A hatezer éves magyar írásbeliség
és az írástudatlan Európa
A magyar írásbeliség réginek mondható, de mégsem annyira régi, mint amennyire sokan szeretnék. Azzal pedig aligha öregbítjük érdemeinket, ha mások vívmányairól nem veszünk tudomást.
A korábban már emlegetett gyűjtemény büszkén hirdeti:
Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 6000 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?
Aligha lehet kétségünk afelől, hogy 6000 éves írásbeliségként itt a rovásírásra utalnak. Ezzel a kérdéssel már bőven foglalkoztunk, éppen ezért csak annyit jegyzünk meg, hogy a székely-magyar rovásírás ma ismert formájában csak a honfoglalás után adatolható. Elképzelhető, sőt, valószínűsíthető, hogy hasonló írásrendszert használtak korábban is, de erre nincs bizonyíték – arra meg, hogy mióta írtak egyáltalán, és hányszor változtattak írásrendszert (vagy éppen hányat használtak párhuzamosan), végképp nem utal semmi.
Ennél sokkal izgalmasabb kérdéskör, hogy a honfoglalás idején Európában hol, milyen írásbeliség volt már. Mielőtt azonban ebbe belefognánk, tisztáznunk kell egy kérdést.
Mi az az írásbeliség?
Sokan úgy gondolják, hogy az írásbeliség annyi, hogy egy adott nyelvnek van valamilyen írott emléke, van írása. Csakhogy nem csupán ennyiről van szó. Először is, bármelyik nyelvet le lehet írni, akár úgy, hogy egy másik nyelvre már használt írásrendszert alkalmazzuk jól-rosszul, akár úgy, hogy új írást találunk ki. Ettől azonban még nem lesz a nyelvnek írásbelisége.
Írásbeliségről csak akkor beszélünk, ha az adott nyelven rendszeresen keletkeznek feliratok, illetve hosszabb írásművek. Természetesen ez azt is mutatja, hogy az írásbeliségről aligha beszélhetünk úgy, hogy van vagy nincs: minimális feltétele ugyan a az írás megléte, de igen különböző lehet abból a szempontból, hogy milyen gyakori az írás használata, milyen típusú és terjedelmű szövegek születnek, illetve a lakosság körében mennyire elterjedt az írás ismerete és használata – ráadásul itt is meg kell különböztetnünk a passzív használatot (olvasás) az aktívtól (írás).
Írásbeliség Európában
Kiknek volt írásbeliségük a honfoglalás idején Európában? A görögök tiszta sor, velük most külön nem foglalkozunk. A szöveg említi a rómaiakat is. Na de kik voltak a rómaiak 896-ban? A Római Birodalom 476-ban felbomlott – 843-tól ugyan számolhatunk a Német-Római Birodalommal, de az inkább volt német, mint római. A szerző itt bizonyára arra gondolt, hogy volt latin nyelvű írásbeliség, ami kétségkívül igaz is. Ekkoriban azonban már megjelentek az olyan írott szövegek is, melyek a népi latinság, a ill. a kialakulófélben levő újlatin nyelvek emlékeinek tekinthetők. Például a 842-ben született Strasbourg-i eskü már a francia nyelv első emlékének tekinthető. Ráadásul ugyanez a szöveg egyben a német nyelv első emléke is. Nemhogy ilyen koránra datálható magyar nyelvemlék nincs, de arra sincs bizonyíték (sőt, jelét sem találjuk!), hogy a rovásírást ilyen terjedelmű szövegek rögzítésére használták volna.
A germán nyelveknek azonban ennél régebbi és terjedelmesebb szövegemlékeik is vannak. A legkorábbi valamikor az i. e. 2. – i. sz. 1. századból származhat, az úgynevezett Negaui sisakról. Ez csak egy rövid, sisakra vésett felirat (Harigast, a pap). A felirat rúnaírással készült.
(Forrás: Wikiemdia Commons / Dbachmann )
A germán írás jóval nagyobb teret is nyert, így például a negyedik században a teljes újszövetséget gótra fordították. (A magyar fordítás több mint ezer évvel későbbi.) A gótok azonban kb. 700-ig használhatták ezt a fordítást, tehát a honfoglalás idején nem – fokozatosan felszívódtak az újlatin, illetve szláv lakosságban. (A Krím-félszigeten a 18. század végéig élt egy germán változat, amely valószínűleg a gót leszármazottja volt, de nagyon kevés adatunk van róla.)
