17 intő jel, hogy nyelvész vagy
Utálja Chomskyt? Vagy netán hisz Benne? Épp annyira tolerálja a nyelvtani hibákat, mint a nyelvtannácikat? Most megtudhatja, Ön mennyire nyelvész... Íme 17 intő jel.
Honnan tudhatjuk, hogy túl sokat foglalkozunk nyelvészettel? – Bizonyos dolgok óhatatlanul megváltoznak bennünk és a körülöttünk, ha például beiratkozunk egy nyelvészet MA-ra. A barátaink néha panaszkodnak, hogy egyre több furcsa szokásunk van. És mi magunk is megfigyelhetjük magunkon a legintőbb tüneteket. A BuzzFeed összeállítása alapján íme 17 biztos jel arra nézve, hogy a túl sokat foglalkozunk nyelvészettel.
1. Markáns véleményünk van Chomskyról.
(Forrás: Wikimedia Commons / Andrew Rusk / CC BY 2 0)
2. Minden félévet azzal kezdünk, hogy újra megtanuljuk az ábécét.
3. Elkövetjük azt a hibát, hogy a fonetikaházit a könyvtárban csináljuk meg.
4. Egyre többen és mind gyakrabban kérdezik meg tőlünk, hogy hány nyelven beszélünk.
5. Azt már fölösleges is megemlítenünk, hogy az általunk ismert nyelvek közül néhány holt nyelv...
6. Sárgulunk az irigységtől, amikor hároméves unokatesónk nyelvelsajátítási képességére gondolunk.
7. Mondataink nyelvtanilag tökéletesek.
8. Ugyanakkor képtelenek vagyunk tolerálni a nyelvtannácikat. A nyelvészet leíró és nem előíró!
9. Mindig szidjuk a helyesírási rendszert, és amikor helyesírási kérdés kerül szóba, undorral fordulunk el.
10. Szeretünk a szótárakban hibákra, előítéletekre vadászni. Egyszersmind utáljuk is a szótárakat, mert rosszak, de azért állandóan használjuk őket.
11. A szakdolgozatunkat az internetes nyelvről mint nyelvjárásról akarjuk írni. (LOL.)
12. Szó szerint órákig vagyunk képesek vitatkozni a „szó szerint” kifejezés értelméről. Ezért a nem nyelvész barátaink szó szerint utálnak minket.
13. Minden IPA-jelhez hozzárendeltünk már billentyűparancsot.
14. Kiakaszt minket a tény, hogy még mindig nem lehet a Worddel szintaktikai fát rajzolni.
15. Ha megkérdezik tőlünk, hogy mihez kezdünk majd a diplomázás után, csak annyit mondunk: titkosügynök.
16. Vagy: akadémia...
17. De valójában az egyetlen vágyunk, hogy utazgassunk a világban, és minél több nyelvet megtanuljunk.
Forrás
Jaj, azok a szintaktikai ábrák...
@helci: valóban csak a tanárképes bölcsészekre jellemző ez! Rendszeresen bejárok programtervező informatikusok órájára és ott például egyáltalán nincs olyan, hogy az ember nem jár be és abszolválja a tárgyat. Olyat sem tapasztaltam még, hogy valaki fizet azért, hogy elkészítsenek egy prog. 1 beadandót. Persze ha valaki bölcsésznek készül, a legjobb, ha rányomjuk a sárgacsillagot, úgy is később duplaboltívvé változik. A lényeg, hogy a 200 pontos mérnöki szakokra való bekerülés után az ember fia hátradőlhet, hál' isten nem bölcsész lesz az a csemete, legalább elér valamit!
*sarcasm off*
Mivel nem mind vagytok mind érdekember
senki nem saján titeket,
ámen.
"3. Elkövetjük azt a hibát, hogy a fonetika házit a könyvtárban csináljuk meg."
Nekem az jutott erről eszembe, amikor a beszédhangok csoportosításáról írtunk dolgozatot. A tanár ránk szólt, hogy maradjunk csendben. Ezután a belső beszédet használtam, az már elég volt. De sok idegen hang között elvesztünk volna.
"Mondjuk "jobb" szakokon nincs házi, sem készülés év közben, csak bulizás. Legfeljebb, ha jelenléti ív van vagy szemináriumi ZH, akkor be kell tolni az embernek a képét, SMS-sezés, laptopon játék, mp3-azás közben hallgatni azt a gyökeret, aki ott elöl középen, a távolság homályában möhög valamit. Aztán majd vizsgaidőszak néhány hetében megy az emberfeletti küzdés éjszakákon is átívelően, akkora marad az egész anyag."
Oszt' tessék is megnézni azokat a nyelvtanárokat, pláne "tanárképes bölcsészeket", akiket a felsőoktatásunk produkál.
"Kiakaszt minket a tény, hogy még mindig nem lehet a Worddel szintaktikai fát rajzolni."
Ezt mondjuk nem is értem, a XXI. században vagyunk, vagy mifasz?
"3. Elkövetjük azt a hibát, hogy a fonetika házit a könyvtárban csináljuk meg."
Még mindig jobb annál, mint amikor sokan meg sem csinálják. Mondjuk azt sosem értettem, hogy mi a bánat jó abban a könyvtárban tanulásban. Jó, aki otthon nem tud, mert cirkusz van vagy bolondokháza, nála érthető, hogy pályaudvaron, gyorsétteremben, fejen állva, stb. kénytelen tanulni. Mondjuk "jobb" szakokon nincs házi, sem készülés év közben, csak bulizás. Legfeljebb, ha jelenléti ív van vagy szemináriumi ZH, akkor be kell tolni az embernek a képét, SMS-sezés, laptopon játék, mp3-azás közben hallgatni azt a gyökeret, aki ott elöl középen, a távolság homályában möhög valamit. Aztán majd vizsgaidőszak néhány hetében megy az emberfeletti küzdés éjszakákon is átívelően, akkora marad az egész anyag. Sokan röhögnek azon a poénon, hogy ha jó jegyzet van hozzá, akkor az egész japán nyelvet is letudja egy felsőbb éves egyetemista egy éjszaka alatt, pedig a valóságban nap mint nap megtörténnek hasonló bravúrok. Amúgy királyos az a önmagát lenyálazó teveillusztráció, csak a fonetikai kötődését nem egészen értem.
"9. Mindig szidjuk a helyesírási rendszert, és amikor helyesírási kérdés kerül szóba, undorral fordulunk el."
Indokolt undor, de ezen az alapon az egész ország nyelvész lehetne.
"6. Sárgulunk az irigységtől, amikor hároméves unokatesónk nyelvelsajátítási képességére gondolunk."
Hát ja. Ez egy egész jó értékelése a nyelvészetnek, meg a nyelvtanulásnak, hogy egy hároméves erőfeszítés nélkül lealázza a nagy tudományt (diakronikus nyelvészetet kivéve), akár Csham(p)szkit is, pedig egy éves koráig talán bele sem kezd a nyelvtanulásba. Lehet kisgyerekeknek kéne előadásokat tartani? Ilyen cumiszopogató, kollektív kiságyban ugrálás lenne belőle, aztán még akár 100x jobban be is válna, mint a jelenlegi oktatási rendszer. Persze cumi most is van, csak másmilyen.