0:05
Főoldal | Rénhírek

Záporok, zivatarok

Medárd napja alkalmából megismerkedhetünk a csapadékok fajtáival. Fény derül arra is, mi a különbség a zápor és a zivatar között, és a száraz zivatarról is ejtünk néhány szót. Vajon mi köze a pihenésnek a hópelyhekhez, és milyen szerepet játszik az időjárás a nyelvészetben?

Wenszky Nóra | 2012. június 8.

Medárd napja, azaz június 8., Medardus katolikus püspöknek, az aratók és szőlőmunkások védőszentjének állít emléket. Hozzá a hívők esőért és jó termésért imádkoznak. Ünnepe Európa-szerte az egyik legismertebb időjósló nap. A hiedelem szerint ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napos esős idő következik. Mivel Magyarországon általában valóban június a legcsapadékosabb hónap (70 mm), jó esély van rá, hogy tényleg sok csapadék hulljon egy esős Medárd napját követően. De pontosan mit értünk csapadék alatt és mi esik, ha csapadékos az idő? Annak érdekében, hogy szakszerű választ adhassunk erre a kérdésre, főként az Időkép oldalán található információkra és A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárára (TESz) támaszkodtunk.

Csapadék – kobalt(II)-hidroxid
Csapadék – kobalt(II)-hidroxid
(Forrás: Wikimedia Commons / Capaccio / CC BY-SA 3.0)

A csap ige valószínűleg a finnugor kor óta van jelen nyelvünkben. Hangutánzó szóként keletkezett, az alapalak *ćappз (kb. [csappV], ahol a V ismeretlen magánhangzót jelent) lehetett. Eredeti jelentése minden bizonnyal ’csattanó hanggal együttjáróan üt, vág’ lehetett.

A nap mint nap használt csapadék szó korántsem csak az égből hulló esőt vagy havat jelenti. A nyelvújításkor a csap igéből képzett csapadék vegytani szakkifejezés is. Először egy Orvos Gyógyszerészeti Vegytan című szakmunkában használták – az egy oldatban kiváló oldhatatlan anyagot, üledéket jelenti. Ám sokkal gyakrabban használjuk ezt a szót időjárási értelemben. A meteorológiai definíció szerint csapadéknak a földfelszínen megjelenő szilárd vagy cseppfolyós vizet nevezzük, mely lehet hulló vagy nem hulló csapadék. Hétköznapi értelemben a nem hulló csapadékokra – a harmatra, a dérre és a zúzmarára – nem szoktunk csapadékként gondolni.

Lássuk, mi szokott hullani az égből. Ha víz, akkor általában esőről beszélünk. Az esik, eső szavak töve ősi örökség az uráli korból. A rokon nyelvekben ’leereszkedik, elhagy, esik, hullik’ jelentésű szavakban lelhető fel. Az esőben cseppek vagy csöppek hullanak. Ezek a hangutánzó szavak a csepeg, cseppen, csepereg szócsaládjához tartoznak. A szócsalád eredete bizonytalan – a TESz szerint lehet finnugor eredetű, de az is elképzelhető, hogy a magyar nyelvben keletkezett.

Ha jéggé fagyott víz hullik az égből, akkor legjobb esetben apró kristályos, puha hópelyhek borítják a tájat. A pehely szó a kilégzés hangját utánzó pihe, piheg, pihen szócsaládjába tartozik. A TESz azt valószínűsíti, hogy a pihe, pehely jelentések arra utalnak, hogy ezek a könnyű dolgok egyetlen kilégzéssel elfújhatók. A hópihe, hópehely szavak jelentése a tollpihéhez való hasonlóság alapján alakult ki. A szó uráli eredetű, alapalakja *kume lehetett. Ha és eső egyszerre esik, havas esőről beszélünk.

Záporok, zivatarok
Forrás: Wikipedia Commons / Qz10

Zivatarfelhőből hullhat apró jégdara, vagy nagyobb, szabálytalan alakú jégdarabokból álló jégeső is. Ezek már kárt okozhatnak a növényekben, sőt, a jégeső akár tetőket is kilukaszthat. A dara szó török eredetű, valószínűleg eredendően ’köles’ volt a jelentése. Csak később kezdték használni más gabonafélék kölesszem nagyságú őrleményére, illetve például az ehhez hasonló jégszemekre. Ritkán egészen vékony, tűszerű képződmények esnek – ezeket jégtű-nek nevezzük. Maga a jég szó  finnugor eredetű. A szó pedig egy elavult, finnugor eredetű tövik  'belesüpped, belefúródik, behatol, rögzít’ ige folyamatos melléknévi igenévi alakjából főnevesült: azaz eredeti jelentése ’belefúródó, behatoló, rögzítő’.

Cseppméret és intenzitás

A köznyelvben általánosan esőnek nevezett csapadékokat a meteorológusok szigorú szempontok szerint bontják alcsoportokra. Mi is nap mint nap használjuk az alábbi, speciális esőfajtákra használt elnevezéseket annak ellenére, hogy a pontos kritériumokkal nem vagyunk tisztában. Lássuk, milyen szempontok alapján osztályoznak a meteorológusok.

