Fentartással kezeljük
Péntek 13-án egy régi helyesírási csapdát veszünk elő.
Péntek 13-án a helyesírással sem árt óvatosan bánni, nehogy valami szerencsétlenség történjen! Most egy régi csapdára hívjuk fel olvasóink figyelmét egy Nóra által küldött nagyszerű találat kapcsán:
A fel/föl igekötővel még könnyű, de ott van a neki megfelelő határozószó, illetve annak az igekötős használata: fenn, fent, fönn, fönt. Megjegyezni viszonylag könnyű: a jelentésük azonos; ha a t-s alakot használjuk, akkor egy n-nel írjuk, egyébként két n-nel.
Azért az n-nel és a t-vel kezdődő igék bezavarhatnak a képbe. Ha n-nel kezdődik az ige, azért gyakoribb, hogy a t végű alakot használjuk: fent nevezett személy, de persze a fenn nevezett személy-lyel sincs elvileg semmilyen gond. Ehhez hasonlóan: ha t-vel kezdődik az ige, talán jobb az n-re végződő alak, ebben ugyanis könnyebb elválasztani a szóelemeket: fenntartott hely.
Vannak olyan igék, amelyek mellett inkább a fenn-t, mások mellett inkább a fent-et találjuk természetesebbnek, és vannak olyan összetételek, amelyekben egyik vagy másik alak rögzült: fennsík, fennhéjázik, újfent. További nehéz kérdés, hogy mikor minősíthető igekötőnek a fent/fenn; ebben az esetben ugyanis, ha az ige előtt áll, egybe kell vele írni. Míg abban az esetben, amikor határozószó, akkor külön kell írni.
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!
Ha viszont a "fent-" az első tag, akkor meg két t-vel kellett volna írni: "fenttartva".