Béke mindenkivel!
A Korán szerint mindenki köszöntését illendően viszonozni kell. De hogyan köszönnek a muszlimok? Épp úgy, mint ahogy a zsidók... A katolikus szentmisébe és az evangélikus istentiszteletbe is eljutott a békére utaló üdvözlés, de hol találkozhatunk vele még?
Világszerte rengeteg vallási jellegű köszöntés létezik, ezek gyakran régiójuk világi kultúrájába is átkerülnek. Most az ismertebb egyistenhívő vallások néhány egymáshoz is kapcsolódó köszöntéséről írunk. A Közel-Keletet a közgondolkodás nem a békével társítja, pedig mint látni fogjuk, az itt élő népek számára igen fontos ez a fogalom...
(Forrás: Wikimedia Commons / Chmouel / GFDL 1.2)
Kivel legyen a béke?
A hagyományos zsidó ünnepnapon, sábeszkor – pénteken sötétedéstől szombaton sötétedés utánig – sábát sálom-mal szokás köszönni. Ennek Magyarországon elterjedt jiddis változata a gut sábesz (’jó sábesz’). Akár előző nap vagy még korábban is használható ez a fajta üdvözlés, ha a beszélgetőpartnerek sábesz előtt várhatóan nem találkoznak újra.
A leggyakoribb hagyományos zsidó köszöntés napszaktól függetlenül a sálom, amelynek jelentése egyszerűen ’béke’. Hosszabb formája a sálom áléchem, ’béke veletek’. Kissé régiesebb magyarsággal, de az eredetihez közelebb álló nyelvtani formában ’béke reátok’-nak is lehet fordítani. A sálom áléchem igény szerint ragozható, de legtöbbször így, többes számban és hímnemben használják, akkor is, ha csak egy embert szólítanak meg. Válaszolni rá áléchem sálom-mal (’veletek [a] béke’) lehet.
Hasonló üdvözlések arabul is léteznek, ráadásul ezeket nem csak arab beszélők, hanem más anyanyelvű muszlimok is használják. Az ugyancsak ’béke’ jelentésű szalám-mal köszönnek Indonéziától Kazahsztánig számos országban. Ennek a hosszabb változata az asz-szalámu alajkum, ’a béke veletek/reátok’, melynek kiejtése országtól függően ingadozhat, és gyakran az asz- határozott névelőt is lehagyják az elejéről. Névelő nélküli formájában, szálem alejkum-ként lehet ismerős magyar beszélőknek. Válaszolni szintén a megfordításával tudunk rá, va alajkumu asz-szalám, ’és veletek a béke’ vagy va alajkumu szalám formában. (Más apróbb eltérésekkel is találkozhatunk.)
(Forrás: Wikimedia Commons)
A sálom vagy szalám mindkét vallásban Isten egyik megnevezése is. Ennek ellenére ezeket a köszönéseket nem zsidók vagy muszlimok szintén használhatják, ehhez nem fűződnek vallási tilalmak. A Korán egyenesen kötelezi olvasóját, hogy válaszoljon mindenki köszöntésére, tehát nem muszlimokéra is:
Ha illendő köszöntéssel köszöntenek benneteket, akkor jobb köszönettel köszönjetek vissza, vagy úgy viszonozzátok, ahogyan titeket üdvözöltek! Allah minden dolgot számon kér.
(an-Nisza 4:86, Egyistenhit.com fordítás)
Nyugaton szintén
A hagyományos közel-keleti köszöntés az Újszövetségen keresztül a keresztény liturgiába is utat talált, habár itt jóval kisebb a szerepe. A latin pax vobis vagy pax vobiscum, magyarul „béke veletek” a katolikus szentmise egyik üdvözlő formulája; a hívek az „és a te lelkeddel” formulával válaszolnak rá. Ez a latin nyelvű liturgiában et cum spiritu tuo-ként hangzik el, de ma már Magyarországon igen ritka a latin nyelvű szentmise.
A püspökök és prelátusok számára fenntartott pax vobis(cum) helyett az egyszerű papok a Dominus vobiscum, ’az Úr legyen veletek’ köszöntést használják, erre szintén et cum spiritu tuo a válasz. A hívek egymást a szentmise során pedig „a béke jelével” köszöntik, általában kezet fognak.
