszámlálás szabályairól esik szó.

Az úgynevezett szótagszámlálás szempontjai a következők:

Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát kell érteni: cserépedénygyártás, cserépedénygyártásnak,
cserépedénygyártásban; honvédemlékmű, honvédemlékműveink; stb. – A származékszók képzőeleme azonban beleszámít a szótagszámba: kerékpárjavítás, kerékpárjavításokat; élelmiszerkészlet, élelmiszerkészletüknek; de kerékpár-javítási, (bőséges) élelmiszer-készletű stb. – Gyakorlati megfontolásból az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük külön összetételi tagnak: előadó-művészet, kölcsön-visszafizetés stb.; de: befogadóképesség, állománykiegészítés stb.

[...]

És ha valaki azt gondolná, hogy ezzel a kérdés le van zárva, és most már bármelyik késes és köszörűs helyesen ki tudja írni műhelye ajtajára a megfelelő reklámfeliratokat, ki kell ábrándítanunk. Ha például csontmarkolathoz való anyagot reklámozna, azt kellene kiírnia, hogy csontmarkolatanyag, ha szilikonmarkolathoz valót, akkor szilikonmarkolat-anyagot. Ez a fentiek fényében nem meglepő. Ám ha csontból vagy szilikonból készült markolatanyagot szeretne reklámozni, akkor nem csontmarkolatanyag, illetve szilikon-markolatanyag a helyes megoldás, hanem csont markolatanyag, illetve szilikon markolatanyag. Hogy ebben az esetben a máskor egybeírt előtagot (csontmarkolat, szilikonmarkolat) miért kell ilyenkor külön írni, már egy egészen más kérdés... de ebbe most nem szaladunk bele.

Kapcsolódó tartalmak:

• Fitneszvilágbajnok vagy fitnesz világbajnok?
• Nem verbális, nem-verbális, nemverbális?
• A nevek dzsungelének szélein
• Kis bigyók az ige előtt
• Határok: ameddig a hangtan ellát

Hasonló tartalmak:

• 10 éves bringa – szerelési gyakorlattal
• A helyesírás Szkülláján és Kharübdiszén túl
• A hivatalos elnevezések esete a helyesírással
• A képaképben-probléma
• A leggyakoribb helyesírási hiba, amit senki sem vesz észre

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)