A nyelvtannáculás okairól
Miért érez valaki belső késztetést arra, hogy másokat nyelvhasználati, helyesírási kérdésekben nyilvánosan kioktasson? A választ pszichológusok adják meg.
Ha valakit még sosem torkoltak le nyelvhasználata vagy helyesírása miatt az interneten, az valószínűleg azt jelenti, hogy nem sokat ír. Ha pedig még sosem látott olyat, hogy valaki mást hasonló okokból kipellengéreztek volna, akkor valószínűleg nem is olvas. Mások kioktatása szóhasználatuk, nyelvtani vagy helyesírási „hibáik” miatt ugyanis közismert szokás. De vajon mik az ilyen viselkedés okai? Ennek igyekezett utánajárni a Slate című amerikai portál.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pyne, William Henry – Combe, William: The Microcosm of London or London in Miniature)
Az angolban a másokat nyelvhasználatuk miatt nyilvánosan kioktató személyeket Grammar Nazinak, azaz nyelvtannácinak nevezik – a helyesírási kérdésekben okoskodókat magyarul ennek mintájára helyesírásnácinak is szokás nevezni. A Slate cikke egy másik kifejezést használ, a language bullyt. Ezt a kifejezést nehezebb magyarra fordítani, a bully szónak nincs pontos magyar megfelelője: ’erőfölényével visszaélő, másokat zaklató, terrorizáló, társaival kegyetlenkedő személy’-t jelent. Ezt a szót használják azokra a gyerekekre, akik gyengébb iskolatársaikat (gyakran csapatokba verődve) szekálják, kínozzák, megverik, elveszik uzsonnájukat vagy zsebpénzüket, rendszeresen megalázzák. A language bully az, aki nyelvi kérdésekben viselkedik hasonlóan: másokat nyelvhasználatuk miatt megalázó helyzetbe hoz – elsősorban az interneten. De mi késztet valakit arra, hogy így viselkedjen?
Robert Kurzban, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a mások hibáira való nyilvános rámutatás elsősorban jelzés: a kötözködő azt igyekszik jelezni, hogy szakértő. Úgy véli, ha képes rámutatni mások tévedéseire, akkor többet tud az adott területről, mint az, aki a hibát elkövette.
Benoît Monin, a Stanfordi Egyetem pszichológiaprofesszora úgy véli, hogy mások (vélt vagy valós) nyelvi hibáinak kipellengérezésével a kötözködők valamiféle komfortérzetet kívánnak elérni: ha nyugodtak akarunk lenni afelől, hogy nyelvi ismereteink kiválóak, ezt a mások hibáira való rámutatással duplán elérhetjük. Egyfelől bizonyítjuk saját hozzáértésünket, másfelől bizonyítjuk azt is, hogy mások ezen a téren inkompetensek. Mások leértékelésével saját fölényünket még inkább megerősítjük.
Abban a két pszichológus egyetért, hogy a nyelvtannácik szerepet játszanak. Monin kutatásai során azt vizsgálta, hogy bizonyos helyzetekben az emberek hogyan próbálják megőrizni önképüket. Megfigyelései szerint ha valaki úgy érzi, hogy – akár magának, akár másoknak – bizonyítania kell, akkor mások nyelvhasználatának kipécézése gyakran felmerül lehetőségként. Ha valakit kudarc ér – például nem vették fel egy oktatási intézménybe vagy egy állásba –, akkor hajlamos mások nyelvhasználatát támadni, mert ezzel megmutatja, hogy ér valamit. Az, aki biztos a maga értékeiben, nem szorul rá erre. Kurzban ahhoz hasonlítja a helyzetet, mint amikor egy tudományos előadás során egy ambiciózus tudósjelölt igyekszik zavarba hozni kérdéseivel a terület elismert szakértőjét. Aki elégedett a maga pozíciójával, az puszta érdeklődésből kérdez – aki megpróbál feltörni, az jelezni kívánja, hogy ő is jártas a területen.
