Úgy idézz, hogy megbánás nélkül gondolhass vissza rá!
Már az oktatási intézményeket is beveszik a hamis Adyk. Hogy kerül az álidézet a szépen festett falra?
Egy óvoda-iskolában találkoztunk a fenti idézettel, és azonnal arra gyanakodtunk, hogy akárcsak az ál-József Attila-idézethez (vagy írja le helyesen, aki akarja), hamis Bernard Shaw-, John Bowing, Széchenyi-, Trefort- és Camus-idézetethez, illetve a szintén Adynak tulajdonított vershez hasonlóan ez sem Ady Endre tollából származik. A szöveg Ady jellegzetes stílusjegyeit nem mutatja, a megfogalmazott gondolat meglehetősen közhelyes (ha valóban leírta volna Ady, akkor sem lenne idézésre érdemes), ráadásul a költő életútját ismerve aligha feltételezhetjük, hogy ez lett volna életfilozófiája.
A keresést szokás szerint a Magyar Elektronikus könyvtárban kerestük, ahol Ady összes verse és összes prózai műve is megtalálható. A könyvtárban azonban az idézet csak kétszer bukkan fel, de nem Ady művei között, hanem egy a könyvtárosok közérzetéről szóló tanulmányban (szakdolgozatban?), egy könyvtáros kérdőívben feltett kérdésre adott válaszában, illetve egy műkedvelő regényben mottóként jelenik meg. Úgy tűnik tehát, hogy semmi nem erősíti meg az idézet hitelességét.
Az idézet eredete kétszer is felbukkan azon az oldalon, ahol minden feltehető kérdést feltette már, használható válasz azonban ritkán szokott lenni (most sincs). Az idézet hitelességét nem mi kérdőjelezzük meg először, egy idézetgyűjtő oldal törölte is.
A legérdekesebb talán mégsem az, hogy hogyan kerülhet fel egy ilyen idézet egy oktatási intézmény falára – hanem az, hogy mit akarnak ezzel üzenni a pedagógusok. Ha egyáltalán értelmezni tudják a gyerekek az olyan fordulatokat, mint az „úgy élj a jelenben”, vajon milyen súlyos cselekedetek elkövetésétől, vagy minek az elmulasztásától kell óvni őket? Vagy ha a felirat a pedagógusoknak szól, miért nem a tanári szobában teszik ki?
@Irgun Baklav: ó, arra ne fogadj, hogy olyan furcsa lenne, hogy Ady élt korábban. A konteósok nem hagyják magukat összezavarni olyan piszlicsáré tényekkel, mint az időrendiség, számadatok, stb.. Ezek csak az elnyomó hatalom eszközei a tudatlanok megtévesztésére, szerencsére a konteósok mindenen átlátnak, mindent lelepleznek nagyon durván, míg az elnyomó hatalom végül megadásra kényszerül.
@Sultanus Constantinus: >> Akkor most a szótárban lévő információ hamis, vagy az internetes adatbázis megbízhatatlan? <<
Nem tudom, melyik korpuszra gondolsz, de azok rendszerint válogatottak. Az etimológiai szótár kompilált mű, és a [ha máshol nem, akkor] forrásául szolgáló eredeti közleményben szerepel, hogy a hol szerepelt az idézett adat. Ez könnyen lehet olyan forrás, amelyet nem vettek fel a korpuszba.
„Egy óvoda-iskolában találkoztunk a fenti idézettel, és azonnal arra gyanakodtunk, hogy ... az ál-József Attila-idézethez ... hasonlóan ez sem Ady Endre tollából származik.”
<troll>Furcsa is lett volna, ha Ady Endre tollából származik egy ál-József Attila idézet, szegény már nem is élt, mire JA-ból ismert, gyakran hamisított költő lett!</troll>
Erre a csodálatos Ady-idézetre csak egy remekbeszabott coelhói bon mot-val válaszolhatunk: „Minden reggel, amikor úgynevezett "új napra" ébredek, kedvem lenne újra lehunyni a szemem és nem fölkelni az ágyból. De muszáj.”
Az a baj az Interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e. /Petőfi Sándor/
---
Nekem amúgy a kedvenc idézetem általános iskolából az énekteremben volt kirakva, (állítólag) Beethoventől a következő: "Tartós örömet csak magadban és munkásságodban lelhetsz."
Akkoriban nagyon a közösségét előtérbe és az egyént háttérbe helyező közegben cseperedtem, ezért mellbevágott az az cseppet sem szégyenlős individualizmus, ami az idézetből áradt: nem a mások szolgálatában, Istennek tetsző életben, önfeláldozásban, kötelességeid teljesítésében, a barátokkal való vidám együttlétben stb. leled a tartós örömet, hanem csak magadban(!) és munkásságodban. Olyan volt nekem ez az idézet, mint amikor hideg, friss szél arconcsapja az embert:)
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy amíg nem volt internet (és ez még nem is volt olyan régen), mennyire nehéz lehetett -- ha egyáltalán lehetett -- egy idézet vagy bármilyen nyelvtörténeti adat hitelességét ellenőrizni.
Pl. ma gyakran találkozom olyan esettel, hogy egy, a 60--70-es években kiadott etimológiai szótár tartalmaz egy adatot egy évszámmal (adott szóalak(ok) első előfordulására), az interneten elérhető történeti korpuszban pedig egyetlen találat sincs rá. Akkor most a szótárban lévő információ hamis, vagy az internetes adatbázis megbízhatatlan? Ki tudja...