A honfogalás korában a szláv nyelvek sem távolodtak még el nagyon egymástól, az első szláv irodalmi nyelvet még közös irodalmi nyelvnek tekinthetjük (habár tulajdonképpen a mai bolgár és macedón előzményének tekinthető). Cirill és Metód hittérítők 863-ban, morvaországi térítő útjukra hozták létre az első cirill ábécét, a glagolitát. A század végére azonban még egy szláv írás megszületett, a cirill. A honfoglalás idején tehát a szlávoknak már két ábécéjük is volt. Ráadásul ezeket az írásokat hosszabb szövegek írására is használták: liturgikus szövegeket írtak, részleteket fordítottak a Bibliából.
(Forrás: Wikimedia Commons / Plp / CC BY+SA 3.0)
Ezen kívül vannak kelta feliratok is: az ősír feliratok a 4-8. századból származnak, és az úgynevezett ogham írással írták őket.
Látható tehát, hogy az írás egyáltalán nem korlátozódott a görög és a latin nyelvre, hanem Európa széles területein kifejlődött. És ekkor még nem is szóltunk a korábbi írásokról, mint például az etruszk, és nem beszéltünk a kelet-európai sztyeppén (feltehetően főként török nyelvekre használt) rovásírások soráról.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (54):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
A honfoglalás korából való, vagy annál régebbi, a székely írás segítségével elolvasható írásemlékek:
A szentgyörgyvölgyi tehénszobor: www.cserepmadar.hu/05/7500-eves-szentgyorgyvolgyi-tehenszobor-hu.htm
A budapesti hun jelvény: hunjelveny.uw.hu/
IX-X. századi afrászijábi tál: szekely-rovasiras.hupont.hu/56/afraszijabi-csereptal
Hun, avar és honfoglalás-kori emlékek: szekely-rovasiras.hupont.hu/47/hun-avar-es-honfoglalaskori-irasemlek
Varga Géza írástörténész
@Roland2:
Nem tudom, milyen régiek az alábbi "mondat alkotó" két betűs szavaink, de mivel tartalmazza a felsorolás az "ír" szavunkat is, érdemes elgondolkozni azon, mi mindent tudhattak azok a népek, akik csupán a magánhangzók megváltoztatásával képesek voltak olyan ismereteket közölni, ami ma is helytálló, de néhány száz éve még nem sokat tudtunk minderről, mivel a mai tudomány nem tartott ott, hogy elfogadhatta volna..
Úr ír:
űr ár ér, őr, eer
(Az "eer" elentése: bizonyára levegő, mely korábban nyílt "e"-vel "er" lehetett írva. "Erő" szavunkban ma is jelen van rövid "e"-vel. Külön hosszú (nyílt) "e"-t ma nem jelölünk magyar írásban, bár létező hang!! nem tudom hány élő szavunkban, pl. a "szerel" második "e"-je ilyen, mely röviddé válik, ha "szerelő"-t mondunk..)
Mai tudásunk (talán újra!!?), hogy az űrből várható becsapódások nagy részét a levegő hatástalanítja, mivel elégnek benne a kisebb méretű, többnyire jeges, köves képződmények..:)
@elhe taifin: A P/F változó betűk, tehát azonosak is lehetnek. Hogy a magyarban is felváltják egymást, arra az a bizonyíték, hogy TÖMEGESEN lehet rokonértelmű szavakat találni P-vel és F-fel.
Pl.: foszt, pusztít - fityeg, pötyög - pad, fed - padmaly, födém, stb.
Tehát ha az egyik fésű és a másik is , az csak olyan jelenség, mint a héberben: a P/F UGYANAZ a betű.
@El Mexicano:
ez igaz, rúnáik voltak! méghozzá ragozós nyelven. De nekem erről igen kevés a forrásom, ha tudnál írni párat megköszönném!
@najahuha:
Szerintem egy ókorí "fésű" említésnél felesleges a kéz ujjait felemlegetni, mert már évszázadok óta használtak fésűket.