A nyelvtannáciknak azonban nem az az egyedüli céljuk, hogy egójukat megerősítsék, és másokat helyükre tegyenek. Egymásnak is üzennek, mint azok a rovarok, melyek szag- vagy hangjelzéseket bocsátanak ki annak érdekében, hogy odavonzzák a másikat. A nyelvtannácik szeretik a társaságot, de a nyelvtannácikat csak a többi nyelvtannáci kedveli – a többiek tisztában vannak azzal, hogy többlettudásukat nem kellene feltétlenül mások megszégyenítésére használniuk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Huhulenik / GNU-FDL 1.2)
Ha úgy véljük, hogy valaki „helytelenül” használt egy szót vagy szerkezetet, akkor egyszerűen tudomásul vehetjük, hogy a nyelv változik, és az élet megy tovább. Ha a nyelvhasználók rendszeresen „hibásan” használnak szerkezeteket vagy szavakat, akkor az lesz a „helyes” használat.
Ha mindenáron hangot szeretnénk adni észrevételünknek, akkor ezt nem kell feltétlenül nyilvánosan megtenni: írhatunk levelet a szerzőnek vagy a szerkesztőségnek is. Kurzban szerint könnyen megtudhatjuk, ki a barátunk, ki az ellenségünk: ha valaki jóindulatú velünk, akkor magánúton jelzi fenntartásait, hogy semmiképpen ne hozzon minket megalázó helyzetbe. Ha valaki ellenséges érzelmeket táplál irányunkba, nyilvánosan fog kijavítani minket.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (38):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@szigetva: A dögös bejött! :D
@Tollas Elefánt: Viszont ezzel egyedül vagy, ezért mindenki félre fog érteni.
A nyest.hu egy szar oldal. (Amivel azt akarom mondani, hogy fasza oldal, csak én így használom a nyelvet... :)
@blogen:
Valahogyan az oktatás jelentőségét és feladatát is bele kéne vonni ebbe a vita témába szerintem.
Ha a tanár "megszégyeníti" valamelyik diákját aki a tanultak mellőzésével beszél, és/ vagy ír helytelenül, és azért rossz jegyet ad a gyereknek, gondolom ez természetes, bár fájó..
Az általános problémát abban látom, hogy a nyelv fejlődését, amit az segítene, ha a technikai és kulturális fejlődést KÖVETNÉ az oktatás (ezt a követést az általános nyelvhasználattal kapcsolatban fontosnak tartom), összemossuk azzal, hogy az oktatás során el nem sajátított és nem alkalmazott nyelvhasználatot természetesnek tartjuk a közbeszédben (különösen a "hivatalos" médiákban) , nagyon rossz dolognak gondolom.
Egy példával élve.
Ha a nyelvet eszköznek tekintjük, amely bizonyos hasznos "kezelő szervekkel" rendelkezik, melyek használatát módunkban áll megtanulni az iskolában, célszerű használni több okból is.
-Nem "rozsdásodik" be és válik idővel használhatatlanná az a "kezelő
szerv" ami pl. a pontosabb, árnyaltabb kifejezés lehetőségét és általa a szélesebb körű gondolkodást általánosan használttá és megőrzötté tehette volna.
Ilyen pl. a "-ban/ -ben" és "-ba/ -be" közötti különbség támogatott "elsatnyulása", amelynek oktatását egyszerűen elhagyták!
(Ha fizikát vagy matematikát tanítanak a gyerekeknek, a fenti jellegű "elhanyagolások" szóba sem jöhetnek, ez természetes..)
Ezt én nem nyelvi fejlődésnek, hanem sorvadásnak nevezem.
Más kérdés az "idegen" szavak használata, ha a nyelv árnyaltabb használatára ad lehetőséget, ami fejlődés szerintem.
-Azonban ha (többnyire idegen eredetű) "fregoli" szavakat használnak sokan "ész nélkül", az bizony a nyelv használatának és a gondolkodásmódnak szintén a sorvadását eredményezheti...
@Kara-kán:
"A nyelvfejlődést nehogy már a bunkók akarják megszabni!"
Pedig szinte mindig ők szokták.
"Helyzet"? "Kavar"! Már minálunk ez jött a szokásba.
