Zokogó finnugrisztikusok?
Nem csupán az észt nagykövetség bezárásával lehet a finnugristákat megríkatni, hanem azzal is, ha finnugrisztikusoknak nevezzük őket.
A finnugor népekkel kapcsolatos tudományt finnugrisztikának, a vele foglalkozókat finnugristáknak hívják. Ez a fajta képzésmód bevett: német nyelvvel és kultúrával kapcsolatos tudomány a germanisztika, művelői a germanisták; az angol nyelvvel és az angol nyelvű kultúrával az anglisztika és az anglisták foglalkoznak stb. Vannak persze kivételek, így például a magyar nyelvvel és kultúrával foglalkozó tudományt nem hungarisztikának, hanem hungarológiának, a velük foglalkozókat nem hungaristáknak, hanem hungarológusoknak szokták nevezni. Ez bizonyára nem véletlen, hiszen a hungarista szó már más jelentést nyert: egy szélsőséges, fajvédő soviniszta politikai irányzat követőjét nevezzük így – igaz, ezt az irányzatot hungarizmusnak, és nem hungarisztikának nevezzük.
A nyelvtudományi kérdésekben járatlanok, különösen az áltudományos írásművek lelkes fogyasztói gyakran beszélnek finnugrizmusról (sőt, finnugorizmusról). Ez a szó valószínűleg annak köszönhetően született, hogy valamelyik áltudományos szerző találkozott a finnugrista szóval, és a hungarista : hungarizmus mintájára megalkotta a finnug(o)rizmus formát. Ez az alak persze azon a hiten is alapulhat, hogy a finnugor nyelvrokonsághoz való viszonyulás nem tudományos kérdés, hanem (politikai?) szimpátia kérdése. És persze a kifejezés használata meg is erősíti ezt a tévhitet.
A szó korábban a Rénhíreken is felbukkant már, egy olvasói levélben.
A közelmúltban egy újabb alak ötlött szembe, méghozzá Szily László írásában: a finnugrisztikus. (Nem tudjuk, Szily komolyan gondolta, vagy ironikusan használja-e ezt a formát – a szövegkörnyezet alapján talán inkább az utóbbit feltételezhetjük.) Ez a szó nagyon ritkán bukkan fel a neten, akkor is inkább jelzőként: finnugrisztikus alapállás (?), finnugrisztikus professzor, finnugrisztikus álláspont – finnugrisztikusok alakban Szily írásán kívül csak egyetlen fórumbejegyzésben bukkan fel. Érdemes hát utánanézni, milyen szavak végződnek a magyarban -isztikusra.
A magyar nyelv szóvégmutató szótárában 25 ilyen szót találunk. Ezek közül csak kilenc esetben merül fel, hogy az -isztikus képző(bokor) kapcsolódik valamilyen tőhöz: skolasztikus, idealisztikus, dualisztikus, novellisztikus, hellenisztikus, utópisztikus, karakterisztikus, terrorisztikus, artisztikus. Ezek közül is van olyan, amelynek a tövét ugyan felismerjük, de a magyarban hasonló formát sem használunk: skola-, art-. Más esetekben a tőben a magyaros képzéseknél szokatlan változások mennek végbe: ideális : ideal-, duális : dual-, novella : novell-, hellén : hellen-, utópia : utópi-.
A fennmaradó 16 esetben az -isztikus semmiképpen nem tekinthető képzőnek, mivel legalább egy része egyértelműen a tőhöz tartozik: szarkasztikus, elasztikus, plasztikus, dinasztikus, parasztikus (’paraszti, parasztos’ tréfásan), drasztikus, fantasztikus, misztikus, mechanisztikus, antagonisztikus, eucharisztikus, statisztikus, atavisztikus, gnosztikus, agnosztikus, rusztikus.
