Elektronikus körlevél
Mit tegyünk, ha elektronikus körlevelet írnánk, és ebben szerepelne az elektronikus körlevél hétköznapokban használt elnevezése, de nem tudjuk, hogy hogyan kell leírni? Legjobb, ha elektronikus körlevelet írunk az ingyenes helyesírási tanácsadó szolgálatoknak. Ezt tettük mi is, pedig a kérdést akár a nyest is kaphatta volna...
A nyest olvasói jól tudják, hogy bármikor fordulhatnak nyelvvel kapcsolatos kérdésekkel kedvenc lapjukhoz. De hova fordulhatunk mi, ha kérdésünk van? Volt egy probléma, amely minket is foglalkoztatott, és kíváncsiak voltunk, milyen választ adna rá két szolgáltató, mely szintén foglalkozik ingyenes nyelvi tanácsadással: a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének közönségszolgálata és az e-nyelv.hu.
Így aztán álruhát öltöttünk, és mindkét szolgáltatónak levelet írtunk: azt kérdeztük, hogyan írnák a kör + e-mail szerkezetet. Ez ugyanis lényegében ugyanolyan szerkezetű, mint a körlevél, tehát elvben egybe kellene írni. Magyar szemmel furcsának tűnhet, de nem minden helyesírásra jellemző, hogy a kötőjel a legfelsőbb szintű összetételi határt jelöli. A finnben például bármilyen hosszú az összetétel, nem szokták kötőjellel elválasztani. A kötőjelet használják viszont akkor, amikor az összetételi határon két azonos betű találkozna: linja-auto (’távolsági autóbusz’, szó szerint kb. ’vonalautó, járatautó’). Erre azért van szükség, mert különben az aa betűkapcsolat hosszú [á]-nak lenne olvasható. (Ez az elv a magyarban is jól jönne pl. a pácsó írása esetén: kötőjel nélkül jó darabig gondolkodhatunk, mire rájövünk, hogy pác-sóról van szó.) Ha az ilyen összetételek összetételi taggá válnak, a kötőjel akkor is megmarad, de az újabb összetételi határra nem kerül: linja-autoasema ’távolságiautóbusz-pályaudvar’. Nyilván mindenki számára világos, hogy a köre-mail forma miért nem szerencsés: a kötőjel nem annál az összetételi határnál választja ketté a szót, amely a legutolsó összetételnél jött létre, azaz hogy ha elképzeljük a többszörös összetétel szerkezetét, nem a legfelsőbb szintű összetételi határnál található (ahogyan az a magyar összetételeknél szokásos). A helyzetet súlyosbítja, hogy a szó elejét tévesen [körí] helyett [köre]-ként olvashatjuk, ami minden bizonnyal megakaszt minket a szöveg értelmezésében.
Ismerve a magyar helyesírás anomáliát, ki lepődne meg, hogy a két tanácsadótól homlokegyenest különböző választ kaptunk...
Két kötőjellel
Az MTA Nyelvtudományi Intézetének nevében Heltainé Nagy Erzsébet válaszolt:
Az érvényben lévő szabályok szerint az e-mail kötőjellel írandó, emiatt nem írható összetételként a "köre-mail" forma. Így csak kör-e-mail írásmód a szabályos, bár ez is nehézkes és szokatlan a két kötőjel miatt. Egyszerűbb lenne az ímél, körímél írásmód, de ezek a kiejtés szerinti változatok nincsenek ilyen formán szótárakban rögzítve.
Legyünk nagyvonalúak, és ne firtassuk, hogy a kör + e-mail miért összetétel! Fogadjuk el, hogy most összetételnek azt nevezzük, amit egybe kell írni. Mivel pedig a körlevél egybeírandó, az összes hasonló szerkezetet összetételnek kell tartanunk.
Az első mondatba valószínűleg itt is hiba csúszott, hiszen az, hogy az e-mail kötőjellel írandó, legfeljebb a köremail írásmódot zárja ki, a köre-mail írásmódot nem.
