Megöli-e az sms a nyelvet?
Ha tudunk úgy beszélni, mint ahogy írunk, miért ne írhatnánk úgy, ahogy beszélünk? Egy neves nyelvész előadásából kiderül, hogy az sms-nyelv nemhogy nem szegényíti, pláne nem öli meg a nyelvet, hanem egyenesen gazdagítja. A szemünk előtt nyelvészeti csoda megy végbe...
A napokban John McWhorter amerikai nyelvész egy érdekfeszítő előadása jelent meg a TED Talks oldalán. (Magáról a TED-ről korábban közöltünk cikket.) Az előadásban a szerző azt vizsgálja, hogy az sms-nyelv valóban jár-e valamilyen káros hatással.
Magyarországon is sokszor hallhatjuk, hogy az sms-nyelv következtében az írásképesség rohamosan visszaesik. McWorther ugyan elismeri, hogy ez igaznak tűnhet, ám mégis ezzel szemben érvel. Úgy véli, ahhoz, hogy megvizsgáljuk az ilyen kijelentések valódi igazságtartalmát, vissza kell mennünk addig a kérdésig, hogy mi is a nyelv.
Úgy véli, az emberi nyelv már 150 ezer éve létezhet, de 80 ezer éve biztosan létezik. A nyelv beszédként keletkezett: genetikailag a beszédre specializálódtunk, és kommunikációnk nagy részét ma is szóban folytatjuk. Az írás csak később született, pontosan ugyan nem tudjuk, mikor, de egyes számítások szerint ha az emberiség 24 órája létezik, akkor az írás valamikor 23 óra 7 perc környékén jelent meg.
Az írás azonban alapjában véve megváltoztatta a nyelvhasználatot. Az írás a beszédnél sokkal tudatosabb folyamat, írás (és olvasás) közben vissza tudunk nézni, és ez lehetővé teszi, hogy olyan dolgokat tegyünk a nyelvvel, amelyre beszéd közben nem lennénk képesek. Illusztráljuk ezt most itt a következő, egy mai hírünkből származó idézettel:
Kiemelte: mindenkinek tudásból fakadó kötelezettsége, hogy a maga helyén – oktatóként, hallgatóként, tanárként – mindent megtegyen annak érdekében, hogy gyengüljön és visszaszoruljon a magyarok nyelvi, nyelvjárási megalázása és megaláztatása, hogy a nyelvjárás annak beszélői számára ne szégyellni való kolonc legyen, hanem hiteles, igazi értékké váljon.
Így hétköznapi helyzetekben nem beszél senki: az írott szöveg szerkezete nagyon eltér a beszélt szövegétől. Kutatások kimutatták, hogy 7-10 szavas szókapcsolatokban beszélünk. (Ez feltehetően az angolra igaz, a magyar esetében kevesebb szóból állhat egy-egy közlési egység.) Ha valaki felvesz egy beszélgetést, tapasztalhatja, hogy annak a szövege sokkal töredezettebb, táviratszerűbb.
(Forrás: Wikimedia Commons / Summer Skyes 11 / CC BY 2.0)
A nyelv valójában olyan, mint amilyennek a beszédben mutatkozik. A történelem során azonban végbement egy változás: bizonyos alkalmakkor elkezdtünk úgy beszélni, ahogyan írunk. Régi filmekben meg lehet figyelni, hogy a szereplők gyakran hosszú mondatokban beszélnek, szinte beszédet mondanak. Amikor valaki beszédet mond, lényegében úgy beszél, mintha írna. Ha erre képesek vagyunk, természetes módon merül fel bennünk az igény arra, hogy írhassunk is úgy, ahogyan beszélünk.
Ez elvben korábban is elképzelhető volt – csak éppen nem voltak meg hozzá a technikai lehetőségek. Az sms (és a cset) azonban pont ezt biztosította: pontosan úgy írhatunk, ahogyan beszélünk. Ilyenkor természetesen nem követjük az iskolában megtanult szabályokat, lazán kezeljük a nyelvtani szerkezeteket: nem csoda, ha az az érzésünk, hogy valami elromlott.
