Tényleg eltörölték a tantárgyakat
Bemutatjuk az iskolát, ahol már 40 éve eltörölték a tantárgyakat. Az eredmény röviden: a diákok jól érzik magukat, és jól teljesítenek, a szülők elégedettek, a tanárok együtt dolgoznak, és állandóan innovatívak.
Nem olyan régen hangos volt a sajtó a hírtől, amely szerint a finnek megszüntetik az iskolai tantárgyakat. A számunkra elképzelhetetlen mértékű reform egy norvég iskolában már 40 éves gyakorlat. A Ringstabekk iskolában ugyanis – ami a főváros, Oslo agglomerációjában található, és ahová jelenleg 425 13–16 éves diák jár – már az 1970-es években eltörölték a tantárgyakat annak érdekében, hogy a diákok különböző témák és jelenségek köré csoportosított projektfeladatokon keresztül tanulhassanak. Hogyan indult a reform? És hogyan lehet mindezt megvalósítani? – Az iskola működéséről a Quartz közölt nemrégiben érdekes összeállítást.
A Ringstabekk iskola reformja az 1970-es években kezdődött. A tanárok azt vették észre, hogy a diákjaik nem érdeklődnek kellő mértékben aziránt, amit az iskolában tanulnak. A tanári munkaközösség erre reagálva az 1980-as évekre átalakította az iskolai pedagógiai programot és a tantervet. A reformokat dán pedagógus, Knud Illeris tantárgyközi projektjei ihlették. Az iskolai pedagógia persze azóta sokat módosult, az alapötlet azonban azóta is változatlan: ma is multidiszciplináris keretek között tanulnak az ottani diákok – a tantárgyak helyett.
Az iskolai élet úgy szerveződik, hogy ezt a tantárgyközi, tantárgyak fölötti tanulást lehetővé tegye. Ez nem kis munkát kíván az ott dolgozó pedagógusoktól: ha valaki úgy dönt, hogy itt szeretne tanítani, munkaköri kötelessége, hogy együttműködjön más szakos kollégáival a különböző multidiszciplináris projektek keretében. A tanárok tehát nem egyénileg, hanem csoportokban dolgoznak; egy-egy munkacsoport 4–6 tanárból áll; ők 60–75 diákkal foglalkoznak. A tanrendet ők alakítják ki hétről hétre a rájuk bízott diákok számára. A projektek összeállításakor és megszervezésekor a norvég nemzeti alaptantervre és az iskola elvárásaira alapoznak. A tantárgyközi projektek megvalósításában változatos módszertant követnek: ez lehet például történet- vagy projektalapú tanulás, lehet önálló kutatás vagy szimuláció. A tanárok pedig mindig megosztják egymással ezekkel kapcsolatosa tapasztalataikat, ami azért fontos, mert az iskolának nincs rögzített helyi tanterve, így mégis kialakul valami közös, az iskolára jellemző pedagógia.
(Forrás: Facebook)
A nyolcadikosoknál, akik 13 évesek gyakran előkerülő téma például a földrengések, a vulkánok és más természeti erők tanulmányozása. Ezeket a témákat hagyományosan általában környezetismeretből, illetve földrajzból szoktuk tanulni. A norvég iskolában azonban ahelyett, hogy ezeket a témákat a tantárgyak keretei között ismernék meg, a tanárok olyan történeteket találnak ki, amelyekhez különböző szemszögből lehet hozzáállni – ami azt is jelenti, hogy különböző hagyományos tárgyat építenek egybe. Például az egyik ilyen lehetséges történet az, hogy képzeljük el, hogy meg akarjuk mászni a Mount Everestet. Ahhoz, hogy egy ilyen túrát megtervezzünk, térképeket kell tanulmányozni, ismerni kell az időjárási viszonyokat, az éghajlatot, a szükséges speciális eszközöket. Költségvetést kell terveznünk az utazás előtt, és talán pénzt is pályázhatunk rá – ehhez viszont pályázatot kell írni angolul (ami a norvég diákok számára az első tanult idegen nyelv). Ahhoz, hogy mindezeket képesek legyenek elvégezni, sok információt kell összegyűjteniük, megvitatniuk egymással és használniuk.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A projektfeladatokat a diákok legtöbbször kis csoportokban oldják meg. Ez azért jó, mert a tanulás eredményesebb ha együtt gondolkodunk, beszélünk, illetve problémákat oldunk meg, mint ha egyedül csinálnánk ugyanezeket. A másik fontos – Vigotszkijtól és Dewey-tól származó – elv, hogy a diákok tevékenykedés közben tanuljanak.
Egy másik példa lehet a feldolgozott témákra a 10. évfolyamon előkerülő „környezet és fenntarthatóság”. A különböző tanári munkacsoportok különböző módokon közelítenek ehhez; egy lehetséges megközelítési mód az, ha diákoknak a helyi önkormányzat környezetvédelmi szakértője vagy tanácsadója szerepébe kell bújni. Ehhez felméréseket kell végezni, jelentéseket összeállítani az aktuális helyzetről, és ennek alapján fejlesztési modellt kell kidolgozni a helyi sajátságok és lehetőségek ismeretében. Ehhez komoly matematikai számításokat is kell végezni, és a kivitelezésre is figyelmet kell fordítani. Meg kell ismerni az alternatív energiaforrásokat, a szennyezés mértékét, és össze kell állítani egy beszámolót az eredményekről – amit akár egy prezentáció keretében elő is lehet adni. Ennek a projektnek a keretében meg is lehet ismerkedni azokkal a valódi szakértőkkel, akik munkájuk során hasonló feladatokon dolgoznak
(Forrás: Wikimedia Commons / Kwerdenker / GNU-FDL 1.2)
A tantárgyközi projektek idején a tanulóknak nincs rögzített órarendjük. Csak az van meghatározva, amit az alaptanterv előír: naponta mennyi időt kell az iskolában tartózkodniuk. Ezen belül az időbeosztás az adott feladatnak megfelelően rugalmasan alakul. A projektek előrehaladását a tanárok végigkísérik, segítik, támogatják.
A Ringstabekk iskola a norvég közoktatási rendszernek megfelelően működik: az alaptanterv alapján tanít, és a különböző állami kimeneti méréseken ugyanúgy részt vesznek a diákjai, mint a hagyományos iskolák tanulói. Ezért van az, hogy ugyan tantárgyak nincsenek, de jegyet a diákok minden hagyományos tantárgy szerint kapnak. A tanítás pedig a nemzeti standard szempontjából is eredményesnek mondható: a diákok a nemzeti felméréseken az élmezőnyben teljesítenek. Ami azonban egyedülálló ebben az iskolában, az az, hogy a diákok nagyon érdeklődőekké és elkötelezettekké válnak – sokszor nem akarnak szünetet, hanem folytatni akarják a megkezdett munkájukat. A szülők szintén elégedettek, hiszen azt látják, hogy gyermekeik nap mint nap a jövőjükre, a munkájukra készülnek.
Forrás
This school in Norway abandoned teaching subjects 40 years ago