0:05
Főoldal | Rénhírek

Főnökasszony vagy főnök asszony?

Egybe vagy külön? Sokszor az a legjobb támpont, amit a helyesírási szabályzat még csak nem is említ. A szabályokkal gyakran úgysem megyünk semmire.

Fejes László | 2014. május 6.

Gyöngyvér nevű olvasónk a magyar helyesírás egyik örök kérdését feszegeti:

Van egy visszatérő problémám, szeretném a segítségét kérni. Ön szerint hogy írjuk helyesen: főnökasszony vagy főnök asszony? És megírná, miért, mi támasztja alá és hol van valahol leírva, ha egyáltalán?

A választ a legegyszerűbb akkor lenne megadni, ha akár a főnök asszony, akár a főnökasszony szerepelne A magyar helyesírás szabályai (AkH.) szótári részben vagy a Magyar helyesírási szótárban. De nem hogy ezekben nem találjuk, de a jóval bővebb példaanyaggal szolgáló Osiris-féle Helyesírásban (OH.) sem.

Ha a szótárak nem adnak tanácsot, kezdjük a szabályokkal! A főnök asszony írásmód mellett szól az AkH. 114 a) pontja. A szótárban többek között a tanár néni tétel mellett találunk utalást erre a szabályra.

A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, esetleg csak nyomatékosító főnévi jelzőket különírjuk jelzett szavuktól: mérnök bátyám, belgyógyász barátunk, közgazdász szakértő, gyermek király, ajándék könyv, rongy fráter, vendég néni, tüzér tizedes, huszár főhadnagy, rendőr százados; csuda jó, kutya hideg; stb. – Hasonlóképpen különírjuk az ilyen alakulatokat is: tanár úr, tanító néni, mérnök kolléga stb.

Elgondolkodhatunk azonban, ha elolvassuk ugyanennek a szabálynak a b) pontját is.

Egybeírjuk viszont az akácerdő, csiperkegomba, diáklány, fenyőfa, fiúgyermek, fűszeráru, kölyökkutya, lakatosmester, legényember, rabszolga, vendégművész stb. típusú (általában fajtajelölő) főnévi minőségjelzős alakulatokat.

Szemanta legyen a talpán, aki egzakt módon meg tudja fogalmazni, mi a különbség egyfelől a mérnök báty és a belgyógyász barát, másfelől a diáklány vagy a lakatosmester, illetve egyfelől a gyermek király, másfelől a kölyökkutya között – és a példákat még sorolhatnánk. A szembeállításra a klasszikus példa az ajándék kosár ’kosár, melyet ajándékba ad valaki valakinek’ és az ajándékkosár ’főleg minőségi élelmiszerekkel megrakott kosár, melyet egységcsomagként, elsősorban ajándékozás céljára értékesítenek’. Még az a különbség is értelmezhető, hogy az ajándék tárgy ’bármilyen tárgy, amit valaki valakinek ajándékoz’, míg az ajándéktárgy ’kifejezetten ajándékozás céljára értékesített tárgy’. A személyek esetében azonban ilyen különbségeket sem találunk.

A tanár nénivel szemben a tanárnő, bajnoknő, művésznő, orvosnő egybeírandó, de a tanár úr, doktor úr, mérnök úr megint külön. Láthatjuk, hogy semmiféle szabályosságról nincs szó – ehhez képest az ilyen szerkezetek írásmódjával kapcsolatban viszonylag kevés problémánk szokott lenni. Hogyan lehetséges ez?

A válasz egyszerű: a helyesírási szabályzat akkor íratja egybe ezeket a szerkezeteket, ha „egyben ejtjük őket”, azaz ha a szerkezetben egyetlen főhangsúly van, azaz a szerkezet második elemére önálló hangsúly sosem esik. Ellenkező esetben külön írjuk őket. A helyesírási szabályzat sosem hivatkozik a hangsúlyra, de a valóságban e szerkezetek írásmódjának szabályozása ezen alapul. Azt persze feszegethetjük, hogy miért hangsúlyozzuk így az egyik szerkezetet, úgy a másikat, erre nincs válasz. (Hacsak nem az, hogy mindkét szerkezettípus létezik, és ezek versenyben vannak egymással. Lehet, hogy egy idő után a verseny eldől, de pillanatnyilag még folyik.)

Főnökasszony vagy főnök asszony?
Forrás: iStockphoto

Az olyan esetekben, mint a főnökasszony vagy főnök asszony, egyszerűen arról van szó, hogy nincsen bevett mintája a hangsúlynak, és hol az egyik (főnöknő), hogy a másik (mérnök asszony) minta érvényesül. Óvatosan megkockáztatjuk, hogy a főnök asszony esetében egy asszonyról van szó, akit azzal különböztetünk meg, hogy ő a főnök: ’főnök az asszonyok között’, a főnökasszony viszont ’a főnok, aki mellékesen nő’. Azt talán túlzás lenne állítani, hogy a főnök asszony csak nőkből álló csoport főnöke, míg a főnökasszony férfiakat is irányító vezetőre alkalmazható – mindenesetre érdemes ilyen szemmel átnézni a szabályozott szerkezetek írását.

