A legbosszantóbb probléma az új helyesírással
Az új helyesírási szabályzatban nem az a legbosszantóbb, hogy új szabályokat kell megtanulnunk. Hanem az, hogy miért is kell pont most egy új kötetre pénzt kiadnunk. Ennek pedig hajmeresztő okai lehetnek.
Hát itt van, megjelent az új helyesírási szabályzat, a tizenkettedik. De miért volt erre szükség? Hiszen a legtöbb kommentár azt emeli ki, hogy ebben a kötetben elhanyagolható változások történtek – ennek tükrében egészen érthetetlen, miért volt szükség egy új kiadásra. Ahhoz azonban, hogy megértsük, miért kell a tanároknak és a gyerekeinknek, a sajtómunkásoknak és a korrektoroknak új szabályokat átnyálazniuk, meg kell értenünk a szabályzat készítésével kapcsolatos intézményesült problémákat. Egészen pontosan azt, hogy miért elfogadhatatlan, ha egy magáncégnek bármilyen befolyása is van a szabályzattal kapcsolatos munkára. Nonszensz, ha a magyar helyesírás egy magáncég anyagi érdekeinek túszává válik – akár a legcsekélyebb mértékben is.
Kinek a micsodája?
A szabályzatot az akadémia osztályközi bizottsága adja ki. Az illetékes bizottság elnevezése sokat változott az elmúlt években, évtizedekben. Volt, hogy Magyar Nyelvi Bizottságnak hívták, most éppen az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságának Helyesírási Munkabizottsága felelős a szabályzat kidolgozásáért.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nevit Dilmen -CC BY-SA 3.0 )
Míg politikusaink a magyar nyelv ügyéről csak szuperlatívuszokban értekeznek, addig a felelős és illetékes bizottság tagjai munkájukért – elvileg – nem kapnak külön díjazást az Akadémiától. Munkájukat más irányú elfoglaltságaik mellett végzik a bizottságban. Ez a jelenség egy ilyen – sajátosan akadémiai – környezetben nem egyedülálló: a legtöbb akadémiai tudományos bizottságban a tagok nem szoktak külön díjazásban részesülni. A helyesírási szabályzatot fejlesztő bizottság azonban egészen sajátos helyzetben – mondhatni két tűz között – van: a helyesírási szabályzat ugyanis veszettül jó biznisz. No de kié is ez a szabályzat, amit az akadémia az adófizetők pénzéből állít elő?
A válasz valószínűleg az, hogy ha már közpénzből készül, akkor a szabályzat közkincs is. Hiszen hogyan is lehetne a szabályzat magántulajdon, ha egyszer mindannyiunkat érint? A helyzet ennél lényegesen bonyolultabb: az akadémia az Akadémiai Kiadó értékesítésével meglehetősen sajátos helyzetet hozott létre. Míg régebben a szabályzatot az akadémia tulajdonában lévő kiadó értékesítette, most a Wolters Kluwer holland kiadóé ez a dicsőség.
A magyar helyesírás szabályai előző, tizenegyedik és már a Wolters Kluwer-féle Akadémiai Kiadó által gondozott kiadását felütve a címlapverzónál, egyebek mellett a következőket olvashatjuk:
A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója
A kiadásért felelős: POMÁZI GYÖNGYI©Akadémiai Kiadó, 1984, 2000, Internetes hozzáféréssel: 2009
Tehát a szabályzatot harminc év alatt összeállítók (az előző 1954-ben jelent meg) nem jelennek meg szerzőként, szerkesztőként. Hiszen a szabályzat nem az ő tulajdonuk, hanem az akadémiáé. De mit keres ott az Akadémiai Kiadó szerzői jogi jelzése, no és az apró betűs szöveg, amely szerint a „kiadó és a szerzői jogi jogosultak” megtiltják a mű előzetes, írásbeli engedély nélküli mindennemű felhasználását, ideértve akár egy-egy szabály másolását és sokszorosítását is? Ráadásul az általunk jogtulajdonosnak vélt akadémia nincs is feltüntetve, pedig ha valakinek, hát neki lenne köze ahhoz, hogy kik a „szerzői jogi jogosultak”.
Ez a helyzet némiképp változik az új kiadásban, ahol már az akadémia is megjelenik jogtulajdonosként, azonban a Kiadó szerzői jogait továbbra is feltüntetik – annak ellenére, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mire vonatkozhat egyáltalán ez a szerzői jog. A kiadásért felelős személyként feltüntetett Pomázi Gyöngyinek alapvetően semmi köze nincs a szabályzattal kapcsolatos érdemi munkához: az Akadémiai Kiadó/Wolters Kluwer nem mással járult hozzá a munkához, csak fénymásolással, tördeléssel, az adatok sokszorosításával – kvázi titkárnői munkálatokkal. És pont ez a baj.
