Rejtőzködők Európa közepén: kik azok a vendek?
Él a Muravidéken egy kisebbség, ami a 19. századtól kezdve voltaképpen máig parázs viták kereszttüzében áll. Hol a vandálok leszármazottainak, hol ősszlávoknak, hol pedig szláv magyaroknak tekintették őket, attól függően, hogy a politika szeszélye mit diktált. Vajon kik is valójában a vendek?
Képzeljük magunk elé egy kis szlovén falu, mondjuk Őrihodos boltját: ha ide betér egy ljubljanai, akkor igencsak fülelnie kell, hogy megértse a boltos válaszát – és persze a boltosnak is ügyelnie kell, hogy pontosan teljesítse a vendég óhaját. Őrihodos, illetve az egész Muravidék nyelve ugyanis olyannyira eltér a sztenderd szlovén nyelvtől, hogy beszélőit, a vendeket sokan külön népcsoportként tartják számon. De vajon mi az igazság?
(Forrás: Wikimédia/Bellosics Bálint)
Vend vagy slovenec?
Az a népcsoport, amit mi vendként tartunk számon, részint Vas megyében, részint pedig Szlovéniában, a Muravidéken él. Számuk a mai Magyarország területén körülbelül ötezer főre tehető, míg a határon túl körülbelül nyolcvanezer vend él. Ezen kívül jelentős kisebbség él még az Egyesült Államokban is, ahová a 19. században a vendek köréből is sokan vándoroltak ki a jobb boldogulás reményében.
A vendek helyzete tulajdonképpen sokban hasonlítható a csángókéhoz: mi magyarnak tartjuk őket, a románok pedig előszeretettel vitatják el a csángók magyarságát – éppúgy, ahogyan egyes magyarok kétségbe vonják a vendek szlovénségét.
Vend irodalom
A 16. század végén keletkezett Régi martyánczi énekeskönyv az első teljes terjedelmű munka vend nyelven. Eredeti szerzői evangélikusok voltak, de a rekatolizáció után a katolikusok is folytatták az írást.
Az első nyomtatásban megjelent vend könyv Temlin Ferenc 1715-ös katekizmusa volt. Mivel a protestáns iskoláknak akkor még nem volt saját nyelven írt könyvük, egy ideig ebből tanították olvasni a gyerekeket. (1725-ben már megjelent az első tankönyv.)
Az írott nyelv megalapozása azonban Küzmics István nevéhez fűződik, aki ábécéskönyvet, tankönyvet, katekizmust és szertartáskönyvet is írt, illetve a katolikus Újtestamentumot is lefordította. Imakönyvét, ami 27 kiadást ért meg, a vend nyelv „oszlopának” tekintik.
Tankönyvet Küzmics Miklós is írt, amely egészen 1868-ig minden vendvidéki elemi iskolában használatban volt.
Máig vannak írók (pl. Feri Lainšček, Milan Zrinski, Milan Vincetič), akik vendül is írnak könyveket, verseket, cikkeket.
A nyelvészek egyetértenek abban, hogy a vend nyelv a szlovén egyik önállósult dialektusa, ami elsősorban szókincsben, ragozásban és kiejtésben tér el a bevett szlovén nyelvtől. Érdekes, hogy bár a vendül beszélők magyarul megszólalva többségében vendeknek vallják magukat, saját anyanyelvükön ezt a megnevezést sohasem használják: hagyományos önelnevezésük a slovenec, slovenci (szláv, szlávok). Lássuk, mi ennek az ellentmondásnak a történelmi magyarázata.
Vandálok vagy ősszlávok?
A vend nyelven beszélő szlovének területét a középkortól kezdve Tótságnak nevezték. Csakhogy a tót egy általános elnevezése is volt a szláv népeknek a magyar nyelvben, akárcsak a vend kifejezés német nyelvterületen (wendisch, windisch). Ez közrejátszhatott abban, hogy a tótságiakat egy időben az ókori vandálok leszármazottaiként tartották számon. Erre való utalás a 16. században bukkant fel először, amikor Alsólendván kinyomtatták az Agenda Vandalicát. A latin nyelvű szertartáskönyv lingua vandalica néven említi a tótsági nyelvet. Magyarul a vandál vagy a latinos vandalus megnevezés volt használatos. Ekkor azonban még nem különítették el a tótsági szlovéneket a többi szlovéntől.
