Ki a mátka?

Szerető a mátka, vagy legjobb barátnő? A népdalok szövegeinél és a népszokásoknál már csak a szó eredete lehet rejtélyesebb.

Olvasóink kérdéseikkel időnként nagyon jól rátapintanak a szótörténet kényes pontjaira. Reméljük, nem baj, ha nem tudunk a kérdésre határozott választ adni: hiszünk benne, hogy a válasz keresése során felmerülő módszertani problémák olvasóink számára is sokkal érdekesebbek, mint maguk a válaszok. József nevű olvasónk például a mátka szóról kérdez:

A mátka szóval kapcsolatban van kérdésem. Annak idején általános iskola első osztályban az énektanárnő, hogy a mátkám az a kedvesem, szerelmem. Viszont akkor nem tudtam hová tenni a mátkámasszony összetételt, hacsak a népdal nem egy házasságtörést (esetleg leszbikus viszonyt) örökít meg.

Nemrég a csángó kultúráról hallgattam vagy olvastam valami ismeretterjesztő anyagot, és ott meglepődtem hogy van olyan hogy ’mátkázó vasárnap’, amikor a lányok ’mátkává’ fogadják egymást – de ez nem szerelmet, kedvest, hanem legjobb barátnőt jelent!

Most akkor az énektanárnőm rosszul tudta? Rémlik hogy van pár népdal ahol tényleg úgy értelmezhető hogy a mátka a kedves, szerelmes szinonímája. Létezett, ill. létezik ez a jelentés, vagy csak félreértés volt? Esetleg földrajzilag mást jelent vidékről vidékre?

Egyáltalán, honnét származik a szó? Finnnugor örökség, vagy átvétel? Tudjuk hogy mit jelentett „eredetileg”?

A mátka szót több különböző értelemben is használták, használják. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a következő jelentéseit tartja számon (zárójelben az adott jelentésben való használatot igazoló legkorábbi adat éve):

1. ’jegyes, különösen a menyasszony’ (1508);
2. ’szerető’ (1519);
3. ’(leánykori) barátnő’ (1760);
4. ’legény, aki pünkösdkor tojást kap egy lánytól’ (1838);
5. ’idősebb nő, néni’ (1953).

Eredetére az egyetlen komolyabban felmerülő magyarázat az, hogy szláv jövevényszó. A különböző szláv nyelvekben a szó ’anya’, ’asszony, nő’, ’anyóka, néni’, ’munkáscsapat gazdaasszonya’, ’anyaállat’, ’méhkirálynő’, ’nőstény’, ’anyaméh (szerv)’, ’folyómeder’. A szó eredetileg az ’anya’ szó kicsinyítő képzős alakja, közvetve vagy közvetlenül ebből vezethető le többi jelentése is. A szláv szó néhány jelentésében bekerült a románba és az albánba is.

A magyar mátka azonban jelentéstanilag nehezen magyarázható a szlávból, hiszen a legkorábbi dokumentált jelentései egy szláv nyelvből sem mutathatóak ki. Az egyetlen olyan jelentése, mely a szláv nyelvekben előfordul, a kései ’idősebb nő, néni’ – ez azonban minden bizonnyal szlovák hatásra alakult ki. Ezt tekinthetnénk az eredeti mátka szótól független, azzal véletlenül azonos alakot mutató jövevényszónak is. A szótár így tekint a moldvai csángó ’méhkirálynő’ jelentésű mátkára is: ezt külön etimonnak, román jövevényszónak nevezi. Az nem derül ki, miért kezeli a két szót, illetve jelentést különbözőképpen.

Kapcsolódó tartalmak:

• Csokkantás és mátkázódás:
  mire jó a verestojás?
• Anya és anyag
• Tilos a мат!
• Anyája
• Abszurd-e az abrosz?

Hasonló tartalmak:

• Az évszázad párbaja
• Honnan jön a kaszroj?
• Ismét a keresztről
  és a kereszténységről
• Keresztény vagy keresztyén?
• Ki gondolta volna?

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)