Az evangélikus istentisztelet is tartalmaz hasonló formulákat. Úrvacsoravétel előtt a lelkész „Az Úr békessége legyen mindenkor veletek” formulával üdvözli a híveket, akik erre a katolikusokhoz hasonlóan „és a te lelkeddel”-lel felelnek.
Kedves halottaink
A zsidó, muszlim és keresztény kultúrákban egyaránt szokás halottak neve után is a békére utalni, de az erre vonatkozó szokások meglehetősen eltérőek. A zsidóságban az áláv vagy nőnemben áléhá hásálom, ’a béke vele / reá’ használatos, ezt az elhunyt neve után lehet toldani; de gyakrabban mondják a zichronó / zichroná livráchá, ’emléke legyen [számunkra] áldás’ formulát.
Az iszlámban csak néhány kivételes esetben szerepel hasonló utalás a békére. Alajhi asz-szalám, ’a béke vele / reá’ jár ki a prófétáknak és arkangyaloknak, a vallásalapító Mohamed próféta neve után pedig a szal Allahu alajhi va-szalám, ’Isten becsülje meg és adjon neki békét’ következik.
(Forrás: Wikimedia Commons / ArnoldPlaton / CC BY-SA 3.0)
A latin requiescat in pace, ’nyugodjék békében’ viszont elsősorban sírfeliratként jelenik meg, gyakran a helyi nyelvre fordítva. Innen ered az angolszász országokban elterjedt „RIP” kifejezés, ez egyben az azonos jelentésű angol rest in peace rövidítése is.
Nem csak köszöntés
A meglehetősen szűk körű keresztény használattal szemben a zsidó és muszlim sálom és szalám rengeteg más kontextusban is felbukkan, nem csak köszöntésként. Mindkettő elterjedt személynév, különböző kiejtési variációkban. Magyarországon többek között a Teleki téri zsinagóga rabbiját hívják Hurwitz Solomnak, de Köves Slomó, az EMIH főrabbija is a békéről kapta a nevét: slomó héberül ’az ő békéje’, ez az elnevezés Istenre utal.
Településeket és szervezeteket szintén neveznek a béke után – az agglomerációjával együtt 4,3 milliós lakosú Dar es Salaam Tanzánia legnagyobb városa (de nem fővárosa), arab nevének jelentése ’a béke lakhelye’. Ez a kifejezés gyakran átvitt értelemben azokra az országokra vonatkozik, ahol a muszlimok szabadon gyakorolhatják a vallásukat. Más írásmóddal ugyanezt a nevet viseli Budapesten a Bartók Béla úti mecset is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Geza ulole 69 / GNU-FDL 1.2)
Egészen kicsi, de világszerte híres falu a 236 lakosú Neve Sálom, azaz Vahat asz-Szalám. A héberül és arabul egyaránt ’Béke oázisa’ nevű izraeli falut zsidók és arabok közösen alapították, hogy bebizonyítsák a világnak, hogy a régióban lehetséges a békés együttélés.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Énekelve is lehet
A béke a legváratlanabb pillanatokban is előkerülhet. Izraelben-Palesztinában nagy hagyománya van a kétnyelvű békedaloknak. Most csak kettőt mutatunk – egy vidámabbat és egy sötétebb tónusút –, de igazából napestig sorolhatnánk a zeneszámokat. A következő dalt népszerű arab és zsidó zenészek közösen adják elő, és megtudhatjuk belőle, „nincs semmink, ami szebb lenne a békénél”:
Második videónkban a Shirana zsidó, muszlim és keresztény arab nőkből álló kórus a Chád gádjá (Egy gödölye) című pészáchi gyerekdalt énekli, héberül és arabul; magyar rímes fordítását is elolvashatjuk. Ez a dal békedalként akkor vált híressé, amikor Chava Alberstein izraeli énekesnő új strófákkal a politikai erőszak elleni tiltakozásként értelmezte újjá – a zeneszámot pedig a közszolgálati rádióban letiltották.
További olvasnivaló, felhasznált irodalom
Latin és magyar nyelvű római katolikus miserend
A vasárnapi evangélikus istentisztelet liturgikus rendje
A szalám számos különböző használata, az angol Wikipédiáról
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (17):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
.@asher: Töklyó vótá.