Az OH. szerint orvos férj ’orvos hivatású férj’, míg orvosférj ’orvos férje’. Ezzel szemben orvosszülőről elsősorban nem akkor beszélünk, ha orvos szüleiről van szó, hanem amikor olyan orvost említünk, aki egyben szülő is. (Az orvos szülők viszont szülők, akik egyben orvosok is.)

A rokonainkat időnként megkülönböztetjük foglalkozásuk szerint (a mérnök bátyám), ám egy foglalkozás megnevezéséhez nem rakjuk hozzá, milyen rokoni viszonyban vagyunk vele (ezért nem beszélünk az orvosbátyánkról). A tanító néni, tanár úr első sorban az a néni, illetve úr, aki tanít, tanár – a gyerekeknek leginkább így is ejtik, nem csoda, ha írásban is előfordul összetételként. A tanárnő stb. viszont azért írandó egybe, mert nek szólítani, vagy ként megnevezni valakit ma is udvariatlanságnak számít, korábban még inkább annak számított (hasonlítsuk csak össze a nézd azt a nőt! és a nézd azt az asszonyt! mondatokat!).

Ezeket a tendenciaszerűen jelentkező különbségeket a helyesírási szabályzat érthetően nem képes megragadni. Mivel a két szerkezet használatának határai nem élesek, érthető, hogy nem is lehet olyan szabályt alkotni, mely egyértelműen szabályozná az írásmódot. A helyesírási szabályzat azonban, ahelyett, hogy nyitva hagyná a kérdést, blöfföl: igyekszik úgy tenni, mint ha két szó csak az egyik szerkezettípust alkothatná meg. Szabályt persze nem ad, hiszen a „foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő”, illetve „fajtajelölő” meghatározások semmitmondóak, felcserélhetőek. Okosabban tesszük, ha saját nyelvérzékünkre bízzuk magunkat. 

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (70):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
5 éve 2014. május 9. 22:10
70 Janika

@Grant kapitány 'Akkor írjuk csak egybe - mint a lakatosmester-t - amikor tudjuk, hogy a szónak már van egy megszokott írásképe, aminek az írásmódját a hagyomány elve alapján fogadtuk el. '

Na ezzel meg is van a cikkben feltett kérdésre a válasz: A főnökasszony megszokott írásképe az egybeírt verzió, amit a hagyomány elve alapán elfogadunk.

5 éve 2014. május 9. 21:25
69 don B

@Grant kapitány:

Tökre vicces, ahogy a kapitány ellovagol a lényeg mellett. Az égvilágon senki se problémázott (már megfigyelésem szerint biztosan) azokon az eseteken, amikor a helyesírási hagyomány egyértelműen egybeír két, valami fajta jelzős szerkezetben levő főnevet. A problémázás a 114. gumiszerűségén folyik, és az alapvető probléma az vele, hogy úgy csinál, mintha egzakt definíciót tudna adni egy meghatározhatatlan határesetre, tudniillik arra, hogy két pucér főnév mikor összetett szó, és mikor nem. Sokkal tisztességesebb volna bevallani, hogy tudja a fene, és van egy kicsi definiálható hányad (csiperkegomba), azt írd így vagy úgy, aztán van egy adag hagyomány (-nő, -lány, -borjú stb.), a többinél meg tudja a fene, írd, ahogy jólesik. Ezt egy kapitány persze nem lenne képes elviselni, ergo barmol és hazugozik. Azt hiszem, kurva nehéz élete lehet.

5 éve 2014. május 9. 21:17
68 Fejes László (nyest.hu)

@Grant kapitány: Aha, szóval van egy szabály, amit csak te tudsz, a szabályzatból kimaradt. Ami pedig nem felel meg neki, az kivétel a hagyomány alapján.

„Fogadjunk, hogy nem tudsz példát mutatni olyanra, ahol nem lehet megfordítani, és ennek ellenére mégis különírjuk.”

Hát, biztos van jobb példa, de pl. a tanár úr esetében a „tanár, aki úr” elég hülyén hangzik...

5 éve 2014. május 9. 21:02
67 Grant kapitány

@Fejes László (nyest.hu): "mi jelentősége van annak, hogy ha elmondhatjuk, hogy ha a szó jelentését úgy is definiálhatjuk, hogy „X, aki Y”, meg úgy is, hogy „Y, aki X”, ha egyszer a közgazdász szakértő és a lakatosmester is ilyen, mégis másképp kell írni őket?"

Az a jelentősége, hogy kaptál egy szabályt. Mert ha nem lehet megfordítani a definíciót, akkor egész biztos lehetsz benne, hogy egybe KELL írni. Fogadjunk, hogy nem tudsz példát mutatni olyanra, ahol nem lehet megfordítani, és ennek ellenére mégis különírjuk.