Bár a válasz logikusnak tűnik, sajnos nem találunk szabályokra benne való hivatkozást. Tény az, hogy ha a köre-mail formát ki szeretnénk küszöbölni, a legcélszerűbb, ha egy további kötőjelet szúrunk a szerkezetbe. A helyesírási szabályzat ismeri ezt az eljárást, és több esetben a kötőjel segítségével tesz bizonyos szerkezeteket egyértelművé, vagy legalábbis egyértelműbbé. Azt, hogy kötőjelet mikor használunk, a szabályzat 262. pontja fogalja össze:
Kötőjelet szavak és szórészek között az alábbi esetekben alkalmazunk:
a) Az olyan összetett szavakat, illetőleg tulajdonnévi szóalakokat, amelyekben a tagok, illetőleg a szóelemek határán három azonos, mássalhangzót jelölő betű kerül egymás mellé, kötőjellel tagoljuk: sakk-kör, ott-tartózkodás, össz-szövetségi; Széll-lel, Mann-né; stb. [Vö. 62., 94., 265. a)]
b) A szóismétléseknek, a mellérendelő összetételeknek és az ikerszóknak, valamint az alárendelő összetételeknek bizonyos típusaiban az alkotó tagokat kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz: egy-egy, néha-néha (vö. 97.); örökkön-örökké, unos-untalan (vö. 98.); süt-főz, orrán-száján, sírva-nevetve [vö. 100. b)]; édes-bús, szoba-konyhás [vö. 101. a)], dimbes-dombos, irul-pirul [vö. 102. a)]; csihi-puhi, Anna-Panna [vö. 103. a)]; gizes-gazos (vö. 103. b)]; meg-megállt,vissza-visszatérés, ki-be ugrál, le-föl sétálás [vö. 131. d)]; könyvritkaság-gyűjtemény, foszforműtrágya-gyártás (vö. 138.); anyagcserevizsgálat-kérés [vö. 139. a)]; hidegvíz-csap [vö. 139. b)]; szövő-fonó ipar [vö. 139. c)]; stb. Szokatlan, alkalmi szóösszetételeknek kötőjeles írása a költői nyelv kifejezőeszköze: rőzse-dalok, gyémánt-hitemet, köd-gubában, bogáncs-szívem, kő-iszonyatját, rokon-őrtüzek stb.
c) Ha két vagy több egymás után következő összetett szónak azonos az utótagja vagy az előtagja, rendszerint csak az utolsó, illetőleg csak az első összetett szót írjuk ki teljes alakjában. Ilyenkor az elhagyott közös utótagra, illetőleg előtagra kötőjellel utalunk: gép- és gyorsíró; bel- és külkereskedelem; tej-, zöldség- és gyümölcsfelhozatal; stb., illetőleg: bortermelő és -értékesítő szövetkezet; gépgyártó, -szerelő és -javító üzem; stb.
d) Kétezeren felül – ha az ezres után még más szám is következik – az összetett számnevek írásában kötőjelet használunk: ötezer-nyolcszáztíz, tizenegyezer-huszonnyolc stb. [Vö. 289. a)]
e) Tulajdonnevekhez főneveket és belőlük képzett mellékneveket bizonyos típusokban kötőjellel kapcsolunk: Afrika-kutató, Kazinczy-verseny, József Attila-díj; Balassi-strófás, József Attila-díja; stb. [Vö. 140. b), 168–169.]
f) A kettős családnevek elemeinek összetartozását kötőjellel érzékeltetjük: Endrődy-Somogyi, Konkoly-Thege stb. (Vö. 158.)
g) A többelemű földrajzi nevek több típusában kötőjellel fejezzük ki az alkotó tagok összetartozását: Arany-patak, Csepel-sziget, Vas Mihály-hegy (vö. 176.); Holt-Tisza, Nagy-New York, Kál-Kápolna, Érd-Ófalu (vö. 177.); Rohonci-Arany-patak, Arany-patak-völgy (vö. 178.); stb.
h) Az -e kérdőszócskát kötőjellel kapcsoljuk az előtte álló szóhoz: Tudod-e, merre menjünk? Jobbra-e vagy balra? Stb.
i) Mind a betűkkel, mind a számjegyekkel írt számkapcsolatokban kötőjelet teszünk, ha a kapcsolat hozzávetőlegességet, vagylagosságot fejez ki: egy-két (ember), nyolc-tíz (napra); 5-6 (darab), 10-12 (éves); stb.