Pl. "angol-magyar szótárak esetén is érdekes a kavar: ..." /Olman/
www.nyest.hu/hirek/epernacik-magyarorszagon?comments
"Milyen alapon szól bele bárki is abba, hogy a másik hogy beszél/ír?"
- Talán a Főszerkesztő jogán. :)
@Kara-kán:
1. Logikád alapján a történelem jelentős részében liberálbolsevizmus uralkodott, különben a mai magyar nyelv soha létre sem jött volna, mert még most is úgy beszélnénk, ahogy 10000 éve.
2. A dolog lényege, hogy amit helytelenkedésnek nevezel, az nem helytelenkedés. Ha megmondod, hogy hogyan kell beszélni, az lehet illem, szabványosítás, lehetnek gyakorlati vagy eszmei szempontjai, de soha nem szólt arról, és soha nem is fog arról szólni, hogy hogyan van a magyar nyelv. Csakis arról szól, hogy te hogyan akarod, hogy legyen. Ebben lehetnek akár követőid is. Ahogy Dani11 mondta: "A kémikus sem mondja meg a molekuláknak, mit kell csinálniuk, ahogy a fizika sem utasítja arra a tárgyakat, hogy lassabban essenek. A tudós megfigyel, és levonja a következtetéseket, nem pedig a hasára üt, és kitalál valami szabályt, amihez a vizsgált jelenségeknek alkalmazkodniuk kell." Ebben nincs semmi liberalizmus, ez így van és kész. Ha megmondod, hogy mi hogy legyen, az egy eszmei irányzat, vagy egy nyelvhasználati szabványosítás, nem pedig tudomány, és ezzel semmi probléma addig, amíg nem hazudik. A hazugság pedig így hangzik: "Magyarul ez így van." Nem, magyarul általában úgy van, ahogy az az ember mondta, akit kijavítasz. Amire te kijavítod, az nem van, hanem legyen (álláspontod szerint). Ha ebben elég követőre találsz, befolyásolhatod a nyelv fejlődését. Ha nem, akkor vagy alkalmazkodsz, vagy agyvérzést kapsz, mert a nyelv attól még változik.
3. Kár idekeverni a métert, meg más szabványokat. Szabvány hivatalos magyar létezik, és ha szabványbeszédre van szükség, használhatjuk is. De ahogy a való életben igen gyakran csak saccoljuk a méretet, vagy megmutatjuk a kezünkkel, úgy a való életben a nyelvnek sem a szabványosított változatát használjuk, ami egyébként is holt nyelv. Az igazi magyar az, amit beszélünk, ez nagyjából olyan viszonyban áll az általad emlegetett szabályozott magyarral, mint az olasz a latinnal, csak még nem volt idő annyi különbségnek kialakulnia.
@Kara-kán: Meg a fasz Weöres Sándor is!
"Olly síró görts rázkodtatá szegényt,
Mihelyt silány Concertem véget ért.
Fogd-fel, melly kínos situatio!"
ftp://staropramen.mokk.bme.hu/Language/Hungarian/Crawl/MEK/mek.oszk.hu/01100/01131/01131.pdf
Ki ezzel a régies magyar szóhasználatra utalt, csak néhány példa:
Salamon Ferencz:
"De ezenkívül a rajzot is segítségül kell venni, még pedig úgy, hogy a tanító sajátkezűleg, a tanítványok szeme láttára készít alkalomszerűen néhány vonallal s pár ponttal egy mentül egyszerűbb s nem sok rajzbeli ügyességet kívánó térképet, melynek előnye minden bármely tökéletes nagy térkép fölött az, hogy csak épen a szükséges levén meg egy lapon, nem történhetik az, hogy a gyermek a sok fa miatt ne lássa az erdőt, s további előnye, hogy a gyermek mintegy az elbeszéléssel együtt látja saját szeme előtt kibontakozni a térbeli SITUATIÓT Mindenben érdekesebb (ha nem nagyon hosszas) a készülőben levőt végig nézni, mint a készet."
mtdaportal.extra.hu/books/salamon_ferenc_kozoktatasunk_reformja.pdf
Hornyánszky Aladár:
"De az óvatosabbak nem győztek eléggé figyelmeztetni, hogy az ötlet nem igazolható. A kép más SITUATIOT mutat, mint a biblia elbeszélése, a babyloniai irodalom (legalább idáig) nem ismer bünbeeséstörténetet, magyarázó szöveg sincs a képhez mellékelve s így az valószínűleg egészen mást jelent, mint amire az elhamarkodás gondolni hajlandó."
epa.oszk.hu/02300/02360/00008/pdf/EPA02360_theologiai_szaklap_1903_0
etc.
