Lehet józsefattilás egy irodalomtörténész?
Azt értjük, hogy mit jelent az, hogy „petőfis rím”, vagy hogy „Thomas Mann-os fordulat”. De milyen az az irodalomtörténész, aki „József Attilá-s”? Egy szokásos nyestes választ olvashatnak...
A költőkről és szerelmeikről, múzsáikról szóló hírek mindig fölkorbácsolják az olvasóközönség kedélyeit. Nem is beszélve arról az esetről, amikor több költő rajong ugyanazért a múzsáért. Az pedig már igazán egyedülállóan izgalmas ezek közül, amikor az ugyanazért a múzsáért rajongó poéták egyike öngyilkos lesz nem sokkal azután, hogy a múzsa a vetélytársa homlokát csókolgatta inkább...
Nemrégiben jelent meg a hvg.hu-n Murányi Gábor Költők és Flóra című írása, amely Kozmutza Flóra, József Attila, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc rejtelmes viszonyait taglalja irodalomtörténészek kutatásai alapján. Ismerőseinket azonban mégsem a szerelmi háromszög (négyszög) izgatta föl mindebben, hanem egy nyelvi-helyesírási kérdés. Parázs vitát olvastunk a Facebookon az említett cikk egy mondatával kapcsolatosan. A kedélyeket fölborzoló szöveghely ez volt:
Tasi József filológus nyomozására alapozva a józsefattilás irodalomtörténész, Tverdota György például úgy véli, hogy a Flóra és későbbi férje közötti kapcsolat „a nehézségek dacára 1937 nyarára szerelmi viszonyba torkollott”.
A biztosítékot a józsefattilás jelző használata verte ki. A vita – ahogy előre várható is – két szálon fut a szóalakkal kapcsolatosan: az egyik a helyesírási, a másik pedig a nyelvtani-jelentéstani szokatlanságot / hibát feszegeti. Lássuk először a helyesírási aspektusát a kérdésnek.
József Attila + -s
A józsefattilás írásforma – ez talán mindenkinek föltűnik – nem felel meg az akadémiai normának. A tulajdonnévből képzett melléknevek írásmódját A magyar helyesírás szabályai (AkH.) 164. pontja adja meg. Két eset lehetséges: az egyik az, ha a név egytagú, a másik az, ha a név többtagú. A két esetben két különböző írásmódot kell megjegyeznünk. Ha a név egytagú, akkor a képző közvetlenül kapcsolódik hozzá, és a képzett szót kis kezdőbetűvel írjuk: móriczi, mikszáthos, rippl-rónais, tóthpáli, kispéteres stb. (Utóbbi két példa esetében arról van szó, hogy az eredeti nevek: Tóthpál és Kispéter, nem pedig Tóth Pál és Kis Péter!) Ha többtagú a név, akkor viszont a képzőt kötőjellel kapcsoljuk az utolsó tagjához, és a tulajdonnév nagy kezdőbetűi megmaradnak: Eötvös József-i, Csokonai Vitéz Mihály-os stb.
Mindezek alapján a József Attila nevéből képzett melléknév AkH. szerinti helyesírása: József Attilá-s. Érdekesség, hogy a nagy költő neve éppen olyan, hogy nem szoktunk rá csak a vezeték nevével utalni. (Minden bizonnyal azért, mert a vezetékneve is egy keresztnév.) Tehát ahogy nem beszélünk József-vers-ről vagy József-kötet-ről, míg mondjuk beszélhetünk Ady-vers-ről és Csokonai-kötet-ről, úgy nem képzünk belőle egytagú melléknevet sem. A józsefi kép, józsefes szófordulat nem használatos, míg a babitsi kép vagy a vörösmartys szófordulat teljesen bevett. Marad tehát a kéttagú megoldás.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Lehet-e József Attilá-s egy irodalomtörténész?
A helyesírásinál jóval érdekesebb kérdés, hogy az újságíró által használt józsefattilás irodalomtörténész kifejezés mit jelent. Azoknak az olvasóknak, akik ismerik, vagy a kontextusból kikövetkeztetik, hogy az említett irodalomtörténész, Tverdota György, József Attila-kutató, a mondat nem jelenthet mást, mint hogy ’József Attilával foglalkozó, József Attila életművét kutató’. Kérdés, hogy a József Attilá-s jelző jelenti-e ezt egyébként...
