Magyarul beszélő indiánok Ecuadorban?
A felfedezés szerint az ecuadori indiánok magyarul beszélnek, ami egy valamikori ősi birodalom bizonyítéka. Persze a románok ezt a dicsőséget is el akarják venni tőlünk, és nem marad tétlen a mormon egyház sem. Nagy összeesküvésről van szó. De kik is esküdtek össze, és mi a céljuk?
Vera néni 91 éves, és aktív netező. Persze időnként olyan dolgokat talál a neten, melyektől megdöbben, nem tudja, higgye-e vagy sem. Persze azt ő is tudja, hogy nyelvi kérdésekkel a nyesthez kell fordulni. Vera néni azt találta egy honlapon, hogy magyarul beszélő indiánok élnek Ecuadorban.
(Forrás: Wikimedia commons)
Móricz János, magyar testvérünk, akkoriban Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul(!) tudott beszélgetni. Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tőlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata él.
A szöveg szerint tehát az őshaza Ecuadorban volt, és onnan vándorolhattak el a magyarok. Az elvándorlás időpontjáról sem itt, sem másutt nem esik szó. Tegyük ezt most feltételesen a legkésőbbi időpontra, 896-ra, amikorra a magyarok a Kárpát-medencébe érkeztek. (Kétségtelen, hogy az utazáshoz is kellett némi idő, de legyünk nagyvonalúak.) Ebben az esetben az akkori ősnyelv több, mint ezer éven át fejlődött külön utakon. Ennyi idő alatt a nyelvek meg szoktak változni annyira, hogy a kölcsönös érthetőség megszűnjön közöttük. A csángók valamikor a 16. században vándoroltak ki Moldvába, az átlagos magyar köznyelvi beszélő már csak nehezen érti meg őket, pedig ők nem kerültek nagyon távolra, egyfelől a székelyföldi magyarokkal is érintkeztek, másfelől európai nyelvek hatottak rájuk, ahogyan a magyarországi magyarokra is. Az arabok és a szlávok nem sokkal korábban vándoroltak szét (az arabok a hetedik, a szlávok a hatodik században), de távolabbi csoportjaik alig értik egymást. Pedig mind a szlávok, mind az arabok között az érintkezés folyamatos maradt, sőt, az arabok esetében a szétfejlődést még lassította is a közös irodalmi nyelv. Ha a magyarok ezer éve vándoroltak volna ki Amerikából, akkor is megszűnt volna a kapcsolatuk a helyben maradókkal, ráadásul a különvált két csoport nyelvére egészen más nyelvek hatottak volna: a kölcsönös érthetőség tehát ki van zárva! (Hasonló okokból kételkednek a kutatók abban, hogy Julianus barát tényleg könnyen társaloghatott volna a volgai magyarokkal – pedig ott az időbeli távolság is kisebb, és a nyelvi hatások sem lehettek annyira különbözőek!)
Gyanút kelthet az is, hogy a cikk szerint ezek az indiánok fehérek. Tudjuk, hogy az amerikai kontinens Ázsia felől népesült be, a lakói a mongoloid rasszhoz tartoznak, bőrük az európaiakénál jelentősen sötétebb, ha nem is annyira sötét, mint az afrikaiaké (vö. „rézbőrű”). Ha tehát a magyarok onnan vándoroltak volna is ki, a bőrüknek sötétnek kellett volna lenniük, legfeljebb az európaiakkal keveredve válhatott volna világosabbá. Ha viszont tényleg fehér bőrű indiánok élnének Ecuadorban, arra két magyarázat lenne: vagy bevándorolt európaiak „indiánosodtak” volna el, vagy valamilyen genetikai változás történt, és akkor ennek semmi köze semmiféle vándorláshoz.
(Forrás: Wikimedia commons)
Ha tehát hitelt adunk annak az állításnak, hogy Móricz János magyarul beszélő fehér indiánokkal találkozott, akkor csakis azt feltételezhetjük, hogy magyarok egy csoportja legfeljebb néhány száz éve kivándorolt Dél-Amerikába, és ott kulturálisan az indiánokhoz adaptálódott, miközben megőrizte nyelvét. Ez talán nem kizárható, de lássuk be, nem is valószínű.
