A rejtélyes kártya
Bevezették a Széchenyi-pihenőkártyát, és rögtön vele együtt egy fura rövidítést. Kérdés azonban, hogyan kell írni.
Szabolcs nevű olvasónk kérdezi:
Vállalkozó vagyok, gyakran kell leírnom a Széchenyi pihenőkártya rövidítését. Ezzel már nagyon sokféle formában találkoztam: SZÉP kártya, Szép kártya, szép kártya, de gyakran írják kötőjellel is. Melyik forma a helyes?
Nos, mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy maga a Széchenyi-pihenőkártya is kötőjellel írandó: A magyar helyesírás szabályainak (AkH.) 168. pontja kimondja, hogy
Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. Kossuth-szobor = Kossuth szobra, Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta stb.) Az ilyen összetételszerű alakulatokban a személynév és a köznév kapcsolatát kötőjellel érzékeltetjük [...]
A felsorolt példák közül a Széchenyi-pihenőkártyához a legközelebb talán a Balassi-strófa és a Kossuth-díj áll: ezekben az esetekben ’valakiről elnevezett valami’-ként adhatjuk meg a jelentést. A szabályzat ugyan megnevez néhány kivételt, de ez márkanevekre – ahova a Széchenyi-pihenőkártya besorolható – nem vonatkozik.
Mivel a szép (SZÉP? Szép?) a Széchenyi-pihenő rövidítése, az sem lenne váratlan, ha ezen belül is kötőjelet kellene írni – ilyen szabály azonban nincs. Marad tehát az a kérdés, hogy a [szép] hogyan írandó, illetve hogy közé és a kártya közé kell-e kötőjel.
A [szép] mozaikszó: így nevezzük azokat a szavakat, melyek hosszabb szavak (vagy összetett szavak tagjainak) részleteiből állnak össze. (A helyesírás megkülönbözteti a betűszókat, mely csak a szavak kezdőbetűiből állnak – a [szép] nem ilyen, hiszen az é a Széchenyi második betűje, nem önálló szó rövidítése.)
A szabályzat 284. a) pontja mondja ki, hogy
A tulajdonnévi [...] magyar és idegen szóösszevonásoknak az első betűjét általában nagy, a többi betűjét kibetűvel írjuk [...]
Ennek alapján a Széchenyi-pihenő rövidítése kizárólag Szép lehet. A szabályzat 287. a) pontja pedig a következőket mondja ki:
A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz kötőjellel fűzzük az utótagokat [...]
A helyes írásmód ennek alapján Szép-kártya (ugyanúgy, mintha egy Szép nevű illetőről nevezték volna el a kártyát). Igaz ugyan, hogy itt nem egy tulajdonnévi rövidítéshez kapcsolódik az utótag (nincs *Széchenyi-pihenő), hanem egy teljes összetételnek az első elemét (szakszóval előtagját), illetve második elemének (szakszóval utótagjának) első elemét rövidítjük, ami áttagolást tesz szükségessé:
[[Széchenyi]-[[pihenő][kártya]]] : [[Szép]-[kártya]]
Az ilyen szerkezetekkel a helyesírási szabályzat nem foglalkozik – kivételesen azonban nem érdemes a szabályzatot hibáztatni. A zűrzavarért sokkal inkább az felelős, aki ezzel az erőltetett rövidítésmóddal vicces próbált lenni. Persze valójában nincs sok jelentősége az írásmódnak, akkor sem történik semmi, ha szép-kártyát vagy SZÉP kártyát írunk: mivel azonban szép kártya írásmód esetében semmi nem utal arra, hogy elnevezésről van szó, ezt az írásmódot mindenképpen tanácsos kerülni.