Változik a helyesírás –
de jobb lesz-e nekünk is?
A piacnak persze az az érdeke, hogy mindenki dobja el a már nem érvényes szótárát, és vegyen helyette újat, de emberekkel ilyet nem szabad csinálni.
Szilágyi N. Sándor kolozsvári magyar nyelvész. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár I–IV. kötetének kiadói szerkesztője. Magyarországon is népszerű a Világunk, a nyelv, illetve a Hogyan teremtsünk világot? című nyelvészeti ismeretterjesztő kötete.
Ez az írás tulajdonképpen folytatása annak az előadásomnak, amit 2014 áprilisában tartottam a kolozsvári MANYE-kongresszuson a nyelvészek felelősségéről; lehet, hogy jobb lenne, ha aki ezt itt el szeretné olvasni, előbb azt hallgatná meg.
Olvasom (már egy ideje), hogy változni fog a helyesírás. Sok részletet nem tudok erről, csak a kiszivárgott hírekből egyet-mást, mert elég nagy titok övezi, hogy mi készül, és attól tartok, hogy az új szabályokat csak akkor tudhatom meg, mikor bejelentik, hogy az egész szótárnak kész az új kiadása, és találja meg majd abban mindenki, hogy mi változott.
(Forrás: Wikimedia Commons / Rafal Klisowski / GNU-FDL 1.2)
Márpedig ha így lesz, akkor abból nagy baj lesz. A piacnak persze ez az érdeke, hogy mindenki dobja el a már nem érvényes szótárát, és vegyen helyette újat, de emberekkel ilyet nem szabad csinálni. Két okból sem. Az egyik az, hogy az nekik sok pénzükbe kerül, és ők biztosan nem hibásak azért, ha az akadémia változtat valamit a helyesíráson, amitől (ahogy kiveszem) csak más lesz egy kicsit, de jobb nemigen. Ennyiért nem is lenne szabad változtatni, mert nem éri meg összezavarni vele az embereket, akiknek nagy nehezen már sikerült rászokni valamire.
A nyelvésznek persze könnyű, mert ő ül az asztal mellett, és a saját elbizonytalanodott nyelvérzéke alapján (ez nyelvészeknél ismert szakmai ártalom, hogy a spontán nyelvérzékük egy idő után már nem megbízható) úgy dönt, hogy ezt inkább írjuk egybe, ezt meg inkább tán ne, de ez se lesz sokkal jobb, mint az előző szabály volt, mert hátha az emberek nagyobb része ezt pont fordítva érzi, mint a nyelvész?
A cikkben említett találatok mindig idézőjeles keresést jelentenek (azaz pontosan csak a toldalék nélküli, illetve valamilyen megadott toldalékos szóalakot), és a Keresőeszközök alatt a honlapok nyelvét a Magyar nyelvű oldalakra beállítva. (Így keresve a találatok számát a Keresőeszközök gombbal lehet láthatóvá tenni.)
Például: a szabály szerint külön kell írni azt, hogy székely kapu, és az interneten rákeresve az összes találat háromnegyedében egybe van írva, székelykapuként, mert azt a legtöbb magyar tudja magától, hogy ezt normálisan egybe kell írni. Arról nem is beszélve, hogy a pirostojást is piros tojásnak kellene írni, ha tehát én húsvétkor elmegyek megöntözni a lányokat, és kapok egy zöldet is, akkor hogy mit kaptam, azt a szabályzat szerint helyesen csak úgy írhatom le, hogy: kaptam egy zöld, piros tojást – hiszen a jelzők közé vessző is kell. De ki őrült meg, hogy ezt így írja? És akkor meg vannak botránkozva rajta, hogy az interneten az összes találat kb. egynegyede egybe van írva, mert a magyarok közül elég sokan úgy tudják és érzik, hogy ez egy szó.