Kik is az ecuadori magyarok?
A törzsneveket cikkünkben úgy írjuk, ahogy az az eredeti szövegben szerepel. Magyarosírás módjuk (cikkünkben való felbukkanásuk sorrendjében) kahari, kajapak, mocsika, puruha, illetve szalaszaka lenne.
A cikk konkrétan megemlít néhány törzsnevet. Ezek közül néhánynak nem sikerült a neten nyomásra bukkanni: ilyen a cahari és a cayapak. Az utóbbi név különösen furcsa, hiszen az elején c, a végén k jelöli a k hangot. Az egyik mochica nyelv állítólag 1920 környékén kihalt. A cikk ugyan nem írja le, mikorra datálható Móricz „felfedezése”, de gyaníthatóan az 1960-as évek elejére. Márpedig akkor aligha beszélhetett mochicákkal törzsi nyelvükön. A puruhák kétségtelenül léteznek, de ősi nyelvüket kecsuára cserélték. Léteznek a salasacák is, de ők is kecsua nyelvet beszélnek.
Ha tehát a fenti törzsek nyelve valóban rokon lenne a magyarral, akkor azt kellene mondani, hogy a magyar a kecsuával rokon. Sőt, mivel a magyar kétségtelenül uráli nyelv, a kecsua és az uráli nyelvcsaládot egyesíteni kellene – feltárva persze a nyelvek egymás között való pontos viszonyát.
A rokonított szavak
A felsorolt indián nyelvi adatokat sajnos nem áll módunkban ellenőrizni, de magyar oldalról vizsgálhatjuk őket. A legtöbb szó ugyan valóban alkalmas a rokonság vizsgálatára, de kettő igencsak szembeszökően nem. A magyar pille ugyanis szorosan összefügg a pillant, pillog stb. igékkel, és a repülés közbeni meg-megvillanása alapján kapta a nevét. A másik téves egyeztetés a folyóé, hiszen ez ma is érezhetően a folyik igéből alakult ki, nem lehet tehát nagyon ősi. Mindez arra figyelmeztet, hogy az összehasonlítást végző személy nyelvészetileg rendkívül felkészületlen lehetett.
Kérdés az is, hogy miért szerepelnek a szavak gyakran csupa nagybetűkkel. Ez talán a „sumerológus” hagyományból származik: a valódi sumerológiában az ékírásos jelek neveit (melyeknek alig van közük a hangzásukhoz) csupa nagybetűvel szokták átírni. A dilettáns sumer-magyarológusok azonban azt hitték, hogy ez a tudományos átírás, ezért minden nyelvi adatot nagybetűkkel írtak.
Az is megmagyarázhatatlan, hogy az állítólagos indián szavakat miért pont azokhoz a magyar szavakkal kapcsolja össze, amelyikeket megad. Például a Balin nevet a Bálint névhez kapcsolja, holott ez jól igazolhatóan a latin Valentinus családnév származéka. Ráadásul sokkal kézenfekvőbb lenen a szót a balin halnévvel azonosítani (ami egyébként szláv eredetű).
Hasonlóan sokat elárul az, hogy a szerző a Kovács nevet magyarnak véli, holott az szláv eredetű (a kov 'fém' tőből), és családnévként a délszlávoknál is gyakran előfordul.
Igen sajátos az az elképzelés, hogy
az „ó” hangot a hajdani királyság területén csak a Kara törzs megérkezése hozta magával, mert elõtte e hang helyett az „u” hangot használták. Ezért Juan de Valesco azt ajánlja, hogy be kell utazni az egész világot és megkeresni azt a népet, amelynél az „ó” helyett még mindig az „u”-t használják, mert azok a Quitói Királyság lakóinak testvérei.
Hogy messzebbre ne menjünk, a klasszikus arabban is csak három magánhangzó van: a, i, u. Már meg is találtuk az ecuadori őslakosság rokonait?
A felkészületlenség további bizonyítéka, hogy a szerző össze-vissza keveri a nyelvi „bizonyíték”-okat a nem nyelviekkel, mint az archeológiai leletek, a mítoszok stb. Komoly kutatások során ezeket csak szigorúan elkülönítve lehet vizsgálni.