Láthatjuk, hogy a kötőjel fő funkciója egyfelől az összetartozás kifejezése – b), c) pont –, másfelől a határok egyértelmű jelölése – a) pont –, vagy a kettő együtt (a többi esetben). Az általunk vizsgált probléma viszont egyik esetnek sem felel meg. Természetesen a fentebb vázolt okokból nem lenne rossz, ha lenne ilyen szabály, és össze is férne az eddigiek szellemiségével: a hat szótagosnál hosszabb többszörös összetételek vagy a szókapcsolati előtagú összetételek (hidegvíz-csap) esetében is az összetételi határ jelzését szolgálja a kötőjel. Abból a szempontból tehát ezt a választ sem fogadhatjuk el helyesnek, hogy a szabályzatnak nem felel meg – viszont legalább a szabályzat szellemiségét követi, a célszerűség elve alapján egy olyan formát választ, amely a szabályzat más megoldásainak megfelel.
Ezzel szemben persze felhozható az, hogy a szabályzat nem kedveli, ha egy szóban több kötőjel is előfordul. Ilyesmit viszont explicit módon csak mellérendelő összetételek esetében támogat (piros-fehér-zöld), de ott is csak korlátozottan (100. pont):
Ezzel a lehetőséggel azonban ne éljünk vissza: nem rokon vagy ellentétes értelmű tagokat, illetőleg kettőnél több szót ne írjunk vessző vagy kötőszó helyett kötőjelesen: nyelvtani, stilisztikai és helyesírási (gyakorlatok), nem: nyelvtani-stilisztikai-helyesírási (gyakorlatok); stb.
Heltainé Nagy Erzsébet kitér a kiejtésnek megfelelő írásmódra. Be kell látnunk, hogy a szó már annyira gyökeret vert a magyar nyelvben, hogy nyugodtan írhatnánk úgy, ahogy ejtjük – bár tény, hogy az ímél íráskép ma még szokatlan. Kérdés azonban, hogy az arra illetékesek miért nem kodifikálták még ezt a formát.
Azt a választ azonban, hogy a „kör-e-mail írásmód a szabályos”, nem fogadhatjuk el. Ehhez ugyanis szükség lenne egy olyan szabályra, mely kimondja, hogy a kötőjeles (utó)tagot tartalmazó összetett szavak összetételi határán is kötőjelet kell írnunk – ilyen szabály azonban nincs.
Külön
Az e-nyelv.hu nevében Dede Éva válaszolt:
A helyes írásmód: kör e-mail, az OH. 137. és 277. oldala alapján. Igaz, hogy összetétel, de kivételesen különírjuk az egyik tagját alkotó kötőjeles idegen szó miatt. Pár további példa: e-mail cím, make-up készítés, feed-back rendszer, folk-rock rajongó.
Az OH. az Osiris Kiadó által kiadott Helyesírás című kötet rövidítése (mi tudjuk, de nem biztos, hogy az egyszeri tanácskérő tudta volna). Ez a kötet azonban nem a hivatalos szabályzat, bár valóban igyekszik azt követni. A megadott oldalakon valóban a felsorolt példák szerepelnek, de az OH. sem jelzi – igaz, máshol sem –, hogy milyen szabály alapján javasolja ezt az írásmódot. Dede Éva a „különírjuk” alakkal azt sugallja – bár tény, hogy nem mondja ki –, hogy ez a szabályos írásmód. Az OH. ennél óvatosabban fogalmaz: mindkét helyes azt találjuk, hogy ezeket a szerkezeteket „célszerű különírni”. Nem véletlen ez a megfogalmazás: a szabályzatban nincs olyan pont, mely ebben az esetben a különírást rendelné el.
Az érdekesség kedvéért megkérdeztünk még egy szakértőt, Mártonfi Attilát, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársát, az Osiris Kiadó Helyesírás című kiadványának egyik szerzőjét. Ő is a kör e-mail írásmódot mondta helyesnek: az e-mail cím mintájára hivatkozott, de elismerte, hogy ez az írásmód semmilyen szabálynak nem felel meg.