Ha viszont meg lehet fordítani, akkor alapesetben különírjuk, a 114. a) szabály értelmében. Akkor írjuk csak egybe - mint a lakatosmester-t - amikor tudjuk, hogy a szónak már van egy megszokott írásképe, aminek az írásmódját a hagyomány elve alapján fogadtuk el.

5 éve 2014. május 9. 16:07
66 mondoga

@Fejes László (nyest.hu): Könnyen beszélsz! Állandó edzésben vagy. :DDD

5 éve 2014. május 9. 14:54
65 szigetva

@mondoga: Na látod, akkor (te is) félreértettél. Nem a hangsúlyozás hiányát kritizáltam. Arra próbáltam meg felhívni a figyelmed, hogy nem igaz az az állításod (ezt idéztem is a hsz. elején), hogy „Szóban ugyanis nehezen különböztethetők meg az egybe- és különírt kifejezések egymástól”. Ez számomra azt sugallta, hogy úgy képzeled, hogy a jóval kifejezőbb írásnak halvány tükrözése a beszéd. A valóságban ez éppen fordítva van, a beszéd az elsődleges, az írás csak több-kevesebb sikerrel igyekszik azt rögzíteni. Az írás csak nagyon kezdetleges módon tudja rögzíteni a beszéd ritmusát (a hangsúlyt egybe- és különírással) és dallamát (a hanglejtést, írásjelekkel). De egy csomó mindent nem rögzít, ezért olyan népszerűek a szmájlik.

5 éve 2014. május 9. 14:19
64 Fejes László (nyest.hu)

@mondoga: Keményen edzel, hogy méltó sporttársa legyél a kapitánynak...

5 éve 2014. május 9. 14:19
63 mondoga

@mondoga: Na bumm! Hát nem különírtam az idézőjeleket?! :-)

5 éve 2014. május 9. 14:17
62 mondoga

@szigetva: Azt a választ arra írtam, amelyben kritizáltad a hangsúlyozás hiányát. Én ezt úgy vettem, hogy helytelennek tartod, ezért írtam a végére, egy gondolatjelet követően. Eredetileg idéző jelek közé akartam tenni, de nem akartam felesleges vitát.

Pechemre éppen ebből lett felesleges vita.

Ha a hozzászólásaim tartalmát olvasnád és értenéd, akkor fel se merülne benned ilyen kötözködő kérdés, de már látom, hogy a kötözködés nálad mindennél fontosabb. Semmi gond, legközelebb figyelembe veszem a hozzászólásaid olvasásakor...

5 éve 2014. május 9. 14:14
61 Janika

@szigetva: ja igen valóban :-) bár így a különírt verzió eléggé értelmezhetetlen.

5 éve 2014. május 9. 14:06
60 szigetva

@Janika: Amit mondasz, az szerintem így lenne:

„a libériai köztársasági elnök aszzonyát” vagy „a Libériai Köztársaság elnökének asszonyát”.

5 éve 2014. május 9. 14:03
59 szigetva

@mondoga: „Éppen írni akartam a témához kapcsolódóan a tanár bácsi és tanár néni kifejezésekről. Gyakorlatilag mindenki tanárbácsit és tanárnénit mond - helytelenül...”

Kérlek, még ezt értelmezd, mert a fafejemmel nem látom, hogy ez hogyan jelentheti azt, hogy nem tartod helytelennek az egyhangsúlyos kiejtést.

5 éve 2014. május 9. 13:59
58 Janika

Az eredeti asszonyos témához visszatérve, itt egy érdekes cím:

magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-fogadta-liberiai-koztarsasag-elnoka

"Ferenc pápa fogadta a Libériai Köztársaság elnökasszonyát"

Ha mereven ragaszkodnánk a szótári formulához, különírva ezt kapnánk:

"Ferenc pápa fogadta a Libériai Köztársaság elnök asszonyát"

Ugye mennyire mást jelent?

Az első esetben egybeírva jelenti csak azt hogy egy olyan személy a köztársági elnök aki nő. A második mondat viszont azt jelenti, hogy a köztársasági elnök feleségét fogadta.

Érdekes hogy ebben az esetben az én nyerlvérzékem szerint pont a különírt változat jelenti a feleség jelentést, míg az egybeírt azt hogy ő maga az elnök. Más is így látja?

5 éve 2014. május 9. 13:58
57 mondoga

@szigetva: Fafejű vagy! Írjam nagy betűkkel, vagy akkor se látod?!

"Egyébként magam nem tartom ezt se helytelennek, ez a követő kérdésemből világosan kiderül.."

Nem tartom helytelennek, érted?!

Nem a válaszom értelmetlen, hanem a veled való vita. :DDD

5 éve 2014. május 9. 13:26
56 szigetva

@mondoga: Tehát értelmes választ nem tudsz adni.