Solajm Alejkhem haverim!!
mi legtobbszor igy koszontunk masokat belepve a Shul-ba!
de parszor ugy is,; Solajm Braha = aldas bekesseg!
ettol mindenki jokedvubbe valik es a kerdesre,; m'slomha z'boker?
ugy valaszolnak ,;: Baruh 'H!! Tov m'Od!!-(vagy,; Metsuyan!)
-----------------------------------------------------------------------------------------
ik vunse far alle ajn zer-zer frejlekh somer Sabesz!!
zajt' gezunt haverim!
reb Asher
"Vallási üdvözlések nyomában" kicsit kitekinthettetek volna az ábrahámita vallásokon túlra is...
Ha meg a "béke" használata volt igazából a téma, akkor nagyon sok más mozgalmat is meg lehetett volna említeni, vagy akár az angol köznyelvet is. Hogy egy klasszikust idézzek:
"Silas: Peace.
Bart: Peace is meant to explain a state of tranquility. Ok? So why don't you try finding a way to say goodbye, now that you're among civilized people.
Silas: Well, Mr. Civilized, peace can also be used interjectionally, as a request, greeting or farewell. So, try to find another way to be an asshole, if you don't know your grammar, that is. Peace."
Mellesleg nekünk egy teljes megyénk Békés, nem csak 1-2 város nevében szerepel ez a szó. :)
Szalámi legyen veletek!
@El Vaquero: Attól, hogy nem értesz valamit, nem biztos, hogy hülyeség. Wellsről pedig nem volt eddig szó, az ő ekézése itt félrevezető.
@El Vaquero: azt meg külön átadhatod Dzsëfikének, hogy hozzá hasonlóak szakszerűtlen, félrevezető, hamis és túlegyszerűsített dolgokkal megtévesztő írásai több kárt okoznak, mint hasznot. Eleinte (3 évvel ezelőtt) nagyon sokat szenvedtem ettől a fajta "szakembertől", mostanra már megtanultam a baromságaikat kiszűrni, de jól hátráltattak az anyanyelvi angol kiejtés elsajátításában, főleg a fonetikusként kezelt, valójában fonémikus átírásaikkal.
Ugyanez vonatkozik Wëlz anyóra is, sorra szoptam be az olyan ökörségeit, hogy a GA-ban a world-öt egy szótagos [wɜɹld]-nek kell ejteni (mikor nem, hanem két szótagos [wɹ̩ˑ. l̩d( ̚)]-nek), meg cot-ot [kɑːt]-nak (mikor nem, hanem [khɑt( ̚)]-nak). Persze az LPD sokszor segített, meg azzal is tisztában vagyok, hogy az átírásai nem fonetikusak, hanem fonémikusak, de akkor is. Meg az olyan hülyeségeket is bevettem, hogy a GA-ban használt approximáns r retroflex (???), meg hogy a magánhangzók közötti hiátust kitölthetjük [w]-vel vagy [j]-vel is a "to eat" és "the end" kifejezésekben. Hidd el, nem divatból ócsárolom ezt a fajta hozzáállást, nem fűzödik hozzá érdekem, hogy pocskondiázzam, de nagyon károsan félrevezető dolgok ezek. Az a bajuk ezeknek az embereknek, hogy anyanyelvi angol beszélők, és ők nem látják az anyanyelvükben a fától az erdőt (ahogy a magyar anyanyelvű is tévesen szokta azt gondolni, hogy az á, í, ő, ú, é egyeshangzó, meg az "a" hosszú párja az "á"). Sajnos megtanultak pár szakkifejezest, meg szájíz szerint használt jelet, ott "szakértenek" rakásra, meg veszik át egymástól a hülyeségeket, és zengik kánonban, anélkül, hogy lemérnék, figyelmesen hallgatnák meg a dolgokat.
Wells tevékenysége duplán káros, mert nem csak angol nyelvügyileg szakértett, de az IPÁ-s elnöklete alatt az IPA jelölések korrekcióját is tűzzel-vassal hátráltatta, meglehetősen eredményesen, rányomva a bélyeget a többi nyelv mainstream hangtanára. Gimsonhoz képest rendkívül nagy visszalépés volt a munkássága, LPD, Accent of English és English Intonation ide vagy oda.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy itt most nem erről van szó: imgs.xkcd.com/comics/duty_calls.png
Arról, hogy aki tényleg nem csak intellektuell picsogni szeretne, meg tudományos címzetet, hanem tényleg normális kiejtést akar, azt ne vezessék már félre.