A tudomány működése
A szerző hitelességét megkérdőjelezi, hogy láthatóan fogalma sincs, hogyan működik a tudomány. Úgy képzeli, hogy tudományos eredményekről sajtókonferenciákon, rádióban, tévében számolnak be a kutatók. A valóságban ez nem így van. A kutatók eredményeiket tudományos szakfolyóiratokban közlik: beküldött cikkeknek eleve át kell menniük egy minőségi szűrőn, majd amikor megjelennek, kiderül, hogy a tudományos közvélemény elfogadja-e eredményeiket, vagy sem. Kialakul egy tudományos vita, mely akár évtizedekig is elhúzódhat, végül valamilyen eredménnyel lezárul. Természetesen ismeretterjesztő kiadványokon, újságokon keresztül eljuthat a vita híre a laikusokhoz is, a tudósok interjút adhatnak stb., de a tudományos közéletben, a tudományos vitákban ezeknek semmilyen szerepük nincs. (Tipikusan azon „tudósok” keresik a sajtónyilvánosságot, akiket a tudományos közösség nem ismer el.) A Móricz Jánosról szóló szöveg viszont folyamatosan napilapok tudósításaira hivatkozik.
Az El Telegrafe neve kizárólag ebben a történetben bukkan fel a teljes interneten, a helyes spanyol cím El Telégrafo lenne. Az El Comercio viszont valóban létező quitói napilap.
Hasonlóan naiv elképzelés, hogy a románok által üdültetett tudóscikket ír (persze napilapba). A románok nagyon bután költenék el a pénzüket, ha ilyen módon akarnának elfogadtatni egy elméletet. Ráadásul nem világos, hogy mi céljuk lenne ezzel. Nyilvánvaló, hogy a történehez az ihletet a dákoromán kontinuitás elmélete adta, de ez az elmélet azt a célt szolgálja, hogy igazolja: Erdély földje ősi román föld. De mit igazolna az, hogy a románok Ecuadorból jöttek? Legfeljebb azt, hogy Erdély földjén jövevények. Miért lenne ez jó nekik?
A tudomány erejének aránytalan túlbecsülését mutatja, hogy a szerző azt hiszi: ha az indiánok dicső múltja köztudottá válik, akkor a spanyolok uralma megszűnik. Feltehetően itt annak a mögöttes gondolatnak a kivetüléséről van szó, hogy amennyiben ki tudjuk mutatni a dicső magyar múltat, akkor a szovjet megszállás is megszűnik. Ez az elképzelés természetesen igen naiv.
Mítoszok, toposzok, összesküvés-elméletek
Az írás hemzseg a jól felismerhető mítikus toposzoktól. Közülük talán a legegyszerűbb a kicses barlang legendája. Szintén meseszerű a vastag láva alól sértetlenül előkerülő tekercsek története.
(Forrás: Wikimedia commons)
Ezeknél azonban sokkal érdekesebb Thor Heyerdahl utazásának beépítése a történetbe. Heyerdal valóban egy balsafa hajón, a Kon-Tikin kelt át Dél-Amerikából Polinéziába, pontosan azért, hogy bebizonyítsa: Dél-Amerika nyugatról való betelepülése elképzelhető. Csakhogy Heyerdal ezt az utat már 1947-ben, húsz évvel Móricz állítólagos útja előtt megtette! Mi több, hasonló utat az ötvenes évek folyamás többször is megtett Eduard Ingriš, maga Heyerdal pedig papíruszhajón. Móricz 1967-es utazása tehát, ha egyáltalán valóságként fogadjuk el, már nem sok mindent bizonyított.
Összefoglalás
Talán nem érdektelen információ, hogy az írás szerzője ugyanaz, mint az állítólagos Trefort-idézet feltételezett kiagyalója: Hary Györgyné.
Talán ennyi is elég, hogy rámutassunk, milyen logikai bakugrásoktól, tévedésektől és hazugságoktól hemzseg ez a szöveg. Ha netán van is valami igazság benne, azt nehéz kiszemezgetni ezek közül. A nagy rejtélyek nem Dél-Amerikában rejtőznek, hanem Magyarországon. Miért hord össze valaki ennyi butaságot, és miért hisznek olyan sokan neki, miért terjesztik ezeket a sületlenségeket.
