50% nem fél
A matematika egzakt tudomány, de amint megállapításait nyelvi formába akarjuk önteni, zavarba kerülünk. Ki gondolta volna, hogy az „50%” nem ugyanaz, mint a „fél”? Egy kifejezés jelentéséből még nem következik, hogy milyen nyelvi szerepeket tud betölteni.
Ulrik nevű olvasónk már-már filozófiai kérdést tesz fel, amikor az azonosság kérdését firtatja. Ha úgy érezzük, hogy két kifejezés „ugyanazt jelenti”, akkor hogy lehet, hogy mégis másféleképpen használjuk őket?
Azt hinnénk, hogy a fél és az 50% ugyanaz. Akkor viszont nem tudok magyarázatot adni a következő különbségre. A rántottám fél tojást tartalmaz mondat azt jelenti, hogy a rántottában egy tojás fele van, és azon kívül bármi, bármennyi (vagy akár az egész rántotta tojás). Viszont az a mondat, hogy A rántottám 50% tojást tartalmaz, azt jelenti, hogy a rántotta félig tojásból áll, félig valami másból (szalonna, hagyma stb.).
Na, akkor most ugyanaz a fél és az 50%, vagy nem? A példák azt mutatják, hogy nyelvileg nem, még ha fogalmilag úgy érezzük is, hogy mind a kettő az 1/2 arányt fejezi ki.
Kétféleképpen közelíthetjük meg a kérdést. Az egyik a történeti: hogyan, milyen célra alakult ki a két kifejezés? Ez megmagyarázhatja, hogy mára miért eltérő a használatuk, még ha nagyjából ugyanarra utalnak is. A másik a szinkrón, vagyis a jelenlegi rendszer vizsgálata. Tulajdonképpen ebbe kezdett bele Ulrik, amikor két jellemző használatot felidézett, és rámutatott a különbségükre. Ennek folytatása, a használatok alaposabb feltérképezése lenne a szinkrón vizsgálat, amit én sem fogok részletesen elvégezni, mert szerencsére a tények így is elég világosak.
Történetileg arról van szó, hogy a fél eredetileg arra utalhatott, hogy egy egésznek tekintett dolgot (mondjuk egy kenyeret) kettévágunk, vagy egy két egyforma részből álló dolog részeit (például egy pár cipőt) szétválasztjuk. A két kapott rész annak a dolognak a két fele, amelyikből kiindultunk. Ezért nyelvileg jellemzően jelzőként vagy birtokként szerepel, és a jelzős szerkezet alaptagja vagy a birtokos utal arra az egészre, amelyből kiindulunk. Például fél kenyér vagy fél pár cipő (jelző) vagy a kenyér fele, a pár cipő fele (birtok).
Az 50% viszont mindenekelőtt egy arányra utal, nem pedig valaminek egy darabjára. Ulrik azért érzi „azonosnak” a fél-lel, mert az arányok százalékos megadásában szintén valamiféle egészhez viszonyítunk: az arányt kifejező törtben a nevezőt tekintjük egésznek (ezt megegyezéses alapon 100%-nak vesszük), és a számlálót megszorozzuk a 100 és a nevező hányadosával. Ezért gyakran nem 1/2-et mondunk, hanem 50/100-at, vagyis 50%-ot (ha a nevezőben 2 helyett 100 van, akkor a számlálót, az 1-et 50-nel kell megszorozni, mivel a 2 éppen 50-ed része a 100-nak).
(Forrás: Wikimedia Commons / J.smith / CC BY-SA 3.0)
De az 50 % kifejezés mégsem az egészhez való viszonyt, hanem magát az arányt fejezi ki. Ezért általában nem jelzőként, hanem névszói alaptagként fordul elő: a tehetősebb 50%, ebben a keverékben 50% alkohol van, és így tovább. Éppen akkor cserélhető fel a fél szóval, amikor a fél is névszói alaptagként viselkedik, például birtokos szerkezetben a birtok szerepét játssza: az üveg víz fele vagy az üveg víz 50%-a.
Térjünk most rá a szinkrón vizsgálatra. Ulrik említ egy érdekes esetet, amikor a fél nem cserélhető fel az 50%-kal, pedig formailag nagyon hasonló szerepűnek látszik: fél tojás 'nem egy egész tojás, csak az 50%-a', viszont 50% tojás 'nem csak tojásból áll, hanem csak a fele tojás'. Ez a példa azért nagyon tanulságos, mert mutatja, hogy egy kifejezés intuitív jelentéséből vagy akár történetéből még nem következik, hogy milyen nyelvi szerepeket tud betölteni. A magyarban létezik egy sajátos szerkezet, amelynek alakja „X% Y”, és nagyjából azt fejezi ki, hogy valami X%-ban tartalmaz Y-t. A magyarban ez csak a százalékos arányokkal létezik, más arányra utaló kifejezéssel nem. Nincs olyan, hogy ez a folyadék fél alkohol, fél víz. Ezt a nyelvészetben úgy mondják, hogy az X% Y egy sajátos konstrukció, sajátos formával és értelmezéssel.
(Forrás: Wikimedia Commons / Edi W. / CC BY-SA 3.0)
Ulrikot az tévesztette meg, hogy az X% Y formailag nagyon hasonlít a fél kenyér-szerű jelzős szerkezetekhez. Miért mondom mégis azt, hogy itt nem jelzős szerkezetről, hanem egy másik, sajátos konstrukcióról van szó? (Ugyanis a fent említett jelzős meg birtokos szerkezetek szintén konstrukciók, csak sokkal általánosabbak, sem a formájuk, sem az értelmezésük nem annyira kötött, mint az X% Y alakúé.) Azért, mert a viselkedése nem ugyanolyan, mint a jelzős szerkezeteké. Mondhatjuk azt, hogy ez a fél kenyér, míg nem mondhatjuk azt, hogy ez az 50 % alkohol abban az értelemben, hogy 'ez a folyadék, amely 50%-ban alkoholt tartalmaz'. A viselkedése alapján én nem tudnám megmondani, hogy milyen kategóriájúak az X % Y alakú szerkezetek, ha nem jelzős szerkezetek. Más ismert kategória sem illik rájuk, de ez engem nem is zavar. Mint látható, vannak sokkal érdekesebb kérdések is a nyelvtanban, mint hogy mit milyen kategóriába lehet besorolni.
Úgy tűnik, hogy az 50% = 0.5 mérőszám. Használatában mindegy, hogy a mértékegység, pláne hogy mért minőség micsoda.
A "fél" is ilyen lenne? Aligha. Párban jár a Fél az Egésszel, annak mibenlétével, minőségével.
@kalman: Hát persze. Csak én meg röviden kitértem rá ;-)
@scasc: "De olyan már van, hogy »ez a folyadék fele víz, fele alkohol«." Persze. Meg olyan is, hogy "félig víz, félig alkohol". A "fele" meg a "félig" a "fél"-től eltérő szavak, más konstrukciókban fordulnak elő, ezek persze érdekesek, de nem akartam rájuk kitérni.
A féleszűnek fél esze, a félszeműnek egy szeme van.
"Nincs olyan, hogy ez a folyadék fél alkohol, fél víz. "
De olyan már van, hogy »ez a folyadék fele víz, fele alkohol«.