Az OH.-nak azonban abban kétségtelenül igaza van, hogy például az e-mail cím szabályosan tényleg így írandó, hiszen így szerepel a szabályzathoz kapcsolódó szótárban. A vicc azonban az, hogy szabály ezt az írásmódot sem támasztja alá. Azokban a kiadásokban, ahol a szótárban jelölik, hogy az adott szó vagy kifejezés melyik szabály alapján írandó éppen úgy, ahogy, e szerkezet mellől a hivatkozás egyszerűen elmarad.
A szabályzatban az egyetlen pont, amely egyébként egybeírandó szerkezetet külön íratna, a 139. c):
Két azonos utótagú összetétel (pl. nyomásdiagram, térfogatdiagram) különböző előtagja gyakran lép egymással mellérendelő kapcsolatba (nyomás-térfogat). Az ilyen szerkezetű minőségjelzős előtagot különírjuk az utótagtól: nyomás-térfogat diagram. Hasonlóképpen:
szövőipar, fonóipar, de: szövő-fonó ipar; ajakhang, foghang, de: ajak-fog hang; fényjáték, árnyjáték, de: fény-árny játék; rézötvözet, aranyötvözet, de: réz-arany ötvözet; továbbá: kutya-macska barátság, föld-levegő rakéta stb.
Természetesen az e-mail nem ilyen mellérendelő szerkezet, így ez a szabály nem vonatkoztatható rá. Ráadásul ha e-mail címet írunk, akkor mi lesz ezeknek a jegyzéke? Ha nem akarjuk továbbra sem egybeírni (vagy kötőjellel) a legfelső szintű összetételi határt, akkor kénytelenek leszünk e-mail cím jegyzéket írni, ha pedig ennek másolásáról van szó, akkor e-mail cím jegyzék másolást. Ez pedig kicsit furcsa lenne mondjuk a levélcímjegyzék-másolással összevetve. (Persze más lenne az e-mail-cím-jegyzék-másolás is, de itt legalább egyértelműen látszana, hogy egyetlen szóról van szó, és ez segítene olvasáskor az értelmezésben, illetve felolvasáskor a megfelelő hangsúlyozásban.)
Egybe???
A Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálata egyből elveti azt a lehetősége, hogy az e-mailt egybe, emailnek írjuk. Az világos, hogy ma nem szabad így írni – az nem világos, hogy miért. Angol szóról van szó, márpedig az idegen szavakat az átadó nyelv helyesírásának megfelelően írjuk (legalábbis ha latin betűs írású nyelvről van szó), és az angolban mind a kötőjeles, mind a kötőjel nélküli forma használatos. Mi lenne az akadálya, hogy a magyarban használjuk az email formát (is)?
Egyes vélemények szerint az, hogy ekkor össze lehetne keverni a másik email írású szóval, melynek jelentése ’zománc’. Természetesen ha ez a valós indok, akkor nagyon rossz. Először is, ez a szó gyakorlatilag teljesen kihalt (az sem biztos, hogy valaha elterjedtnek volt nevezhető). Másodszor: természetesen sok olyan szó van, amelyet ugyanúgy írunk, de mást jelentenek. Harmadszor: mondhatnánk, hogy ez esetben a szavak nem csupán mást jelentenek, de másképp is ejtjük őket, ezért célszerű a megkülönböztetés – csakhogy ez közel sem mindig járható út. Bármikor használhatunk olyan idegen szót, melynek írásképe megegyezik egy már létező magyar (vagy másik idegen) szó írásképével, de másképp ejtjük őket. Ilyen például az angol tag [teg] szó, melyet az informatikában használnak, és gyakran címkének fordítják (például cikkek vagy blogok tag-elésénél – bár a szabályzat alapján ezt is inkább tagelésnek kellene írnunk).