Frissítés
Olvasónk, Magdi írja:
Olvastam az ecuadori magyarokról a cikket.lehet, hogy ennek igen egyszerű magyarázata van. Nagybátyám, Hites Kristóf bencés szerzetes mesélte, h Dél-Amerikában vannak magyarul beszélő indiánok. Namármost, ezek az indiánok magyar szerzetesektől tanultak meg magyarul,akik pont ott térítettek meg indiánokat, ennyi.
Sajnos már nem tudnak kapcsolatba lépni nagybátyámmal, aki ezt mesélte, mert ő sajnos meghalt 1999-ben.Természetesen amennyiben hitelesnek fogadjuk el a magyarul beszélő indiánok létét, akkor ez is magyarázat lehet. Óvatosan azt is hozzátehetjük, hogy talán magyarázatot ad az indiánok állítólagos fehér bőrére is. A többire azonban aligha.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (74):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@attidakota: "A genetika nem hazudik, azt nem lehet manipulálni mint ahogy a történelemmel tehetik."
De az értelmezéséhez kell némi hozzáértés, és háttértudás nélkül durván félreérthető. Különösen, ha egy olyan kereskedelmi cég adja az eredményt, amelyik vad meséket körít a száraz adatok köré, mert úgy érzi a megrendelők ezt várják tőle.
Egyébként manipulálható is. Maguk a tesztek is, de az interpretációjuk a hozzá nem értő közönség száméra pláne.
Van egy elég jó tippem hogyan jöhetett ki neked ez a "rokonság", de mivel semmi konkrétumot nem írtál, inkább nem találgatok.
A magyar indián rokonság elég abszurdnak tűnik.
A minap megvizsgáltattam a genetikai származásomat. (Ez ma már 50-60 euróért elérhető).
A családom az Alföldről származik, földhöz ragadt földműves népek. Biztos, hogy nem voltak világutazók.
A relatív olcsón elérhető genetika vizsgálatok felül fogják írni a történelmet. A genetika nem hazudik, azt nem lehet manipulálni mint ahogy a történelemmel tehetik.
Szóval, az eredmények szerint rokonságban állok az amazonaszi indiánokkal. HOGY MICSODA??? Érdekes és abszurd.
Nem csak én, több családtagom is.
Lehet, hogy ezt bizonyítékként lehet venni a magyar-indián rokonságra? Lehet, hogy ez nem is akkora hülyeség?
Tök ciki: újraolvasva Korból - Ijesztő
ezt nyestem ide:
Először is grat a szakmai munkátokhoz, Én lenni lai kus.
Mivel mind az állítás, mind pedig a cáfolása viszonylag misztikus, illetve targyi vagy dokumnetum bizonyítékok által alá nem támasztott, megosztom a lakmusz próba idevonatkozó csíkját.
Amúgy az alap Móricz történetet nagyon szeretem, de valóban egy indiana jones kaladsztoryhoz hasonlít inkább, mint a valósághoz.
(Ne felejtsünk el néhány tényt: először is az ecuadori kormány aláírt neki egy általam nem olvasott dokumnetumot, amit az ügyvédje vitt át, és garantálja hogy őt tartják a felfedőzek - mármint a barlang és leletei felfedezőhjének. Ezt jó lenne pontosan elolvasni valahol, csak nem lehet - illetve az ügyvédje kiadhatja vagy a nagykövet. A másik súlyos momentum: fürdőszobai balesetben halt meg. Na ezt egyenesen nem is részletezném, aki vágja, vágja....)
