Ál-Ady-vers terjed a neten
Az őszben sokféleképpen lehet gyönyörködni. Összehasonlíthatjuk, miként teszi ezt egy nagy költő valójában, illetve a honlapszerkesztő versbarátok szerint. Végezetül pedig: rejtvény!
Idestova három éve, hogy felhívtuk a figyelmet arra, hogy egy hamis József Attila-idézet terjed a neten. Bizonyára ez bátorította fel Éva nevű olvasónkat, hogy minket keressen meg felfedezésével:
Nagyjából 2 éve figyeltem fel egy interneten megosztott Ady Endrének tulajdonított versre, mégpedig azért, mert a megosztott költemény véleményem szerint nem származhat Ady Endrétől, sőt merem állítani, hogy bűn-rossz versről van szó. Ady sosem használt olyan ritmikát, mint amiben ez a vers íródott, legalábbis tudomásom szerint nem használt. Nem is szólva arról, hogy még a korhűség sincs meg, ami az alábbi sorokból következik:
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.Ady korában még nem gyönyörködött senki otthon szebbnél-szebb zenékben, mert még nem volt gramofon. Amerikában épphogy csak elkészítették az első darabokat, rádióról úgyszintén nem beszélhetünk.
Abban mindenképp egyet kell értenünk olvasónkkal, hogy a vers stílusa egyáltalán nem jellemző Adyra. A leghelyesebb, ha közzétesszük a valódi Az ősz dicsérete című Ady-verset, és mellette a hamisítványt is:
Ady Endre ál-Ady Endre I. Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött,
Talán legszebbik Ősze a világnak,
Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak,
(Megint virul e búra görbedett):
Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön.
Evoé, Vágy, a Mind igazolója:
Él az Élet s az Élet nem beteg.
Csuklástól csókon-megistenülésig,
Élet, ma hallom csengőn a szavad:
Nem milliónyi ilyen-olyan ember,
De Ember az Isten igérete
S míg ember él, minden győzve halad
Teljesülésig, mit csak ember élt
S a legkülömbek szent vágy-zászlait
Továbbviszik a legkülönb maradtak
S Halál nincs a legfurcsább vágyra itt.
Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött.
II.Ma belül és hősön élnek a hősök,
Igaz romlása nincsen semminek,
Az ősz megint csiklandós-szomorú,
Ragyogásos, nagy szivek a mezők
S ragyogásos, nagy mezők a szivek.
S ha fájtak a tikkadt, ősi legendák,
Hát új legenda kerül, ami lázaszt.
Talál a Vágy új legyűrnivalót,
Rettegő bút és aggodalmat százat
S a vígságos, hatalmas Úr előtt
Az Élet mit örömföldbe vetett,
Ma is drága és ma is szeretett,
Bár egy magyarul is megkötött sorsra
Minden egyéb ezerszer könnyebb volna,
De él az Élet s be gyönyörű Ősz jött.
III.Támadjatok föl, jól-figyelő ősök:
Én tömeg-Mának nem adtam magam,
Nekem az Ember egy folytonos ember
S nekem semmi ma sem vigasztalan.
Most épitem vulkánokra a fészkem,
De fajtámra is mostan figyelek
S most hiszem el, hogy elhinni szabad,
Hogy milliókért élhet egy-nehány.
Dajka-nóták és tanító szavak
Fölzuhognak biborban egybeforrva:
Sohse vághat rosszat az Ember sorsa:
Ím, tábor vagyok gőgben, egyedül,
(Be jól van – vélem – minden, ami van)
Szívem napos, víg rétként elterül
(Hallom, hogy az egész föld dübörög
És átkozódnak, kik máskor imáznak):
Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak,
Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött.Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.
Nem kell igazán versértő, versszerető embernek sem lenni, hogy érzékeljük a két vers közötti különbséget. Az pedig egészen furcsa, hogy olyanok, akik magukat annyira versrajongóknak érzik, hogy késztetést éreznek verses weboldalakat létrehozni, nem veszik észre, hogy az egyik legismertebb magyar költőnek olyan verset tulajdonítanak, melynek stílusa egyáltalán nem jellemző rá. (Ez ráadásul független a vers minőségétől.) Azt mindenesetre sikerült már elérniük, hogy a versre rákeresve a Google első találatként a hamisítványt dobja ki, és az első tíz találat között mindössze egyszer szerepel az eredeti, négyszer a hamisítvány (a találatok az egyes felhasználóknál különbözhetnek, és idővel változhatnak is, de radikális különbséget nem várhatunk).
A verset legkorábban egy 2008. október 3-án keletkezett blogbejegyzésben sikerült azonosítanunk, de a szöveg valószínűleg hamarabb kezdett terjedni, mivel ugyanennek a hónapnak a végén találunk olyan bejegyzést is, melyben szerzője ismeretlennek van megjelölve. Persze az is elképzelhető, hogy a bejegyzés készítője is Ady-versként találkozott vele, de felismerte, hogy nem lehet az.
Éva a gramofonnal és a rádióval kapcsolatos megjegyzésével azonban csak részben érthetünk egyet, hiszen egyfelől hangrögzítő eszközként már létezett a fonográf – bár hallgatása valóban nem volt tipikus jelenség –, másfelől a szöveg azt sem zárja ki, hogy a hallgató élő zenét hallgat (bár nem is erősíti meg): azt, hogy rögzített zene hallgatásáról van szó, inkább saját életformánk sugallja.
Kérjük olvasóinkat, ha valaki tudja, ki az Adynak tulajdonított sorok szerzője, ne mulassza el megírni kommentben!
@lcsaszar: Hát igen, az különösen szívet dobbantó, hogy
"A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó."
Nekem a szívembe égtek ezek az ezer színnel festett költői képek. Ilyen képeket csak egy nagy költő képes költeni.
"Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. "
Ez tuti poénnak lett szánva.
Ugye?
Ugye ilyet ember nem ír komolyan?