(Forrás: Fejes László)
Látható, hogy az -isztikus végű szavaink között nemhogy olyan nincs, melyben egy nép vagy nyelv nevéhez kapcsolódnak az -isztikus képző, és az adott nép vagy nyelv kutatóját vagy (melléknévként) az arra vonatkozó kutatásokat jelentené, de a hasonló végződésű szavak között sem találnunk hasonlót. (Legközelebb talán a statisztikus áll, ami legalább foglalkozásnév.) Éppen ezért még egy kört csodálkozhatunk a finnugrisztikus szó felbukkanásán – és megérthetjük, miért nem terjed el olyan széles körben, mint a finnugorizmus.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
"A nyelvtudományi kérdésekben járatlanok, különösen az áltudományos írásművek lelkes fogyasztói gyakran beszélnek finnugrizmusról (sőt, finnugorizmusról). Ez a szó valószínűleg annak köszönhetően született, hogy valamelyik áltudományos szerző találkozott a finnugrista szóval, és a hungarista : hungarizmus mintájára megalkotta a finnug(o)rizmus formát."
Üldözési mánia?!?
Ugyan miért kellene ide a hungarista párhuzam?
Lásd előbb Nádasdy írását az -ista képzőről, kell-e több párhuzam?!
Ami pedig az -izmus képzőt illeti, engedje meg a szerző (és mindenki más, aki netán egyetértene vele), hogy ha valakinek az a véleménye, hogy a finnugor rokonság, de akár a finnugor nyelvrokonság tudományosan nem kellően alátámasztott, ilyenképpen valójában csak hit kérdése, akkor ezt a véleményét kimondja - függetlenül attól, hogy a kérdésben igaza van-e v. sem!
Ha pedig az illető ezt akarja kifejezni, akkor joggal használhat olyan képzőt, amelynek segítségével éppen ezt szokták kifejezni.
@mondoga: (folytatás)
"Ez az alak persze azon a hiten is alapulhat, hogy a finnugor nyelvrokonsághoz való viszonyulás nem tudományos kérdés, hanem (politikai?) szimpátia kérdése. És persze a kifejezés használata meg is erősíti ezt a tévhitet."
Hihi!
Az nyer, aki előbb mondja ki a másikról, hogy az ő tudománya csak hit? :D
"Érdemes hát utánanézni, milyen szavak végződnek a magyarban -isztikusra.
A magyar nyelv szóvégmutató szótárában 25 ilyen szót találunk. Ezek közül csak kilenc esetben merül fel, hogy az -isztikus képző(bokor) kapcsolódik valamilyen tőhöz...
...A fennmaradó 16 esetben az -isztikus semmiképpen nem tekinthető képzőnek..."
Összezavarodott a szerző, nem igazán tudta eldönteni, hogy képzőről értekezzen, vagy inkább csak végződésről.
Az nem a szerző hibája, hogy az idézett szótár csak ennyi ilyen végződésű szót tartalmaz, azt azért illett volna hozzátenni, hogy a szótár összeállítása óta ez a szám akár jelentősen is emelkedhetett.
De még a végződéssel se volt szerencséje, mert az -isztikusok közé bekeveredett néhány -asztikus is... :D
Komolyra fordítva a szót, nehéz elhinni, hogy egy nyelvész ne vette volna észre, hogy itt az esetek jelentős részében többszörös képzésről van szó, más esetekben viszont más képzőt, más képzési módot mutatnak a példák. Utóbbiakat szerencsésebb lett volna külön tárgyalni, ha egyáltalán...
"Más esetekben a tőben a magyaros képzéseknél szokatlan változások mennek végbe: ideális : ideal-, duális : dual-, stb."
Ahogy láttam, más hozzászóló is szóvá tette, hogy ez korántsem, de vitázzon itt inkább újra Nádasdy! :D
"Nos, mik az -ista képző hozzátételének szabályai a magyarban? Először is, a szóvégi magánhangzó lecsípődik: páp-ista, csell-ista,...
Másodszor, a szó belsejében álló magánhangzó megrövidül, ami magyar jelenség, az átadó nyelvekben hiába keresnénk, pl. folklór - folklor-ista, gimnáz(ium) - gimnaz-ista, túr(a) - tur-ista (bár ezt én hosszú ú-val mondom: [túrista]). A modern személyneveknél ez már nem következik be, tehát torgyánista és nem *torgyanista."
"Látható, hogy az -isztikus végű szavaink között nemhogy olyan nincs, melyben egy nép vagy nyelv nevéhez kapcsolódnak az -isztikus képző, és az adott nép vagy nyelv kutatóját vagy (melléknévként) az arra vonatkozó kutatásokat jelentené, de a hasonló végződésű szavak között sem találnunk hasonlót."