A kiegyezés utáni Magyarországon aztán erőteljes törekvések bontakoztak ki a kisebbségek magyarosítására. Ezért a politikai körök olyan elméletet dolgoztak ki, amely szerint a Vendvidéken egy önálló, úgynevezett „ősszláv” nyelvet beszélő, a szlovénnal nem azonos vend nép él. Ekkor kezdték arra szorítani a muravidéki lakosságot, hogy magukra a vend elnevezést használják. A 19. század végéig a szlovénok lakta területeken az ő anyanyelvükön folyt a tanítás, majd az asszimilációs politika egyszerűen kiszorította a vendet az iskolákból. Hegedűs Elek bagonyai tanító 1908-as írása jól érzékelteti a korhangulatot: „Midőn jelenlegi állásomat elfoglaltam, első dolgom az volt, hogy a vend tankönyveket kizártam az iskolákból. A lakosság egy kis ideig nyugtalankodott a hirtelen átmenet miatt, de lassan-lassan egészen beletörődött. Ma már nem lehet szó az iskola falain belül a vend nyelvről.” (Szilágyi, 2003.) A tanító hozzáteszi: a gyerekek is kicsúfolják azt, aki vendül szólal meg, s a magyar fokozatosan a liturgiában is átveszi a vezető szerepet.
Viharok kereszttüzében
A trianoni békeszerződés aztán még inkább politikai céltáblává avatta a vendeket. Lakóhelyük kétharmada a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került, és új nevet kapott: Prekmurje, azaz Muramellék vagy Murántúl. Ezután a vendeknek már nemcsak a magyar, hanem a szlovén nacionalista törekvésekkel is szembe kellett nézniük.
Magyarországon ekkor születtek meg azok az összefoglalóan vend teóriaként ismertté vált elméletek, amelyek a népcsoport önálló, szlovéntől független identitását igyekeztek erősíteni, ezzel mintegy jogot formálva a területre és annak lakóira. Ennek hívei egyebek mellett arra hivatkoztak, hogy a vend nyelv a 16. századtól kezdve 300 éven át az oktatás nyelve volt, és olyannyira különbözik a többi szlovén nyelvjárástól, hogy különálló, széleskörű irodalmat tudott produkálni (lásd keretes írás.) Mikola Sándor, a fizikából is ismert tudós pedig a vendek magyarságtudatára helyezte a hangsúlyt az érvelésben. Erre is van azonban ellenérv. „Igaz, hogy a vendeknek volt egy erős hungarustudatuk, de akkoriban ez ugyanúgy elmondható volt a történelmi Magyarországhoz tartozó többi nemzetiségre is. Zrínyi Miklós például egy jeles horvát família sarja volt, mégis a magyar barokk irodalom legjelesebb képviselőjeként tartjuk számon” – cáfolja meg Mikola logikáját Lukács István professzor, az ELTE Szláv Filológiai Tanszékének oktatója, a téma egyik neves szakértője.
(Forrás: Wikimédia/Doncsecz)
Átnevelés
A trianoni fordulatot követően mindenesetre az új hatalom megkezdte a muravidékiek „nemzeti, ideológiai átnevelését”. A szlovének úgy vélték: „Ha a muravidékieket nem neveljük szlovénokká és az SZHSZ királyság állampolgáraivá, bármikor újból elveszíthetjük őket” (Szilágyi, 2003). Ezzel nekiláttak a sztenderd szlovén irodalmi nyelv bevezetésének.
Mivel ez a törekvés meglehetősen erőszakosra sikeredett, sokan örömmel vették, amikor 1941-ben Magyarország ismét visszacsatolta területéhez a Muravidéket. Ám a régi-új hatalom sem hozott sok jót: 1941 és 1945 között még nagyobb lendülettel folytak a magyarosító törekvések, mint a Monarchia korában. Ekkor valamennyi, még működő vend nyelvű újságot betiltották, és idővel a vend nyelvű könyvek kiadása is leállt.