(Forrás: Wikimedia Commons / Derzno / CC BY 3.0)
De nem ezért könnyű a nyelvésznek, hanem azért, mert neki csak annyi a dolga, hogy eldöntse az íróasztal mellett, mit hogy írjon ezentúl mindenki, de nem ő kell korrektúrázzon aztán az új szabály szerint sok szöveget, de elég sokan vannak, akik éveken át ezt csinálják. Én tudom, mi ez, mert 18 évig voltam kiadói szerkesztő, és azt csak én tudom – illetve nem is –, hányszor kellett különválasztanom nyelvérzékem ellenére is a széleskörű-t két szóra a szabályzat szerint, mert ezt a legtöbben egy szónak érzik, és akkor normálisan úgy is írják – ami azt jelenti, hogy ez alighanem úgy van magyarul, tehát jó lenne, ha az új szabályzat már az egybeírását is helyesnek venné, hogy ne legyen már hiba csak azért, mert magyarul van. (De nekem ezt csak azért muszáj különírnom, mert én ökör vagyok: ha Jupiter lennék, szabad lenne egybe is, ahogy az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának 2007. évi beszámolójában olvasom: „vitanapot tartunk egyes, függőben levő, széleskörű szakmai kérdésekről”.)
És akkor még nem is szóltam a közönséges halandókról, akik csak írni szeretnének ezzel a helyesírással, és nem alaktani, szófajtani, szemantikai vagy szintaktikai elemzést végezni például egyfolytában. De ha a helyesírás változtatását úgy hozzák a magyarok tudomására, hogy az egész szótárt adják ki újra, akkor a korrektorok megőrülnek, de mások is anyázni fognak rendesen, mert nemcsak akkor kell a szótárban keresgéljenek, mikor olyasmit kell leírni vagy korrektúrázni, ami megváltozott, hanem egyfolytában, hiszen nem tudhatják, hogy aminek az eddigi szabály szerint biztosan tudták a helyesírását, nem változott-e meg az is, tehát muszáj lesz mindent ellenőrizni. És akkor folyton szótárazni kell, miközben csak kb. minden tizenötödik-huszadik keresés lesz olyan, amiről kisül, hogy érdemes volt.
Ezért mondom, hogy ilyet emberekkel nem szabad csinálni. Hanem úgy kellene, ahogy például a törvényhozásban is szokás, még ha jól felfogva a helyesírási szabályzat nem törvény is: ha menet közben kiderül, hogy egy 100 oldalas törvénynek valamelyik cikkét módosítani kell, akkor azt az egyet módosítják, de nem teszik közzé megint az egész törvényt, mert akkor az embereknek (és sokszor nem is csak a jogászoknak) újra végig kellene olvasni az egészet, hanem csakis a módosított cikket, és onnan kezdve az a hatályos. Ezt így kellene csinálni a helyesírás-változtatással is: egy remélhetőleg vékonyka füzetet kellene kiadni csak a változtatásokkal, illetve – a változtatásoktól különválasztva! – a pótlásokkal, amit mindenki ott tarthatna az eddig használt szótára mellett, azt olcsóbb lenne kiadni is, megvenni is (ezért a piac persze nyilván a teljes újrakiadást támogatná), ami még méltányos is lenne olyasmiért, amitől, mondom, semmivel se lesz jobb a szabályzat, mint a mostani, mert ahogy nézem, amihez hozzá kellene nyúlni rendesebben, hogy végre könnyen lehessen írni vele, azzal nem fog semmi történni, ami meg változik, annyiért nem lenne szabad az embereket összezavarni, mert sokkal nagyobb kárt okozunk vele, mint hasznot. Nem tudom, kik fogják ezért vállalni a felelősséget, és az embereknek okozott kártételre gondolva hogyan fognak elszámolni vele a saját lelkiismeretük előtt.
A sorozat következő részeiben egyes kiemelt helyesírási problémákról lesz szó.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (27):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
"Az MTA egységes álláspontja, hogy 30 évente adnak ki "új" szabályzatot."
Ez biztosan nagyon kényelmes lehet, de innen üzenem önöknek: ideje lenne dolgozni uraim !
És ha lehet tegyék ezt a magyar nyelv művelésének célzatával és a fennmaradásába vetett reménnyel !
Igenis szükséges lenne a tervezett változások felett a társadalmi kontroll, a "széleskörű" egyeztetés !
A változások átvezetésének pedig sokkal gyakoribbnak kellene lennie, hiszen 30 év egy emberöltő !