A magyar Harry Potter – közpénzből, kis ösztökéléssel
A szabályzat kiadása – érthető módon – igen jövedelmező üzleti vállalkozássá vált. Egy új szabályzat pedig még zsírosabb falat. Azt, hogy hány példány fogy az Akadémiai Kiadó kötetéből, nem tudhatjuk – de merészen megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy az egyik leginkább fogyó kiadványról van szó. Könnyű belátni, hogy egy esetleges új kiadás hihetetlen mértékben megdobná a Wolters Kluwer hazai forgalmát – annyira talán még a Harry Potter-könyvek sem forogtak a boltokban, mint ahogy az új helyesírási szabályzat fog.
Az új szabályzatot ráadásul nem csak a szülők, pedagógusok, szövegmunkások veszik meg saját pénzükből: a könyvtárak, iskolák, intézmények mind közpénzből rendelik be ezt az alapvető kiadványt. Ez a legvisszafogottabb becslések szerint is százmilliós bevételt eredményezhet az elkövetkező években. Úgy tűnik, a magyar államnak, a magyarul beszélők közösségének, az akadémiának, alapvetően bárkinek a Wolters Kluwer kiadón kívül ez a helyzet elképesztően előnytelen. A kiadónak ugyanis természetes érdeke, hogy mielőbb új szabályzatot adhasson ki – a helyesírási szabályzaton dolgozó bizottság munkájára viszont bármilyen nyomás, befolyás káros hatással lehet.
Ha érdekli, hogy mi változott az eddigi hírek szerint a helyesírási szabályzatban, akkor olvassa el ezt a két cikkünket:
Mi változik az új helyesírási szabályzatban?
Mi újság a helyesírásban?Ha a szabályzat reformjával, a szabályzattal kapcsolatos kritikákkal kapcsolatban olvasna pár cikket, íme, ezeket ajánljuk most:
Helyesírási szabályzat: apró módosítgatások helyett átfogó reformot!
Nesztek, reformhelyesírás (Index)
A szabályzaton dolgozó bizottsági tagok közül többen elmondták nekünk, hogy igen, érezhető volt egy fajta sürgetés, nyomás a Kiadó részéről annak érdekében, hogy mielőbb megjelenhessen a szabályzat. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy több bizottsági tag nem is értesült a szeptemberi kiadásról – csak az akadémiai honlapon megjelent apró hírből. Sokaknak meglepetést okozott az is, hogy a könyv már nyomdában van – ők úgy tudták, lettek volna még teendők a szövegen, különösen pedig a kötet végén található szójegyzéken.
A tagokat valószínűleg az is meglephette, hogy a kötet a szeptember 3-i bemutató előtt már a boltokba került. Az akadémiai sajtóosztály kifejezett kérése volt, hogy egyetlen bizottsági tag se nyilatkozzon a harmadikai bejelentést és kereskedelmi forgalomba kerülést megelőzően: ezzel kérték ugyanis türelmünket azok a tagok, akiket szerettünk volna nyilatkozatra bírni. Nyilván nem sok értelme van egyelőre „nem elárulni semmit” egy könyvről, ha az már amúgy is a boltokban van.
A legabszurdabb dolog pedig, ahogy a Kiadó a kidolgozott szabályzat elektronikus verzióját – csakúgy, mint a végleges szövegét – féltve őrzi: nem adta ki azt a bizottsági tagoknak – valószínűleg attól tartva, hogy annak véletlen kikerülése rontaná a nyomtatott kiadvány eladási adatait. Míg ez a meggondolás üzleti szempontból teljesen érthető, az, hogy a bizottsági tagok nem dolgozhatnak a legfrissebb elektronikus verzióval, egészen elképesztő. Milyen titkár az, aki nem hajlandó biztosítani a munkatársak hozzáférését a munkaanyagokhoz?
Az idők során egyébként felmerült, hogy a Kiadó kisebb összeg kifizetésével kompenzálna egyes tagokat az elvégzett munkáért. Értesüléseink szerint a felmerült összegek – ha valaha is kifizetésre kerültek – kétségbeejtően alacsonyak az évtizedes erőfeszítések tükrében – attól most teljesen függetlenül, hogy a végeredményt hogyan értékeljük.
Új szabályokra van szükség!
Jól látható tehát, hogy a helyesírási szabályzat további fejlesztése a jelenlegi rendszerben meglehetősen aggályos. Cikkezhetünk bármennyit arról, hogy milyen legyen a helyesírási szabályzat reformja, hogy mitől lenne érthetőbb, átláthatóbb a szabályzat szerkezete, hogy miért van szükség szélesebb társadalmi párbeszédre, ha a kiadás feltételeinek kialakításába akár a legalapvetőbb szinten is beleszólása lehet egy anyagilag érdekelt magáncégnek.