@szigetva: akkor gyorsan kupáld ki, hogy legalább egy ELTE BTK 2-es vizsgaszintet üssön meg, ismerje a fonéma és beszédhang különbségét.
Annál az írásánál is karmoltam kínomban a képem, mikor azt feszegeti, hogy a magánhangzótér fejére állított háromszög alakú.
Ez a baromsága viszi eddig nálam a prímet:
englishspeechservices.com/blog/the-year-1962/
"while for good measure John Wells makes [e] and [ɪ] practically identical. In narrow phonetic terms, then, [eɪ] is hardly a sensible diphthong: its two elements do not differ consistently in a way that any language would make use of, without involving another factor such as vowel length".
Mi köze van az angolban [eɪ]-nek ejtett diftongusnak ahhoz, hogy a világ nyelveiben mi van, meg mennyire különböznek az elemei? WTF.
@El Vaquero: Az I nem = J, hanem az I/J változó hang.
A magán- és mássalhangzók elkülönítése ugyanis hasznos, de mégiscsak művi dolog, amely nem mindig helytálló (például az O/U/V esetében sem).
Mielőtt kijelentenénk, hogy "mainstrain"-e, s eltűnik-e majd ez a nézet vagy sem, a nyelvtani EREDETET kellett kutatni (kutatnom). Így a probléma nem eltűnni fog, hanem értelemmel töltődik fel.
Az igéről van szó, amelynek őse a magánhangzóra végződő folyamatos melléknévi igenév,
majd -i végződésű melléknév volt. (Természetesen nemcsak a magyarban, hanem általában a gyöknyelvekben.)
A melléknév már a legrégibb igeképzőre, a J-re végződő valódi igévé vált. Ez az I/J változó hang "titka".
A J-re végzódő igékben ma már ritkán fedezzük fel az ősigét (s majd abból a FŐNÉVképzés menetét).
Nagyon szép példa erre a pe / fő - fei / fej - (meg)fej. A J igeképző az idők folyamán a közismert két igeképzőkre, az L-re, még később R-re is változott.
Részletesebb bizonyítást a héber nyelvből dolgoztam ki, ahol ma is megvan az "ős-igeszerűek" minden fejlődési fokozata. Bár a magyarból is ki lehet ezt hámozni, de abban már nem ennyire nyilvánvaló a fejlődés menete.
A finn nyelv pedig a magánhangzóra végződő szavaival (kala - hal) világít rá ugyanerre a problémára. Amely magánhangzók a "hivatalos" nyelvészet szerint a magyarban mindössze LEKOPTAK a szavak végéről. Tehát a szófajok kifejlődésének felderítése helyett számukra - nesze semmi - ennyi a magyarázat: "lekopott".
@El Vaquero: „jajj, ne is idézd azt a csávót, annyira kókler, hogy párját ritkítja szerencsétlen állatja” Nem az. Jól ismerem. Fél éve intenzíven együtt dolgozunk.
@szigetva: jajj, ne is idézd azt a csávót, annyira kókler, hogy párját ritkítja szerencsétlen állatja. Élből olyan alap hibákat követ el, hogy rendszeresen keveri a fonéma és allofón fogalmát, használatát, de mindenféle szemrebbenés nélkül. Ezt a [j]-s dolgot is azért írja, mert szerencsétlen abban a mainstream hitben van, hogy [i]=[j], ez ma elég divatos, és felkapott tévedés, remélhetőleg leszoknak majd róla.
Abban teljesen igazad van, hogy ez az "angol"-ban elég durva egyszerűsítés, ezt a felszínes fogalmazást egyre többször bebukom mostanában. Szóval akkor annyiban pontosítanám, hogy az RP-ben, amelyet a magyar angoloktatás kiindulópontnak vesz, és amelyet a GA-val együtt a legtöbb magyar anyanyelvű ismer, és "az" angolnak tart. Ezekben igenis rövid, teljesen nyílt á-ból indul, és a magyar é-nél kicsit hátrébb képzett rövid hangba csúszik át, amely egy ajakkerekítés nélküli magyar ő. Az megint más, hogy minden előretartó-záródó diftongus végét j-nek érzi a magyar fül.
