Létezik-e szerb-horvát nyelv?
Nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy a szerb és a horvát egy nyelv-e, vagy kettő. Tisztán nyelvészeti szempontból nem is lehet rá válaszolni.
Sz. Róbert tette fel a következő kérdést, ami bizonyára sokakat foglalkoztat:
Arra lennék kíváncsi, hogy létezik-e szerb-horvát nyelv? A mostani politika ezt határozottan elutasítja! Pedig szerintem létezik.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Annak, hogy milyen nyelvváltozatokat tekinthetünk egyetlen nyelvnek, és milyeneket kell külön-külön nyelvnek tekinteni, nincsenek elfogadott nyelvészeti ismérvei. Még a kölcsönös érthetőség sem alkalmas szempont, mert különböző fokozatai vannak, nehezen lehet jól meghatározni. Mindenesetre kölcsönösen értik egymást a csehek és a szlovákok (részben a közös múltjuk miatt is), mégis külön nyelveknek szokták őket tekinteni.
A volt Jugoszláviában beszélt ún. délszláv nyelvek közül a keleti délszláv makedónt önálló nyelvnek szokták tekinteni (bár meglehetősen közel áll a bolgárhoz). A nyugati délszláv nyelvek közül a szlovén nyelv egyértelműen önálló. A szlovének a szerbekkel, bosnyákokkal, horvátokkal, montenegróiakkal nem is értik meg egymást kölcsönösen. A többi nyugati délszláv nyelvváltozatot szokták összefoglalóan szerb-horvátnak (vagy horvát-szerbnek) nevezni.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A szerb-horvát nyelvváltozatok története is rettentő bonyolult. Bizonyosnak látszik, hogy valamikor léteztek önálló horvát és önálló szerb nyelvváltozatok. (Ezek első nyomai a 9. századig nyúlnak vissza.) Ugyanakkor mind a szerb, mind a horvát nyelvnek rengeteg helyi változata alakult ki. Valószínűleg elég korán, de legkésőbb a 19. századtól kezdve a horvát és a szerb nyelvváltozatok intenzív kölcsönhatásba kerültek. Ma is az a helyzet, hogy számos nyelvváltozatot beszélnek az országhatároktól függetlenül, azokat keresztezve. De Jugoszlávia felbomlása óta mind a négy utódállamban (Szerbiában, Boszniában, Horvátországban és Montenegróban) megindult vagy megerősödött a szabványosítás. Ezt sokszor az is jellemezte, hogy szándékosan eltérő kifejezéseket tettek meg szabványosnak, mint amelyeket a szomszédos államokban használnak. Például a ’repülőtér’ Jugoszlávia minden nyelvén aerodrom volt, az új horvát szabvány szerint viszont horvátul zraćna luka (szó szerint: ’légikikötő’).
A szerb, horvát, bosnyák és montenegrói szabványosított nyelvváltozatok egymás számára kölcsönösen érthetőek. Ugyanakkor a helyi nyelvváltozatokat általában megpróbálják visszaszorítani (például Horvátországban sem a nemzeti, sem a helyi tévé- és rádióadókon nem engedélyezik őket). Különösen Horvátországban van rengeteg, sok száz helyi beszélt változat (az ország története és a számtalan sziget miatt), és ezek közül sokan nem értik meg egymást.
Egyébként sem a politika, sem a nyelvészek nem egységesek ezeknek a nyelveknek az elnevezésében. Szerbiában például nem haboznak a saját nyelvüket szerb-horvátnak vagy horvát-szerbnek nevezni; Bosznia-Hercegovinában inkább bosnyáknak, Montenegróban pedig inkább szerbnek hívják az emberek a saját nyelvüket (pedig a montenegrói sok szempontból inkább a horvát nyelvváltozatokhoz áll közel). A horvátok egyértelműen horvátnak hívják a saját nyelvüket (egyébként a szabványos horvát egy főleg Hercegovinában beszélt nyelvváltozaton alapul), és a horvát nyelvészek közül sokan tagadják is a szerb-horvát létezését.
A délszláv nyelvek problémájával már többször foglalkoztunk a Nyelv és Tudomány oldalain:
Mi lesz az Unió 24. hivatalos nyelve?
Szaporodó délszláv nyelvek: a montenegrói
Jó úton halad a magyarországi bunyevác kisebbség
Hogy beszél a szomszéd? Szláv nyelvek és eredetük
Van valaki, aki le tudna nekem fordítani 1-2 mondatot horvátra?
hr.wiktionary.org/wiki/Srpsko_-_hrvatski_rje%C4%8Dnik szerb-horvát különbség
@qsoe:
A kölcsönös érthetőség eléggé szubjektív, és sok mindentől függ (többek között a szövegkörnyezettől és az illető "nyelvérzékétől", fantáziájától). Általánosságban azt lehet mondani, hogy az egymáshoz legközelebbi rokon nyelvek beszélői az indoeurópai nyelvcsaládon belül – legalább írásban – jól megértik egymást. A lengyelnek a cseh és a szlovák nyelv a legközelebbi rokonai, tehát velük lehet kölcsönös érthetőség; a délszláv nyelveket (szerb, horvát, bosnyák, macedón, bolgár) viszont már nem értik a csehek, szlovákok és a lengyelek.
A keleti szláv nyelvek (orosz, ukrán, belorusz) között szintén magas a kölcsönös érthetőség, ha jól tudom.
Az újlatin nyelvek között az Ethnologue még számszerűsíti is: pl. a spanyol és az olasz között 82% a kölcsönös érthetőség; a spanyol és a portugál között 89%, de beszédben mégsem értik egymást a nagyon eltérő kiejtés miatt, csak írásban, úgy viszont sokszor meg sem lehet egymástól különböztetni őket.
A következő cikket ajánlom elolvasni:
hu.wikipedia.org/wiki/Kölcsönös_érthetőség
Van valamilyen leírás arról, hogy az európai nyelvek mennyire érthetőek a rokonok számára?
Pl egy lengyel jobban érti a horvátot, mint egy francia az olaszt. Az átlagos beszélőt (tvbemondó) feltételezve.
Kiegészítő olvasmányként még ajánlanék néhány cikket a blogomból:
Nyelv vs. nyelvjárás:
elmexicano2010.blogspot.com/2010/12/nyelv-%C3%A9s-nyelvj%C3%A1r%C3%A
Dialektuskontinuum:
elmexicano2010.blogspot.com/2010/12/dialektuskontinuum-es-makronyelv
Köszönöm, hogy a levelem alapján megírták ezt a cikket. Úgy látom, hogy ez a nyelv továbbra is kérdéses, akár a macedón. A fenti cikkből is látszik, hogy a politika milyen mértékben képes a nyelvet, vagy nyelvjárást befolyásolni.