1945 után a jugoszláv kommunista rezsim nem állította vissza a vend nyelvű sajtót, részben azért, mert az azt művelők többségében evangélikus vagy katolikus papok voltak, akik a két világháború közötti írásaikban rendszeresen tettek közzé kommunistaellenes kijelentéseket.
Szlovénia sem a függetlenség 1991-es kimondása után, sem az EU-csatlakozást követően nem ratifikálta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, pedig ennek az elvei voltaképpen megfelelnének a vendre. Az okmány szerint a regionális nyelv „kritériumai” a következők: az adott állam olyan polgárai beszélik, akik a lakosság többi részénél számszerűen kevesebben vannak, és nyelvük különbözik a lakosság többi része által beszélt nyelvtől. Meg kell jegyezni azonban, hogy a szlovén állam európai mércével mérve is meglehetősen széleskörű jogokat biztosít a területén élő többi kisebbségnek, így a magyaroknak, az olaszoknak és a romáknak is.
Egy s más a vend nyelvről
Szlovéniának a maga 2 millió lakosához képest viszonylag sok, közel 40 különböző nyelvjárása van. Ezek legnagyobb része számos eltérést mutat az írott nyelvtől, de míg a vend egészen a 20. századig megőrizte különállóságát, addig a többi szlovén régióban a 19. század végére már csaknem mindenhol a France Prešeren által sztenderdizált szlovén nyelvet használták.
A vend mind a ragozás, mind a szókincs, mind a kiejtés szempontjából meglehetősen eltér a sztenderd szlovéntól. Ragozás tekintetében csak a példa kedvéért: a nyelvjárásról szó alakjai szlovénul o narečju és vendül o narečji, míg a Muravidéken szó szlovénul v Prekmurju, vendül v Prekmürji.
A szókincsben egyes források szerint körülbelül 50 százalékos eltérés lelhető fel a szlovén és a vend között. Az eltérő szavak között vannak teljesen különböző alakok, és olyan szavak is, amiket a vend csupán eltérő alakkal és kiejtéssel mond. Pl. a vezető szó szlovénul vladar, vendül ládar, a száj pedig szlovénul usta, vendül vüsta.
Kiejtés terén a vendet különlegesen ízesnek mondják a szlovénhoz képest, főként a diftongusok gyakori használata miatt. A híd szó például szlovénul most, vendül moust, a fehér szlovénul beli, vendül bejli, míg az ág szlovénul veja, vendül pedig vejka. (A csángó analógia már csak azért is helytálló, mert ez a nyelvjárás is számos archaikus formát őrzött meg.)
„Én vend vagyok”
Egy biztos: a vendek – bár etnogenetikailag egyértelműen a délszláv népcsoporthoz sorolhatók – rendelkeznek egyfajta önálló identitástudattal. Lukács István professzor, akit családi kötelékek is fűznek a Rábavidékhez, elárulja: a kisgyerekek egy része máig a vendet tanulja meg anyanyelveként, vagyis a szülők nem az irodalmi nyelvet használják otthon. Még inkább megvilágító erejű azonban egy személyes története: „Évekkel ezelőtt egyszer csak becsengetett hozzánk egy férfi, aki tört, archaikus szlovénsággal csak annyit mondott: »Ge sam vend«, vagyis: »Én vend vagyok«. Mint kiderült, egészen Amerikából utazott ide, hogy megismerje a népe eredetét, a gyökereit.”
Források:
Lukács István (szerk.): A vend kérdés. 1996.
Bojtár Endre: Kik azok a vendek, s kik voltak a venetek-venedek?
Szilágyi Imre: A magyarországi szlovénokról, avagy régebbi magyar nevükön a vendus-tótokról. In: Limes 2003/3. 83-97.
Wikipédia
Kisebbeket kéne hazudni a magyarosításról meg a vend lapok betiltásáról.
epa.oszk.hu/html/vgi/kardexlap.phtml?aktev=1944&id=3574
[ajá̃já] Rossebbe, elírtam a poszt-ID-t.