@Kara-kán: „Vagy: a telefonálok neki „adok egy telefont”, ami a román kifejezés (dau un telefon) szó szerinti fordítása, de magyarul irdatlan bunkóság, persze csak azért, mert félreérthető.”
A „dau un telefon” nem kétértelmű?
A „felhívlak” kétértelmű?
@Kara-kán: ez jó :D Valamelyik román nekem is "adhatna egy telefont". Persze nem give me a call értelemben, hanem egy vacsi új, kártyafüggetlen, többmagos, androidos csúcskészüléket, és nem valami vezetékes, vagy hamisított vagy olcsó szart. Lehet elnézném neki trianont is.
A tájnyëlvi ämberek ingöm sém závárnák mó' ol(Y)an mirtíkbe'. Legalábbis rövid távon, hosszú távon idegesítő tud lenni. Győzikénél is csák egy ideig vicces, dikcsákmore. Mondom én, milyen jó lenne, ha nem csak nyelvtannácizni lehetne, és lekorlátozódni a helyesírás szabályokra, és esetlegesen a ragozásra.
@Krizsa: hoppá, Krizsasztánban elkezdtek keményen fogalmazni :D
Akkor ragozom tovább.
A méter szabványát sem véletlenül őrzik Párizsban, vagy mellette.
Mi lenne, ha minden falu és város külön méterszabványt határozna meg. Mert régen ugye a mázsa, a kupa, a könyök, a hüvelyk stb. nem volt egyforma (szabványosított).
Vagy emlékszik valaki arra az amcsi űrszondára, amely azért csapódott a Marsba, mert bunkó üzemeltetők összekeverték az amerikai mértékegységeket az ISO-szerintiekkel?
Egy dolgot kell megérteni:
Ingöm nem zavar a tájnyëlv.
Az azonban már zavar, ha a bunkó sportriporter stb. állandóan azt mondja, hogy szituáció, holott van erre szép magyar szavunk: helyzet.
Helyzet, helyzet, helyzet, helyzet!
Az erdélyi embernél sem zavarnak a tányelvi kifejezések, de az már zavar, ha az útlevél helyett pasaportot, az előfizetés helyett abonamentet mond, és ezt a testvéremnek is szóvá teszem. Lehet reám haragudni!
Vagy: a telefonálok neki „adok egy telefont”, ami a román kifejezés (dau un telefon) szó szerinti fordítása, de magyarul irdatlan bunkóság, persze csak azért, mert félreérthető.
Kapiskó?
@blogen:
Te vagy bunkó, mert te nem is szégyelled, hogy bunkó vagy!
Na, jó, ahol tudok segítek!
Hibásan a tied:
„Ez egy nyelvi fórum, ha szégyelled hogy bunkó vagy és elütéseiddel semmiképp sem akarod megszabni az örökül kapott nyelvünk fejlődését, akkor elküldés előtt nézd át! :D”
Helyesen így kellett volna írnod (egy változat):
„Ez egy nyelvi fórum, és ha szégyelled, hogy bunkó vagy, és elütéseiddel semmiképp sem akarod megszabni az örökül kapott nyelvünk fejlődését, akkor elküldés előtt nézd át! :D”
Magának mindenről az jut az eszébe???!!!
Ez egy nyelvi fórum, ha szégyelled hogy bunkó vagy és elütéseiddel semmiképp sem akarod megszabni az örökül kapott nyelvünk fejlődését, akkor elküldés előtt nézd át! :D
@Kara-kán:
Egyébként egy rendes fórumon az elütéseket az ember 5 percig javítani tudja. Én is javítanám az elütéseket, de ez a fórum nem rendes. Soha nem is volt az.