Vasárnap vásárolunk?
A vallásos ünnepek méltóságához és komolyságához nem illenek olyan földi bohóságok, mint a vásárlás – gondolhatnánk. A nyelvi adatok azonban pont az ellenkezőjét mutatják. Nem is nehéz kitalálni, miért.
Korábban már írtunk a napnevek eredetéről, és itt említettük azt az egyébként közismertnek tekinthető tényt, hogy a vasárnap szóban a vásár szót találjuk. Azt is említettük, hogy a törökben is pazar a ’vasárnap’, és ennek a szónak is egyébként ’bazár, vásár, piac’ a jelentése. Mindkettő a perzsára megy vissza, a bazár oszmán-török közvetítéssel került a magyarba az újkorban, míg a vásár még a honfoglalás előtt került a magyarba, szintén valamilyen török nyelven keresztül. (A b ~ v különbség a perzsa változatai között is megvan.) Ebbe a szócsaládba tartozik a pazarol is.
De maradjunk még a vasárnapnál! Van néhány olyan kérdés, amire nem fordítottunk figyelmet – pedig most igencsak aktuális. A nap neve arra utal, hogy ilyenkor vásárokat tartottak. De mikor lehetett ez szokásban? A kérdés azért érdekes, mert megtudhatjuk, milyen régi szokást kíván most korlátozni a kormány.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint még a pogány korban keletkezett. Indoklást nem olvashatunk, de mivel 1405-ben is előfordul már, oszmán-török nem lehet, tehát honfoglalás előttinek kell lennie. A vasárnap és a hétfő kivételével összes többi napnevünk, mint azt korábban megírtuk, szláv eredetű vagy szláv mintára alakult ki.
Régi szokásról van tehát szó, ez azonban nem jelenti, hogy végig élt a századok során. A keresztények számára a vasárnap az ünnep, amikor nem szabad dolgozni – elvben tehát adni-venni sem. Arra, hogy ez az okoskodás mennyire nincs összhangban a tényekkel, ismét nyelvi bizonyítékaink vannak. A németben a Messe jelentése ’vásár’, de ’mise’ is: utóbbi a korábbi jelentés. A ’vásár’ jelentés úgy alakult ki, hogy a nagyobb templomi ünnepekre, a névadó szentek ünnepén tartott misékre, nagyobb tömeg gyűlt össze, s ezért a távolabbról érkező kereskedők is ezeken az ünnepeken volt célszerű megjelenniük.
(Forrás: Wikimedia Commons / Thomas Wolf / CC BY-SA 3.0)
Kísértetiesen hasonlóan alakult a búcsú szó története. Ennek az ótörök eredetű jövevényszónak eredetileg ’felmentés, engedély’ volt a jelentése. Ebből fejlődött egyfelől a ’távozásra való engedély’ jelentés, melyből a ’távozáskor való (el)köszönés, búcsúvétel’ született. Egy másik vonalon viszont a ’bűnbocsánat’ jelentést vette fel, majd a ’bűnbocsátás célját szolgáló zarándoklat’, illetve abból a ’templomszentelési ünnep’ lett. A TESz. valamiért nem tartja számon, de utóbbi jelentése még tovább fejlődött, és már az egyházi ünneptől független, kirakodóvásáros-vurstlis ünnepséget is jelenthet.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Bár ma minden faluban akad egy, vagy akár több templom is, a középkor során (különösen a török hódítás előtt és alatt) egészen másmilyen volt a településszerkezet: kisebbek voltak a falvak, elszórtabb a teleülésrendszer – nem volt érdemes és nem is lehetett minden faluba templomot építeni. Szent István törvényeiből tudjuk, hogy eredetileg tíz falura jutott egy templom, és vasárnap mindenkinek el kellett mennie ezekbe (kivéve azokat, akik a tüzet őrizték). A tíz falu lakóinak ekkor volt a legjobb lehetőségük arra, hogy egymás között csereberéljenek, és a kereskedők is ezen a napon érték el a legtöbb embert. A törvény tiltja a szántás-vetést, a szerszámokkal való munkálkodást, de a kereskedésről nem szól. Minden okunk megvan tehát azt feltételezni, hogy a vasárnapi vásárlás hagyománya még sokáig fennmaradt, legfeljebb az újkorban szorult vissza.
