A nyelvművelés értelmetlenségéről
Szerkesztőségünk a 4. emeleten található. Ön ezt furcsának találja?
Amikor a nyelvművelés feleslegességéről és hiábavalóságáról beszélünk, gyakran utalunk arra, hogy a nyelv természetes része a változás. Azok a jelenségek, melyek ma már természetesek számunkra, annak idején talán sokkolóan hatottak a konzervatív nyelvhasználók számára. Képzeljük el például, hogy az Árpád-kori nyelvművelők hogy ki lehettek akadva, hogy a fiatalok utu helyett már azt mondják, hogy út, varu helyett azt, hogy vár. Közelebbi példaként felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy a hatvanas évek nyelvművelő szakirodalmában még hibáztatják azok olyan alakokat, mint a mi odaadnánk a könyvet, tudnánk a megoldást, és ezek helyett csak a mi odaadnók a könyvet, tudnók a megoldást formákat fogadják el helyesnek.
Ezen a példák ereje abban rejlik, hogy a meggyőzni kívánt „nyelvőr” sem használná azokat a szerkezeteket, melyeket egykor egyedüli helyesként ismertek el. De talán ezeknél is sokkolóbbak azok a példák, amelyek a közelmúltból származnak. Azokra az esetekre gondolunk, amikor a változás életünk során következett be: korábban talán mi magunk is csak egy formát tartottunk volna helyesnek, ám a szokások megváltoztak, és mi magunk is követtük őket. S lám, amit egykor mi is furcsának éreztünk, időközben természetessé vált, és a korábban használt formát ma már furcsának érezzük.
Az alábbi videóra véletlenül bukkantunk. Egy 1997-es műsorról van szó, tehát másfél évtizede sincs, hogy leforgatták. Igaz, nem szigorúan vett nyelvi kérdésről, hanem írásszokásról van szó, de ez a kérdés lényegét nem érinti.
Vegyük észre, hogy a műsorban Grétsy László meglehetősen rugalmasan, elfogadóan viszonyul a kérdéshez. (Egyébként a műsor folyamán is legtöbbször arról győzködi a levélírókat, hogy az általuk hibáztatott szavakkal, formákkal, írásmódokkal semmi baj nincs.) Van azonban olyan kérdés, amiben a római számokból nem engedne: emeletek, uralkodók és kerületek esetében „semmiképp se volna jó, ha utat törnének az arab számok”. Az emeletek esetében még racionálisnak szánt okkal is előáll: ha az emelet és az ajtó számát is arab számmal írjuk, az már „nem elég megkülönböztető”. Az uralkodók és kerületek esetében már ilyen indoklást sem kapunk.
Csodálkozhatunk, hiszen ma már az emeletek sorszámát leginkább arab számokkal írjuk, a római számozás, ha nem is tűnt el, jóval ritkább. Ráadásul a Grétsy László érve is könnyen megcáfolható: a 2./1. egyértelműen második emelet egy, nem pedig első emelet kettő. (Persze idővel ez is változhat, és akkor valóban félreértések állhatnak elő.) Jól látható, hogy a változás semmiféle zavart nem okozott, remekül megvagyunk így is.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Mindenesetre míg az emeletek sorszámának írásmódja megváltozott, addig a kerületek esetében csak ritkán találkozhatunk arab számokkal, az uralkodók esetében pedig gyakorlatilag soha. Mi azt gyanítjuk, hogy 1997-ben már bőven szokás volt az emeleteket arab számmal írni, legfeljebb az idősebb, konzervatívabb nyelvhasználókban ez még kevésbé tudatosult.
A példa azt mutatja, hogy a nyelvművelés még a legszelídebb formájában is káros, hiszen felesleges félelmeket kelt – ráadásul hibás gondolkodásmódon alapul, ezért hibás gondolkodásmódot is terjeszt. A nyelv és a helyesírás képes magát is szabályozni, teljesen felesleges irányítani. Természetesen nyelvi, helyesírási tanácsadásra lehet szükség. Az ideális Álljunk meg egy szórában az olvasó levelében nem hibáztatott, hanem kérdezett volna, Grétsy pedig elmondhatta volna, hogy mi a szokás, szerinte mit érdemes követni – vagy éppen azt, hogy miben változik a szokás, hol dönthet a néző a saját ízlése szerint. Azt állítani azonban, hogy bármelyik szokás terjedése nem kívánatos, teljesen megalapozatlan.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (31):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Grant kapitány: nem akarom védeni Dlyúrtczánlyt, mert egy barom, nem lehet ezt finomabban megfogalmazni, de annál a résznél megakadt, nem tudta hirtelen hogy akarja majd folytatni. Ilyenkor pedig szóban elfogadható, hogy az "a"-ig jutott, de végül "ország"-gal fejezi be, anélkül, hogy a névelőt javítaná. Amúgy szerintem sem áll olyan szinten nyelvileg, hogy nyelvművelő legyen szegényke. Azon a precízkedésen jót röhögtem, mikor azt mondta, hogy dé és pontos jére végződik a takarodni ige felszólító módja. Ha nem mondja, lehet ly-nal írnám. Még jó, hogy ő van nekünk, nélküle mind elvesznénk.
