Vitaháló – amivel kifoghatjuk az aranyhalat
Pedagógiai módszereket bemutató sorozatunkban ezúttal a vitaháló elnevezésű technikával ismerkedünk meg. Előnye, hogy rendkívül egyszerű, kevés eszközt igényel, ugyanakkor segítségével jól előkészíthető és megvalósítható egy osztálytermi vita.
Nemrégiben szakaszos szövegfeldolgozással végigolvastunk egy ez év augusztusában elhangzott miniszterelnöki beszédet. Abban az írásunkban elsősorban a szöveg részletekben történő feldolgozására koncentráltunk, aminek elsődleges célja a szöveg megértése és egyes részeinek kritikai megközelítése volt. Már előre jeleztük, hogy egy elolvasott szöveg feldolgozása nem kell, hogy itt megálljon. Láthattunk már példát arra, hogy a szakaszos olvasás folyamatában is alkalmazhatunk különböző technikákat, és a tudás rendszerezését szolgáló úgynevezett grafikai szervezőket; ilyen volt például a kettéosztott napló. Arra is mutattunk példát, hogy milyen tanulást segítő technika alkalmazható egy szöveg feldolgozása után, illetve a vele kapcsolatos szövegalkotási feladat előkészítésében: ez volt a legutóbb tárgyalt gondolkodástérkép. Választott szövegünk utolsó továbbgondolásaként pedig a vitaháló elnevezésű technikával ismerkedünk meg.
A vitaháló olyan kooperatív vitatechnika, amely a tanulók aktív részvételételét ösztönzi a vita folyamatában. A diákok csoportokban (vagy párokban) dolgozva egyszerű táblázatba gyűjtik érveiket: a felvetett kérdés mellett és ellen. A vitaháló egy tényleges vita előkészítéseként használható: legyen az akár disputa vagy a „sarkok” vagy más vitamódszer. A kibontakozó vita során a tanulóknak érvelniük kell. Ez a tevékenység fokozott gondolkodásra készteti őket, hiszen a kinyilvánított érvekkel valódi ellenlábasokat győzhetnek meg.
Ha az elolvasott és már feldolgozott ünnepi beszéd szövegét vesszük alapul, készíthetünk vitahálót például a következő módon:
Vitaháló
Olvassák el most folyamatosan az egész szöveget!
Párban dolgozva gyűjtsenek érveket, szempontokat azzal kapcsolatosan, hogy mennyiben felelt meg előzetes elvárásaiknak az olvasott szöveg!
Megfelelt az előzetes elvárásainak a beszéd? IGEN NEM
- mert véleményem szerint ez az egyik legnehezebb szövegtípus.
- mert több személyes történetet is beleszőtt.
- mert ritka, hogy egy miniszterelnök ilyen őszinte.
- mert erőltetett volt.
- mert alig volt szó a témáról.
- mert egy miniszterelnöknek törekednie kellene arra, hogy fontos dolgokról beszéljen.
Hogyan alkalmazható?
A vitaháló nagy előnye, hogy egyáltalán nem eszközigényes: mindössze a kettéosztott papírlapra és egy íróeszközre van hozzá szükség. No meg persze egy feldolgozott és megértett szövegre, amelyben a tanulók már valamelyest otthonosan mozognak. A diákok csoportban (vagy párban) dolgoznak; tehát többen alakítják ki a hálót. Az eldöntendő kérdés vagy probléma középre, míg a kérdésre adandó igenlő válaszok az IGEN oszlopba, a lap bal oldalára, a nemleges válaszok a NEM oszlopba, a lap jobb oldalára kerülnek.
A tanulók csoportjukon belül vagy párjukkal megvitatják a feltett kérdést, majd érveiket és ellenérveiket a megfelelő oszlopba jegyzik. Természetesen sok olyan téma képzelhető el, amelynél nehéz csak két oszloppal dolgozni, hiszen vannak olyan érvekként használható tények, tapasztalatok, statisztikai adatok stb., amelyeket akár mindkét álláspont mellett/ellen felhozhatunk. Ezek a fajta érvek, szempontok egészen nyugodtan kerülhetnek középre a két oszlop közé.
(Forrás: Wikimedia Commons / kwilliams / GNU-FDL 1.2)
Amikor a csoportok (vagy párok) készen vannak az érvek gyűjtésével, mindegyik csoport (pár) csatlakozik egy másik csoporthoz (párhoz), és megosztják egymással mind az IGEN, mind a NEM alatt felsorakoztatott érveket. Megvitatják mindkét érvcsoportot, és bővíthetik a saját listájukat. Ezen a módon bővülnek az érvlisták, újabb szempontok merülnek fel: a közös tudás összeadódik. Ezzel együtt pedig a téma megvitatása – remélhetően – elmélyül. Fontos hangsúlyozni, hogy a vitaháló elkészítésének eddig a pontjáig minden tanulónak mind a két álláspontot figyelembe kell venni, mindkettő mellett meg kell próbálnia érveket gyűjteni.
A következő lépésben azonban már minden tanuló egyénileg dönt azzal kapcsolatban, hogy ő személyesen melyik álláspontot képviseli az adott kérdéssel vagy problémával kapcsolatban. A folytatásban az egy véleményen lévők kerülnek egy csoportba. Ez például úgy valósítható meg, hogy az osztályterem bal oldalára állnak azok a tanulók, akik az IGEN mellett, a jobb oldalára azok, akik a NEM mellett foglaltak állást. A bizonytalanok a hátsó falnál gyülekezhetnek. (Ez nagyon hasonló a „sarkok” technikában alkalmazottakkal.)
Ezután minden csoport megbeszéli és kiválasztja a legnyomósabb érveket álláspontjuk védelmére. Ezt követi a vita a két csoport között. Egy önkéntes minden csoportból ismerteti csoportja álláspontját. A határozatlanok csoportja is hangot ad kételyeinek. A hozzászólásoknak nem árt időhatárt szabni. A tanulók a hallottak alapján még egyszer alaposan átgondolhatják álláspontjukat, és meggyőződésük szerint csoportot válthatnak, vagy megmaradhatnak eredeti csapatukban. Egy körülbelül 10-12 perces vita után egy-egy, a csoport által kijelölt személy megteszi a csoport úgynevezett zárónyilatkozatát.
A zárónyilatkozat tartalmazza az eredetileg feltett kérdésre a csoport saját válaszát; az álláspontot alátámasztó legfontosabb érveket; valamint az érvek magyarázatát: azt, hogy miként, és miért támasztják alá ezek a csoportálláspontot. A csoportban alkotott zárónyilatkozat lehetővé teszi a csoporttagok számára a leghatásosabb érvek alapján a konszenzusos álláspont kialakítását.
A vitaháló bármilyen felvetett kérdés, probléma vagy dilemma vizsgálatakor alkalmazható. Elsősorban a tizenöt főt meghaladó csoportoknak ajánljuk. Bármilyen oktatási szinten vagy munkahelyi döntés alkalmával segít egy fontos kérdés vagy dilemma komplexitásától függően. Számoljunk azzal, hogy a folyamat időigényes, ám hatékony és élményszerű technika, hiszen egyszerre fejleszti a döntés és a konszenzusteremtés képességét.
További olvasnivaló
Pethőné Nagy Csilla (2007): Módszertani kézikönyv. Korona Kiadó, Budapest