„... az Isten csak egyet teremtett a magyarság javára, a zsidót”

Lezsidózta a magyar irodalmat Octavian Goga román költő, drámaíró és politikus, Ady Endre barátja. Súlyos politikai ellentéteik miatt heves sajtóviták is zajlottak a két költő között. Hogyan alakult ki a kölcsönös tisztelet a két irodalmár között, hogyan zajlottak a viták, amelyek a Nyugatot is érintették, és vajon volt-e hátsó szándéka Gogának, amikor megvásárolta a csucsai kastélyt Ady halála után?

„Ismeretes, majdnem fanatikus románbarát vagyok” – kezdte Ady Endre azt a cikket, amelyet válaszul küldött Octavian Gogának 1913-ban. Goga egy aradi román nyelvű lapban publikálta nagy port kavart cikkét a korabeli magyar irodalomról. A cikk azzal vádolja a magyar irodalmat, hogy elzsidósodott, kiveszett belőle a Gogának oly tetsző és fontos betyárromantika. Hogy mi volt Goga cikke előtt, és hogyan folytatódott barátsága Adyval, erről lesz szó a továbbiakban.

Octavian Goga és a magyar irodalom

Octavian Goga egyetemi tanulmányait Berlinben és Budapesten, a bölcsészettudományi karon, történelem-latin szakon végezte, de több magyar irodalmi előadást is hallgatott. Itt alapította Luceafărul címmel szépirodalmi folyóiratát. Jelentős műfordító is volt, a magyar irodalomhoz való vonzódása e téren is megnyilvánult; fordított Petőfit, Adyt, sőt, az ő nevéhez fűzödik Az ember tragédiájának román fordítása is.

A luceafărul ’esthajnalcsillag’-ot jelent, szó szerint pedig ’fényhozó’ (etimológiailag azonos a lucifer szóval). A román irodalomban való jelentőségét az adja, hogy ezt a címet viseli Mihai Eminescu, a „román Petőfi” egyik legjelentősebb költeménye is. Eminescu egy másik költeménye, az Ó, jössz-e már? a magyar slágerirodalomba is bekerült, Szécsi Pál adta elő:

1912-ben a magyar hatóságok több cikkéért sajtópert indítottak ellene, és nemzetiségi izgatás vádjával elítélték, két hónapos büntetését a szegedi börtönben kellett letöltenie. Itt fordította le Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versét. Ady Endre, aki a román-magyar közeledés lelkes támogatója volt, előbb levélben biztosította támogatásáról, majd újságcikkben védte meg Gogát. Megbeszélték, hogy amint lehetőség van rá, személyesen is találkozni fognak.

Erre 1913-ban került sor, amikor Goga Budapesten járt. „Annyira nyílt volt és őszinte, hogy mint embert is megszerettem” – írta Goga a találkozásról. Ady elvitte őt a Philadelphiába, bemutatta a Nyugat íróinak. Cigányozáson Ady azt érti, hogy az étteremben az asztalukhoz hívtak egy hegedűst, aki játszott nekik. Révész Béla Adyról írt könyvében említi, hogy a költőnek voltak kedvenc prímásai, akik gyakran otthagyták a jómódú vendégeket, amikor megérkezett, hogy az ő asztalánál zenéljenek inkább. Ady a következőket írta a vacsoráról: „Bizony isten még cigányoztunk is, a Gacsaj Pista románcát is elbúsultuk, csak úgy, lelkünk önkéntelen kedvére, szóval borzasztóan búsmagyarok s természetfiak valánk.”

Octavian Goga és az elzsidósodott magyar irodalom

Goga kiszabadulása folytatta az erdélyi románok egyenjogúsításáért folytatott harcot. 1913-ban azonban nem bírt szó nélkül elmenni Zichy János nacionalista parlamenti felszólalása mellett, melyben a  kultuszminiszter azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon csak és kizárólag a magyar kultúrának van helye, amely „mindenható, örök és halhatatlan”. Ezért írta meg Goga hasonlóan nacionalista és antiszemita hangvételű cikkét a magyar irodalomról. Írásában az új magyari irodalmat, Adyt és a Nyugatot is lezsidózta, a magyar nemzeti irodalom végének örvendezett, annak, hogy helyette a pesti zsidó szellem vette át az uralkodást.