Az ókorban a fésű valahogy így nézhetett ki:
romaikor.blogter.hu/384574/agancsfesut_temettek_az_utolso_aquincumi_
m.cdn.blog.hu/ju/juharizsuzsanna/image/2012-04/runen_dpa_2.jpg
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/15/Scythian_comb.jpg/
www.il-girasole.com/images/bronzes/7035.jpg
Esetleg mindkét oldalán fogazott is lehetett.
Ha a görög pszi-hez hasonló nyeles fésűre hasonlított volna a jel, akkor valószínű azt írta volna egy görög, hogy a pszi-hez hasonlít a szkíták p betűje is. Az oldalsó nyeles fésűkről nem nagyon találtam a neten semmi releváns régészeti leletet, így nem tartom valószínűnek, hogy ez akkoriban elterjedt lett volna.
Viszont simán elképzelhető, hogy ha meg is őrződött valamely abc-ben ez a betű, a hangértéke ott már nem P, hanem esetleg PH, F vagy valami egyéb, a nyelvben bekövetkezett hangeltolódás miatt.
@elhe taifin:
Valóban, bár ennek adatolása csak a 16. század végéig képes visszanyúlni.
Vannak aggályaim eme háromágú "Poszeidon-szigonnyal" kapcsolatban.
@najahuha:
"-svéd rúna---- az ami szóba jöhetne belőle, az éppen az "F" hangra való."
Van olyan P is, ami hasonlíthat egy fésűre:
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c3/Dalrunor.svg
@elhe taifin:
-bibloszi írás ( p2) --- emlékeim szerint pszeudohieroglif , szóba jöhet.
-örmény (պ , Պ)---------- valóban, a kelet örmény "peh" bevonható
-svéd rúna---- az ami szóba jöhetne belőle, az éppen az "F" hangra való.
-manipuri (p és ph)--- a "pa" és a "pham" valóban szóba jöhet. Eredete nem bizonyított kellően. VAnnak, akik négyezer évesnek mondják, sokan viszont úgy tartják, a 17. században a bengáliból készítették.
- thai (ผ, พ)----- a ph/p csak nagy erőlködés árán hasonlítható fésűhöz. A földrajzi elhelyezkedés nagyon minimálisra szorítja ennek az írásnak a szkíta íráshoz kapcsolását.
- héber (פ)------ semmi fésű hasonlóság, ez a "kampós" jel maximum fejvakarónak.....
-mkhedruli (პ)----- ez a "katonai" írás nem mindig volt ilyen elterjedt. A régi grúz írások közül csak az egyik. De a formája nagyon kilóg a sorból. Akkor inkább már az Asomtavruli jöhetne szóba, de ez meg kb. I.sz. 430-tól indult.
@najahuha:
"Fel tudod-e sorolni mindazokat a ma ismert betűkészleteket, ahol a P betű egy fésűre hasonlít ?"
pl
-bibloszi írás ( p2)
-örmény (պ , Պ)
-svéd rúna
-manipuri (p és ph)
- thai (ผ, พ)
- héber (פ)
-mkhedruli (პ)
@Roland2: A genetikai kutatásoknál a haploarányok a fontosabbak, mert ezek képesek megmutatni az etnikumok mozgását, kölcsönhatásait más etnikumokkal TÉRben és IDŐben.
Ugyanakkor az is igaz, csak akkor lehetne teljes, ha a társadalom valamennyi egyedének vizsgálata megtörténne.
@doncsecz: Ami a 26 ezer éves "magyar történelmet" illeti, az én megfogalmazásomban mindvégig idézőjelben volt. Tehát ez is jelzi, nem az én fogalomtáramból való.
Talán meg tudnám világítani a helyzetet erős korlátokkal.
Gondoljuk el a nagykörúti villamost a KM-nek, a villamospályáját pedig az időtengelynek. Szálljunk föl a Mester utcánál. Bizonyára többen is fölszállnak. No meg le is. De azért nem ürült ki a villamos..Menjünk mondjuk a Nyugatiig. No kb. itt tartunk most az időben....Aztán mit tudni, mit hoz a jövő... Lehet, hogy idővel a Széll Kálmán térről összekötik a Móricz Zsigmond körtérrel, és aztán kész egy körjárat, de az is lehet, hogy a villamosról végleg le kell szállnia mindenkinek....