A kormány tehát egy olyan ősi szokást kíván visszaszorítani, mely egyébként jól összefért a kereszténységgel is. Sőt, mint a nyelvi adatok tanúsítják, a keresztény ünnepek erősen kötődnek a vásárláshoz. Ha pedig a szokásos Mit tenne Jézus? kérdést tesszük fel, biztosak lehetünk benne, hogy semmi kifogása nem lenne a vasárnapi vásárlás ellen.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (124):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@hunilewraölatum: "még elmondani se tudod magyarul. belebicsakluttá?"
"belebicsakluttá?"
"belebicsakluttá?"
"még elmondani se tudod magyarul"
Érzed ahogy a szarkazmus iróniába fordul? Vagy éppen fordítva..? :)
@Untermensch4: "A büntetőjogi felelősségre vonás helyett meg gyorsabb és a felelősök valós, letöltendő szabadságvesztésben kiteljesedő büntetőjogi felelősségre vonásáért."
:)))))))))))))))))))))
még elmondani se tudod magyarul. belebicsakluttá?
szóval
a Szered Szereda Szerda hely (minte Szerém Szirmium Szeret ) magyar helységnevek, nem a román ment föl a szlovákhoz, se a szlovák ment le a románhoz, hanem magyar volt itt is meg ott is
és a település elnevezése egybeesik valamilyen egyházi rend alapításával (ha nem tévedek)
Alsószerdahely
Bodrogszerdahely
Csíkszereda,
Drávaszerdahely
Dunaszerdahely
Felsőszerdahely
Kaposszerdahely
Kisszerdahely
Kőszegszerdahely
Magyarszerdahely
Muraszerdahely
Nyárádszereda
Nyitraszerdahely
Szerdahely (Románia)
Szerdahely (Szlovénia)
Vágszerdahely
Szered
a Tótszerdahely kérdésköréhez:
Tótszerdahely (Zalianska Zala Zalán Szalán* Сланкамен Stari Slankamen (Szalánkemén))
*honfoglalás során Ond vezér ismét fontos követségben vala Szálán vezérnél. Ond és Ketel 12 fehér lovat, 12 tevét és sok más ajándékot vittek a bolgár vezérnek." - azaz a szlávok bolgár fennhatóság alatt voltak a karintiai sarokban
www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepules..._oseink_nyomaban.htm
de itt hadakozásról is szó van
i.imgur.com/fCGrw1j.png
.
Bodrog Szerdahely
sk.wikipedia.org/wiki/Streda_nad_Bodrogom
670-ben onogurok "možné dokladovať aj príchod veľkého davu Onogurcov v období okolo roku 670."
1000 – 1200 – Bodrog-köz a Zempléni megyéhez tartozik. "Vznikom Uhorského kráľovstva Medzibodrožie patrí do Zemplínskej župy"
1273 Zeredely = nem *str-d
a Ompod (Zompod). Katrony /1440/ és Tajba települések. 1214 Lelesz
1358 Eghazas és Wasarus
Bodrogköz: Alsóberecki Bodroghalom Dámóc Felsőberecki Karcsa Karos Kisrozvágy Lácacséke Nagyrozvágy Pácin Révleányvár Ricse Semjén Tiszacsermely Tiszakarád Zemplénagárd
.
miért van az, h
Kapi : Sajói hegység Sáros hegység Sajó folyó Sáros vármegye
Kapoly: Sárvíz Sió folyó Somogy vármegye Siófok Simontornya
@hunilewraölatum: /dobpergés/ Ééééés újra a kommentelők között mindannyiunk kedvence! Remélem ezt a nevet tovább életben tudod tartani mint az előzőt. ;)
Ha nem tűnt volna fel, a vasárnapi bérpótlék emelése az amiért lobbizok. A büntetőjogi felelősségre vonás helyett meg gyorsabb és a felelősök valós, letöltendő szabadságvesztésben kiteljesedő büntetőjogi felelősségre vonásáért.
Lehet hogy csak azért fluktuálódnak a nick-jeid mert a moderáláso alapelveket is oly csekély szövegértéssel olvasod mint mások kommentjeit? :)
a cikk történelem és nyelvtörténelmi hamisítást követ el.
a minimum 2000 éves vatikánban őrzött ó-keresztény forrásokból nyilvánvalóan kikövetkeztethető (és csak azokból, mert csak ott szerepel):
1. sabbatum : szabad-ság és (ebből az egyik nap, a szombat neve)
2. nem latin szó, a latinban átvétel, a latin vette át ezt a szavat. latinul a szabad 'liber, immunis, licens'
.