Vannak persze más indokok is a kötőjeles írás mellett, ennek ellenére nem látjuk okát az egybeírás tiltásának. (Hacsak nem a szabad változatoktól való fóbiás rettegés, mely szintén a magyar helyesírás jellemzője, nem ilyen.) Ebben az esetben lehetne javasolni, hogy ha az e-mail ~ email az összetétel utótagja, akkor mindig az egybeírás választandó. Tény viszont, hogy ez nem lenne megoldás minden problémára, hiszen a szakácsekönyv írásmódot aligha támogatná bárki is a szakács-e-könyvvel szemben.
(Forrás: Mártonfi Attila)
Szerintünk
Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy a helyesírási szabályzat a köre-mail, e-mailcím formájú összetételt sehol nem tiltja! (Az e-mailcím esetében még a kiolvasásban sem lehetnek zavarok!) A szabályzat arról rendelkezik, hogy az összetett szavakat egybe kell írni, illetve felsorolja az ez alóli kivételeket. Olyan kivétel azonban, amely az eleve kötőjelet tartalmazó összetételi tagokra hivatkozna, nincs!
Úgy véljük tehát, hogy a helyesírási szabályzatnak megfelelő egyedüli írásmód ma a köre-mail – függetlenül attól a ténytől, hogy ez a forma mennyire előnytelen. Ezt a formát azonban, bármennyire is szabályos, a fent kifejtett okokból kifolyólag senkinek sem ajánljuk.
Ezzel szemben gyakorlati használatra mi is a kör-e-mail, esetleg a köremail vagy a körímél írásmódot ajánljuk, függetlenül attól, hogy ezek sehol nincsenek szentesítve. Hasonlóképpen – szemben a szabályzat szótárával – az e-mailcím vagy emailcím, esetleg ímélcím megoldást javasoljuk a „hivatalos” e-mail cím helyett, mivel ezek sokkal inkább megfelel a magyar helyesírás szabályainak és gyakorlatának.
A helyzeten persze könnyen lehetne változtatni anélkül, hogy a szabályzathoz nyúlnánk: az e-mail címhez hasonlóan fel lehetne venni bármilyen formáját a szabályzathoz csatolt szótárba, és attól kezdve az lenne a helyes. Ezt azonban nem javasolnánk a helyesírás szabályozóinak: a helyes írásmódot a szabályokkal kell meghatározni, a szólista legfeljebb ezek illusztrálására, illetve a hagyományos írásmódok számbavételére szolgál.
Elgondolkodhatunk azonban azon is, hogy érdemes-e szabályozni ezt a kérdést, ha egyszer a szakértők sem értenek egyet, melyik lenne a helyes. A magyar helyesírás gyakran amúgy is túlszabályozott, szükség van-e további szabályokra? Mondhatjuk, hogy nem, hiszen a kör-e-mail, a köremail és a körímél valószínűleg minden magyar olvasó számára egyaránt érthető. De ha ezeket a kérdéseket nem szükséges szabályozni, miért olyan fontos, hogy pont használtautó-kereskedést írjunk, és ne használt-autó-kereskedést, használt autókereskedést vagy használt autó kereskedést?
rendnek kell lenni... az egész kínkeserv a kötőjelezéstől reménytelen. semmilyen ok nincs rá, hogy az emailt kötőjellel kelljen írni. arról pedig, hogy angolul hogyan használjunk/ne használjunk kötőjeleket, pláne nincs konszenzus.
innentől kezdve mindenki azt mond, amit akar.
azaz szerintem az email egybe vagy külön is írható, amíg nincs rá valami komolyan vehető, nyomós ok, hogy másképp kelljen rendelkezni róla.
felhívnám a figyelmet, hogy az illusztráción kapitalizálják az E-Mail kifejezést, ezzel is tudnunk kéne valamit kezdeni?
további szempont: a "mél" szót is gyakran használjuk az email (vagy e-mail) köznapi, kiejtett szinonímájaként, és mivel magyarul nem különböztetjük meg az e- és nem e- mailt, vagyis kizárólag az elektronikus postai küldeményt hívjuk úgy, hogy mél, ezért logikusan létrejöhetne a "körmél" kifejezés, gondolom senki sem keverné össze a csőpostás vagy tamtamdobos körüzenetekkel.