A cikkhez és méginkább annak mondanivalójához szívből gratulálok a szerzőnek !
@Deixis: Jogos álláspont. Azt is tudomásul kell venni, hogy a kérdéshez való viszonyunk sem egyforma. Ami zavart, de kényszerűen tudomásul vettem: a teljesen hivatalos iratokban is sűrűn előfordultak eddig is hibák (csak egy példa: az 1984. évi változtatások figyelmen kívül hagyása, de van olyan is, aki a 21. században is cz-t (sic!) használt), hiszen nincs jogszabályi kötelezettség az épp érvényes helyesírás alkalmazására.
@lichti: A Sztakit a felhasználók szerkesztik, éppen ezért nem is ajánlatos a használata. Egyébként sem, nem csupán a helyesírása miatt.
Apropó: Helyesírás. Nem tudja a bal kéz, mit csinál a (jobb) bal kéz?
Ki szerkeszti és adja ki a helyesírási szótárat? Az MTI-SzTAKI angol-magyar-angol szótárban a "dictate" jelentései között az egyik így van írva: elöir (rövid ö és i). A "specify" meg így: előír (helyesen!). Szóval van az ö-i-s változat is? Egyébként rengeteg ilyen jellegű hiba van úgy is, hogy ugyanazon szó egymás közelében hibásan és jól is szerepel. (Döntse el a használó, melyik helyes, és szavazzuk meg?) Tudom, ajándék lónak ne nézd a fogát, de jól leírni nem kerül nagyobb fáradságba! A hibákat többször jeleztem az erre szánt módon, változás semmi.
@szigetva: A szerző a belinkelt előadásában épp azt mondja, hogy nem így van, és ezért régen "külömb"-nek is írták, amíg az akadémiai helyesírás nem találta ki, hogy ezt "n"-nel kell írni.
Egyébként ez a kérdés eléggé szubjektív. Neked lejön, mert nyelvész vagy, nekem is, mert ilyesmivel foglalkozom, de lehet, hogy a Mari néninek a faluban eszébe sem jutna, hogy a "különb" töve a "külön". (Nekem pl. egyértelmű lenne, hogy a "padka" a "pad"-ból van képezve.)
@Sultanus Constantinus: Miért volna ez, a "külön"-t mindenki használja, és sokaknak megvan, hogy ez a "különb" töve. (Én olyasmire gondoltam, hogy "padka".)
@szigetva: Ehhez képest a szerző előadásában említett "különb" éppen ez a kategória helyesírásilag.
@Sultanus Constantinus: „mert nagyon sok ősi szóban már nem mutatható ki az összetétel” Ha nem mutatható ki, akkor nem összetétel. A helyesírás szempontjából semmiképp, de egyébként se.
Jav.: "A mai rohanó világban 30 év nagyon sok idő, egy nyelv életében IS. "
@Deixis: Sok mindenben egyetértek a hozzászólásodban leírtakkal (végre valaki megmondta a frankót). Egyedül egy dologban nem:
"Az MTA egységes álláspontja, hogy 30 évente adnak ki "új" szabályzatot"
Épp ez a baj. A mai rohanó világban 30 év nagyon sok idő, egy nyelv életében. Összevetésképpen, a spanyol akadémia pl. ~10 évente ad ki új értelmező szótárat, a legutóbbi helyesírási kézikönyv 2010-es, az előző kiadás 1999-es.
@nudniq: Az a helyzet, hogy ha teljesen következetes, egyszerű és logikus helyesírást akarnának csinálni (ami nem csak a magyarra, hanem bármely, több évszázados irodalmi múlttal rendelkező nyelvre igaz), akkor olyan radikális változtatásokat kellene bevezetni, amik óriási ellenállásokban ütköznének, még azok részéről is, akik a helyesírást erősen kritizálják. Pl. mit szólnának a franciák vagy a spanyolok, ha valaki kitalálná, hogy többé nincs szükség C és Q betűre, írjunk mindenhol K-t. Vagy bevezetnék a magyar helyesírásban, hogy ezentúl mindent fonetikusan kell írni: "aszt", "eccerű" stb. A probléma ezzel az egésszel, hogy a helyesírás csak akkor lehetne teljesen következetes, ha vagy csak a szóelemző-etimológiai, vagy csak a kiejtés szerinti írásmód alapelvét alkalmazná. Az első azért nem jó, mert nagyon sok ősi szóban már nem mutatható ki az összetétel, a második meg épp azért nem, mert akkor az a vicces helyzet állna elő, amely a fentebbi példáimban szerepelt. Egyedül a megmagyarázhatatlan, ún. "hagyományos" elvet kellene felszámolni, amely nem felel meg sem a szóelemző-etimológiai, sem a kiejtés szerinti írásmódnak. Könnyebb persze ezzel sem lenne senkinek sem, mert ugyanúgy egy szokást kellene megváltoztatni.