Érthetetlen, miért engedik be egyáltalán a bizottsági ülésekre a Wolters Kluwer képviselőit, és ha már igen, akkor miért nem ülhetnek az asztalnál más kiadók képviselői is? Hogy miért a Wolters Kluwer végzi a titkárnői tevékenységeket? Egy magáncégnek ehhez a munkához semmi köze sincs, ha csak meghívott, tanácskozási joggal rendelkező tagként nem – ebben az esetben persze illene másoknak is biztosítani a bizottsági ülésekhez való hozzáférést. Még akkor is, ha a Wolters Kluwer mellett az akadémia továbbra is kisebbségi, ügyvezetési joggal nem bíró tulajdonos az Akadémiai Kiadóban.
Mielőtt tehát a szabályzat reformjáról kezdenénk beszélni, jó lenne rendet vágni a szabályzat előkészítésének rendjében. A nyest véleménye szerint semmi keresnivalója nincs a bizottságban egy exkluzív piaci érdekeltséggel rendelkező cégnek, sem titkárnőként – sem bármilyen más formában.
„A szabályzat és a szótár elkészültét kizárólag a Kiadó finanszírozta. Közpénzt senki nem fordított rá. Ez könnyen ellenőrizhető állítás. Az ezzel ellentétes 'valószínűsítést' határozottan visszautasítjuk” –Időközben reagált cikkünkre az Akadémiai Kiadó Zrt. vezérigazgatója,dr. Réffy Balázs, amit erre a linkre kattintva olvashat el.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (49):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Hú, nem is láttam, hogy még szeptemberben így kiosztottak. Nem hiába, egy magam fajta kemény, badass bűnöző fel sem veszi az ilyet. Már elképzelem, ahogy a sitten keménykedünk az életfogytosokkal, te miért vagy bent? Á, csak sima emberölés, de az ügyész szerint különös kegyetlenséggel. Te? Én csak lementettem a közzétett helyesírási szabályzatot html-ben. Mondjuk azóta se nagyon használtam, de elfér a HDD-n és az SD kártyán, na de nem súlyosbítom a helyzetem, hogy mindjárt két helyre is lementettem, a végén három csapás lesz belőle. Tipikus netes szokás, hogy valamit kitesznek a netre, aztán jogvédőkéék szedegetik le ész nélkül. Régen leszóltam, aki a tube-os oldalakról videót tölt le, hogy micsoda pótcselekvés, de mióta minden második videót leszednek, letiltanak, priváttá tesznek, azóta teljesen megértem.
@El Vaquero: te komolyan nem érted, mi a probléma? hogy csak azért jön ki egy szabályzat, ami a legnagyobb biznisze egy holland cégnek, mert az egy holland cégnek jó? ráadásul az, ahogyan belepofázik, lehetetlenné teszi, hogy ne 19. századi elveken nyugodva pofozgassák ezt az izét, és esetleg értelmes emberek is belepofázhassanak?
ja, és fasza gyerek vagy: amit itt leírtál, az bűncselekmény. ugyanis nem, nem mentheted le sem html-ben, sem pedig sehogy. elvileg akár egy szabályt sem másolhatsz ki belőle.
remélem, most már kezded érteni, mi a probléma.
@dretele: A helyesírás nem nemzeti ügy. Ne vegyünk már ennyire komolyan egy ilyen marginális dolgot. Nagyon nagy a baj, ha ez az érettségi legfontosabb követelménye.
Nem ez a legbosszantóbb probléma, távolról sem ez... Sokkal inkább a hosszú késlekedés, no és azon felelősség feledése (a vitában is), hogy
1. az érettségi/ző/k egyik legfontosabb követelményéről van szó,
2. folyamatos zavarba hozzák a magyartanárokat is,
3. már a 11., egyre ismételt s javítgatott kiadással is fenti volt a baj,
4. elveszhet az egységes (!) magyar helyesírás eszménye és ma is szükséges normája..., így is óriási már a zűrzavar, hol a tudatlanság, hol meg a modern informatikai eszközök 'sajátos nyelvi mutatóira' való hivatkozással...
Ébresztő! Már így is baj, azaz káosz van, s igazán szomorú, hogy már ez is üzleti kérdéssé vált, miközben ez valóban nemzeti ügy, de
sem az T. Akadémia, sem a politika, sem az érintettek nem veszik észre benne egyéni és közös felelősségüket...
Na! Kitették netre az új szabályzatot, itt elérhető:
helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12
Gyorsan el is mentettem, de csak teljes oldalas html-ben sikerült. Most könyvtárban vagyok, és itt a rendszergarázda egy nyomorult értfogy, egy tetves pdf nyomtatót nem tud feltelepíteni.
