Új írásjel? A felkiáltópont
Sms-ben vagy cseteléskor nem mindig használjuk a mondatvégi pontot. Ha viszont mégis, akkor az sugall valamit.
A felkiáltópont olyan szóvicc, mely nehezen fordítható le angolra, mivel ott az exclamation mark (szó szerint is ’felkiáltójel’) mellett használatos az exclamation point (szó szerint ’felkiáltópont’) is. A magyar pont megfelelője viszont nem point, és nem is a webcímekből ismert dot, hanem full stop (kb. ’teljes megállás’ – a stop előfordul a pont, a vessző a pontosvessző és a kettőspont közös neveként is) vagy period (egyébként ’korszak, periodus’). A kettőspont sem double dot vagy hasonló, hanem colon (eredetileg retorikai szakszó, mely logikailag befejezetlen, de nyelvtanilag tejes tagmondatot jelöl), a pontosvessző pedig semicolon.
Valaha a pont volt a legártatlanabb központozási jel, mostanában azonban ez változóban van – állapítja meg Ben Clair a New Republicon. Megfigyelése szerint az utóbbi időben a pont érzelmet, méghozzá dühöt kezd jelölni. Persze nem akárhol, hanem sms-ekben, csetelés vagy tweetelés közben – azaz olyan környezetben, amikor gyakran központozás nélkül – vagy „takarékosabb” központozással – írunk.
(Forrás: Wikimedia Commons / GNOME icon artists / GNU-FDL 1.2 )
Példája szerint ha a barátnőjének azt írja, hogy
ugyan lefoglaltuk azt az asztalt sznapodra, de nem lenne romantikusabb otthon maradni?
és erre azt a választ kapja, hogy
rendben
akkor máris gondolkodhat azon, hogy milyen pizzát rendeljen. Ha viszont a válasz
rendben.
akkor tudja, hogy ennek vagy étterem, vagy szakítás lesz a vége.
Clair szerint az azonnali üzenetküldésben a sortörés váltotta fel a pont szerepét, azaz a gondolati egység, a mondat végét egyszerűen az jelzi, hogy új sor kezdődik. Egy tanulmány szerint amerikai főiskolai hallgatók sms-ben csak a mondatok 39%-ában, csetelés közben mondataik 45%-ában mondatvégi írásjelet. A befejező sorokban még alacsonyabb az arány: 29, illetve 35%.
Persze azonnali üzenetek írására is használhatjuk a „hagyományos helyesírást” (például használunk nagybetűket, mondatok helyett bekezdésenként kezdünk új sort), és ilyenkor a pont természetesen semmilyen érzelmet nem jelöl. Amikor viszont olyan kódot használunk, melyben nem kötelező, mégis kitesszük, akkor a fogadó fél már elgondolkodhat azon, hogy vajon miért tettük.
Nem csak a pont funkciója változik. A szerző megfigyelése szerint a felkiáltójel egyre inkább azt jelzi, hogy az illető nem ironizál, hanem komolyan gondolja, amit leírt. A kérdőjelet kezdik ara használni, hogy finomabbá tegyenek bizonyos, egyébként nagyképűnek tűnő kijelentéseket (biztos belémzúgott?). A három pont gyakran azt jelzi, hogy az üzenet megértéséhez szükséges információ kimarad, mert azt a címzett amúgy is tudja, és fel tudja idézni. Az üzenet végén viszont, szemben a ponttal, a társalgás folytatására biztat.
Ahogy az a hasonló változásoknál lenni szokott, nem mindenki tapasztalja azt egyenlő mértékben. Nem csodálkozhatunk, ha Craig cikke alatt is megjelennek a nyestes kommentelők, akik, mivel maguk nem tapasztalták a jelenséget, egyszerűen tagadják a létét:
This article makes no sense. A full stop is just a full stop. It does not convey emotion.
Ez egy értelmetlen cikk. A pont csak pont. Nem jelöl érzelmet.
Sőt!
"When did our plainest punctuation mark become so aggressive?"
It didn't. You're just making shit up."Mikor vált a legegyszerűbb írásjelünk ennyire agresszívvé?"
Nem vált azzá. Csak te találtad ki ezt a szarságot.
Várjuk tehát a hozzászólásokat! Ki találkozott már a jelenséggel, ki érezte már úgy, hogy mások nem a hagyományos módon használják a központozási jeleket, és kik azok, akik maguk is az új módit követik? Jó lenne tudni azt is, hogy éreznek-e különbséget olvasóink a központozás ilyen változásaiban a különböző nyelvek között.
cikkjavaslat, a témához (lazán) kapcsolódóan, bár az is lehet, hogy volt már:
a (nem teljes mondatszerű) reklámmondatok végére – sőt "lehetőleg" a közepére is – "kényszeresen" odafogalmazott pont.
(Természetesen megértem, és annak a jelentéséről is lehet hosszan elmélkedni – ettől lesz belőle cikk. :-)
Konkrét példának keresek egyet-kettőt, pl. autóreklámokban nagyon jellemző:
i.ytimg.com/vi/ZSsi6ZJwJoQ/hqdefault.jpg
"Vadítóan új.
Mercedes-Benz CLA."
www.marketinginfo.hu/image/?id=8822&th=inline_full
"Az új 3-as BMW.
Érzelmek vezérlik."
[ebből persze a második okés, az mondat.]
www.legifelvetel.hu/ma_files/sx4_oriasplakat.jpg
"SX4
Erő magyarul.
És japánul."