3. mivel sabbatum-ból lett a szlávban a szobota/szubota (és a szabadság az szloboda/szvoboda),
a szláv vette át a szombati nap megnevezésére a szabad szóból képzett szavat a szombati nap neveként
.
azt a szavat amelyet csak a magyarban írnak úgy, h szabad és jelenti azt, h szabad (de javítson ki valaki ha nem úgy van)
remek, remek, hüjék licitje, a cikk hamis ismeretterjesztéséhez illően.
.
@Untermensch4: "hóvégi összesítésnél viszont a végeredmény hiány, ott már kezd furcsa lenni. ... hóvégi összesítésnél pénztári hiány olyan napon amikor betegség miatt nem is volt benn a boltban az alkalmazott"
.
nem furcsa, hanem bűncselekmény.
szóval te az ilyen boltok büntetőjogi felelőssége helyett, a több munkát javaslod. azt mondod, dolgozzon vasárnap is, és fizesse ő.
én az ismerőseid helyében már rég kirángattam volna a nyelved a szádból.
tedd meg azt nekünk meg magadnak is, hogy többé nem fogod magyarul terjeszteni a fasiszta ideológiát.
@Galván Tivadar: hát, az ószövetségi időkben tényleg boszorkányszombat volt, de az igazmagyar keresztény boszorkányok átpakolták a saját szombatjukat vasárnapra (vasorrnapra), ahogy az jó katolikus boszorkányokhoz illő... :P
Az iráni boszorkányok ezzel szemben boszorkánypénteket tartanak, az Őrök Tanácsának legnagyobb megelégedésére.
Az igazi kelta-germán pogány boszorkányok meg megmaradtak a boszorkánycsütörtöknél (ez a magyar népnyelvben eufemisztikusan a "szerelemcsütörtök" nevet kapta). Míg az ősmagyar boszorkányok a sámánok utasítását követve a boszorkányszerda rítusát tartják (vö. dobszerda). :)
@odinn: ha ez igaz is, akkor is csak a vasorrúak, mert a többiek szombaton (l. boszorkányszombat).
Nem is, mert a boszorkányok (vasorrú bábák) ekkor tartották az összejöveteleiket, ezért lett vasorr-nap, ami a nép ajkán vasárnapra módosult.
@mederi: Az elején egy darabig azt hittem, komolyan gondolod. :-)
@Skubidor: Nagyon igazad van, egy dolgot leszámítva: a vasárnap nem a vasáruk napja volt, hanem a vassaruké. Asszem.
@menasagh: szólok. "Az, hogy neked a kényelmedet szolgálja a vasárnapi vásárlás az eladónak a kiszolgálónak a felügyelőnek a polcrakónak és még sokaknak lehet kényszer is mert mivel csak az a lehetőségük adódik muszáj csinálják a kényelmes emberek miatt vasárnap is mert különben munkanélkül maradnak."
Mint azt már többen több helyen kifejtették, ha 7 helyett 6 munkanapnyi munkaóra egy hét akkor kb minden hetedik kereskedelmi dolgozó munkanélküli lesz.
Azt az indoklást megérteném ha a kis(sőt, mikro-)vállalkozások burkolt támogatása/helyzetbe hozása lett volna állambácsiék célja (amit nem az adminisztratív terhek csökkentésével akarnak elérni) és egyszerűen brutálisan megemelik a kereskedelemben dolgozó alkalmazottaknak fizetendő vasárnapi bérpótlékot. Ahhoz a vasárnapi zárvatartás mint még rosszabb alternatíva jó ijesztgetés lett volna. A saját boltjában vasárnap dolgozó kisvállalkozó meg örülhetne. Ha nem érted szólj, elmagyarázom máshogy...
Szerintem a "vasárnap" vagy "vásárnap" a magyarban arra utal, hogy a hét napjait a vásári előkészületekhez kötötték, nem feltétlenül a napok számához..
(A szlávok számnevei kapcsolódhattak a vásári szokásokhoz is, és talán kiszoríthattak korábbi szám megnevezéseket..)
Egy nagyobb vásár megszervezése bizonyára nem volt egyszerű.
-/Először ki kellett jelölni, vagy megszavazni, vagy egyszerűen meghívni (ha voltak gyakorlott szervezők), azokat akik felelős vezetők lesznek az adott vásári időszakban adott városban.
