Ebek harmincadja
Mi történik azzal, aki vagy ami az ebek harmincadjára jut? Honnan ered a szólás, és honnan nem? És mit mondanak nekünk ezzel kapcsolatban a szlovákok az interneten?
Bianka nevű olvasónk érdeklődik:
Mit jelent az, hogy "ebek harmincadjára jut"? Gondolom, a harmincad valamilyen adó volt, de akkor sem értem, hogy milyen adót lehet fizetni a kutyáknak. Igazán abban sem vagyok biztos, mit is jelent pontosan a szólás.
Nos, ha szólásokról van szó, először mindig O. Nagy Gábor könyvéhez, a Mi fán terem?-hez fordulunk. Ebből kiderül, hogy Bianka a megoldás közelében járt.
Harmincadnak valóban adót, illetve pontosabban vámot hívtak. Az ország határán, illetve bizonyos esetekben az ország belsejében is a vándor kereskedők az árujuk harmincadát adták vámként (esetenként az értékének harmincadát, pénzben). De milyen harmincadot vetnek ki az ebek?
A szólás megértéséhez tudni kell, hogy korábban a kóbor kutyák gyakran csapatokba verődtek, és bizony megtámadták az embert is. Ha ilyenkor ruházatának, netán testének egy-egy darabja a kutyák fogai közt maradt, azt mondták az ebek harmincadjának. Van azonban ennél elborzasztóbb magyarázat is: gyakran a dögök, vagy akár a temetetlen holttestek váltak a kutyák vacsorájává. A szólás jelentése inkább ez utóbbira utal: ’gazdátlan dolog’ vagy ’pusztulásra ítélt érték’ az, ami ebek harmincadjára jut vagy kerül, esetleg ebek harmincadján van.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Téves magyarázatok
O. Nagy Gábor megemlít két másik magyarázatot is. Ezeket ugyan elveti, de érdekességük miatt kitérünk rájuk.
Az egyik magyarázat a kiebrudal szóhoz köti a szólást. Az ebrúd
az a pózna vagy dorong, amelyet faluhelyen az udvarra nyíló konyhaajtó előtt két ember tett keresztbe azért, hogy a konyhából kikergetett kutyát, amikor át akar ugrani rajta, a dorong hirtelen felrántásával az udvarra vesse.
Azt ugyan nem értjük, hogy szerencsétlen, amúgy is távozófélben levő jószágnak miért kell még külön is lendületet adni, mindenesetre a magyarázat szerint az ebrúd sorompóra emlékeztet, a vámoknál pedig szintén sorompók voltak, így lett az ebrúd tréfás neve harmincad. Ekkor azonban olyasmi formáját várnánk a szólásnak, hogy átesett az ebek harmincadján – van ugyan ilyen adat, de csak egy, és az is viszonylag késői.
(Forrás: Wikimedia Commons / Fir0002/Flagstaffotos / GNU-FDL 1.2)
Egy másik értelmezés szerint a harmincad valójában a deres, mely nevét a harminc botütésről kapta. Ez a feltételezés abból indul ki, hogy a szólásnak van ráhúz az ebek harmincadjára formája is. Sajnos azonban nincs olyan adatunk, mely szerint a szólástól függetlenül is használták volna a harmincad szót ’deres’ jelentésben.
O. Nagy azzal is igazolni kívánja azt hogy a szólás eredeti alakja ebek harmincadjára jut, hogy így került a szlovákba: vyjsť a psí tridsiatok. Sajnos megbízható szlovák frazeológiai szótár nem áll a rendelkezésünkre, de az interneten körbekukkantva azt találtuk, hogy a szlovák mondás jelentése ’mindenét elveszti’, egy szlovák–angol frazeológiai szótár szerint viszont ’kalapács alá kerül’, azaz ’elárverezik’. A szlovák wikipédiában többször is említik, egy helyütt azt állítják, hogy vannak párhuzamai más szláv nyelvekben is, de ott ebek tizedéről vagy kilencedéről beszélnek (ennek forrása a szlovák akadémia frazeológiai szakszótára – sajnos további részleteket ott sem találunk). Megtaláltuk viszont a szólás dostať sa/vyjsť/prísť na psí drúčik ’ebrúdra jut’ formáit.
Bizony esélyes, hogy a kiebrudal ahogy bzoltan említette korábban, a kijjebb rugdalból ered. A cikk pedig kifejezetten érdekes, így igaz, példának okáért az Erdélyben a határmenti hegyekben letelepedett román pásztorok mikor lehozták a juhaikat, sajtjaikat stb. a kolozsvári vásárba, ott is erőteljes harmincadvámot szedtek tőlük, mert effektíve külföldről hozták be (az akkori államigazgatás nem terjedt ki a kietlen Kárpátok magaslatain megbúvó román pásztorokra). :)
Az ebrúd megjegyzéshez két dolgot találtam. Mármint ehhez : "Az ebrúd
az a pózna vagy dorong, amelyet faluhelyen az udvarra nyíló konyhaajtó előtt két ember tett keresztbe azért, hogy a konyhából kikergetett kutyát, amikor át akar ugrani rajta, a dorong hirtelen felrántásával az udvarra vesse.
