Valentin-napon szívelünk vagy szívlelünk?
Szíveljük vagy sem, ma Valentin-nap van. De az is lehet, hogy inkább szívleljük a Valentin-napot? Van-e különbség e két igealak jelentése között?
Bálint napján nem árt tisztázni, hogyan érdemes, és hogyan nem érdemes szívünk választottjának megvallanunk érzelmeinket. Az például nem teljesen mindegy, hogy a szível vagy a szívlel igét használjuk-e. Drágám, nem szívelhetem, hogy a közepén nyomod a fogkrémes tubust! Esetleg: Szívecském, nem szívlelhetem, hogy rendre elfelejted a Valentin-napot! Elég hasonlóan hangzanak, de mi közöttük a különbség?
A szível és a szívlel két különböző ige, mind a kettő a szív főnévből van képezve, és nagyon könnyű őket összekeverni. A szível inkább választékos stílusú szövegekben képzelhető el (ezért is furcsa a fenti példa), általában tagadásban használjuk. A szívlel pedig – legalábbis eredeti jelentésében – igekötős alakban (megszívlel) fordul elő. De mit is jelentenek ezek az igék? Mi a különbség a jelentésük között?
Az értelmező szótárak szerint a szível azt jelenti, hogy ’elvisel, eltűr, kedvel, vonzódik valakihez, szeret’: Nem szívelhetem azt az embert, mert sokat fecseg feleslegesen. Elhagyták azok is, akik egykor szívelték. Az értelmező szótárakban a szívlel alakot nem is találjuk meg az sz-nél, azonnal a megszívlel-hez kell lapoznunk. Ott az találjuk, hogy a megszívlel jelentése ’megfogad (tanácsot)’: Szülei intelmeit megszívlelte.
Azt még a Nyelvművelő kézikönyv is elismeri, hogy a szível, elszível ’elvisel’ helyett előfordul a szívlel használata. Valószínűleg a hasonló alak miatt jött létre ez a változatosság. Bálint napján azonban nem árt, ha megszívleljük a tanácsot, és szem előtt tartjuk a kettő közötti különbséget.
@Galván Tivadar:
Hasonló kifejezések:
-A "színel" szót már hallottam, azt jelenti, valamiből "kiválogatni a javát".. A "színlel" szóval nem azonos, de kapcsolatba hozható..
-A "kímel (népies)/ kímél" sem azonos a "kímlel (népies)/ kémlel" szóval..
-A "számol" szó sem azonos a "számlál" (e=á) szóval..
A szível/ szívlel kérdésről:
-A szív korábbi változata "szű(v)" volt nem egyértelmű "v" végződéssel..
Ebből arra következtetek, hogy nem az "-el" (mint ige képző) végződés áll szemben a "lel" ( "talál") értelmű szóösszetételi "végződéssel".
A "szível" jelentése közelebbi kapcsolatban áll a"szívlellel" mint a felemlített példákban szembe állított szavak esetén.
Ok a bizonytalan "v".
A "szível" mint megtudtam, népies ige, de ugye találunk szép számmal irodalmi műveket, amelyekben a "népi szereplők" saját tájszólásukat használják .:)
Azoknál a "nyomorult népeknél" (jogosan ki is kérhetik maguknak!! az ilyen megítélést) használják, ahol a "gyapju" és a "gyapot" szót nem keverik össze, mint ahogy nemrégiben egy angolból fordított szövegű TV filmben hallottam (szedték a gyapotot szorgalmasan, miközben a kísérő szöveg egyre "gyapjú szedésről" szólt). Nevethetnék, de nem teszem, nem tettem, hanem felhívtam a figyelmet a fordítók tévedésére..:)
A "meszet" ugyanakkor "meszetet"-nek mondják egyes vidékeken, ahogyan értesültem róla, amit szintén nem nevetek ki, de érdemesnek tartom "kijavítani", ha pl. újságírói szóhasználatban előfordul, mert nem köz, hanem népnyelvi változat, amin egyesek mosolyognának jó esetben..
Úgyhogy ne ítélkezz, hogy el ne ítéltess!:))
@El Vaquero: a -bAn végéről az n lehagyása élő beszédben engem nem idegesít (valószínűleg sokszor észre sem veszem).
De van ami engem is idegesít: amikor a -bA végére fölöslegesen odabiggyeszti valaki az n-t (azt hívén,h mindig oda kell mondani, és az n nélküli rag feltétlenül "helytelen"). És a gimnáziumi magyartanárom szájából ez az állandó hiperkorrekció különösen irritált (amellett,h magát a tanárt sem különösebben szíveltem).
@El Vaquero: Nincs hát, a misera plebs contribuens a legnagyobb lelki nyugalommal keveri az ácsingózikot az ácsoroggal, az irombát az otrombával, a negédest az édeskéssel, allegóriát a filagóriával, Gizikét a gőzakével, politikusaink meg a törvénykezést a törvényhozással, rezümét a renoméval.
@mondoga: azt nem is mondtam, hogy problematikus, csak gyanús, hogy ennyi kommentelő itt rakásra most találkozik vele először életében. Így pedig elég kétséges, hogy a köznyelvnek mennyire része. Az olvasottságnak ehhez semmi köze, sok olyan szó van a közmagyarban is, amelyik a nyelvből már kiveszett (vagy csak nagyon szűk nyelvjárási körbe szorult vissza), de régi művekben olvasható. Sok embernél már elég nehéz a műveletlenségre fogni, egy embernél még talán menne.
@El Vaquero: Ezzel a logikával a szível-szívlel szópárnak sincs semmilyen problematikája. :-)
Aki ismeri az első szót, valszeg helyesen is használja, aki meg nem ismeri, annak eleve ismeretlen a probléma.
Mellesleg olvasott emberek körében nehezen hiszem, hogy nem is hallottak a szível igéről, előbb-utóbb csak beugrik, hogy mégis...
@Galván Tivadar: az egyelőre/egyenlőre kérdésnek semmi problematikája nincs. A mai modern magyar köznyelvben az egyenlőre jelentheti az egyelőrét is, ráadásul csavarral, "egyellőre" kiejtéssel. Az egyenlőre szó jelentésköre bővült, magába olvasztja az egyelőrét is. Akár mennyire is nem tetszik a nyelvművelőknek és a konzervatív nyelvhasználóknak, elég régen beállt változás. 30 éves fejlemény úgy megvan, mint a huzat, hacsak nem régebbi annál is. A nyelv változása nem szokott zavarni, egyedül a ban/ben végéről az n lehagyása idegesít, de azt is el kell fogadni, nincs mit tenni ellene.
Úgy látszik, akkor én vagyok a kivétel, mert én pontosan úgy tudtam eddig is, ahogy a cikk írja. Amúgy a kérdés erősen emlékeztet az egyelőre-egyenlőre problematikájára.
Nekem is teljesen új ez a "szível". Sosem hallottam, sosem olvastam, ha csak valahol hallanám kontextus nélkül, tuti azt hinném, hogy valaki egy tévesen kiejtett görög betűt akar magyarul ragozni. Csak olyanról hallottam, hogy szívlel.
@mederi: www.wikiszotar.hu/corpus/index.php?eztkeresi=Szível&mitcsinal=keres
"Jó szívvel viseltet valaki iránt." két v-vel, igen..
De "szível", ilyet én sem hallottam, sem nem olvastam még, pedig elég "kását megettem életem során".. Ez valamilyen nyelvjárási szó..?
"Szível" igéről én még nem is hallottam...