Mit mondott Sir John Bowring
a magyar nyelvről?

„Történelemhamisítás!” – hallhatjuk és olvashatjuk gyakran, többnyire szlovák és román történészek munkáival kapcsolatban. Arról kevesebb szó esik, hogy – úgymond a magyar nemzeti érdekeket védendő – magyar oldalon hogyan hazudnak sosem létező forrásokat egyesek. Aztán lehet csodálkozni, ha a románok és szlovákok a hasukat fogják a röhögéstől, ha Magyarországon az ő mesterkedéseiket próbálja leleplezni. El lehet gondolkodni, kik és miért járatják le a magyarságot.

Többször foglalkoztunk már azzal a gyűjteménnyel, mely szerint Magyarországé a világ második legrégebbi alkotmánya, a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke, a magyar írásbeliség hatezer éves,  illetve hogy a magyar mesevilág páratlan, és másoknak szavuk sincs a hétfejű sárkányra,  hogy a nyugat-európai „világnyelvekben” hány magánhangzó van, vagy hogy mit mondott Széchenyi a magyarságról. Hogy ezt az idézetgyűjteményt ki állíotta össze és mikor, nem tudjuk, de legalább 20 éve copypastelhetik fáradthatatlanul: először a kilencvenes években találkoztunk vele. Ezúttal el újabb idézetet veszünk szemügyre:

Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, ekként
jellemzett az 1830-ban megjelent „Poetry of Magyar” című verses kötetének előszavában:

„A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik
vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett.

Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke...

A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”

Sir John Bowring 1826-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / John King)

Ebben az esetben nem olyan rossz a helyzet, mint általában  a hasonló idézeteknél, amikor semmi információt nem tartalmaznak arról, hogy az illető mikor és hol mondta azt, amit. Itt legalább a forrásmű meg van jelölve, még ha az oldalszám hiányzik is, és a cím is pontatlan. A szövegrészletnek több magyar fordítása is felbukkan a neten. A legutóbb még a Magyarok Világszövetsége is felhasználta a magyar nemzet meghatározásáról szóló közleményükben. Sajnos, nem meglepő módon, elfelejtették  megadni az idézet pontos forrását.

Szerencsére a Google segítségével viszonylag könnyen ráakadtunk az eredeti forrásra. A Magyarok Világszövetsége által közölt változat a következő:

A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája, a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír. Az angol ember büszke lehet, hogy nyelve magán hordozza az emberiség történetét. Eredete kimutatható, láthatóvá tehetők benne az idegen rétegek, melyek a különböző népekkel való érintkezés során rakódtak egybe. Ellenben a magyar nyelv olyan, mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek.

A dokumentum szerint a szöveg eredetije így hangzik:

The Hungarian language goes far back. It developed in a very peculiar manner, and its structure reaches back to times most of the spoken European languages did not even exist. It is a language in which there is a logic and mathematics with the adaptability and malleability of strength and chords. The Englishman should be proud that his language indicates an epic of human history. One can show forth his origin, and alien layers can be distinguished in it, which gathered together during the contacts with different nations. Whereas the Hungarian language is like a rubble stone, consisting of only one piece on which the storm of time left not a scratch. It is not a calendar that adjusts to the changes of ages. This language is the oldest and most glorious monument of national sovereignty and mental independence.

Ezzel szemben  Bowring a következőket írta:

The Magyar language stands afar off and alone. The study of other tongues will be found of exceedingly little use towards its right understanding. It is moulded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region.

A magyar nyelv magában áll, a messzeségben. Más nyelvek tanulmányozása vajmi kevés haszonnal jár, ha ezt a nyelvet próbáljuk igazában megérteni. Lényegében egyedülálló nyelvi öntőformája van, szerkezete és felépítése oly múltba vesző időkre mutat, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett, vagy nem volt hatással a magyar vidékre.

"After a long period of inertness and almost of oblivion, the language and literature of Hungary seem starting into a new and vigorous existence. A band of distinguished writers have appeared with the present generation, whose privilege it has been at once to will and to effect the regeneration of their native idiom, which had been sinking under the indifference of some and the attacks of others. Its history has been marked by many vicissitudes. Originating in an age too remote to be defined or even discovered, and receiving from time to time infusions from the various tribes and tongues who have visited or been visited by the Magyar race, it has yet retained all its essential peculiarities, and offers to the inquirer some of the most curious topics of research.