Gyurcsány ezúttal a helyesírásra érzékeny:
0:45-től az alábbi videón ez hangzik el:
hvg.hu/itthon/20140401_Video_Gyurcsany_kozonseg_elott_alazott_eg
„Gyurcsány végleg takarogy! - írja a kollega. Nemzeti érzelmű barátainknak a magyar nyelvvel van egy kis problémája. Segítünk a kollegának. A takarodni ige felszólító módban d és pontos j-re végződik, ta-ka-rodj! Ha ennyire nemzetiek, ha ennyire védik a magyart, akkor legalább ezen az általános iskola negyedik osztályos szinten érdemes megtanulni a magyar nyelv alapvető szabályait. Na ezért nem fogjuk magukra bízni a (sic!) ország kormányzását, először boldoguljanak a magyar nyelv alapszabályaival, ha készen vannak, jöjjenek el, majd levizsgáztatjuk magukat, megnézzük, hogy léphetnek-e középfokra.”
@Grant kapitány: nem láttuk, mert nem nézünk ilyen szemetet. Orrbahn gáz ember, de nem azért, mert itt most egy ilyen becsúszott neki. Valószínű, hogy „ne tudhassuk meg”-et akart mondani, de odakerült az -m is. Ha csak ez lenne a legnagyobb hibája, akkor jó világ lenne. Amúgy jobb, ha Djercsány sem szövegel a magyar nyelvről, mert ő is művelt olyanokat, hogy az nyelvi terrorcselekménynek minősült.
@balka: "Én sem tudnám, hogy az Akadémián nem illik sük-sükölni, ha nem mondják."
Ezt láttátok? 11.10 és 12.15 között: Orbán suksüköl a bejátszásban, Gyurcsány beszól neki:
www.atv.hu/videok/video-20140212-gyur
"Először is szóljunk a miniszterelnök úrnak, hogy a "tudhassuk"-at azt 2tudhatjuk"-nak mondjuk a magyar nyelvben ebben a mondatban, úgyhogy magyar nyelvtanból egyes!"
@Mártonfi Attila: jajj, ne is mondd! Tényleg az is milyen gáz volt már, CDAC/DC%!$#VII évfolyam, 19. szám. Nem sűrűn látni ma már ilyet. Különben meg régen sem volt értelme olyat római számmal írni, ami nagyobb volt kb. 20-nál. Egyszerűen a római számokat nem a nagy számok ábrázolására találták ki.
@Galván Tivadar: Az sem rossz. :)
@Sultanus Constantinus: "A spanyolok meg mindent római számmal írnak": A digók meg aztán pláne, l. Via XXIV Maggio és effélék.
"Szerkesztőségünk a 4. emeleten található. Ön ezt furcsának találja?"
Nem. Germanizmusnak (... befindet sich ...)
Megosztanék egy érdekes adalékot. A Magyar Nyelvőr [!] 1949. évi 73. évfolyama 5. (november–decemberi) számának hátsó borítóján „Kérelem dolgozótársainkhoz.” cím alatt – többek között – ez olvasható: „A folyóiratok évfolyamait és az évszázadokat ne római, hanem arab számmal írják.” Még egyszer hangsúlyozom: 1949 végén jelent ez meg. Jól mutatja a nyelvművelők által vélt diakrónia („az utóbbi időben terjed”) abszurditását ez a példa is.
Érdekes videó, én még sose láttam ezt a faszit, aki felolvassa a nézői leveleket, pedig több évtizede ismerős hang volt már akkoriban is.
Greychy meg ilyen nyelvművelő volt mindig is, nagyon ráér, na. Én külön helyeslem, hogy olyan kőkorszaki maradványok, mint a római számok vesznek ki a francba. Már a rómaiak korában is baromság volt, mert már akkor visszafogta a természettudományokat. Egyébként a különböző nyelvekben a római számok utolsó funkciója az volt, hogy érzékeltesse, ha egy sorszám egy kevés elemű halmaz elemére utal, vagy különösen nagy fontosságú. Azt utáltam nagyon, mikor a filmek végén az évszámot írták ki római számmal, aztán mikor görög a stáblista, vagy adáshiba, analóg videóhiba van, akkor győzze az ember kiolvasni, hogy MDCCCC-blabla. Ma már nem divat, de azért még elő-elő fordul MMII, meg MMXIV.