A "HÉTFŐ" talán a "hét fő"-ből önállósult összetett szóvá, talán általában szükség volt ennyi szervezőre, vezetőre. (Lehet véletlen is, hogy a hét napjainak száma is hét.)
-/A második napon az istenek kegyelmét kérték a vásári időszakra, ez volt a vásári "kegyeskedés" és egyben az egymással való ismerkedés napja.
(késztetés pár:keszt/ *kedt (kettő, KEDD, kegy (kedj)).
-/Mivel nagy vásárokra messze földről is eljöttek árusok (nem csak vásárlók), sokkal több lehetett az "őstermelők" és kofák száma, mint a lehetséges árusító helyeké..
Feltehetően számba kellett venni az áruféleségeket, a felhozatal mennyiségét, meghatározni a "nagybani" és kisvásárlói árakat.
A SZER(E)DA tehát a különböző szerek (fűszerek, szerszámok, ékszerek, vegyszerek stb.) eladói csoportokba szervezésének és beárazásának napja lehetett.
-/A CSÜTÖRTÖK-i nap lehetett a vásártér kijelölésének, megtisztításának (a gaztól), ledöngölésének- (csüddel,vagyis lábbal, vagy azt helyettesítő eszközökkel) és felosztásának (a viszonteladók számának megfelelően) a napja.
-/Az ötödik "PÉNTEK"-i napon a kijelölt árusító helyeket a viszonteladók lefedték, lefestették (pent= fest), kicsinosították (késztetéspár: fes(z)t(e)/ fedt(e)) a követelményeknek vagy szokásoknak megfelelően.. Talán a "fesztivál" szó is ide tartozik, mert vásárokon a mutatványosok is megjelentek, és különböző népies versenyek is voltak, és enni inni is lehetett..
-/A hatodik nap az őstermelők (vagy esetleg a kisebb kofák, akik helyben felvásároltak az árukat a falvakban és tovább adták haszonnal) a viszonteladóknak kirakodtak és a szóban kialkudott árat vagy megkapták, vagy csak a vásár végén számoltak el, és az el nem adott árut közösen "számbavették", és döntöttek róla.. (A SZOMBAT a számbavétel-számbaadás napja volt, a vasárnap esti piac vége a számadásé (beszámolásé), és az elszámolásé..
Ha marha vásár is volt, akkor nyilván a számadás napja jóval később volt, ha le is kellett hajtani az állatokat a cél helyre..)
-A VASÁRNAP "vásárnap" a nagyközönségé, vásárlóké lehetett(valószínűleg már szombaton is vásárolt a nagyközönség is, de még felhozatali alkudozások is voltak), valóságos fesztivál alakult ki..
A vidékiek ilyenkor (szombaton vagy vasárnap) a vásárvárosi templomokat is felkeresték, és természetesen misét is hallgattak..
@LvT: Vedd észre, hogy kivel vitatkozol! :) Amúgy arról is olvasnék - ezredszer is ugyanazt - a mestertől, hogy a gyöknyelvészet mit mond a hetek napjairól. :)
(Utánaolvasni ugyanis már nem merek...)
Fogalmam sincs egyébként, hogy egy ilyen egyszerű "cikkecske" (nem kicsinyítők értelemben) itt a nyesten hogy tud 100+ kommentált kiváltani
@LvT: ahogy a portugáloknál mindmáig meg is maradt (segunda-feira...sexta-feira)
@Skubidor: >> giovedi-olaszból […] ezek etruszk eredetű szavak <<
A legrégibb római naptárban nyolc napos „hét” volt, amely napjainak nem volt neve, csak az A, …, H betűkkel jelezték őket. Ez lehetett a helyzet az etruszkoknál is, ott nincsenek más rendszerre utaló nyomok.
A napoknak Itáliában a keleti kultuszok hellenizmus közvetítette elterjedése nyomán lett nevük (a hét napos hét onnan való átvételével párhuzamosan), és az erre vonatkozó legelső adat Plutarkhosztól származik, aki Kr. u. az I–II. sz.-ban élt — ekkor már az etruszkok beolvadtak.
Az olasz <giovedi> a latin <Iovis dies> ’Jupiter napja’ továbbélése, az pedig a görög <ἡμέρα Διός> tükörfordítása.
.
>> ne feledjük, hogy a Latinok szókincse az Etruszk nyelvből származik ! <<
De feledjük… Nem hagyott több nyomot az etruszk a latinban, mint a latin a magyarban.