Ugyanilyenek egyébként vannak a spanyolban is: a szabály ott azt mondja pl., hogy azokban a szavakban írunk B-t, ahol a latinban B volt, és ott V-t, ahol a latinban V volt. Ehhez képest ebbe szintén belerondít a "hagyományos" elv, ami miatt aztán "maravilla" (< marabilia), "avante" (< ab ante), de "buitre" (< vúlture) stb...
@Deixis: „Úgy fogalmaznak itt meg páran értékítéletet, hogy még a kezükbe se vették.” Tegyük hozzá, hogy ez azért van, mert a Magyar Nyelvi Bizottság gyakorlatilag titkos anyagként kezeli a tervezetet. (Bár, úgy látszik, ismerősöknek azért csorognak az információk.) 2008-ban nyilvánosan elérhető volt a tervezet, és amikor elkezdték kritizálni, inkább eltüntették. Ezzel szemben 1984-ben széleskörű társadalmi egyeztetés volt arról, hogy mi változzon, mi nem. Ma ilyesmiről szó sincs.
„több év szakmai tudás áll mögötte” Mióta mérjük a szaktudást években? Azt pedig, hogy a szabályzók mekkora szakemberek, jól mutatja az eredmény.
@nudniq: @nudniq: ez igaz, de a akkor félreérthetően írtam. Nem "az" új (kiszivárgott) helyesírási szabályzat kéne, hanem egy új, szakszerű.
Még egy dolgot kihagytam az elavultságból: szókincs változás például, jövevényszavak írásának kérdése. És nem kell megijedni, akik csinálják, azok mögött elég nagy szakmai háttér áll és eléggé más a felfogásuk a szabályzat készítésről és magáról a szabályzatról, mint az 1984-ben történt. Az akkor megfelelő volt, de mostanra kell egy új.
A lecserélés ideje most jött el! Akik kevésbé tájékozottak, azoknak leírom, hogy 1984-ben jelent meg a 11. kiadás, előtte 1954-ben 10. kiadás. Én jól ismerem az egyik szabályzat készítőt és pár tévhitet szeretnék eloszlatni. Az MTA egységes álláspontja, hogy 30 évente adnak ki "új" szabályzatot, ami 2014-re esik. Amelyik munkacsoport ezzel foglalkozik, ott nem csak nyelvészek vannak jelen, hanem az MTA-nál dolgozó más tudományterületek képviselői is, akik felelnek ezért. Természetesen van egy központi, nyelvészeti mag, akinek ez a területe, de a vitás kérdésekben neves fizikusok, biológusok is ugyanúgy nyilváníthatnak ott véleményt, tehát nem csupán berögzött nyelvészek agymenése alapján lesz ez megírva és tapasztalat, hogy akik írják, azok sokan élő emberekkel is találkoznak, sőt diákokat tanítanak. Szóval nem egy szobában üldögélnek és elmélkednek a saját nyelvhasználatukról.
Az pedig ad absurdum, hogy mindenkinek megfelelő szabályzatot lehetne írni. A régi igenis elavult, mert csupa szabállyal van tele, amik nehezen értelmezhetőek, ráadásul van olyan szabály, amely egy előző szabályra épít, úgy hogy az előkerült probléma megoldása például iskolában még a kezdeti szabály megfelelő tanulását nem tette lehetővé. A mostani szabályzatban több lesz a példa és a szabályok ismertetés se merev kategóriánként fog történni, hogy azokat kellene bemagolni.
