A nyelv olyan, mint a torna...
A nagy nyelvészek mindig hasonlítják valamihez a nyelvet... De mit tudunk meg ezekből a hasonlatokból?
Milyen az, amikor valaki érdekesen beszél a nyelvről? – Azon kívül, hogy ritka, majdnem biztos, hogy használ hasonlatokat, analógiákat. A nyelv olyan, mint egy élőlény, mint egy növény, mint az öltözködés stb.
A hasonlatok pedig azért nagyon jók, mert segítségükkel könnyebben el tudjuk képzelni az a megfoghatatlan, szétfolyó valamit, ami a nyelv.
A másik nagy előnyük, hogy miután az egyik nyelvész laikusokhoz szólván azt állítja, hogy a nyelv olyan, mint A, akkor utána egy másik nyelvész vehemensen elkezdheti bizonygatni, hogy a hasonlat mennyire félrevezető, és hogy a nyelv egyáltalán nem olyan, mint A. Ha már valamihez kéne hasonlítani, akkor inkább olyan, mint B. És így tovább.
Pedig az talán kevésbé fontos, hogy mihez is hasonlítjuk a nyelvet, ami nem mindegy, az az, hogy milyen céllal tesszük ezt. Erre mutat rá a Saturday Morning Breakfast Cereal zseniális szösszenete a különböző nyelvészi hozzáállásokról.
Mit mond az előíró szemléletű nyelvész? – Szerinte a nyelv olyan, mint a torna. Vannak szabályai és standardjai, amiket minden tornázónak be kell tartania. Ha pedig valaki mégis hibázik, és nem tartja magát a szabályokhoz és a standardokhoz, akkor azt meg kell büntetni.
Mit mond ezzel szemben egy leíró szemléletű nyelvész? – Óh, hát szerinte a nyelv olyan, mint a torna. Sokféleképpen lehet csinálni, és igazából egyikre sem mondható, hogy jobb lenne a másiknál.
És mit mond az, aki pragmatikus? – Szerinte a nyelv – nem fogja elhinni – olyan, mint a torna! Nem lehet azt mondani, hogy lenne egy legjobb módja, de azért a legtöbben nagyon rosszul csinálják...