A magyar ember ragaszkodik a szinkronhoz
A megkérdezettek 78 százaléka ragaszkodott a magyar nyelvű, szinkronizált alkotásokhoz, 18 százalék részesítette előnyben az eredeti nyelven, feliratozva vetített filmeket.
A magyar és a szinkronizált külföldi vígjátékok a magyar mozi nézők kedvencei a Cinema City első, mozis szokásokat feltérképező országos felmérése szerint. A mozihálózat közleménye szerint a felmérés rámutat arra is, hogy a magyarok 40 százaléka rendszeresen, legalább félévente jár moziba, a 16 és 29 év közötti korosztály pedig legalább háromhavonta látogat el a vetítésekre. Ez a szám kimagasló a régió országait vizsgálva, a magyarok közül kétszer annyian vesznek jegyet a filmekre, mint a románok, csehek vagy a lengyelek.
Az összesen ezer válaszadó többsége, 78 százaléka ragaszkodott a magyar nyelvű, szinkronizált alkotásokhoz, 18 százalék részesítette előnyben az eredeti nyelven, feliratozva vetített filmeket, míg négy százalék az eredeti nyelven, felirat nélküli filmeket tekinti meg a legszívesebben.
A mozizás 120 éves jubileuma alkalmából készített felmérésből kiderül, hogy a mozilátogatók elsősorban a film műfaja alapján választanak egy adott produkciót, tízből csupán négy embert érdekel a pozitív vagy negatív kritika. Magasan vezetnek a nézők körében a vígjátékok, de az akciófilmekre, valamint az igaz történetek alapján készült mozis produkciókra is sokan kíváncsiak.
A második legfontosabb szempont a film választásánál a szereplők listája. A felmérés szerint a magyar nézők kedvenc színészei Jason Statham, Brad Pitt, Sandra Bullock, Angelina Jolie, Csányi Sándor, Rudolf Péter, Schell Judit és Oroszlán Szonja.
A megkérdezettek leggyakrabban partnerükkel járnak moziba, ritkábban a családtagokat vagy barátaikat hívják filmvetítésre. Emellett minden harmadik ember randevúzott már moziban, tíz százalékuk azóta együtt is él vagy összeházasodott nézőtársával – fogalmaz a közlemény.
A film választásánál a nők számára fontos szempont a mozi közelsége, valamint az olyan kiegészítő szolgáltatások, mint a vásárlás lehetősége is. A férfiakat inkább a technikai különlegességek, így például az IMAX és a 4DX vetítések, valamint a prémium szolgáltatások, VIP-termek vonzzák.
Persze az egész filmfüggő is. Pl. most kezdtem neki a Fargo 2. évadjának, és jó, ha a felét értem, szégyen szemre felirattal nézem, mint a kezdők. A szövegelés és az akcentus nem olyan meredek benne, bár azért használnak elég ritka szavakat, hanem a hangkeverése nagyon rossz, halk, tompa, túlvezérelt, a beszéd beleolvad a háttérzajokba, igaz lehet ezzel is a 70-es évek hangulatát akarták visszaidézni. Nagyon idegesítő, ha sok hangot adok rá, könnyen torzul, akkor még annyit sem érteni, de még az is lehet, hogy én töltök rossz release-t. Ha angol sorozat lenne, akkor még azt mondanám, hogy okés, ott nem csodálkozok azon, hogy keveset érteni belőle, de egy amerikai mainstream sorozatnál nem számítottam ilyenre, főleg, hogy az első évaddal nem volt ilyen baj.
@El Sultano: a felirattal nézés külön műfaj, szokni kell. Lehet nem adtál neki elég időt. Persze a felirat tényleg elvonja a figyelem egy részét, de meg lehet szokni, hogy a feliratot is követed, de a képet is nézed.
Az egy megint más lapra tartozik, hogy El Sultanótól elvárná az ember, hogy a szpenés és énglés nyelvű horrorokat eredetiben, felirat nélkül nézze. Ilyen beszólásokért, hogy én az angolt csak írásban, meg csak mákos tésztával, stb.. bokán rúgás jár legközelebb. Tessék gyakorolni!