@Kormos: (Ezt nem ide akartad.)
Tehát ajánljál [ajánnyá] valamit?
@szigetva: Mifelénk az "ajánl"-ból pont az l esik ki.
@doncsecz:
a kajok Egerszegen élnek.
A szomszédoknál a kaj-horvátoknál is vannak nagyvonalú tervek nyelvtan, biblia, oktatási nyelv, stb. megteremtésére, de azok sem tudnak (mind) megvalósulni. Igaz a horvát irodalmi nyelv az igyekszik a kajból átvenni elemeket, hogy eltávolodhasson ettől a szerbhorvát vonaltól. A gradistyei horvátok jobban állnak, ott már kiadásra kerül az Ószövetség és ezzel befejeződik a teljes Biblia lefordítása, na persze ők anyagilag jobban állnak és nyelvük kérdésében az anyaország sem gáncsoskodik, bár a mai gradistyei nyelv nem az igazi mint egy évszázaddal korábban.
Szerintem a magyar ősnép az. Jól látom a leleteiken a magyar rovást?
A vend nyelvtan kiadása késik, pénzhiánnyal indokolják az egészet, de sokakat nem töltött el nagy lelkesedéssel az ötlet, mert néhány akadémikus még mindig azt próbálja láttatni, hogy Pável nyelvtana propaganda anyag, mert a VMKE (Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület) kérésére írta, de nem értem miért nem látják át a dolgokat: a VMKE valóban propaganda célra akarta felhasználni, ahogy Láposi H. Jenő muraközi nyelvtanát, mely nagy sületlenségeket tartalmaz, ám Pável nem hunyászkodott meg és leírta kereken, hogy a vend a szlovén önállósult, saját normákkal bíró lokális nyelvváltozata. Ezt nem tudom miért nem értik meg a híres szlovén akadémikusok. Szerintem nem is tudnak róla semmit.
Ráadásul ezért a VMKE nem is adta ki a nyelvtant és Mikola Sándor is ellenezte a nagy nyilvánosság előtt, hirdetve, hogy minden vend magyarnak tartja magát és irtózik saját anyanyelve tanulásától. Tehát a Pável-féle vend nyelvtan nem propaganda anyag.
www.kijanca.org/?onej=abt Létrejött ezen az oldalon egy kezdeményezés a szlovén-vend szótár készítésére (vannak más szótárak is, de nem teljes értékűek). Kicsit amatőr a kezdeményezés, viszont elég jó, a látogatók adhatnak be javaslatokat. Egy fiatal diák nemrég írt diplomamunkát amelyben reményét fejezte ki, hogy a vend nyelvet talán újra kodifikálják.
Egy új hírt szeretnék itt közzé tenni, hogy Pável Ágoston 1942-ben írt kéziratos nyelvtankönyvét ki fogják adni, ami rögzítette a vend nyelv normáit. A nyelvtan 1942-ben nem adták ki, mert akkor már javában magyarosítottak, s később már a kommunista diktatúrában nem lehetett ezt megtenni
Egy valamit még elfelejtettem, hogy az említett imakönyv is Miklósé, Istvánnak nem volt
Először Trubar neve szerepelt a cikkben, csak Lukács István professzor észrevételére („A szlovén irodalmi nyelv a 19. század első felében alakult ki, tehát nem P. Trubar, hanem F. Prešeren korában.”) kicseréltem.
Köszönöm a hozzászólást, javítottam.
Megtekintettem a szürke részt is, de ott is látok egy tévedést. Küzmics Miklós tankönyve volt 1868-ig kötelező használatban, Istváné elveszett, csak feljegyzésekből van róla tudomása a kutatóknak.
A szlovén irodalmi nyelvet Primož Trubar hozta létre, nem France Prešeren. Akik hivatkoznak a külön vend irodalomra, a sajtóra, liturgiára azok nem vonatkoztatják el a szlovén nyelvtől, épp ellenkezőleg, szlovénnak tartják, de külön nyelvnek.