@Farkas Magdi: Túlzottan nincs kedvem belefolyni a vitába, de ezeket az "etno-genetikai" kutatásokat ne vegyük szentségnek:itt ugyanis csak a mintaadók genetikai vonalait,kapcsolatait tudják kutatni,mely eredményt nem igazán lehet megalapozottan kivetíteni egy egész népre.Persze próbálnak minél több mintaadót bevonni a vizsgálatba,de egy kb. 12-13 milliós népnél lehetetlen mindenkitől mintát venni (arról nem is beszélve,h. hogyan definiáljuk azt a fogalmat,h. "nép" vagy "nemzet",és ki tartja magát ezekhez tartozónak),márpedig legbiztosabb eredményt így kapnánk.(A mintákhoz kapcsolódóan: csk.blog.hu/2010/03/23/kivirit_meg_a_madjar_nep_faja )
Czeizel a könyvében (A magyarság genetikája) ír érdekes és hasznos dolgokat,de olyan tudományosan kétségbe vonható dolgokat is,mint pl. egy helyen 10 000 éves keltákról (!) ír,vagy a genetikai vizsgálatokra alapozott nyelvcsaládfa-modell,mely minden mai nyelvcsaládot egy nyelvre vezet vissza (bár említi,h. ez nem teljesen elfogadott elmélet).Őmaga is említi a könyvben,h. a vizsgálat eredménye függ a mintaadók számától,a vizsgálati módszerektől (mert egymástól eltérő eredményeket is adhatnak),és a minták szennyezettségétől.Ezenkívól előfordulhat egy populáció története során ,hogy egyes gének kivesznek idővel,génsodródás,génkicserélődés történhet.Tehát egy populáció (tkp. akik azonos identitást vallanak) genetikai összetétele,nem tekinthető mindenkorra vonatkozóan állandónak.
(Azzal kapcsolatban is vitáznak a kutatók,h. a neander-völgyivel keveredett-e a homo sapiens,egyes vizsgálatok azt mutatják,hogy igen,mások azt, hogy nem).
Egyébként az ilyen 20 000 vagy 1 millió éves magyarság elméletekkel inkább nevetségessé tesszük magunkat.
@doncsecz: A forrásaimat több oldalról meg szoktam vizsgálni. Ugyanakkor egyáltalán nem mondtam, hogy tévedhetetlen lennék.
Egy jó kérdés is lehet forrásértékű, ellenben a nyegle, lekezelő "lepöccintés" maximum a cselekvőjét minősíti.
@doncsecz: Vizsgálatok sorozata nem éppen elméleti találgatás.....
ellenben a jelzőosztogatás, és a csípőből kétkedés annál inkább.
Az ÁLTUDOMÁNY szavát is jó volna leporolni, mert a "hivatalos" (kivált ugye a bölcseleti) tudomány is belesétál nem is kevésszer, amikor egy FELTÉTELEZETT dolgot állít be BIZONYÍTOTTként.
Egyszóval: a véleményedet már ismerjük, de hol marad mondjuk az állításaim cáfolata ?
Írtam: Kr.e. 300 körül (Agathon) lejegyezték, a szkíták "P" betűje fésűre hasonlít.
Fel tudod-e sorolni mindazokat a ma ismert betűkészleteket, ahol a P betű egy fésűre hasonlít ?
Persze jó volna azt is tudni, mit tekintettek akkor fésűnek. A régészeti hagyatékok alapján legalább 3, de inkább 4 foga volt.. ( Nem is csoda, hiszen a legKÉZENFEKVŐBB fésű az emberi kéz négy egy sorban (a tenyér végén) elhelyezkedő ujjai...)
Aztán jó volna megcáfolni tárgyi bizonyítékokkal vagy logikai levezetésekkel a számrovások azonosságának dolgait is.
Nálam minimálisan ez a belépő, a többi körítést mellőzni szoktam.
@najahuha: Sőt a forrásaid sincsenek sehol, de azok is affélék lehetnek melyekről Fejes László beszél.