Az ernyedtség és csaknem teljes feledés hosszú időszaka után Magyarország nyelve és irodalma új, erőteljes életre kel. A mostani nemzedékkel seregnyi kiemelkedő író tűnt föl, akiknek előjoga lett anyanyelvük megújításának akarása és végrehajtása egyaránt, mely nyelv egyesek közönye és mások támadásai miatt régóta süllyedésre volt kárhoztatva. E nyelv történelmét megpróbáltatások és gyötrelmek kísérték. Eredete olyan derengő korba nyúlik vissza, amely ma már körül sem írható, s időről időre frissítést nyert törzsektől és nyelvektől, amelyek a magyar fajt meglátogatták, illetve amelyeket az meglátogatott, lényeges egyediségét a nyelv mégis megőrizte, s a megfigyelő számára a legérdekesebb kutatási témát szolgáltatja.

(A magyar fordítás Bánhegyi Zsolt munkája.)

Látható, hogy a netes változatnak nagyjából csak az első két-három mondata feleltethető meg Bowring versantológiájának előszavával:

A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. = The Magyar language stands afar off and alone….. It is moulded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region.

A magyar idézet többi része azonban csak értelmi utalásokban hasonlít Bowring antológiájának Bevezetőjére.

Felmerül a kérdés, hogy vajon honnan származhat a többi rész, hiszen az antológiában nem találni. Szerencsénkre Bánhegyi Zsolt már 2004-ben ráakadt a másik forrásra, ami nem más, mint Ács Tivadar Akik elvándoroltak című 1940-es műve. Ennek a Berzenczey Lászlóról szóló fejezetében kerül elő Bowring, és itt található meg az a szöveg, amely később alapjául szolgált a Bowring idézetnek, amelynek több változata is kialakult:

Berzenczey Hongkongban igen jó barátságba került Sir John Bowringgal, az angol nagykövettel. Az amerikai konzul hozta össze vele. Bowri[n]g régebben Kínában képviselte hazája érdekeit. Az angol miniszter igen tudós férfi volt s többek között a magyar nyelvet is tanulmányozta. Ez idő tájt Petőfi verseit fordította angolra. Bowri[n]g szívélyességgel fogadta Berzenczeyt és számos estét töltöttek együtt. Régebben járt Magyarországon is és mutatott neki egy vendégalbumot, amelyben gróf Széchenyi, Batthyány, Károlyi, Horvát, Döbrentei és más előkelő magyar személyiségek neve is előfordult.

Az angol követ híres nyelvtudós volt, s a magyar nyelvnek őszinte bámulója. Önönmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az ő nyelve az emberi történelem époszát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különböző népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idők viharai karcolást sem ejthettek. Nem az idők változásától függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ád, nem vesz senkitől. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élő emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, ép úgy az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az első tételét: „Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige”. (Ács T. 1940. 239.)

Összefoglalva az eddigieket: a Bowringnak tulajdonított mondatok valójában Bowring versantológiájából és leginkább Ács Tivadar könyvéből lettek összeollózva. Ezek után talán nem véletlen, hogy nem igyekeznek megadni a hivatkozásokat. Mint ahogy az sem, hogy mélyen hallgatnak arról, hogy Bowring már 1830-ban a magyar és a finnugor nyelvek hasonlóságáról írt, csupán néhány oldallal a fenti szakasz után. A hamisítás tényéhez hozzátartozik az is, hogy nem csupán Ács szövegét tulajdonították Bowringnak, de „rekonstruálták” az eredeti szöveget – ez az interneten legalább két változatban terjedt el, feltűnő, hogy a magyar szót hol „visszafordították” Hungariannek, hol megőrizték Magyar alakját. Aki a visszafordítást készítette (vagy akik ezeket készítették), ugyanúgy tudatában volt(ak) a csalásnak, mint a hamisított idézet megalkotója.

Források

Bánhegyi Zsolt: Sir John Bowring, a magyar nyelv és irodalom barátja. Magyar Tudomány, 2004/4

John Bowring: Poetry of the Magyars. London, 1830

Kapcsolódó tartalmak:

• Magyarországé-e a világ második legrégebbi alkotmánya?
• A magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke?
• A hatezer éves magyar írásbeliség
  és az írástudatlan Európa
• Nincs szavuk a hétfejű sárkányra?
• Magyarul beszélő indiánok Ecuadorban?

Hasonló tartalmak:

• Árják és ufók – a titokzatos kapcsolat
• Mit mondott George Bernard Shaw
  a magyar nyelvről?
• Zsírfecskék őrzik a földönkívüliek rovásírásos könyvtárát?
• Zsírfecskék újratöltve
• A Csodaszarvas regéi

Hozzászólások (50):