@Fejes László (nyest.hu): A törvények közérthetősége kizárólag azon múlik, hogy a törvényalkotó milyen formában írja. Nem egy jogi fogalom a probléma, hanem az, ha nem tudják tisztességesen megfogalmazni a törvény paragrafusait. A jogban semmi nehéz nincs, az csak egy rendszert alkotó szabálytömeg. De most szembesültem vele, hogy mennyire eltér a kortárs törvények és a száz évvel ezelőttiek közérthetősége és nem a jogi rész miatt, hanem a megfogalmazó nyelvismereti problémái vagy inkább szándékai miatt. Amely szándék gyakran mintha egy az irodalmi nyelvtől eltávolodott kissé vagy nagyon nyakatekert megfogalmazást célozna, amely nem áll összhangban a kifejezni szándékozott mondanivalóval. Ebből következtetek arra, hogy valamilyen társadalmi klikkesedés következtében előállt nyelvállapot jellemzi a törvényeinket, amelyhez a klikkhez tartozni akarók közül azok, akik újonnan érkezettek ott, vagy nem érzik eléggé stabilnak a pozíciójukat alkalmazkodnak, hogy így kölcsönözzék tevékenységüknek szakmaiság látszatát. Lehet, hogy ez eredetileg is így volt, csak eredetileg a köznyelvvel ellentétben a hivatalos helyesírás szabályozta nyelvállapot volt ez a jogi argó, ami közoktatásnak hála olyan általánosan elterjedt, hogy immár köznyelvként nem felel meg a látszólagos szakmaiság saját nyelvre törekvő törzsi feltételének.
@blogen: Különböző dolgokat keversz.
Amit az elején leírsz, az nagy vonalakban ugyan igaz, de a dolog egyszerűbb. A nyelv mindig változik – legalábbis amíg használják. A régi állapot fenntartására való törekvés tehát értelmetlen.
A másik, hogy a törvények közérthetősége nem olyan dolgokon múlik, amin a nyelvművelők lovagolnak. A „szolgalmi jog” fogalma nem lesz attól érthetőbb, hogy alkottunk rá magyar szót. A jog nem feltétlenül nyelvi okokból nehéz, hanem azért, mert idegen a hétköznapi gondolkodástól. Ami túlbonyolított lehet, az pl. a mondatszerkezet – de ilyesmikkel a nyelvművelők már nem foglalkoznak, vagy csak túl általános tanácsokat adnak (ne használjunk többstzörösen összetett mondatokat stb.).
Mivel maga a magyar nyelvújítás és a helyesírás létrehozása egyetlen célt szolgált: létrehozni a modern állam számára nélkülözhetetlen működési feltételt, a standard nyelvet, A helyesírási szabályzat és a szótár az értelmezési kerete volt ennek. Ám ezért bármilyen szubjektív elfogultság e standard irányába nemcsak értelmetlen, hanem perverz is! Nyelvművelés kizárólag a standard előtti, de máig továbbélő vagy időközben kialakult nem szokványos, népi vagy városi nyelvállapotok gondozása lehetne, hiszen abban van az érték, kizárólag az tud bármiféle megbecsülésre érdemes egyediséget felmutatni.
A probléma az, hogy időközben ez a standard nyelv önálló életre kelt, pontosabban hívei lettek akik a szabályaiért szeretik és ez párhuzamos volt azzal, ahogy kikopott az állami használatból. Borzalmas nyelvi állapotban vannak a törvényeink, az úgynevezett "jogi bikkfanyelv" a bizonyítéka ennek. Elvben a jogszabályok szövegének a hivatalos magyar irodalmi nyelven kellene alapulniuk, annak legszabályosabb ÉS KÖZÉRTHETŐBB formájában. Ehhez képest a törvényeknek egy jassznyelve van, amit a tudatlan és műveletlen politikai elit alakított ki, a saját a fontosságának bizonyítékaként az híve, hogy ez a bikkfanyelv a hozzáértés belső tulajdonsága, így ennek felmutatása az Audihoz hasonlóan belépő egy társadalmi csoportba. Így a jelen helyzetben még csak azt se állíthatjuk, hogy van értelme a magyar helyesírás létének, hiszen arra nem használják, ami létének okozója és egyetlen értelme: a bürokrácia nyelvének.
@balka: „Én sem tudnám, hogy az Akadémián nem illik sük-sükölni, ha nem mondják.” Ha valakit annak alapján ítélnek meg az akadémián, hogy suksüköl-e, és nem annak alapján, hogy mit mond, az elég negy baj. És nem a suksükölő a hibás.
„És a fenti mondattal nem erőltettem meg magam, de elég bármelyik közszereplő fb profiljánál a hozzászólásokat megnézni, és viszonylag hamar rá lehet jönni, hogy az értés nem adja magát olyan könnyen, pedig ők nem szándékoltan értelmetlenül írnak.” De ezekben az esetekben nem olyan dolgokkal van probléma, amiken a nyelvművelők lovagolnak. Ezeket a problémákat nem lehet olyanokkal kezelni, hogy ezt tilos, ezt meg kell. Ezek nem nyelvművelési problémák, a fogalmazást nem lehet úgy tanítani, ahogy a nyelvművelők működnek.
@balka: Pontosan arról van szó, hogy a nyelvművelés még e szelíd formájában is káros, hiszen teljesen téves eszméket terjeszt a nyelvről. (Az már egy másik probléma, amikor még kirekesztő is.)
Talán a cikkbeli példa valóban nem jó, de azért a műsorból összességében sugárzott a népnevelés szándéka. Épp ezért ármányos a nyelvművelés: Hatását csak lassan fejti ki, közvetlenül nehéz érzékelni. És egyszer csak azon kapod magad, hogy nem mersz megszólalni.