Hajdan és majdan

Vajon véletlenül hasonlít a „hajdan” és a „majdan”, vagy van valami közük egymáshoz?

Az ukrán majdanról írt cikkünk alatt olvasónk azt feszegeti, hogy honnan ered a magyar majdan ’a jövőben’ és a hajdan ’a múltban’ szó. Szerinte a majdan „határozatlan jövőidejűséget jelöl”  – valószínűleg arra gondol, hogy a távoli jövőre utal, míg a hajdan a távoli múltra. Abban feltétlenül igaza van, hogy a két szó az időpont bizonytalanságát is sugallja, konkrét időpontra utaló mondatrészek mellett nem gyakran fordul elő (akkor is inkább magyarázó-kiegészítő jelleggel jelenik meg a konkrét időpont: Hajdan, a 16. században...)

A két alak hasonlóságának első pillantásra nem tulajdonítanánk jelentőséget. A majd és a majdan párhuzama alapján arra tippelnénk, hogy az -an itt toldalék, méghozzá határozószó-képző, mint a gyorsan, lassan stb. esetében. Ennek ugyan ellentmondani látszik, hogy az -an (-en) tipikusan melléknevekhez járul, míg a majd maga is határozószó, azért tudjuk, hogy melléknevekből is születnek határozószók. Például Balassinál még ilyeneket olvashatunk:

Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

A hamar ma már nem használható melléknévként, de Balassinál még úgy jelenik meg – elvben elképzelhető hasonló helyzet a majd esetében is, a *hajd pedig ma már nem létezik. Mivel azonban a h- és a m- szembenállása semmit nem jelöl a magyarban, biztosak leehtünk abban, hogy az -ajd- egybeesése véletlen műve. Lássuk, mit mond erről A magyar nyelv történet-etimológiai szótára!

A majdról és a  majdanról a szótár azt írja, hogy töve az az m- kezdetű mutató névmás lehet, mely a más, ma, most stb. szavakban is felbukkan. A -j- egy eredetileg egy ’hova?’ kérdésre válaszoló esetrag, a -d pedig azzal a ’hol?’ kérdésre válaszoló -t esetraggal azonos, mely pl. a Győrött, Pécsett, itt, ott stb. szavakban is felbukkan (a nyelvemlékekben majt alakban is előfordul). A majdan esetében az -n helyrag bukkan fel: ez az -on/-en/-ön, illetve az általunk említett -an/-en, de megtalálható pl. a -ban/-ben végén is. A majdanbanihoz hasonló szerepben bukkan fel pl. a mostan szóban.

A hajdan esetében a szótár már bizonytalanabb, a legvalószínűbbnek azonban azt tartja, hogy a felépítése megegyezik a majdanéval. Ebben az esetben a töve a ha ’mikor, amikor’ határozószóból keletkezett. (A szót ilyen értelemben nem használjuk, de időre vonatkozó jelentése felismerhető a valaha ’valamikor’ vagy a soha ’semmikor’ szavakban.) A ha eredetét tekintve összefügg a hogy, hol (illetve a hasonló jelentésű nyelvjárási hon ~ hun) szavakkal. Egy másik, a szótár által kevésbé valószínűnek minősített magyarázat a hai időn ’régi/egykori időben’ szókapcsolat rövidülése.

Láthatjuk tehát, hogy olvasónknak ördöge volt: a két szó nagy valószínűséggel összefügg. Ugyanakkor nagyfokú alaki hasonlóságuk nagyrészt a véletlen következménye, nem tudatos szóalkotás eredménye: különböző tövekre idővel ugyanazok a toldalékok kerültek, és a két szó így merevedett meg, vált a mai beszélő számára elemezhetetlenné. (Ezt szokták az esetragok megszilárdulásának nevezni.) Ennek ellenére nem zárhatjuk ki, hogy a két szó kialakulásakor analógiásan hatott egymásra.

Kapcsolódó tartalmak:

• Tegnap és holnap
• Egyszer fentre, egyszer lentre
• Mi az a szerte?
• Hatnékom van
• Azzal vagy avval?

Hasonló tartalmak:

• A paraszolvencia hungarikum
• Anya és anyag
• Ég és ég
• Éhomra – tényleg van ilyen szó?
• Hamis kutyák Dél-Szlovákiában?

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)