Sajnos ez se igaz. :-(
Csak tovább kellett volna kicsit kutakodni a neten, és igaz, hogy nem túl nagy számban, de azért találhatunk példákat a "germanisztikus", "szlavisztikus" stb. kifejezésekre.
Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a szavak nemcsak jelzői, de kifejezetten foglalkozást jelölő főnévi értelemben is léteznek, több példát is találhatunk, ahol a saját foglalkozására használja a kifejezést valaki! Ha pedig egy szlavista, germanista saját magát szlavisztikusnak, germanisztikusnak vallja, akkor nekem nem lehet kifogásom ellene! :-)
[Tisztelt mondoga! Mint látja, ez alkalommal összevontuk a számos, egymást követő posztját. Szeretnénk felhívni figyelmét, hogy a floodolást - más felhasználók kérésére - nem toleráljuk az oldalon. Ha továbbra is indokolatlanul több posztot helyez el egymás után egy cikk alatt, az a felhasználói név letiltását vonhatja maga után. Kérjük szíves együttműködését. Köszönjük! - A szerkesztőség.]
"A nyelvtudományi kérdésekben járatlanok, különösen az áltudományos írásművek lelkes fogyasztói gyakran beszélnek finnugrizmusról (sőt, finnugorizmusról). Ez a szó valószínűleg annak köszönhetően született, hogy valamelyik áltudományos szerző találkozott a finnugrista szóval, és a hungarista : hungarizmus mintájára megalkotta a finnug(o)rizmus formát."
Üldözési mánia?!?
Ugyan miért kellene ide a hungarista párhuzam?
Lásd előbb Nádasdy írását az -ista képzőről, kell-e több párhuzam?!
Ami pedig az -izmus képzőt illeti, engedje meg a szerző (és mindenki más, aki netán egyetértene vele), hogy ha valakinek az a véleménye, hogy a finnugor rokonság, de akár a finnugor nyelvrokonság tudományosan nem kellően alátámasztott, ilyenképpen valójában csak hit kérdése, akkor ezt a véleményét kimondja - függetlenül attól, hogy a kérdésben igaza van-e v. sem!
Ha pedig az illető ezt akarja kifejezni, akkor joggal használhat olyan képzőt, amelynek segítségével éppen ezt szokták kifejezni.
Zokogva vigad a finnugrisztikus, ez bizonyítja, hogy akik finnugrisztikusok, igaz magyarok, tehát kamu a habsburg összeesküvés, vagyis a magyar nyelv finnugor eredetű.
Elég tudományos voltam? Így kell azokkal beszélni, akiknél a kognitív képességek visszafejlődtek az érettségi óta.:-)
@mondoga:
Van más szóba jövő képzési mód? Igen, van. Hogy el ne tévedjek, inkább Nádasdy Ádámot idézem:
Minden olyan szó, mely -istá-ra végződik, tartalmaz egy azonosítható jelentéselemet, melynek három árnyalata van. (1) "Bizonyos tanok, viselkedésmódok követője", pl. legitimista (a Habsburg trónjog elismerője), nudista, mazochista; (2) "egy bizonyos vezető, felekezet, iskola stb. híve", pl. horthysta, adventista, sandinista (egy nicaraguai párt híve), fradista; (3) "bizonyos szakma, művészet űzője", pl. szlavista (szláv nyelvek tudósa), csellista, csekista (a CseKa tagja), focista. Mindezekben az -ista állandó, megfogható jelentéssel bír: "olyan személy, aki ...-t hisz, követ, művel, űz."
Vannak egyéb képzési lehetőségek, ha azt akarjuk kifejezni, hogy valaki foglalkozik valamivel (asztalos, kőműves...), de most maradjunk a cikkben említett két változatnál: -(iszt)ikus, -ista.
Van-e szabály arra vonatkozólag, hogy melyik képzési módot kell alkalmazni v. előnyben részesíteni? Erre azt kell mondanom, hogy nincs. Ismét Nádasdyt segítségül hozva:
"A szóképzés azonban a nyelvekben nem úgy szabályos, mint a ragozás: ha egy képzett alak hiányzik, az nem rendhagyóság, míg valamely ragozott alak hiánya mindig az (pl. ha egy igének nincs múlt ideje, egy főnévnek tárgyesete stb.). A képzővel ellátás csak lehetőség, melynek tényleges megvalósulása lexikális véletlen. Nem tudjuk, miért nincs *olvasvány és *kiáltmány -, de hiányuk miatt nem lehet az olvas és kiált igéket (vagy a -vány és -mány képzőket) rendhagyónak minősíteni."
