A kettéosztott napló:
nem csak többszörös személyiségeknek!
A Módszeresen előző részében leírt foglalkozásterv rendhagyó módon egy ünnepi beszéd szövege köré szerveződött, ami természetesen nem valósítható meg 45 perc alatt. A benne lévő feladatok egy utat járnak be. Ezek a gyakorlatok bővíthetők más szempontokkal, és el is hagyható közülük bármelyik. Minden attól függ, milyen az adott osztály/csoport összetétele, irányultsága. Most ismerkedjünk meg a szakaszos szövegfeldolgozás során alkalmazott kettéosztott napló eljárással.
Módszertani sorozatunk legutóbbi részében a szakaszos szövegfeldolgozás módszerével ismerkedhettünk meg. Az akkor feldolgozott szöveg egy ünnepi beszéd volt, amit a miniszterelnök egy új gyár megnyitásának alkalmából tartott. A hosszú beszédet akkor öt szakaszra bontva dolgoztuk fel – végig szem előtt tartva előzetes elvárásainkat, előzetes tudásunkat, előfeltevéseinket. A szöveg feldolgozása és értelmezése során több olyan kisebb technikát, vagy úgynevezett grafikai szervezőt használtunk, amelyek praktikusan rendszerezhetővé, átláthatóvá teszik a gondolkodás egyes lépéseit. Az egyik ilyen volt az ottani 13. feladatban az úgynevezett kettéosztott napló alkalmazása. De mi is ez a technika valójában, és mire jó?
Hogyan alkalmazzuk?
Az akkor feldolgozott szöveg – formális jellege ellenére – tartalmazott több olyan részletet, amelyben az egyes szám első személyű beszélő saját magáról, saját életéről tesz kijelentéseket. Ezek a részletek mindig érdekes szövegértelmezési feladat elé állítják a hallgatóságot – természetesen a szó szerinti megértésen túlmenően. Mi a kommunikációs szándéka a beszélőnek ezekkel a személyes részletekkel? Milyen a hatásuk ezeknek a részleteknek? Hogy ezekhez az értelmezési kérdésekhez közelebb menjünk, az elemzett szöveggel kapcsolatos feladatunk a következő volt (részletesebben lásd előző cikkünkben):
13. feladat: Cím és alcím
a) Adjanak alcímet a főcímhez! Az alcím szerkezete ez legyen:
Valakinek a valamije a valami valamilyen valamijének a valamijén, valahol
b) Vizsgálják meg az 1. feladatban készített vázlatukat! Amennyiben szükséges, módosítsák azt!
c) Gyűjtsék ki a szövegből azokat az idézeteket, amelyekben a beszélő önjellemző megállapításokat tesz! Az idézeteket írják az alábbi kettéosztott napló bal felére!
Milyennek mutatják ezek az idézetek a beszélőt? Értelmezéseiket írják a jobb oldalra!
Osszák meg a szövegeket egymás között, így nem kell mindenkinek mindent végigolvasnia!
Idézetek Értelmezésük
A feladat tehát egyszerű: táblázatos formába kell rendeznünk bizonyos információkat; az egyik oszlopba a kigyűjtött idézetek kerülnek, a másikba pedig az, ahogyan mi értjük őket. Az első oszlop kitöltése bizonyos tartalmú és nyelvi jellegzetességekkel (egyes szám első személy, személyesség egyéb nyelvtani kifejezői) rendelkező szövegrészek megtalálását várja. Ezeknek a hatékony kigyűjtéséhez szükség van a szöveg pásztázó olvasására, a nyelvi jelek szerinti információszűrésre – és némi rövid távú memória sem árt hozzá. A második oszlopban pedig a megtalált idézetek értelmezései állnak. Érdemes az ilyen feladat esetében előre tisztázni, hogy az első oszlop kitöltésének van egzakt megoldása, míg a második oszlopba sokféle válasz elképzelhető: egy-egy idézethez akár többféle értelmezés is. Például így:
Idézetek Értelmezésük Én falusi gyerek vagyok, és ott ahhoz voltunk szokva, hogy mi tartjuk el a kutyákat.
- Ez az élet rendje.
- A változás új rendet teremt.
- Semmi nincs kőbe vésve.
A másik ok, amiért ezt szóba hoztam, az, hogy ahhoz szoktam hozzá, ha megengedik, és nem tűnik szerénytelenségnek, mondom, hogy nemcsak az elmúlt két évben, hanem a megelőző, első kormányzati ciklusunk négy évében is, hogy általában oda szoktak hívni, ahol baj van.