Namármost, a lakmusz: Ott csuklik a történet, hogy a spanyolok átírták a Quitói királyság története című könyvet, amiben a szerző leírja a magyar helyiségneveket, stb... miután az örökös az ecuadori kormánynak ajándékozza azzal a fetétellel, hogy a könytárból nem vihető ki, ellenkező esetben visszaszál a tulajdonjog az eredeti állapothoz. Másnap kivszi az ecuadori klormány, és később Spanyolországban bukkan fel, de már átírva. Fordulat: 1840-ben, egy francia - párizsi - magazin (melyik, bameg?nincs forrás) elkezdi részletekben közölni, és a nagy siker ellenére a szerkesztőség a második rész helyett azzal jön, hogy óriási nyomás alatt végülis úgy döntöttek, nem közlik a további részeket. Namármost, vannak a neten francia sajtóadatbázisok az adott kórból, ingyenesek is. Ott kéne lennie. Ami mondjjuk nevetséges lenne, de hátha. Én sajnos nem léptem tovább a 3 francia nyelvlecke bűvös határát, de ha talán valaki más igen, annak megköszönném, ha kinyalná az adatbázisből, vagy valahonnan. Szerintem ennek a storynak a hitelességi tesztje ennyiben áll vagy bukik.
Persze el lehet menni a barlangba is, márha az olyan egyszerű lenne, de mióta a cé í a nevű elhárítás kiszállt oda, élen a holdraszálló bácsival, azóta max egy kólásüveget hagyhattak ott. Nem beszélve a későbbi ecuadori kormányexpedíciórol.
Az az igen ilyesztő kinézetű pap meg, akinek ajándékba odahordtak egy csomó tárgyat (ami szerintem k nagy kamu - pont azok az indiánok, akik évezredeken keresztül nem engedtek le senkit, mert tudták mijük van, és köztulajdonnak tekintették, bocs.) szal a bácsikát, bocs szerzetest meg szépen kirámolgatták azóta, mondjuk a cuccait, legalább is nem kis részét befotózták még. Pepsci, ha így hívják.
Nos, szerintem ez ilyen egyszerű. Elnézést mindekitől aki szerint szerintem Én ... a spanyol viaszt, és ilyen terjedelmes, dehát ez van. Merthogy ha az eredeti könyvet nem lehet beszerezni/olvasni, akkor honnan tudják a conteósok, hogy durván át lett írva benne minden helyiségnév, satöbbi. Na jó, elkopott a billentyűzetem.
@Laca: Szerintem a külföldi politikusok és nagyhatalmak nagy ívben tesznek rá,hogy a magyarok honnan jöttek,milyen nyelvet beszélnek vagy kik a rokonaik.A nemzetközi politikában elsődlegesen gazdasági,stratégiai érdekek játszanak szerepet,nem az,hogy ki honnan jött vagy milyen a történelme: a cári Oroszország is azért állt a pánszlávizmus ügye mögé,mert a saját befolyását,hatalmát akarta növelni az európai nagyhatalmakkal és az Oszmán birodalommal szemben.Ráadásul rokon népek is háborúztak vagy utálhatják is egymást:pl. lengyelek-oroszok,horvátok-szerbek,arabok-zsidók,stb.
@LvT: Köszönjük a kiváló filológiai munkát! :)
@Sigmoid: Hát azért én óvakodnék ilyen általános jellemzést adni. Kétségtelen, hogy előfordul ilyen is, de nem merném megsaccolni sem, milyen arányban...
De amúgy ezért a hisztiért is elsősorban az iskolák, a tanárok a felelősek.
A finnugor rokonságot még akik amúgy elfogadják tudományos tényként, azok is olyan gyászos hangvétellel adják elő, mintha azt mondanák hogy "hát igen gyerekek, és akkor mind rájöttünk hogy a Télapó igazából nem is létezik".
Szerencsétlen finnugor népekről az átlag gyerek mit tud meg az iskolában? Hogy azok a "halszagú rokonság" akik nem kellettek a lánglelkű magyaroknak, meg pár történetecskét a Szocialista Népek Nagy Barátsága jegyében, amikor a magyar utazó a Nagy Szovjetunióban manysikkal meg hantikkal beszélgetett és jé rokon nyelvük volt.
Szóval az egésznek totálisan negatív a hangvétele, mintha valamiféle illúziót kéne lerombolni, beadni a keserű pirulát a nemzetnek. Anno mikor én voltam gimis, a nyelvtantanárunk olyan hangvétellel tanította a finnugor rokonságot, mintha ez valami rettenetesen szégyenletes és uncool dolog lenne, mintha a csótányokkal és a patkányokkal állnánk közeli testvérségben, a távoli unokatestvérünk meg a meztelencsiga volna.