@mondoga: Miről is van szó?
A "finnugrisztikus" egy szabályosan képzett magyar(osodott idegen) szó. A cikkben foglaltakkal szemben találhatunk számos hasonló módon képzett példát, különösen, ha nem a végződés teljes azonosságára, hanem a képzési mód elvére koncentrálunk.
A finnugrisztikus a finnugrisztikával foglalkozik. Mint a fizikus a fizikával, a matematikus a matematikával, a statisztikus a statisztikával, a logisztikus a logisztikával és így tovább. Viszonylag ritkán, de előfordul pl. a szociolingvisztikus is (nem jelzőként, hanem foglalkozásként: Jennifer Coates, Kövi György...)
Hogy nekem mi bajom van a cikkel?
Röviden az, hogy nem konzekvens és nem objektív. A kettő persze összefügg.
Az előbbit úgy értem, hogy általánosságban és konkrétan azokban a témákban, ahol az érintettség nem áll fenn, a nyest.hu - és maga a szerző is - a lehetséges szakmai válaszok közül a megengedőbb, liberálisabb felfogást képviseli. Legalábbis így látom én.
Most hiába keresem ezt a megengedőbb felfogást, azt látom, hogy:
"A finnugor népekkel kapcsolatos tudományt finnugrisztikának, a vele foglalkozókat finnugristáknak hívják. Ez a fajta képzésmód bevett:..."
Így hívják és bevett. Punktum. Mintha a finnugrisztika elnevezésnek nem is lenne története. És mintha ez a történet itt véglegesen, megváltoztathatatlanul be is lenne fejezve. Az se számít, hogy többek szerint ez az elnevezés már túlhaladott, mert már csak uralisztikáról volna szabad beszélni? Vagy az már közben eldőlt, hogy ez is csak egy zsákutca? (Ha nincs uráli őshaza, akkor nincs uralisztika se.)
(Ahogy látom, egy eltévedt szippantós kocsiból kilöttyent pár cseppnyi, de mindennek van jó oldala: legalább nehezebben leszek vádolható fladolással... :DDD)
@Krizsa: a magyar isten inkább:
is-thin, fényes-ős; de az
ist-en, magas-egyedüli, vagy egészen egyszerüen: egyedüli-t - jelent.
Az egyistenhit - tulajdonképpen a babiloni és görög mitológiában formálódik,
és érdekes módón majd azok ellen fogalmazódik meg.
@Tempesty: nyelv helyett véletlenül népet írtál :)
A Magyar sosem volt finnugor nép, mert olyan zsidó és habzóburg íróasztalok mellek épült műnép. A gravettiek ságvári és sungíri ágára felhúzni - 16 000 évet büntetlenül nem lehet. Halálnak halálával hal aki a Magyar prófétikus múltat elhazudja!
Ahogy én azt a cikkből kihámoztam, már amennyire egy összezavarodott olvasó egyáltalán képes hámozni, a szerzőnek alapvetően két baja van, egyik az áltudományos aknamunka eredményeként lassan burjánzásba forduló izmusozás, a másik a félművelt szilysta találmány, az isztikusozás, ami ellen nem lehet elég korán fellépni.
Harmadikként ezekhez járul a todományos érvelésbe belerondító kivétel, amit egy áltudományos emlőkön nevelkedett járatlan még képes félreérteni.
(A részletes kritikával később jövök, mert most halaszthatatlan ügyek elszólítanak. :D)
"Zokogó finnugrisztikusok?"
Most zokognak, vagy nem zokognak? Megríkatták őket, vagy csak meg lehet(ne) ríkatni, de ők hősiesen ellenállnak? :-)
Teljesen összezavarodik az olvasó már a cím(ek) láttán...
Persze, ha csak ennyi lenne a baj, az nem érne meg egy hozzászólást...
Indulattal fogant cikk ritkán jó. Ez kifejezetten gyengére sikeredett. :-(