Mit tudunk a bosnyákról?
Szarajevó, balkáni háborúk, Bosnyák téri piac… valószínűleg ezek jutnak eszébe az átlag magyarnak, ha a bosnyák szóval találkozik. Mennyit tudunk vajon erről a horvátok és szerbek között élő kis népről és nyelvéről? A multietnikus Balkán-félszigeten beszélt számtalan különböző nyelv közül a bosnyákot mutatja be cikkünk.
Szerbek? Vagy horvátok? Muzulmán szlávok vagy szláv muzulmánok? Különálló nyelvet beszélnek egyáltalán? Számtalan efféle kérdés merülhet fel az emberben, ha eszébe jut elgondolkodni rajta, kik és mifélék a tőlünk nem is olyan messzire élő bosnyákok.
Hányan és hol?
Ma 2,2 és 4 millió közé teszik a bosnyákot beszélők számát. A nyelvet Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia és Montenegró területén ismerik és használják. Boszniában hivatalos nyelv, de Montenegró és Szerbia egyes településein is engedélyezett a hivatalos használata.
Nem véletlen a beszélőkre vonatkozó óvatos fogalmazásunk – ha ezeknek az (anyanyelvi) nyelvhasználóknak a nemzetiségét is meg kellene határoznunk, komoly bajban lennénk. És nem csak azért, mert a Balkán olvasztótégelyében a lehetséges összes módon keveredtek már a legkülönbözőbb, persze főként délszláv népek és népcsoportok. Hanem azért is, mert már első lépésben gondolkodóba esik az ember: kire is mondjuk, hogy bosnyák? Bosznia és Hercegovina állampolgárára? Netán a muzulmán vallásúakra? Vagy a bosnyák anyanyelvűekre? Egyáltalán, milyen a bosnyák nyelv?
Nos, ha nagyon leegyszerűsítjük: olyan, akár a horvát vagy a szerb. A gyakorlatlan magyar turista aligha tudja megkülönböztetni egy bosnyák házaspár beszédét egy horvátétól, mondjuk, Szarajevó utcáin. De nincs miért megrónunk szegény magyar turistát – a különbségek ugyanis valóban nehezen állapíthatók meg, sokszor még a (valamelyik szláv) nyelvet beszélők számára is. Ennek az az egyszerű oka, hogy a bosnyák nyelv valóban mint két mankóra, úgy támaszkodik a szerbre és a horvátra is. A három nyelv egymáshoz való viszonyának talán legérdekesebb eleme, hogy a bosnyák hangtani, alaktani vagy éppen mondattani sajátosságai „vagy a horvát, vagy a szerb, vagy mind a két utóbbi tulajdonságaival azonosak” – olvasható a Wikipédia szócikkében.
(Forrás: Svetlana Maksimovic)
Mit és hogyan?
Ami viszont egyértelműen elkülöníti a bosnyákot rokonaitól, az a szókincse – egészen pontosan a szókincsének erősen törökös jellege. A három nyelv közül ugyanis a legtöbb török szó természetesen a bosnyákban található. A magyarázat itt is kézenfekvő: mivel a bosnyákok muzulmánok, már csak napi rutinjukból, életmódjukból adódóan is fellelhetők a nyelvben olyan kifejezések, amelyeket a másik kettő – ötszáz évnyi török fennhatóság ide vagy oda – nem őrzött meg.
Mivel a bosnyák nyelvhez és kultúrához szorosan kapcsolódik a vallás – és ennek kapcsán a török hódoltság – kérdése is, kihagyhatatlan a történelmi háttér. Az Oszmán Birodalom ötszáz évig tartó fennhatósága idején számos keresztény (ortodox) vallású szláv tért át a Balkánon a muzulmán hitre.
Ugyan a jelenség egyáltalán nem lehetett ritka más térségekben sem, a legtömegesebben viszont minden bizonnyal a bosnyákok lakta területeken ment végbe – írja töriblog. Olyannyira, hogy ma már gyakorlatilag egyet jelent a „bosnyák” a muzulmán vallású délszlávval, hiszen rajtuk kívül elenyésző a „muszlim”, ahogyan magukat nevezik, a délszláv népek között.
Az lenne tehát a csoda, ha nem hemzsegnének török jövevényszavak a nyelvben. Míg a horvátban és a szerbben a nyelvújítás és reformok hatására igen kevés, addig a bosnyákban számtalan török vagy török eredetű kifejezés fordul elő.
Honnan és hova?
Rendkívül érdekes a nyelv két tűz közötti helyzete: egyformán megértik a szerbek és a horvátok is, a nyelvtan terén csupán minimálisak az eltérések. A bosnyák azonban mégsem pusztán e két nyelv sajátos nyelvváltozata.
A szókincsben különösen látványosan tetten érhető, hogy mindkét nyelvvel szoros szimbiózisban élt és él a bosnyák. Amellett ugyanis, hogy bizonyos kifejezések a szerbbel, míg mások a horváttal azonosak, előfordul az is, hogy a szerb és a horvát nyelv megfelelő szava, szókapcsolata egyaránt szerves része a bosnyák szókincsnek.
Jó példa erre a hónapok neve. Míg a szerb a latinos változatot használja az év hónapjainak megnevezésére (januar, februar, mart...), addig a horvát az értelmező megoldást választja, és „horvátosított” néven nevezi őket: travanj (vagyis fűnövés: április), listopad (vagyis levélhullás: október). A bosnyák nyelv roppant toleráns módon mindkét megnevezést átveszi és használja is. Igaz, a latin eredetűt részesíti előnyben. Ez a hozzáállás egyébként megfigyelhető az idegen szavak átvételében is. Akárcsak a szerb nyelv, a bosnyák is hajlamos befogadni a latin eredetű, idegen szavakat – a horváttal ellentétben, ami általában ragaszkodik a szláv alapú megnevezésekhez.
Ábécéjük latin betűs – a cirillből a török idők alatt arabra, majd onnan a latin betűkészletre váltottak. A ma használatosabb latin mellett – ismét a kompromisszum jegyében – ugyanakkor a cirill írást is elfogadják.
Kinek és minek?
A balkáni délszláv nyelveket összefűző kapcsok tehát szorosak – bármennyire is próbálják azt alkalmasint minél távolabbinak feltűntetni különböző korok különböző politikusai. A bosnyák nyelv csupán 1995 óta különül el hivatalosan is többi délszláv rokonától. A bosnyákokat és nyelvüket kevésbé (vagy legfeljebb vendégmunkásként) ismerő európaiak sokan vélhetik úgy, a bosnyákok nem is beszélnek „különálló” nyelven. Míg a horvát vagy a szerb a turizmus, a politika vagy a sport miatt ismertebb lehet a számunkra, addig a bosnyákokat nem egy helyen emlegetik pusztán muzulmán vallású szlávokként, nyelvüket pedig eltörökösödött szerb nyelvként. Kíváncsiak lennénk azonban, mit szólnának a nyelvüket nap mint nap bosnyákként használók ehhez. Valószínűleg vállat rándítanának, netán még a szájuk is mosolyra húzódna, azután visszatérnének teendőjükhöz vagy folytatnák a csevegést szomszédjukkal – bosnyákul.