Alapesetben a petőfis kép kifejezés azt jelenti, hogy ’olyan kép, ami Petőfiéire emlékeztet’, a babitsos rím pedig azt jelenti, hogy ’Babits rímeihez nagyon hasonló’. A József Attilá-s gondolat mindezek alapján ’olyan gondolat, amilyeneket József Attila szokott megfogalmazni’. Ugyanakkor el tudjuk képzelni, hogy kontextustól függően változzon a jelzős szerkezet (illetve a jelző) jelentése: Nem jut eszembe József Attilának az a Thomas Mann-os verse. Ez a mondat persze elvileg jelentheti azt, hogy József Attilának azon verse nem jut a megfogalmazó eszébe, ami Thomas Mannéira emlékeztet, de valószínűbb, hogy inkább arra a versre gondol a beszélő, amelyben Thomas Mann szerepel, meg van említve – tehát a Thomas Mann üdvözlése címűre.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy a -s képzős szerkezetek egyik használatukban igenis jelentik azt, hogy ’azzal foglalkozó’: középkoros történész (’a középkorral foglalkozó történész’), franciás szerkesztő (’francia nyelvű anyagokkal foglalkozó szerkesztő’), logisztikás kolléga (’logisztikával foglalkozó kolléga’) stb. Sőt, az alábbi párbeszéd egyáltalán nem hangzik rosszul a számunkra:
– Mi volt a véleménye Kosztolányinak a nyelvromlásról?
– Én pontosan nem tudom, de megkérdezem a kosztolányis kollégámat, ő biztosan tudja.
Látható tehát, hogy annyira nem szokatlan, nem analógia nélkül való az újságíró által használt képzés. A normától eltérő helyesírást pedig lehet, hogy éppen azért alkalmazta, hogy jelezze a bevett jelentéstől eltérő értelmezést. Összességében semmi nagyon felháborító, nyelvet rengető dolgot nem látunk benne. Mennyivel félreérthetőbb lenne például, ha valaki egy Szerb Antal-os irodalomtörténész-ről beszélne...?
@mondoga: Egyébként két okból gyakori a hozzászólás: vagy a cikkben valamit kritizálnak, vagy a kommenteket kritizálják, persze előfordul az egyetértő hozzászólás is, de annak valóban nem ilyen sejtelmes formát szoktak adni, hanem valami támogató szót is hozzáraknak.
@mondoga: "inkább csak félreértés" szerintem meg félreértésből fakadó összetűzés, igaz nem valami komoly összetűzés:-)) "Talán fogalmazhattam volna körültekintőbben" Azér ennyire ne vedd a lelkedre, de ha mégis, akkor engeszteld ki: csoki, kávé, nem tudom mit szeret:-)
@arafuraferi: Szerintem ez nem összetűzés, inkább csak félreértés. Semmi baj, ha tisztázzuk.
Ahogy utólag látom, itt most ez okozta a félreértést: {A kritizált "józsefattilás" írásmód}. Cecília ezt úgy értette, hogy a cikkben kritizált írásmódra reagálok, pedig nem az volt a szándékom. Talán fogalmazhattam volna körültekintőbben, szabatosabban is, de nem gondoltam, hogy félreérthető leszek.
@mondoga: Nem szokott az egyetértéshez, Legközelebb úgy kezdd hogy "szuper a cikk,szerintem is..." akkor nem lesz ilyen összetűzés.:-)
Én az idézett mondatban foglaltakhoz szóltam hozzá. Mert van véleményem. Ha ez a vélemény részben v. egészben megegyezik a cikkíró(k) véleményével, még nem elegendő ok arra, hogy ne mondjak véleményt. Igaz, többször kritizálok, de ez egy ilyen műfaj... :-)
@Molnár Cecília: A kommentet el tetszett olvasni? Nem írta, hogy a cikk kritizálja, de van akik kritizálták :"Parázs vitát olvastunk a Facebookon". Nagyon idegtépő lehet ez az újságírás (meg az az utáni kommentolvasás), pedig te még nem is finnugor cikkeket írsz.:-)
@mondoga: Csak a kommentből gondoltam... A cikk egyáltalán nem kritizálja az idézett írásmódot. A hozzáfűzött kiegészítés viszont a cikkben is szerepel.
@Molnár Cecília: Igen. El szoktam olvasni, most is így tettem.
De mire fel a kételkedés? :-)
@mondoga: A cikket el tetszett olvasni? :-)
"A tulajdonnévből képzett melléknevek írásmódját A magyar helyesírás szabályai (AkH.) 164. pontja adja meg."
Ezek csak konvenciók, nem kőbe vésett törvények. Itt volna az ideje belátni, hogy a törvények, szabályok vannak értünk, nem pedig fordítva.
A kritizált "józsefattilás" írásmód logikusabb, egyszerűbb (csak egy szabályt kell megtanulni), ráadásul - ha belegondolunk - még kifejezőbb is lehet.
Azt is látni kell, hogy József Attila esetében a "petőfis" nem működik, részint azért, mert a "józsefes" szó esetében csak sokadik lenne J. Attila, akire gondolnánk, de egyébként se "állna rá a szánk". :-)
József Attila a magyar átlagpolgárnak JózsefAttila v. Józsefattila... :-)