0:05
Főoldal | Rénhírek

A tudományos lapok fele
leközölte volna a kamu tanulmányt

Egy teljesen kamu tudományos közleményt a szabad hozzáférésű lapok több mint fele leközölne, pedig annak megítéléséhez nem sokkal kellett volna több egy kémiaérettséginél – derült ki egy kísérletből. Válságban van a tudományos publikálás az online korban?

nyest.hu | 2013. október 7.

Arról már többször szóltunk, hogy milyen felbecsülhetetlen előnyei vannak annak, hogy az interneten ingyenesen és szabadon hozzáférhetőek a tudományos eredmények. Van azonban ennek árnyoldala is: a szabad hozzáférésű tudományos lapok százai ugyanis mind gyakrabban jelentetnek meg áltudományos közleményeket. A szabad hozzáférésű tartalmak ellenzői most arra figyelmeztetnek, hogy a tudományos publikálás hitelét teszik tönkre a szabad hozzáférésű lapok – írja a The Guardian, amely rendszeresen foglalkozik a kérdéssel.

Hogy a probléma valós, John Bohannonnak a Science-ben felfedett akciója bizonyítja. A Harvard egyetem tudományos újságírója kísérletképpen egy hamis tudományos közlemény kicsit módosított verzióit juttatta el 304 szabad hozzáférésű tudományos folyóirathoz tíz hónapon keresztül világszerte. A tudományos orgánumok több mint fele elfogadta az álnéven és egy nem létező intézmény égisze alatt íródott tanulmányt, amely egy rákellenes szer felfedezéséről és hatásairól szólt. A cikk végzetes hibáit – mondja a valódi szerző, Bohannon – bárkinek észre kellett volna vennie, akinek a középiskolás kémiatudásnál kicsit nagyobb a rálátása a témára.

A tudományos lapok fele<br /> leközölte volna a kamu tanulmányt
Forrás: Wikimedia Commons

Bohannon hetente átlagosan tíz cikket küldött szabad hozzáférésű lapoknak; olyanoknak, amelyeknél a szerzőnek fizetnie kell azért, ha az írása megjelenik. A „csodagyógyszerről” szóló cikket 157 újság fogadta el közlésre és 98 utasította vissza. A cikk 255 verziójának, amelyek mind átmentek a lapoknál szokásos szerkesztési eljárásokon (függetlenül attól, hogy végül megjelentek-e vagy sem) 60 százalékát szakmailag nem lektorálták. De azok a lapok, amelyek lektoráltatták, szintén nem bizonyították szakmaiságukat: közülük 70 százalék fogadta el a tanulmányt közlésre.

Public Library of Science (PLOS ONE) volt az egyetlen olyan orgánum, amely két héten belül visszautasította a tanulmányt, és felhívta a figyelmet a vele kapcsolatos etikai problémákra. A Directory of Open Access Journals (DOAJ) csoporthoz tartozó orgánumok 45 százaléka azonban elfogadta a cikket közlésre, amit az alapító csak így kommentált utólag: „szinte hihetetlen”.

Bohannon akciója arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire nem ügyelnek a minőségre a szabad hozzáférésű tudományos lapoknál, illetve, hogy a szerzők által kifizetett megjelenés modellje tarthatatlan. Ugyanakkor arra is ráirányítja a figyelmet, hogy mind több a hiteltelen, rossz minőségű tudományos lap a piacon. Bohannon 29 olyan kiadót talált, amelyek esetében a megjelenített bejegyzési cím hamisnak, a honlap pedig gazdátlannak tűnt.

Jeffrey Beall, a coloradói egyetem könyvtártudósa szerint a szabad hozzáférésű kiadványok száma nő, és egyre több közöttük a veszélyes „ragadozó” – ezeket listázza is saját honlapján. Véleménye szerint az ilyen kiadók tavaly kezdtek el robbanásszerűen terjedni, és azóta is kitartóan növekszik a számuk. Paul Peters, a szabad hozzáférést biztosító kiadók szervezetének (OASPA; Open Access Scholarly Publishers Associationaz elnöke viszont azon a véleményen van, hogy Bohannon elmulasztotta a kontrollvizsgálatot elvégezni a nem szabad hozzáférésű tudományos újságoknál, így a következtetései egyelőre nem érvényesek. (Az OASPA által kiadott 57 tudományos lap közül egyébként három szintén megjelentette volna a hamis tudományos cikket. Ennek ügyében vizsgálatot kezdtek.) Peters szerint Bohannon kísérlete nem a szabad hozzáférésű modell kártékonyságára, hanem a szakmai lektorálás színvonalára hívja fel a figyelmet. 

Forrás

Hundreds of open access journals accept fake science paper

Who's Afraid of Peer Review?

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
5 éve 2013. október 8. 14:33
4 El Vaquero

Ha jól emlékszem, a nyest is szívesen hozza le a brit tudósok megint feltalálták a kereket című cikkeket.

@szigetva: nem minden bankembernek kell öltözködnie. Mondjuk azért remélem El Phedro öltönyös-nyakkendős mánágeri felszerelésben vág neki a fonológia végtelen aknamezejének. Ahogy egy híres brit mondaná: suit up. Őő, vagyis ő is amerikai, ezek a jenkik mindenhol ott vannak...

5 éve 2013. október 7. 22:04
3 szigetva

@Pierre de La Croix: A kiadók legtöbbször a nevüket adják pénzért. Mert se a szerkesztőnek, se a szerzőnek nem szokás fizetni mifelénk (az ilyen leprább helyeken a szerző fizet is), a tipográfiát írástudatlan indiaiak végzik (ez túlzásnak hangzik, de sokszor tényleg mintha nem ismernék a latin betűket 9=g, stb). Aztán ha a szerző a saját honlapjára felteszi a cikkét, akkor megy a fenyegetőzés. (Mondjuk emailben is el lehet kérni.)

Ahol az állás feltétele az évi x cikk, ott nyilván megéri fizetni érte. A fogorvos meg a mérnök is fizet a „tanfolyamokért”, ami nélkül nem maradhat a pályán. A bankembernek meg öltözködnie kell, az sem ingyen van. Nálunk legalább ez nincs. Még! ☺

5 éve 2013. október 7. 21:36
2 tenegri

@Pierre de La Croix: Bizony van. Vannak kiadók, ahol publikálhatsz ingyen, honorárium nélkül (kicsit rosszabb esetben még beszállhatsz a kiadási költségekbe), de ekkor pénzt kérnek a kiadványért (a művedért), de ha szeretnéd bárki által ingyen hozzáférhetővé tenni, akkor az is jó nekik, csak fizesd ki az elmaradt hasznukat, azaz párezer euróért cserébe máris szabaddá teszik.

5 éve 2013. október 7. 21:14
1 Pierre de La Croix

Ilyen is van, hogy fizetni kell egy cikk megjelenésekor? Még jó, hogy éhenkórász bölcsészek és társadalomtudósok (legalábbis ha kevésbé piacosítható szakmákról és tudásról van szó) számára ez a probléma kevésbé égető. :))