Szóval nem csoda hogy László ennyire fel van paprikázódva, meg a sok ezer elvbarátja. A finnugor-ellenesség ellen nem az alternatív elméletek fikázásával tehetünk legtöbbet, már a célcsoportban, hanem a finnugor népek reálissá tételével, hogy ezek nem valami szovjet barbárok meg halszagú eszkimók, hanem egy gyönyörű kultúra, amire igazán büszkének lehet lenni, nagyon sok tekintetben (pl. a népmesék terén) egészen közel áll a sajátunkhoz, és legalább annyira hősies népeket mondhatunk nyelvrokonainknak, mint mi magunk (ld. például a finnek hősies történelmét, vagy az észt függetlenséget, ami majdnem akkora, ha nem nagyobb szám volt mint a berlini fal ledöntése).
@Laca: Azt is elmagyarázhatná, kedves László, hogy a magyar dicsőség újjászületését miképpen akadályozza az, hogy rokoni kapcsolatban állunk Európa egyik legsikeresebb, leggazdagabb nemzetével?
A Kárpát-Medencéhez pedig ön szerint kevesebb jogunk van, ha a magyarság úgy vándorolt ide? Ennyi erővel a németeknek sincs "joguk" a hazájukhoz, ahogy az angoloknak, franciáknak se...
Vagy ha elfogadná a világ, hogy mi itt éltünk már huszonötezer éve, akkor ön szerint a románok önként visszacsatolnák Erdélyt Magyarországhoz, és a szlovákok is zokogva mondanának le szuverén államiságukról?!
Vagy azt reméli hogy ezzel a fantasztikus tudással felvértezve a magyar ifjak boldogan rohannak majd a halálba hogy önnek visszahódítsák eme emblematikus területeket?!
Mert ahhoz igazán nem kell történelmet se hamisítania, elég dicső emléket lehet felidézni a ténylegesen megtörtént magyar történelemből is. (Bár szerintem a megoldás inkább a békés együttélés, a kölcsönös tisztelet, és a területi önrendelkezési jogok békés kiharcolása lenne, de ez politika és nem tartozik ide.)
Vagy csak azt hiszi, hogy a finnugor származás hazugság, mert az elvbarátaitól ezt hallotta? Szerintem olvasson kicsit utána a dolgoknak, fogadja meg a saját tanácsát. Talán a végén rájön hogy micsoda dicső és nemes népek ezek a finnugorok, nehezen találnánk méltóbb rokonságot náluk. Vannak olyan nemesek is és vadak is mint a kecsuák. Ajánlom figyelmébe a finnugor meséket, legendákat amiket itt a Nyesten is közzétettek, meg egy látogatást Finnországba.
> Ezek közül néhánynak nem sikerült a neten nyomásra bukkanni: ilyen a cahari és a cayapak. Az utóbbi név különösen furcsa, hiszen az elején c, a végén k jelöli a k hangot
A szövegben a <Cayapak> mellett a <Cayapas> alak is szerepel: ez utóbbi a <cayapa> (magyarosan: kajapa) népnév spanyol/angol többes száma, a <cayapak> pedig szerintem ennek a többes számnak a suta átültetése magyarra. A kajapa (avagy chachi–csacsi, saját népnév: tʃatʃilʲa–csacsilja, saját nyelvnév: tʃaʔpala:tʃi–csapalácsi) nyelvet a Siposs András (vö. Világ nyelvei ill. Az indián nyelvek) a paez nyelvtörzs barbako családjába sorolja. Ugyanennek a nyelvtörzsnek a tagja a cikkben említett mocsika nyelvcsalád is. Van némi adat róla a Wikipedián [1], eszerint így számolnak 1-től 3-ig: <main>, <pellu>, <pema>. Ez nem kifejezetten érthető magyarul.