(Forrás: Wikimedia Commons / laszlo-photo / CC BY 2.0)
Ugyanakkor valójában nem egyszerűsödésről, hanem az összetettség fokozódásáról van szó. Az sms-nyelv változásában pontosan olyan változásokat figyelhetünk meg, mint a beszélt nyelvek változásában. McWhorter ezt a lol szócska funkcióváltozásával illusztrálja: A lol eredetileg a laughing out loud ’hangosan felnevetni’ rövidítése volt, és valóban a felnevetést jelölte: akkor jelent meg a szövegben, amikor a beszélgetés során a nyelvhasználók felnevettek volna. A nyelvész olyan példákat mutat be, amikor a nyelvhasználók olyan esetekben használják, amikor már semmi köze nincs a nevetéshez:
Julie: Pont most küldtem e-mailt.
Susan: lol, látom.
Sőt:
Julie: Mi újság?
Susan: lol, írnom kell egy tízoldalas dolgozatot.
Ezekben az esetekben a lol már nem azt jelöli, hogy a nyelvhasználó humorosnak talál valamit, hanem beleélést, igazodást a másikhoz: a nyelvészek az ilyen funkciójú szavakat pragmatikai partikuláknak hívják: összetett funkcióikról disszertációkat lehetne megtölteni. A magyarban például a na, hát, így, illetve, illetve a például szavakat használjuk hasonló funkciókban.
Nekem ezt most így meg kell csinálnom.
Nem érek rá, például meg kell pucolnom a babot.
Egy másik érdekes fejlődés a slash szó esetében figyelhető meg: ennek eredeti jelentése ’per’,azaz ezt a jelet jelöli: /. Hagyományosan úgy használják, mint a magyarban, azaz választást fejez ki: férfi/női, vidéki/városi stb. Előfordul ugyanakkor ’és’ jelentésben is: party / networking session (kb. ’buli és kapcsolatépítési alkalom’). Az sms-nyelvben azonban egy új jelentése fejlődött ki: a témaváltást jelöli, kb. úgy, mint a magyarban az apropó vagy a tényleg:
Szóval most csak három vizsgám lesz. Tényleg, idén jöttök a Balcsira?
Amikor beszélgetünk, nem válthatunk témát csak úgy, nyelvileg jelölnünk kell a váltást. Az angol sms-nyelvben ezt a funkciót vette fel a slash.
Hiába figyelhetőek meg azonban ezek az új fejlemények, mégis az lehet az érzésünk, hogy valami nincs rendben: hiányzik a szigorú szerkezet, a sms-nyelv nem olyan finoman kidolgozott, mint például a pénzügyi-gazdasági sajtóé. Azonban nem mi érzünk így először. McWhorter hosszan sorolja a példákat a történelemből, amikor egyesek arra panaszkodtak, hogy az ő nemzedékükből már sokan nem képesek követni a nyelvtani vagy helyesírási szabályokat. Sőt, még egy latin szerzőt is idéz i. sz. 63-ból, és arra panaszkodik, hogy már csak két esetet használnak. Mint McWhorter megjegyzi, arra a nyelvváltozatra panaszkodik, amelyből később a francia is született. Mindig voltak, akik a nyelvi változások miatt panaszkodtak, a Föld mégis forog tovább...
Mint az előadó rámutat, az sms-nyelv egy olyan új nyelvhasználati forma, melyet a nyelvhasználók a hagyományos íráskészségeik mellett tudnak használni. Egyre több bizonyítéka van annak, hogy a kétnyelvűség pozitívan hat szellemi képességeinkre: ez akkor is igaz, ha egy nyelv két változatát beszéljük. Ugyanez a helyzet az sms-nyelv esetében: azok a nyelvhasználók, akik képesek ezt használni, csupán bővítik nyelvi repertoárjukat. Ha valaki 1973-ban látott volna egy kollégiumi üzenőfalat 1993-ból, talán nem értett volna minden akkor divatos szlengszót, de a lényeget feltehetően megértette volna. Ha azonban 1993-nban valaki kapott volna egy mai tizenéves által írt tipikus sms-t, a nagy részét aligha értette volna, mivel egy egészen új nyelvezet fejlődött ki azóta.
McWhorter azzal zárja előadását, hogy amennyiben eljuthatna 2033-ba, az egyik dolog, ami leginkább érdekelné, az lenne, hogy milyen szövegeket írnak az akkori 16 éves lányok – hogy hova fejlődött az sms-nyelvezet addigra. Ha tehetné, elküldené ezeket a szövegeket mindannyiunknak, hogy alaposan megvizsgálhassuk azt a nyelvészeti csodát, amely a szemünk előtt megy végbe.