A különböző esőfajtákat leginkább az alapján különíthetjük el, hogy mekkora cseppek esnek és milyen sűrűn. Az esőfajtákat a köznyelv és a meteorológiai szaknyelv is megkülönbözteti. A két nyelvhasználat elég nagy átfedést mutat, tehát általában ugyanarra az időjárási jelenségre használja a közember és a szakember például a zivatar szót. A  legnagyobb különbség abban áll, hogy az eső szó jelentése a szaknyelvben jóval szűkebb, mint a köznyelvben. A szaknyelvi eső csak egy bizonyos fajta, egyenletes csapadékhullásra vonatkozik, míg a köznyelvben szinte bármilyen égből hulló vízre használjuk. Természetesen a meteorológusok is mondják azt az ablakon kinézve, hogy esik az eső, ám az időjárási előrejelzésekben csak bizonyos fajta csapadékok esetében lehet esőt vagy záporesőt jósolni. Az alábbiakban azt ismertetjük, hogy az időjárás-jelentésben elhangzó, összefoglalóan a köznyelvben esőnek nevezhető csapadékfajták nevei mit takarnak. Ha csak nagyon apró (0,5 mm-nél kisebb átmérőjű) vízcseppekből álló csapadék hull egyenletesen, akkor szitálásról beszélünk, mely gyakran ködös időben fordul elő. A szitálás szó töveként szolgáló szita szláv eredetű szó a magyarban.

Ha ritkán, de picit nagyobb (0,5 mm-nél nagyobb) vízcseppek hullanak, akkor szemerkél eső. Ez az ige a szem ’mag, gabonaszem’ uráli eredetű szóból keletkezett egy -r igeképző és egy -kél gyakorítóképző segítségével. Az -r-re végződő alak önállóan nem él (hasonlóan a háború, háborgat, háborog tövéhez). A szemerkélő esőre azt is mondhatjuk, hogy szemetel. A szemét szláv eredetű szó, sokáig szemet és szemét alakban egyaránt élt. A meteorológusok az ilyen esőt, melyben a szemeket még a gyenge szél is eltéríti, gyenge eső néven emlegetik.

Az eddigieknél intenzívebb, gyenge szél által el nem térített cseppekből álló csapadék az eső. Fontos szempont még az is, hogy a meteorológusok által esőnek nevezett csapadékban a cseppek hullási intenzitása nem, vagy csak fokozatosan változik, viszonylag egyenletes. Tehát a szaknyelvi eső jelentése sokkal szűkebb, mint a köznyelvié. Ha például igen változó intenzitású, hirtelen kezdődő, néha megszakadó eső esik, nagy cseppekben, akkor már záporesőről beszélünk. A zápor szó eredete bizonytalan, talán szláv eredetű. Ha nagyon intenzíven esik az eső, akkor felhőszakadás van. A felhő, felleg szavak töve finnugor kori örökség nyelvünkben. A szakad ige szak alapszavának eredeti jelentése 'apró rész, részekre szakít' volt, ebből képződött a ma használt ige. A tőszó ugor vagy finnugor kori örökség.

Zivatar
Zivatar
(Forrás: Wikimedia Commons /Ziemor / CC BY 2.5)

A meleg idő beköszöntével egyre gyakrabban alakulnak ki zivatarok. A zivatart a záportól csupán az különbözteti meg, hogy a változó intenzitású esővel villámlás és dörgés is jár. Esetenként télen is előfordulhat dörgés és villámlás, melyet hózivatar kísér. Az esővel nem járó dörgést és villámlást száraz zivatarnak nevezzük. Ha a zivatarral kapcsolatos szavak eredetét nézzük, elég változatos kép tárul elénk. A zivatar szó talán a szerb zli vetar ’rossz szél’ szókapcsolatból keletkezett. A villám szó töve pedig azonos a világ, villog finnugor kori tövével. A dörög viszont a hangutánzó durrog, dürög, dörmög szavak családjába tartozik.

Végül szóljunk egy télen kialakuló, sok balesetet okozó esőfajtáról. Ha a magasban fagypont feletti hőmérséklet uralkodik, ám alatta jelentős vastagságú 0°C-nál hidegebb levegő helyezkedik el a talaj felett, a hideg légrétegen áteső esőcseppek túlhűlnek, és a hideg talajra hullva megfagynak és jégkérget képeznek. Ezt nevezzük ónos esőnek, bár ólmos eső megnevezése is előfordul. Az ón és ólom szavak feltehetően finnugor eredetűek, és jelentésük csak a XIX. században vált ketté. Erre az esőtípusra tán a keletkező jég fémhez hasonló súlya vagy csillogása miatt használják ezt az elnevezést.

Ónos eső után
Ónos eső után
(Forrás: Wikimedia Commons / Susulyka / CC BY-SA 3.0)

Ha fenti, hulló csapadékkal kapcsolatos szavak eredetét vizsgálva gyors számolást végzünk, megállapíthatjuk, hogy a legtöbb szó töve a finnugor korból maradt ránk. Ezek adják az itt felsorolt tövek 44%-át. A szláv nyelvekből került a magyarba az itt előforduló tövek kicsivel több mint egyötöde, míg a tövek 17%-a az uráli korból való. Néhány hangutánzó szó magyar fejlemény, és csupán a(z eredetileg nem is időjárási jelenségre vonatkozó) dara származik valamilyen török nyelvből. Az uráli és finnugor korból ránk maradt tövek a cikkben tárgyalt tövek több mint 60%-át adják.

uráli (3): es‑ (esik, eső), hó, szem (szemerkél)

finnugor (8): csap (csapadék), csepp?, jég, tű, fel‑ (felhő), szak- (szakad), vil‑ (villám), ón (ónos/ólmos eső)

szláv (4): szita (szitálás), szemét (szemetel), zápor?, zivatar,

török (1): dara

hangutánzó (2): pih‑ (pehely, pihe), dörög

Összesen: 18

Természetesen ez a statisztika nem tekinthető tudományos vizsgálatnak, de azt jól mutatja, hogy az időjárással kapcsolatos szavak nagy része nyelvünk ősi rétegéből származik.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
7 éve 2012. június 8. 12:43
1 Roland2

Ha jól tudom,a 'villamik' szót még a 19.században is használták 'pirkad,fénylik' jelentésben ( az alapnyelvi szó jelentése is eredetileg 'fényes,fénylik,világos' lehetett ).