A <Cahari> mellett az eredeti szövegben van <Canari> is. Véleményem szerint ezek azonosak, és egyben a <cañari> (magyarosan: kanyari) indián törzsnév elgépelései. A kanyari Siposs szerint a mocsika családba tartozó nyelv, a cikkben említett puruhá (Sipossnál: puruhua, magyarosan: puruva) rokona, és ugyanúgy kihalt [2]. Mások ezt a két nyelvet is a barbako családba sorolják. Ha ez utóbbi az igaz, akkor a kajapa példa mutatja, hogy az alapszókincsben nincs egyezés a magyarral. Ha viszont mocsika nyelvek, akkor közeli rokonuk, a csimu (chimú, yunca, yunga, avagy a szűkebb értelemben vett mochica) jobban dokumentál. Ebből a nyelvből megtalálhatók bővebb nyelvi szemelvények [3], amelyek nem hajaznak a magyarra; valamint az az infó, hogy agentivusz van benne, így a nyelvi struktúra is eltér.
[1] es.wikipedia.org/wiki/Idioma_cha%27palaachi ill. ennek francia és orosz kapcsolatait.
[2] en.wikipedia.org/wiki/Ca%C3%B1ar%E2%80%93Puruh%C3%A1
[3] es.wikipedia.org/wiki/Idioma_mochica ill. ennek angol kapcsolata
@Laca: Tisztelt Pintér László Úr!
Azt kell mondjam, hogy az Ön által hazugságnak titulált finnugorizmus tudományos kutatások sorával lett alátámasztva, míg ennek a magyar-indián mesének semmilyen különösebb tudományossága és igaza nincs, úgyhogy a kettő közül a finnugor mivolta a magyarnak inkább valószínűbb, de több igazabb mint az ecuadori magyaroknak.
Amint Fejes úr is elmondja, hogy a magyar dicsőség visszaszerzése, az újjászületés a tisztán látásból állhatna. Mert a magyarok eddig is nagy dolgokat vittek végbe, nem ebből kell a múltat csinálni, mert ennek csak egy célja van, hogy a magyarok a világ minden más nemzete feletti felsőbbrendűségének az igazolása, mert a magyarok mindenre képesek voltak, a Marsról vándoroltak le, stb. A többi meg ezt nem tette.
Ezekkel a csökevény izékkel megyünk át Trianonhoz, meg az összes többihez. Hosszú távon meg a kemény mag mondja azt, hogy a magyar világuralomra termett, korábban pedig más népeket vádolt világuralomra töréssel.
Pintér László úr, most Magyarországon az folyik (de tudom bizonyítani, hogy folyt már 1920-at megelőzően és azt követően is), melyet annyiszor emlegettek néhány az országgal szemben álló szomszédos nemzettel kapcsolatban: a történelemhamisítás. Ne féljünk kimondani, ez sajnos az.
Tisztelettel!
@Laca:
Tisztelt Pintér László!
Nagyon jó kérdéseket tesz fel! „Miért állítana ilyet valaki, ha ott járt és nem tapasztalt ilyet?” Valóban jogos kérdés, hogy egyesek miért hazudoznak, mint a vízfolyás. Például azzal kapcsolatban, hogy „a finnek nem tartják ezt a rokonságot”. www.nyest.hu/renhirek/nem-tanitjak-a-finnugor-rokonsagot-finnorszagb
De engem például az is érdekelne, hogy aki maga is bevallja, hogy még a leírtak fényében sem képes arról dönteni, hogy „rokonságnak lehet-e nevezni ezt a kapcsolatot ”, az honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy más embereket demagógnak, állításaikat hazugnak nevezze, illetve megkérdőjelezze bárkinek azon jogát, hogy véleményét a nyilvánosság előtt elmondhassa.
Én azt tanácsolnám, hogy mielőtt másoknak tanácsokat osztogatna, kövesse saját tanácsát: tájékozódjon! A magyar dicsőség újjászületését (?) ugyanis az segítheti elő, ha tisztán látunk, és ennek köszönhetően értelmes döntéseket tudunk hozni, nem pedig az, ha mindenféle képzelt dicső múltat eszkábálunk össze magunknak.