A nyelvészetre és ezáltal a szótár készítőire is hatottak a modern kori tanulás módszertani, valamint új, "liberálisabb" szemléletek, melyek a regulák visszaszorítását eredményezik. A megjelenő szótár sok esetben engedékenyebb lesz elődénél, például az egybeírt és a kötőjeles szavak esetében. De lesznek alaktanilag is kettősségek, mint az e-mail, amit ímélnek és e-mailnek is lehet majd írni, mivel az ímél használata fent kezdődött és nem elterjedt, de mindkettő változat belekerül, hogy majd 2034-re eldőlhessen melyik maradt fenn.
Továbbá irreális feltételezések alapján azt mondani valamire, hogy szakszerűtlen, nehezen követhető. Úgy fogalmaznak itt meg páran értékítéletet, hogy még a kezükbe se vették. Természetesen fontos egy szakértő véleménye, de legyen már annyi önálló kritikai érzéke az itt olvasóknak, hogy azután vonnak le következtetéseket, hogy el is olvasták, belenéztek, amit nem hiszem, hogy bárki meg tehetett volna.
Azt is tényként kell kezelni, hogy ez egy irtózatosan nagy munka. Amikor kikerül könnyű lesz kritizálni, de több év szakmai tudás áll mögötte és amíg személyesen nem állunk neki egy komplett magyar helyesírási szabályzatot írni, addig inkább ne okoskodjunk, hogy mi mentén kellene csinálni, mert lehet akkor döbbennénk rá, hogy az első gondolatunk, ami kívülről olyan nagyon jónak tűnt, a gyakorlatban lebőg.
Továbbá lesz átmeneti idő. Nem kell az összes könyvet újraírni, mert nem visszamenőleges. Ez nempolitika, itt nincsen visszamenőleges hatály. Az ismerősöm, akit személyiségi jogok miatt direkt nem nevezek meg, egy előadásában elég sok ember előtt ezt el is mondta. Sőt, azt is, hogy milyen piaci szempontok szerint fogják kihasználni ezt a kiadók is, ami ellen sajnálatosan semmit sem tehetnek. Kijönnek majd régi könyvek, rajtuk, hogy a 2014-es Magyar Helyesírás Szabályai alapján készültek újra el, ez marketing szempont.
Az a helyzet, hogy ideje volt már megírni ezt a szótárat és 30 év múlva újra meg fogják írni. Elnézést mindenkitől, akit ez sért, de az a véleményem, hogy nem embert próbáló feladat szabályokat megtanulni. Megjegyezzük, megtanuljuk. Jó, hogy nem az a probléma lassan, hogy mindenkinek személyes szótárat kéne összehegeszteni, mert ő éppen így szándékozik írni. Alkalmazkodunk és tanulunk. Egyébként egy új szótár nem ír át mindent a régiben. Nem úgy állnak neki a készítők, hogy oké, mivel új, a pozitív negatív lesz és fordítva. Ez azt az állapotot fogja rögzíteni, amiben a nyelv és a nyelvhasználók éppen vannak. Persze nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, de ez nem is célja.
A nyelvérzék pedig egy olyan fantom fogalom, minthogy a nők sokkal többet beszélnek, mint a férfiak. :D Jaj... Agyi folyamat kell ehhez. Azért nem írhat mindenki, aki úgy akar, mert egyszerűen Szent István halálának időpontja sem kerülhet át, mert éppen nem akartam vagy tudtam azt megjegyezni. Arra van az agyunk, hogy használjuk és tanuljunk, ha sokszor idegőrlő is.
A megjelenésről pedig annyit, hogy még néhány dologban folynak elég parázs viták, de ősszel fog elvileg megjelenni és senkinek nem kell kapkodni, mert nem lesz lincselés, ha egyik napról a másikra nem úgy írunk. Legalábbis a készítők nem ezt várják el, nem azért történik a megírása. Az iskolai tankönyvekben is nagy valószínűséggel először széljegyzetekben fog megjelenni és úgy vezetik át, de erről ők sem tudnak sokat, ez javaslat szintjén jelent meg, mert ezért már nem ők a felelősek.