0:05
Főoldal | Rénhírek
Tajtékos lapok

A dolgok valódi neve

Mi lehet a dolgok valódi neve? És milyen következményekkel jár, ha tudjuk a dolgok valódi nevét? A kérdés nem csak Platón idején és nem csak a görög szigetvilágban merült fel...

Horváth Krisztián | 2015. április 24.

A sci-fi és fantasy világában A Gyűrűk Ura nyelvei, vagy éppen a klingon, a na’vi és a dothraki mellett napjainkban is szinte állandóan nő a mesterséges nyelvek száma. Ezen nyelveknek adott esetben komoly nyelvtanuk, szókincsük és rajongói táboruk is van.

Ursula K. Le Guin 1968-ban jelentette meg A Wizard of Earthsea című, magyarul először A Szigetvilág varázslója címen 1989-ben megjelent kötetét. A könyv (melyhez később további kötetek társultak) a képzeletbeli Óceánföld szigetvilágán játszódik, hősei varázslók és sárkányok. A könyv nem csupán azért érdekes, mert már a Harry Potter-sorozat előtt évtizedekkel varázslóiskolába küldte a varázslás iránt fogékony ifjakat, akik számtalan kurzust elvégezve, vizsgákat letéve váltak Óceánföld későbbi varázslóivá, hanem mert olyan, a nyelvekkel kapcsolatos kérdésekre bukkanhatunk benne, melyekre például már Platón is keresett válaszokat.

Óceánföld (Earthsea) térképe
Óceánföld (Earthsea) térképe
(Forrás: Wikimedia Commons / Speech500 / CC BY-SA 3 0)

Platón és Óceánföld

Platón Kratülosz című műve azzal a filozófiai kérdésfelvetéssel nyit: vajon a dolgoknak természettől fogva van-e helyes, valódi nevük, vagy a név csak társadalmi konvenció terméke?

A műben ezt követően – szókratészi módszereket követve – kérdés kérdést szül: a képzett, összetett szavak mellett léteznek-e más szóból nem származtatható alapszavak? Vannak-e idegen eredetű szavak a görög nyelvben? Melyik a dolgok helyes és igaz neve: az, melyet az istenek adtak a dolgoknak, vagy az, amelyet az emberek? És végül: az, aki először adott nevet a dolgoknak, mi alapján, milyen előzetes és (ős)nyelvi tudás birtokában tette ezt?

Tudván azt, hogy Ursula K. Le Guin olyan témákhoz is előszeretettel nyúlt, melyekhez e műfajban akkoriban mások nemigen, ne lepődjünk meg, ha A Szigetvilág varázslója című kötetét olvasva számos ponton óhatatlanul eszünkbe jut a Kratülosz. Mivel azonban a fantasy nem egzakt válaszokat kereső műfaj, a szórakoztatás mellett pontos válaszokat számos kérdésre nem kapunk; bár semmi nem akadályoz meg bennünket, hogy elgondolkodjunk rajtuk.

A sárkányok ősnyelve

A Szigetvilág varázslójából annyi bizonyosan kiderül, hogy a szigetek legnagyobb részén egy közös nyelvet beszélnek az emberek. Az archik nyelvnek számos dialektusa is van, de vannak oly szigetek is, ahol teljesen más nyelv honos. Nem derül ki, van-e, és ha igen, milyen rokonság van az archik és a szigetvilág többi nyelve (pl. karg, rosszáni) közt. Csupán néhány szó az, amit Ursula K. Le Guin közöl az olvasóval e nyelvek valamelyikén is, nem fordít különösebb figyelmet a nyelvtan részletezésére sem. A szerző érdeklődése egészen más síkon mozog Óceánföld nyelveit illetően: ilyen az ősnyelv (az eredetiben Old Speech) kérdése.

„Az archik nyelv – noha csak annyi varázserővel bír, mint akármelyik másik nyelv a Szigetvilágban – a gyökereit az ősnyelvből eredezteti, mely a dolgokat az igazi nevükön nevezi. E nyelvnek a megértéséhez pedig a rúnajeleken át vezet az út, melyek még akkor íródtak, amikor e világ szigetei kiemelkedtek az óceánból.” (29. oldal)

Ursula K. Le Guin (1929) – 2008-ban
Ursula K. Le Guin (1929) – 2008-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / Gorthian / CC BY-SA 3 0)

Nem tudjuk meg, hogyan, miért és mikor alakult ki az archik nyelv. Sajnos sokkal többet nem tudunk meg a mintegy 600 írásjellel rendelkező archik rúnák kérdéséről sem; az ősnyelvről és az igazi névről szerencsére több információt kapunk a szerzőtől.

Mi is a regényben felbukkanó ősnyelv?