Tisztelettel:
Fejes László
Tisztelt Fejes Lászó! Én szégyenlem magam, hogy magyar ember tollából ilyen írás kikerülhet. Sajnálattal tapasztalom, hogy milyen sikeres volt a szász év előtti demagógia a magyarság eredetével kapcsolatban. A magyarul beszélő indiánok eredetét lehet kutatni és értékelni, hogy rokonságnak lehet-e nevezni ezt a kapcsolatot nem tudom. Ezzel kapcsolatban azonban csak egy kérdés merült fel bennem: Miért állítana ilyet valaki, ha ott járt és nem tapasztalt ilyet? Ezt csak bulvár újságírok szokták tenni. Mindenesetre aki még mindig nem tud egyéb gyökérből indulni, mint a finnugor rokonság hazugságából, annak nem szabad ilyen témában nyiklvánosság előtt megnyilvánulni! Az senkit nem zavar, hogy a finnek nem tartják ezt a rokonságot?! Tisztelettel: A magyarság mindig a Kárpát-medencében éltés keleti irányba, majd onnan vissza folyamatos volt a vándorlás. Források: Papp Gábor, Grandpierre K. Endre, stb. Kérem Önt és a kedves fórumozókat, szíveskedjenek bővebben tájékozódni a témában, különben nincs esélye a magyar dicsőség újjászületésének!
Tisztelettel:
Pintér László
@elhe taifin:
Végül is betehetem oda is, bár a cikk megemlíti Kiszely 1821-es hakniját.
Időközben megnéztem az Eleink lakomái című munkáját, és abban sajnos ez az állítólagos bécsi levéltárban megtalált leirat nincs benne. Legalábbis én nem találtam, pedig az internetes híradások alapján ezzel kötöttem volna (A könyv direkt módon nem is foglalkozik az őstörténettel).
Nem találtam meg itt sem:
istvandr.kiszely.hu/ostortenet/index.html
és ennek a munkának a 2009-es bővített kiadásában sem.
Elképzelhető persze, hogy én kerestem rosszul, de szerintem ennek az állítólagos 1821-es levéltári forrásnak az elérhetőségét Kiszely még sehol nem publikálta. Talán érdemes lenne levelet írni neki ez ügyben, hátha válaszol.
@Qedrák:
Ezt a hozzászólást érdemes lenne bemásolni a töriblog vonatkozó bejegyzéséhez is:
toriblog.blog.hu/2009/03/17/mitoszok_nyomaban_i_a_habsburgok_es_a_ma
Többször szóba került a cikk kapcsán folyó vitában Kiszely István, és az őstörténetünk kitalálására vonatkozó történet.
Ez az idézet a Google keresése szerint nagyjából 2008 elején került be a világháló forgalmába. Mindegyik tudósítás Kiszely István előadására hivatkozott.
A Duna TV 2009. április 25.-én vetített Őstitkaink című műsorában elhangzottak szerint II. József 1821-ben adott utasítást az osztrák történészeknek, hogy találjanak ki olyan őstörténetet a magyaroknak, amire nem lehetnek büszkék. Az adás itt látható:
www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=552491&pid=704062
A fentebbi mondat a régebbi videóformátumnál a 41:29 látható, feliratként, beágyazva Kiszely mondandójába. (Ha esetleg nem ott lenne a műsorban, akkor kész vagyok korrigálni, ugyanis jelen hozzászólásom egy régebbi, index fórumos hozzászólás alapján született meg).
Ennek alapján erősen gyanítható az, hogy az egész egy kitaláció, különben nem hangozna el olyan butaság, hogy II. József 1821-ben
(!!) leiratot készített. Hogy nem csak én láttam ezt a műsort ilyen formában, arra jó bizonyíték az, ha a Google-ben a 'II. József', '1821', 'őstörténet' kulcsszavakkal végzünk el keresést. Sok helyen szintén idézik a II. József-féle 1821. évi rendelkezést.
Az ominózus mondatok az előadáson kívül vélhetően a Kiszely István által írt Eleink lakomái című munkában lehetnek benne. Egyetlen helyen találtam egy hivatkozást is Kiszelyre az ominózus idézet kapcsán:
www.magyarrovas.hu/files/Tortenelemirasunk_kettossege_web.pdf
Itt azonban számomra nem világos, hogy a II.30 megjelölés melyik Kiszely munkára vonatkozhat. Ha esetleg ki tudom nyomozni, akkor egy újabb hozzászólás keretében megírom azt is.