A felirat nélkül nézés, és eredeti nyelven követés, mint nyelvtanulás is külön műfaj. Fokozatosan kell szinteket lépni. Először eredeti nyelven kell magyar felirattal nézni, ha ebben van rutinja az embernek, akkor eredeti nyelven kell nézni a feliratot is hozzá, persze nyelvtudás függvénye is. A következő lépcső az, hogy meg kell próbálni felirat nélkül, esetleg ha valamit annyira nem értünk, akkor csak arra az időre bekapcsolni a feliratot, utána pedig kikapcsolni megint. Egy másik átmeneti lépcső lehet az, hogy egyes dolgokat felirat nélkül nézzük, és lazábban követjük, míg más filmeknél, sorozatoknál felirattal nézzük. A következő lépcső, hogy felirat nélkül nézünk mindent, és nem kapcsoljuk be, akármi is történjen. Aztán jöhet az, hogy nem tekergetjük vissza, amit nem értettünk, nehezítés, de reálisabbá teszi a megértést, a valóságban sem ismételgetnek mindent el az embernek, és a moziban sem lehet visszatekergetni. Közben leszokunk arról, hogy fül/fejhallgatóval nézzük, mert az nagyon belekoncentrálja a beleerősíti a hangot a fülbe, emiatt túl könnyű érteni, míg a valóságban az igazi anyanyelvi beszélők hangját az ember szórtan hallja. Ezért kell átszokni hangszórókra. A legutolsó lépcső, hogy nem csak hangszórón hallgatjuk a hangot, de a hangerejét sem tesszük fel, mert az anyanyelvi beszélők sem fognak a valóságban a kedvünkért a képünkbe ordibálni, csak azért, hogy jobban lehessen hallani és követni. Bár ez a hangerődolog nem annyira játszik modern filmeknél, az amerikaiak elterjesztették azt a divatot, hogy a szereplők suttogva, lihegve beszélnek, és ezt az angolok, franciák és egy csomóan kezdik átvenni, ami elég gáz, a valóságban az anyanyelvi beszélők nem így beszélnek, hanem normális hanghordozásban. A hangminőségük más lehet, mint a magyar, de a hanghordozása mégis a legtöbb európai nyelvnek ugyanolyan nagyjából, a hangereje is. Persze ezek csak akkor fontosak, ha valaki nyelvgyakorlási célzattal néz filmet, sorozatot, videókat eredeti nyelven. Aki csak szórakozni akar, nézze magyar felirattal, olyan hangerőn, annyiszor visszatekerve, stb., ahogy neki tetszik, ilyenkor az a cél, hogy élvezze, és tudja követni.
Amit még utálok, az a hangalámondás. Az még a szinkronnál is sokkal idegesítőbb, ha olyannal találkozok, akkor inkább meg sem nézem.
mezeiposzata kollégának igaza van. Én is eredeti hanggal és felirattal nézem azokat a nyelvű filmeket is, amelyeknek a nyelvén nem beszélek, nem értek. Francia, koreai, mindegy, akkor is eredeti hanggal, ha van rá lehetőség. Német, angol filmeknél meg evidens, hogy eredeti hanggal és felirat nélkül. A szinkronnal az a másik baj, azon túl, hogy elveszik az eredeti hang, az eredeti hanghordozás, hogy a háttérzajokat is kiveszik a szinkronizált hangsávban, és az igényesebb szinkronstúdiók próbálják visszatenni, amit lehet, de csak sablonokat használnak ők is, pl. beszélő tömeg, telefoncsörgés, léptek, motorzúgás, dudálás az utcán, stb.. Emiatt van, hogy ugyanazt a telefoncsörgést lehetett hallani minden filmben 10-20 évig. Ezek nélkül már nem olyan a film. A harmadik dolog, ami idegesít még a szinkronban a magyaros hangzáson, félrefordításokon, zajok hiányán kívül az, hogy a magyar szinkron túlkompresszált, túlhangosított, olyan túl vastagnak hat. A negyedik hátrány, hogy várni kell a szinkronra, néha elég sokáig, akár évekig, eredetiben a megjelenéssel, levetítéssel majdnem egy időben lehet nézni, ha az ember letölti. Egy film, sorozat legyen olyan, mint amilyennek a készítők megalkották. Legalább az ember szokja, hogy hogyan hangzanak más nyelvek, még ha nem is tud azon a nyelven, legalább könnyebben felismeri legközelebb, valahol a műveltség része.
@Sultanus Constantinus: Én a japán, olasz, francia filmeket is kizárólag eredeti hanggal és felirattal nézem, ha van rá lehetőség (pedig ezeken a nyelveken egyáltalán nem beszélek). A beszédstílus, hanghordozás, stb. a színészi eszköztárnak olyan fontos része, hogy zavar, ha nem azt hallom.
A kedvenc rekorderem Bozay József, aki szerintem legalább 10000 filmhez olvasta fel a(z egyáltalán nem) tudnivalókat. Ez tutti világrekord, de a Guinness nem foglalkozik vele.
@nadivereb: Nálam ez attól függ, hogy mi a cél. Ha meg akarom érteni a filmet, akkor magyarul nézem meg, ha pedig csak a nyelvet akarom gyakorolni, akkor eredeti nyelven. :)
(Mondjuk az angol esetében sajnos ez nem kérdés nálam, mivel azt inkább csak írásban értem.)
@Sultanus Constantinus: Ha nem szóviccről van szó (amiknek a nagy része eleve lefordíthatatlan), akkor egyáltalán nem kell anyanyelvi szinten tudni angolul egy film élvezetéhez. Sőt. Ráadásul meggyőződésem, hogy az eredeti nyelvű filmek/sorozatok nézésénél és olvasásnál jobban nem fejleszti az idegennyelvtudást semmi. (Nyilván a nyelvi környezeten kívül.)
Azt,hogy a felirat idegesít, megértem, engem is zavar néha. Viszont az engem sokkal jobban zavar, hogy nem a színész eredeti hangját, hanghordozását, játékát hallom, hanem valaki teljesen mást. Ez számomra sokkal többet elvesz a filmélményből.
Tekintve, hogy a poénok megértéséhez anyanyelvi szinten kell ismerni az adott nyelvet, nem meglepő a felmérés eredménye.
(A feliratozás nekem pl. nem jön be, mert vagy a filmre koncentrálok, vagy a feliratot olvasom, a kettő együtt nem megy.)