2012 tíz legjobb tudományos videója 2.
A The Guardian év végi válogatást közölt az év legjobb tudományos videóiból. A tíz legjobból most a második ötöt is megmutatjuk olvasóinknak. Kiderül, hogyan landolt a Curiosity a Marson, hogyan lehet a halpiacra kerülni egy planktonból, milyen mennyiségű információ kering napi szinten az interneten, mi Andrea Sella két kedvenc kémiai eleme, és végül: hogyan morajlanak a seregélyek.
A The Guardian nemrégiben összeállítást közölt 2012 legjobb tudományos videóiból a Ri Channel válogatását böngészve. Cikkünk első részében olvasóink megismerkedhettek öt vidóval, a folytatásban a maradék ötöt ismerhetik meg. Jön a Curiosity landolás a Marson, megtudjuk
1. Seven Minutes of Terror – Hét perc rettegés
A rettegést ezúttal a NASA biztosította. A kisfilm összeállítást közöl a Curiosity űrszonda Marson való landolásának előkészületeiről. Milyen kihívásokkal kellett szembenézniük a tervezőknek? Milyen körülmények tették első látszólag lehetetlenné a sikeres landolást? – A film érdekes számítógépes animációk segítségével ezeket a problémákat mutatja be.
A landolás a Mars-expedíció legnehezebben megoldható problémái közé tartozott. Ma már tudjuk, hogy a Curiosity a földi időszámítás szerint 2012. augusztus 5-én leszállt a Marsra. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy ez mennyi veszéllyel járt. Az elsődleges nehézség az volt, hogy a Mars légkörének vastagsága százszor kisebb, mint a Földé; így 7 perc állt az űrszonda rendelkezdésére, hogy sikeresen landoljon.
Hogy a szonda ne sérüljön a 1600 °C-os hőségben, hővédő pajzsot kellett használni. A szerkezetnek azonban a 7 perc kevés volt, hogy kellően lelassuljon a landoláshoz, ezért volt szükség egy speciális, nagyon gyorsan kinyíló, de hatalmas ejtőernyőre. Az ejtőernyő azonban nem volt képes kellőképpen lelassítani a szondát ezért a Marsjárónak le kellett szállnia egy köves-poros terepen. Mindezt a bonyolult műveletsort pedig egyetlen számítógépnek kellett irányítania. Ha egy valami nem működött volna úgy, ahogyan eltevezték, akkor a Curiosity expedíciója kudarccal zárult volna.
2. The Secret Life of Plankton – A planktonok titokzatos élete
A válogatásba egy kiváló TED Ed videó is bekerült, amely a planktonok életéről szól. A videó a kézzelfogható valóságból indul: egy, a piacon jégre tett hal életének a történetét követhetjük végig a videóban. A hal, bármilyen hihetetlen, egy olyan világból jön, amit nagyon kevés ember látott: ez pedig a planktonok (a tengerekben lebegő élőlények összessége) világa.
A plankton elnevezés a görög planktoszból származik, ami ’vándorló’-t, ’lebegő’-t jelent. A zooplanktonban a zoo előtag ’állat’-ot jelent; a fitoplanktonban a fiton ’növény’ görög szó szerepel. A piacon kapható tengeri hal több milliárdnyi pete közül volt az a szerencsés, aki lárvává fejlődhetett, majd megérhette a kifejlett élőlény korát is. A videó bemutatja, milyen sokféle élet lebeg együtt a planktonban: mikroszkopikus algáktól és baktériumoktól kezdve akár olyan állatokig, amelyek hosszabbak lehetnek, mint egy kékbálna. A planktonban állatok (zooplankton) és autotróf szervezetek („növények”; fitoplankton) együtt élnek, de korántsem annyira békésen. Az autotróf szervezetek szén-dioxidból és szervetlen anyagokból a napfény energiájának felhasználásával szerves anyagot állítanak elő, amely más élőlények (heterotrófok) tápláléka lehet. Persze a plankton nem veszélytelen: számos ragadozó is él benne. A planktonban levő tápláléklánc annyira szövevényes, hogy még a tudósok sem tudják, melyik élőlény melyiket eszi... Minden esetre a mi halunk története sikeres: kifejlődött és a piacra került, hogy aztán az emberek tápláléka legyen.
3. Understanding the Network – Megérteni a hálózatot
Vannak dolgok, amelyeket nagyon nehezen lehet megragadni, méghozzá azért, mert nehezen elképzelhetőek, nehezen vizualizálhatóak. Ilyen például az interneten áramló adatmennyiség is: erről készült az alábbi kisfilm.
A videó bemutatja, hogy micsoda elképesztő mennyiségű adat áramlik napról napra az internetes kommunikációs hálózaton. Egy egyszerű gondolat digitalizálva közel 51000 byte-nyi információ. Képzeljük el, mennyi információ lehet egy sima multimédiás üzenetben, amiből a világ kommunikációs hálózatán másodpercenként 28339 továbbítódik! Sokszor bele sem gondolunk, hogy a fejlett világ hétköznapi kommunikációs formái, az e-mail, a chat, a hangüzenet stb. mennyi információt tartalmaz. Ezekhez jönnek még hozzá az üzenetek úgynevezett metainformációi: a küldő és a fogadó fél, a hely, az idő, az időtartam, az átvitt adatmennyiség és az átvitel költségének azonosítása. Egy átlagos felhasználó 736000 metainformációt generál naponta. És persze az interneten vannak, akik pontosan ezekre az információkra vadásznak, hogy személyre szabott tartalmakkal és reklámokkal bombázzák a felhasználókat: így lesz a globális hálózatból személyre szabott internet.
4. My favourite element – A kedvenc elemem
Ebben a kisfilmben Andrea Sella, a UCL kémiaprofesszora arról beszél, hogy melyik kémiai elem a számára legkedvesebb. Azt mondja, nehéz a választás, mert annyiféle elem van. És persze kissé részrehajló meg egyszerű is lenne saját összetevőinket, a szént, az oxigént vagy a nitrogént választani, úgyhogy két olyan elemet választ, amiről garantáltan nem sokat tud az átlagos földi halandó.
A két választott elem az 59-es rendszámú prazeodímium (vegyjele: Pr) és a 60-as rendszámú neodímium (vegyjele: Nd). Mindketten fémek; a legerősebb mágnesek közé tartoznak. Ami miatt Sella őket választja, az az üveggyártásban betöltött szerepük: az üveget sárgára/zöldre színezik, ezáltal a lángot „szűri” a prazeodímiummal szennyezett üveg. A nátrium narancssárga fényét szűrik a segítségükkel létrehozott bevonattal, ezért aztán az ilyen szemüveget viselve az üveggyártó látja is, amit csinál…
5. Murmuration – Morajlás
Végül az utolsó videó – ellentétben az összes előzővel – egy teljesen spontán felvétel, amely nem tanítja, hanem megmutatja egy természeti jelenség nagyszerűségét és különlegességét. Ez nem más, mint egy seregélycsapat vonulása, és az általuk keltett jellegzetes morajló hang.
Forrás