A padló diétázik
A padló diétázik, de a kuka éhes, annak lehet enni adni. Hogyan működnek mindennapi implikatúráink, és mire jók?
Mindennapi helyesírás című sorozatunkban általában olyan, a helyesírási norma szerint helytelenül írt hétköznapi szövegeket, feliratokat mutatunk be, amelyekkel nap mint nap találkozunk, és amelyekről nagyon gyakran nem is tudjuk, hogy helytelenek. A mai találat, amit ismét Nórának köszönhetünk, teljesen más természetű.
„Szemetelni tilos!” „Megkérjük kedves betegeinket, hogy a szemetet ne a földre, hanem a kukába helyezzék!” „Ne szemeteljen!” – Néha szükség lehet ilyen furcsa figyelmeztetésekre, amelyekben valami teljesen alap dologra hívjuk fel embertársaink figyelmét. Kicsit olyan, mintha arra figyelmeztetnénk valakit, hogy távozás előtt fizessen a boltban, vagy hogy ne üssön pofon minket. Éppen azért olyan kínosak sokszor ezek a feliratok, mert egy teljesen hétköznapi dologra hívják föl a figyelmünket. Biztosan az alábbi felirat szerzőjének is valami hasonló érzése lehetett, amikor nem a fenti mondatok valamelyikét használta, hanem ezt:
A humor elveszi az egész kínos figyelmeztetés élét. A megfogalmazó úgy tesz, mintha azt hinné, hogy a szeméttel a betegek etetni kívánják a padlót. Azaz úgy csinál, mintha jó szándékot feltételezne valami egészen nyilvánvalóan bunkó dolog (a szemetelés) mögött. Ráadásul nem is arra mutat rá, hogy a feltételezett jó szándék fölösleges, hiszen a padlót nem kell etetni, hanem belemegy a játékba, azt mondja, hogy a padló diétázik. És ezért kell inkább a kukát etetni. Az olthatatlan jó szándék tehát megmaradhat: etetni továbbra is lehet.
Amikor ilyen feliratokat olvasunk, rájöhetünk, hogy mi mindenre alkalmas még a nyelv azon kívül, amit a nyelvtanok leírnak.
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!