Azt ugyan nem értjük, hogy szerencsétlen, amúgy is távozófélben levő jószágnak miért kell még külön is lendületet adni,"
1. blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=16609&n=schuro
Az ebrúd
2009-02-13 12:14:26, péntek
Az ebrúd
A kiebrudal ige jelentése: megszégyenítő módon eltávolít, kidob valakit valahonnan, kiadja az útját. Ugyanezt fejezi ki a ma már nemigen alkalmazott ebrúdon kivet kifejezés is, amellyel azonban XIX. századi versekben és prózai művekben még gyakran találkozhatunk. Ebrúdnak nevezték azt a dorongot vagy póznát, amelyet az udvarra nyíló konyhaajtó előtt két ember tartott a küszöbbel párhuzamosan. Amikor a kutya a nyitott konyhaajtón keresztül kiáramló ínycsiklandó illatokat követve át akarta ugrani ezt a fát, a két ember egyszerre felrántotta, így szegény eb hanyatt esett, vissza az udvarra. A fenti módszer, azon túl, hogy két embernek folyamatos és meglehetősen unalmas elfoglaltságot adott, a kutya számra megalázó visszautasítással járt. Az ige egyetlen helyes, elfogadott alakja a kiebrudal. Az utóbbi években időnként kiebrudál formában is hallható, olvasható, ez azonban torzítás, alkalmazása nyelvészetileg nem javasolt.
2.
(eb-rúd) ösz. fn. Rúd, melylyel a kerités lyukán átbuvó ebet a csintalan sihederek felkapják és átvetik. Innen a közmondás: kivetették ebrúdon, azaz a hivatlan, kelletlen vendégen minden teketória nélkül kiadtak.
ebrud.szojelentese.com/
Pedig az ebrúd egy konkrét eszköz: vö. "ebrúdon vetették ki" Bár szerintem nem a konyhaajtóból a kutyát - az valóban egyszerűbb lenne lábbal - hanem a várból vagy a városból a falakon át az állati (főként kutya) tetemeket.
Az „ebek harmincadja” kifejezésre adott magyarázatot nem értem. Mi is a szólás értelme? Mit mutat az a kép, amely a szólás mögött él? Azt, hogy teljesen elértéktelenedetté, hasznavehetetlenné válik az a dolog, ami az ebek harmincadjára jut!
Nem értem, hogy miért kell a magyarázatba bevonni a harmincadot, mint egykori adót, vagy vámot, vagy idegen forrásokat, amikor egyrészt ezekről szó sincs, másrészt ez a nyelvi jelenség kizárólag nyelvi elemeink alapján is logikusan megmagyarázható?
Összehasonlításul nézzük az alábbi szerkezeteket:
másodsorban, harmadsorban … = másodikként, harmadikként …
másodlagos, harmadlagos = az értéksorban második, harmadik, stb.
másod-, harmadkézből = a második, harmadik tulajdonostól
másod-, harmad-, negyed- = a vádlottak sorában a második,
…rendű (vádlott) = harmadik, negyedik, … stb.
másnapos = az italozás utáni, azaz ahhoz képest a második napi állapotú
másod-, harmad-, …-napon, -napra = a második, harmadik napon, napra
hetedíziglen = a hetedik generációig, a hetedik oldalágig
huszadrangú, …-, századrangú (kérdés) = a rangsorban a huszadik, századik …
Nyilvánvaló, hogy itt nem törtszámok, hanem sorszámok szerepelnek! A ’másod’ alak a fenti sorozat mindegyikében előfordul, vagy előfordulhat. A másod(ik) egyértelműen, kizárólag sorszámnév, fél értelemben, törtszámként soha nem használatos!
E körbe tartozik a máig fennmaradt másfél, harmadfél, akárhányadfél kifejezés. Értelmük: az első egész, a második a fél, illetve az első kettő egész, a harmadik a fél, azaz a sorozatnak minden tagja egész (ez természetes), de csak az utolsó a fél, ezt kell (és elegendő is) sorszámnévvel (!) jelölni. A Pálóczi Horváth Ádám által 1813-ban összeállított „Ötödfélszáz énekek” című gyűjteményben négyszázötven ének van! (És nem a félszáznak az ötöde, azaz tíz.) Matematikailag felbontva: ötödfél-szer száz = ’négy egész és (ötödik) fél’-szer száz = ’négy és fél’-szer száz = négyszáz-ötven.
És ide kapcsolódik a hetedhét ország kifejezésünk is: ami ezen túl van, az a meséink szerint igencsak messze van!
Régen a hét már nagy számnak számított. E logika szerint a ’hetedhét országon túl’ kifejezés a hetedikszer hét, azaz a negyvenkilencedik országon is túl lévő, tehát valóban igen messzire, igencsak sok határátlépés, nagyon sok, egymástól is különböző nép, nyelv, kultúra mögött található országra utal. A hetedhét, azaz a hétszer hét tehát a sokszor sokadik értelemben is működik!
Az „ebek harmincadjára kerül” szólásunk tehát arra utal, hogy hogyan nézhet ki az a csont, az a ruhadarab, az az akármi, amit már a harmincadik eb is megrágott, meghurcolt? Azaz, ha már az ebek harmincadikjához került, addigra valóban teljesen értéktelenné, hasznavehetetlenné vált. Szó sincs bármiféle adóvonzatról, annak ide keverése hamis, megtévesztő!
Amikor e szólások kialakultak, a törtszámnevek és a sorszámnevek nem különültek el, mint manapság. (Az angolban még ma sem különböznek!)
És a kiebrudal kifejezés: nincs szó semmiféle eszközhasználatról! Ez a kifejezés a kiebrudal = ’kijjebb rugdal’ szókapcsolat, ami a kocsmai viszonyokat tekintve sokkal életszerűbb, mint a keresztbe tartott és alkalomadtán emelgetendő rúd!
„Azt ugyan nem értjük, hogy szerencsétlen, amúgy is távozófélben levő jószágnak miért kell még külön is lendületet adni”
Mert így hamarabb megjegyzi, hogy ne menjen be :)