Mindegy, a lényeg, hogy ingyen közkinccsé tették a bemutató napján, bárki számára elérhető, lehet rajta csámcsogni két pofára. Valamicskét csak fejlődik az ország, még ha nem is eszeveszett léptékű a fejlődés.
Megjegyezném, hogy a német helyesírást is magáncég adja ki (bizonyos Duden), de attól még ingyen hozzáférhető online. (Sőt, a szócikkek ragozási paradigmát, etimológiát és szinonimákat is tartalmaznak.)
@gyalogfilosz:
Már pedig (hihi) külön kell írni:
"A tudományos magyarázat száraz és unalmas, de a csoda szép."
@Irgun Baklav: Hogy pedig általában mit gondolok erről az egészről, azt is megírtam az erre a cikkre küldött válaszhoz fűzött hozzászólásomban, a linket l. fent a cikk legvégén.
@Irgun Baklav: Épp ma képedtem el rajta rendesen egy facebook-bejegyzés láttán, hogy a "csodaszép"-et külön akarják íratni. De azt várhatják, hogy én különírjam, mert én biztos nem fogom, mert az összetett szavakat egybe kell írni, és én ahhoz fogok igazodni, hiszen ez egyértelműen összetett szó. Ha valaki szóvá teszi, nem mentegetőzni fogok, mert nem nekem kell, hanem azt fogom mondani, hogy bocsánat, nem én tehetek róla, hogy rossz a szabály, azt nem én csináltam. Ha én csináltam volna, egybe kellene írni. De az már mégiscsak több lenne a soknál, hogy valakik elszúrnak valahol valamit, és akkor mi mindnyájan a szerint írjunk, és ne magyarul. Mert mondom, magyarul ez egy szó. És én ezzel nem fogok együttműködni, mert hidd el, hogy ezen a világon minden rossz addig marad fenn, amíg mi azzal együttműködünk, akár azzal is, hogy csendben elfogadjuk, és alkalmazkodunk hozzá.
@Irgun Baklav: "Ám, ha valaki pl. egy internetes fórumon azzal kötne belém, hogy rosszul írom azt a szót, nem ismerem a rendes helyesírását, akkor hogy győzöm meg arról, hogy "debizony"?"
Miért kellene meggyőznöd? Ha simán csak felvállalod a saját véleményed, az neked is jó, meg picit közelebb visz a helyesírási szabályzat fetisizálásának megszüntetéséhez. De ha már mindenképp válaszolni akarsz egy kötözködőnek, elég annyi, hogy "köszi, én így szeretem írni". Persze mindig választhatod azt, hogy nem viselsz punk-frizurát, bármennyire is azt tetszene neked, mert jobban zavar, hogy ferdén néznek rád vagy megszólnak az emberek (pedig ha elég punkot láttak már, akkor egy idő után megszokják őket).
@gyalogfilosz: azért ez a helyesírással kapcsolatban sajna több kínos kérdést felvet.
Tegyük fel pl. hogy én tudom, hogy a csodaszépet mostantól (ill. legkésbőbb 2016-tól) csoda szépnek kell írni, de nekem nem szimpatikus az új módi, szívesen írnám úgy, mint eddig.
Ám, ha valaki pl. egy internetes fórumon azzal kötne belém, hogy rosszul írom azt a szót, nem ismerem a rendes helyesírását, akkor hogy győzöm meg arról, hogy "debizony"? Ha utólag, az észrevételére reagálok, az magyarázkodásnak tűnhet. Ha előre zárójelbe odaírom, hogy "(tudomén, hogy az csoda szép, de nekem úgy nem tetszik)" azzal feleslegesen szaporítom a betűket; akkor már egyszerűbb lenne eleve behódolni az MTA-nak, és úgy írni, ahogy "kell".
(Persze más kérdés, hogy miféle emberek azok, akik folyton csak a másik helyesírásán tudnak lovagolni, és egyáltalán érdemes-e velük foglalkozni, de ez más lapra tartozik.)
@tenegri: Avagy ahogy néhai Kazinczy Ferenc mondta: „Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud [...].”
@Irgun Baklav: Nem, nem ez volt a lényeg, hanem, hogy a nem tetsző rendszertől való szándékos eltérés csak elhatározás kérdése, s ez mellesleg még jó hatással lehet a nem szándékos eltérők (lásd az általad idézett példát) megítélésének javulására is.
@tenegri: Szóval a lényeg, hogy el lehet ugyan térni tőlük, de azért a hivatalos szabályokat "ától cettig" be kell vágni, különben nem ér? ;-)
Szerintem a maga módján következetes volt a Pali bácsi helyesírása is, az általa röviden ejtett, általában (és a standard szerint) dupla l-lel írt szavakat írta következetesen egy l-lel. ("Álamfői látogatásom első álomásán...")