[Szerintem az SX4 végére csak azért nem tettek, hogy ne erősítsék a rövidítésjellegét, hanem maradhasson "teljes értékű márkanév".]
lollipopreklam.hu/wp-content/uploads/201...t%C3%A9s-grafika.jpg
"Mindenhol. Akadálytalanul. 4x4-es Suzukik."
(Tudom, hogy a jelenség nem "hungarikum", hanem kintről jön, és eláraszt, de attól még elmélkedni lehet róla :-)
@Ynas Midgard: akkor ez valami idiomatikus dolog lesz, lehet így rögzült. Bár ha nem making-nel, hanem make-kel keresel rá idézőjelek között, akkor az egyikre 2,3 millió, a másikra 1,8 millió találat van.
A fő szabály az, hogy ha valami konkrétan megnevezett, akkor az igei vonzatok után jön, ha névmással helyettesített, akkor közbeékelődik és közvetlenül az ige után jön. Még kezdőknek szóló könyvekben is benne van.
@El Vaquero:
Ez elgondolkodtatott; én még csak az első esettel találkoztam.
Gyors google search:
Az első esetre ("making shit up") 2,880,000 találat, míg a másodikra ("making up shit") csak 688,000.
Lehet, hogy maradi vagyok, de ezt én nem értem. Én a chat közben is nagy kezdőbetűvel kezdem a mondatot, és a végén a megfelelő írásjelet alkalmazom. Ja, és fontos: ha magyarul chatelek (csetelek?) akkor természetesen nem az angol ábécé betűivel írok, mert azon túl, hogy ez a gyakorlat lustaságra vall és primitív, még félreértésekre is okot adhat... De tudom, maradi vagyok. 64 éves.
@Crystalheart: Igaz, akkor én is pontosítok: mindenképpen létező nyelvi jelenségről van szó, csak (még?) nem általánosról. Érdekes téma.
@nadivereb: Oké, akkor úgy fogalmazok, szerintem még általános chatnyelv sincs. :) Olyan mint a szleng. Valakinél már-már kötőszó a b.meg, másnál nyomatékot hangsúlyoz, megint másnál hagyományos szitokszó. Ismerni kell a beszélőt ahhoz, hogy helyesen dekódoljuk.
Például ha én csetelek, akkor ki szoktam tenni a pontot. Vagy nem. :)
@Crystalheart: Persze, hogy nincs egységes chatnyelv, de egységes beszélt nyelv sincs. Egyáltalán nincs olyan, hogy egységes nyelv, mindenki máshogy használ minden nyelvet.
@nadivereb: Nem hiszem, hogy létezik egységes "chatnyelv". Ki-ki máshogyan csetel.
Én is egyetértek vele, a chatnyelvben nem szokás kitenni a pontot, és ezért ha valaki mégis kiteszi, akkor az nyomatékosításként hat.
Nem mindegy, hogy valaki azt írja, hogy "nem", vagy azt, hogy "nem." Ez utóbbi kb. olyat jelent, mint az élőbeszédben a "Nem. Pont."
Ez abszolút egyéni dolog, mondhatni szokás kérdése. Mint a smiley-k. A legtöbb esetben olyan szinten vegyesen használja mindenki a mondatkezdő nagybetűt és a kisbetűt, az írásjeleket és az írásjelek elhagyását, hogy a legtöbbeknél nem lehet messzemenő következtetéseket levonni egy kitett pontból - hacsak nem olyan szinten biztosak vagyunk a jelentésében, a beszédpartner szokásaiban.
Hanem a pont eddig is helyettesíthette a felkiáltójelet, akár szépprózában is. Hiszen nem mindig írunk (írtak) felkiáltójelet a felszólító módú mondatoknál sem. Az irodalomban gyakran inkább hangulatot közöl az írásjel, mintsem szándékot - a felszólítás az alkalmazott szavakból úgyis kiderül.
"Gyere vissza."
"Gyere vissza!"
Egészen máshogy képzeljük, máshogy halljuk lelki füleinkkel. Az első eset nyugodt, a második eset feszültebb. (Mindkettő lehet rendkívül nyomatékos és végtelenül jelentéktelen is.) Ez lehet a "felszólítópont". :)
@El Vaquero: Szólj az illetőnek.
"It didn't. You're just making shit up."
Ennek így kéne lennie:
"It didn't. You're just making up shit."
Angolban ez az egész cikkbeli dolog nem meglepő, mert a felszólító mondatok után is pontot tesznek.
Szerintem ez egy teljesen egyéni észrevétel, amiből semmilyen messzemenő következtetés vagy tudományos megállapítás nem vonható le (legfeljebb annyi, hogy vannak még emberek, akik az interneten is betartják a helyesírási szabályokat).
Az idősebbek például nem használnak emoticonokat (smiley-kat) sem, sokan azt sem tudják, mik azok vagy mire jók, így pl. az én generációmnak ez is furcsa, ha az üzenet végén nincs ott az a jel, amit én odatennék. Ellenben szintén az idősebbek használják még a pontot az üzenetek végén.
Ebből következően tehát csak akkor lehet megítélni a közlő személy hangulatát egy írott üzenetből, ha jól ismerjük magát a személyt is és a szokásait. Ez ugyanaz, mint amikor valakinek az a szokása, hogy MINDENT NAGY BETŰVEL ÍR, vagy az üzenet végét telerakja felkiáltójelekkel!!!!!!!!!!!! --- ettől még korántsem biztos, hogy ez azt jelenti, hogy aki írta, az erőszakos, kiabálós, mérges stb.
csak megerősíteni tudom, érdekes, hogy eddig tartott írni róla