„Ezen a nyelven beszélnek a sárkányok, meg ezen beszélt Tritán, aki a világ szigeteit teremtette...” (62. oldal)

Úgy tűnhet, Óceánföld teremtésekor Tritán az ősnyelvet már beszélte – hogy mi történt Tritánnal, a kötetből nem derül ki. Sajnos arra sem kapunk választ, ő vajon honnan szerezte ősnyelvi tudását. Azt azonban megtudjuk, hogy a sárkányok Óceánföldön még nagyon is élnek, és még mindig az ősnyelvet beszélik. A kötet főhőse, a Kóbor nevű varázsló egyik kalandja során beszélget is e nyelven egy sárkánnyal:

„A sárkány, akárcsak Kóbor, az ősnyelvet használta, hiszen ma is ezt a nyelvet beszélik. Az ősnyelv az embert igazmondásra kényszeríti, a sárkányoknál azonban nem így van. Ez az ő saját nyelvük, melyen hazudni is tudnak, csalárd módon elferdítve az igaz szavak jelentését[,] s olyan tükörszavak útvesztőjébe csalva az óvatlan hallgatót, melyek mind igazságnak tűnnek fel, ám sehova sem vezetnek.” (110-112. oldal)

Ha és amennyiben az ősnyelv szavai a dolgokat azokat igaz nevükkel jelölik meg, felmerül a filozófiai kérdés: lehet-e hazudni e nyelven? Igaz elemekből álló kijelentés csak igaz lehet? Úgy tűnik, hamisat állítani ősnyelven csak sárkányok képesek, kiknek saját nyelve az ősnyelv. De mit tudunk a dolgok igazi nevéről?

Névmágia

A regény(folyam) egyik alapvető állítása az, hogy a dolgok igazi nevét (az ősnyelv szavait) a sárkányok kivételével csak a beavatottak ismerhetik meg. Az is kiderül, hogy az ősnyelvben végtelen mennyiségű szó van a világban tapasztalható végtelen mennyiségű jelenség megnevezésére. Fontos tézis a könyvben, hogy véges kapacitású emberi aggyal ez a végtelen lexikon nem megismerhető a maga teljességében.

Szavak, szavak... de minden bennük van-e?
Szavak, szavak... de minden bennük van-e?
(Forrás: Wikipédia (magyar változat) / Csanády / GNU-FDL 1 2)

Az ősnyelvi szavak bizonyos hányada örökre feledésbe merült, még a sárkányok sem tudják; más részét csak a sárkányok ismerik. Az emberek világából a legtöbb ősnyelvi szót a mágusok tudhatják – de nekik tanulniuk, kutatniuk kell a nyelv szavait.

A dolgoknak azonban igazi nevük mellett vannak emberek által adott más nevei is. Megtudjuk, hogy a tenger hullámairól felcsapó tajtékot sukiennek nevezik archik nyelven, mely két ősnyelvi szóból álló összetett szó: suk ’sörény’ és inien ’tenger’; a tajték archikul tehát ’a tenger sörénye’. Az is kiderül, hogy bár az archik megnevezés elemei az ősnyelvből származnak, a név mégsem a tajték igazi neve: az ősnyelven azt essa néven nevezik. Nem titok az sem, hogy a sukien névvel nem lehet megigézni a tajtékot, csak az essa névvel. A dolgok igazi nevének ismerete ugyanis hatalmat ad a dolgok felett.

„Hiszen ebben áll a mágia, valamely dolog igazi nevének tudásában. [...] ... a mágiát, az igazi mágiát csak olyanok űzik, akik Óceánföld archik nyelvét beszélik, vagy az ősnyelvet, melyből az kinőtt.” (62. oldal)

Ebből következik, hogy saját valódi nevét az ember nemigen fedi fel akárkinek; ha ugyanis tudjuk ellenfelünk valódi nevét, a névmágia értelmében hatalmunk van felette. A kötet főhőse, Kóbor (ez az ő igazi neve, ismerik Hóka és Karvaly néven is a kötetben) a fentebb említett sárkányos kalandjában pontosan a sárkány valódi nevének ismeretében győzi le azt, és kényszeríti arra, hogy felhagyjon az emberek zaklatásával.

A szerző szándéka szerint a kötet talán legfontosabb üzenete az egyfajta taoista szemléletet tükröző egyensúlyra való törekvés a világban; ebből a szempontból kész szerencsének könyvelhető el, hogy ember nem képes tudni az ősnyelv valamennyi (amúgy végtelen mennyiségű) szavát. Ezáltal ugyanis senki nem képes uralmat szerezni a mindenség felett. A Szigetvilág varázslója nem nyelvészeti vagy filozófiai mű; szórakoztatásra és elgondolkodtatásra azonban mindenféleképpen alkalmas.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
9 éve 2015. április 24. 17:36
1 LvT

>> hogy mi történt Tritánnal, a kötetből nem derül ki. Sajnos arra sem kapunk választ, ő vajon honnan szerezte ősnyelvi tudását. <<

Le Guin később jobban kidolgozta a mitológiai hátteret, és ez magyarul is megjelent 2001-ben az Óceánföld meséi c. kötet utolsó, Óceánföld leírása c. részében. Az Éa teremtése c. monda szerint a világ teremtése valójában az ősnyelv szókészletének a megalkotása. Vagyis az ősnyelv a teremtés eszköze, amelyet a teremtés céljára hozott létre azzal egy időben Tritán (az eredetiben: Segoy). Ezért van mágikus ereje, mert a kimondással „kicsiben” megismétlődik a teremtés.

Ezzel együtt Le Guin úgy nézi a saját meséjét, mintha valódi etnográfusként egy létező kultúrát tolmácsolna nekünk. És ahogy a létező kultúrák héroszairól sem tudjuk, hogy valóban léteztek-e (sőt ezt még a tolmácsoló Homéroszról, Lao-céről stb. sem tudjuk), úgy az író is csak lehetőségeket ír le.

Akit érdekel és tud angolul, az a Segoy-ként olvashat Tritánról itt: en.wikipedia.org/wiki/Earthsea_(universe)