Ez a helyzet az arab /ai/-vel is. Most is tartom, hogy a precízebb "ái"-vel kell átírni, legfeljebb "félreejti" az olvasó á+i-nek, ami még mindig teljesen jó, létező kiejtés vagy "áj"-nak sikeredik neki, ami szintén nem egy nagy baj. A szótag végi [i] és [j] között, bár nem egyenlőek, tényleg nem nagy a különbség artikulációt és percepciót tekintve. Az "arabban" meg szintén valóban tág fogalom, ez ügyben meg amondó vagyok, hogy amit az araboktatásban világszerte standardnak vesznek: itt szintén írják, hogy diftongus van a Modern Standard Arabicben:
en.wikipedia.org/wiki/Arabic_language
Az megint más, hogy a mainstream divat miatt az /ai/-t /aj/-vel tüntetik fel, ami nem nagy hiba azt tekintve, hogy fonémákat jelölnek, jelölhetnék akár /@/-val vagy /X©/-vel is. A lényeg, hogy diftongus, amelynek minden eleme magánhangzó. Mondjuk a magánhangzó is elavult fogalom, fonológiai. Fonetikai síkon nevezzük inkább modernebb megnevezéssel vokoidának. Szóval mindkét eleme vokoida.
A mainstream hangtan ott keveredik ellentmondásba saját magával, hogy a többeshangzókról azt tanítja (helyesen), hogy magánhangzó-kapcsolatok, ugyanakkor meg [j]-t félmagánhangzónak veszi (jó, bólintsunk rá), amit aztán hanyag eleganciával benyomorgat a mássalhangzók szonoránsnak csúfolt ágába. Szóval állunk kólával a kezünkben, majd véletlenül kiverik belőle a sört.
@El Vaquero: „Az sem lájk, mert szótag végén az angolban nincs [j] vagy [w]. Inkább láék.” Vigyáznék az olyasmivel, hogy „az angolban”, ez kb. annyira értelmetlen, mint a „beszélt arab”. Ez a láék ma Angliában már viccesnek számít: „Today the [ɪ]-ending seems amusingly quaint, especially phrase-finally. The contemporary FACE and KITE diphthongs are more accurately represented as [ɛi/ɛj] and [ɑi/ɑj].” englishspeechservices.com/blog/funny-old-vowels/
@Buxoro: azért, mert az arab /ai/ alapvetően kettőshangzó, azaz egyik magánhangzó hajlik át a másikba. Nem egy magánhangzó hajlik át egy mássalhangzóba, vagy félmagánhangzóba. Sőt, az arab /ai/-t Canepari mester szerint ejtik a+i-nek is, azaz két egyeshangzó egymás utánjának.
Megint más, hogy az i-re végződő diftongusokat a magyar j-nek hallja tévesed, ahogy pl. az angol like-ot is.
Az sem lájk, mert szótag végén az angolban nincs [j] vagy [w]. Inkább láék. Rövid á hajlik rövid é-be (vagy inkább csökevényes, é-szerű hangba, amely valóban pontosan a magyar ő ajakkerekítés nélküli változata).
Bár egyébként j-vel sem szól olyan rosszul, de i-vel precízebb.
@El Vaquero: a j hang jelölésére miért lenne jobb az i? Abból csak az származna, mint Kuvaitnál, hogy Ku-va-it módon ejtik, nem az eredetihez sokkal közelebbi Kuvajtnak (hiába w a v).
@Antiszociális Nyelvészkedő: "beszélt arab" mint olyan nem létezik, legalábbis oly módon nem, hogy általánosan meg lehetne róla bármit is állapítani :)
@El Vaquero: A rövid "á" még rosszabb közelítés lenne, mint az "a", az arabban a beszélt arabban /a/ fonéma leginkább svá-szerű, de nyelvjárástól és attól is függ a színezete, hogy milyen mássalhangzó környezetében van. (Az egyiptomiban például magyar "e"-nek ejtik.)
A modern sztenderd arab ejtésére példa itt: www.omniglot.com/soundfiles/udhr/udhr_ar.mp3
@Antiszociális Nyelvészkedő: durva, de a magyar jobban nem tudja a [w]-t jobban megközelíteni. Az u már rosszabb közelítés lenne itt. Bár nem tudok arabul, de én az a-kat is kicserélném rövid á-kra, meg a j itt jobb lenen i-nek:
"vá áláikumu ász-szálám"
"va alajkumu asz-szalám"
A "va" elég durva közelítés, akkor már inkább "ua". Az arabban nincs [v].