- Hiába, tőlem csodát várnak.
- Egyedül kell megoldanom az ország gondjait.
- Több mint egy évtizede én cipelem a terheket.
Ugye, mindannyiunk életében megvan az a pillanat, amikor valamit ránk bíztak, és nem tudtuk megoldani, és megpróbáltuk elmagyarázni a szüleinknek, hogy tulajdonképpen lehetetlent kérnek tőlünk. Mifelénk, és gondolom, hogy ebből a szempontból ez a környék sem különbözik a mi vidékünktől, szóval gyakran azt a választ kaptuk, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen.
- Hát nem ezt szajkózom én is?
- Nincs új a nap alatt.
- Mindegy, hol vagyunk, csak akarat kell.
Mire való?
A fentiekből látható, hogy a kettéosztott napló olyan eljárás, amely a személyes olvasói reagálásra épít. Elősegíti az olvasmánnyal való személyes kapcsolat kialakítását, olyan szubjektív jelentésteremtést, erőteljes reagálást, melynek alapján beszélgetést, megbeszélést, értelmezést, elemzést vagy vitát kezdeményezhetünk és folytathatunk.
(Forrás: Molnár Cecília Sarolta)
Általánosítva a módszer a következőképpen használható: az olvasás megkezdése előtt kérjük meg a tanulókat, hogy a jegyzetelésre használt írófelületet (lap, füzet) függőleges vonallal osszák ketté! A bal oszlopba a mű olyan részleteit jegyezzék le (egy-egy kulcsszó, gondolat, nyelvi forma, kép stb.), amelyek megragadták figyelmüket, élményt jelentettek, érzelmeket, gondolatokat idéztek fel bennük, meghökkentőek vagy éppen érthetetlenek voltak, véleményformálásra ösztönöztek. A jobb oszlopba pedig a kiválasztott részletekhez fűzött megjegyzések, benyomások, kérdések kerüljenek. Hívjuk fel a tanulók figyelmét arra, hogy olvasás közben többször álljanak meg – még akkor is, ha nem szakaszos feldolgozásról van szó –, hogy kiemeljenek egy-egy részletet, és hogy megjegyzéseiket megtehessék. Adhatunk lehetőséget arra is, hogy a szöveget újból elolvashassák és újabb kiemeléseket, illetve reflexiókat tegyenek.
A kettéosztott napló annyiban napló, hogy a saját, személyes reflexiókat rögzíti. Valójában egy, a szöveggel folytatott párbeszédnek az egyszerű, írásbeli rögzítését teszi lehetővé. Hogy lássuk, a digitális korszakban felnövő generációktól mennyire nem áll az ilyesmi távol ez a fajta írás, gondoljunk csak a fórumokon, a közösségi oldalakon zajló kommentelésre. A kettéosztott napló egyik fele mindig „kommentekből” áll. De ezeknek a hozzászólásoknak mindig érthetőnek, mások számára is feldolgozhatónak kell lenniük.
(Forrás: Wikimedia Commons / Murasaki Shikibu Diary Emaki)
A kommentárokhoz a tanár maga is fűzhet ellenőrző kérdéseket: „Mit gondolsz, miért pont ez a részlet ragadta meg a figyelmedet?” „Mi jutott róla eszedbe?” „Más is kiemelte-e ezt a részletet?” „Milyen hasonlóságok vagy különbözőségek vannak a reflexiókban?” stb. Személyes, „egyszerű olvasóként” tett megjegyzésekkel mi is élhetünk, de feltehetünk a megbeszélés előrehaladtával a jelentésre, stílusra, szerkezetre, értékelésre vonatkozó kérdéseket is, olyan általános kérdéseket, amelyek a szöveg egészként történő átgondolására késztetnek. A kettéosztott napló tehát komoly értelmezési kérdések megvitatásához is vezethet.
Az eddigi részekben és ebben is olyan módszereket, eljárásokat és technikákat mutattunk be, amelyek nem csak a köz- és felsőoktatásban, hanem a mindennapi életben és a munkahelyeken is sikeresen alkalmazhatók. A kettéosztott napló például kiválóan alkalmazható értekezleteken vagy nagyobb anyagok átgondolásakor és feldolgozásakor. Gondoljuk csak végig, mennyivel elegánsabb és csendesebb, mint horkolva lezuhanni egy székről!
További olvasnivaló
Pethőné Nagy Csilla (2007): Módszertani kézikönyv. Korona Kiadó, Budapest