Honnan ered a mai magyar irodalomnak ez az idegen ábrázata? A válasz rövid és egyszersmind világos: Budapest. (…) Ennek a metropolisnak hagyomány nélküli fajkeverékéből, mely bennszülött svábokból, túlnyomó számú zsidókból és importált magyarokból áll, egy sajátos etnikai keverék támadt, mely a magyar fajra úgy életmód, mint lelki tekintetben idegen, mely parasztokból, a nemesi osztályból és a vidéki városok friss polgárságából támadt. E keveréket minden faji vonás tekintetében a szemita elem determinálja, úgy értelmi képességére nézve, mint gazdasági és számbeli hatalom tekintetében.

A cikkre több válasz is érkezett. Írt róla a Nyugat szerkesztője, Ignotus, írt Ady Endre, és több cikkében megvédte a magyar irodalmat Emil Isac román költő is .

Csalódás

Adynak fájt Goga támadása, különösen azután, hogy személyesen is megismerték és megkedvelték egymást. Válasza is késlekedve jelent csak meg a Világban. Cikkében értetlenül áll a támadás előtt, és beszámol közös vacsorájukról is, ahol Goga neki „óvatos szavakkal aggódta el magát a magyar irodalmat megszállott némely zsidók miatt”. Végül is az vádaskodások okát Goga irigységében vélte megtalálni: mint cikkben írta, Gogának fájt, hogy Magyarország mindig közelebb volt Európához, mint Románia. Szerinte a román irodalom nemzeti, és ezért egyszínű, míg a magyar kozmopolita, sokszínű, és ezt a sokszínűséget a románok egyelőre nem értik.

Nem mondom, hogy elképzelhetetlen, de egyelőre szédítően nagy, színesen gazdag a mai románságnak a mi intellektuális kultúránk, főképpen pedig vakító, tehát bosszantó is.

A Goga által hevesen támadott magyarországi zsidókat is védelmébe vette:

Viszont az én hitem a szükséges és helyes adagnyi antiszemitaság mellett, melyet sok árja ellen is szeretettel táplálok, az, hogy az Isten csak egyet teremtett a magyarság javára, a zsidót.

Goga 1914-ben Bukarestbe költözött, Erdély elcsatolására buzdított, belépett a román hadseregbe. Távollétében mint osztrák-magyar állampolgárt hazaárulásért halálra ítélték. Ady 1915-ben, a Világban újabb cikket hozott le Levél helyett Gogának címmel.

Goga Octavian nevezetű barátommal aligha szoríthatok már és még az életben kezet, holott ez nekem fáj. (…) Megértem esetleg azt is, hogy nációja egy rettenetes nagy kérdést kapott, s erre a megfejtést az óromantikus Goga Octaviánok adják. (…) Igazán nem jó magyar poétának lenni, de higgye el nekem domnul Goga, hogy lelkiismeretet nem cserélnék vele.

Goga személyesen nem, lapjának szerkesztősége viszont tagadta a vádakat. Levél Adyhoz címmel, szintén a Világban közölték üzenetüket:

Ami Gogát illeti, úgy látszik, bár szereted, nem ismered eléggé. Másképp nem feltételeznéd róla, hogy része volt a békítés előkészítésében. Akik főzték egyék meg – jó étvágyat kívánunk hozzá – neked pedig poéta, üdvözletünket küldjük.

A csucsai örökség

A levelezés itt lezárult, Goga Párizsba utazott, és mire hazatért, Ady Endre már halott volt. Sírjára koszorút vitt, és igyekezett ápolni a költő emlékét. Ady halálának ötödik évfordulójára ünnepségsorozatot szerveztek az akkor már Romániához tartozó Zilahon és Érmindszenten. Részben Gogának volt köszönhető, hogy a megemlékezést engedélyezték.

A csucsai kastélyt, ahol Ady feleségével, Boncza Bertával majdnem két évet töltött, éppen Octavian Goga vásárolta meg, és visszaszerezte az elhurcolt berendezési tárgyakat is. Ennek a gesztusnak több értelmezése is lehetséges, kettőre találtunk példát. Az egyik Csoóri Sándoré, aki Markó Bélának írott levelében árulónak, bosszúállónak nevezi Gogát, amiért kultuszminiszterként éppen Csucsára hívja meg a magyar vezetőket, hogy paktumot kössön velük. Nehéz azonban elképzelni, hogy Goga a birtok megvásárlásával jelképes győzelmet kívánt aratni Ady Endrén, és ahogy Csoóri írja, vele együtt az egész magyarságon is, ha figyelembe veszünk még egy eseményt, ami Ady halála után történt. A költő szülei nehéz helyzetbe kerültek, amikor birtokukat az agrártörvény értelmében ki akarták sajátítani, és így mindenüket elvesztették volna. Mikor Goga erről értesült, törvényt hozatott, amely ezt az egy birtokot mentesítette az agrártörvény alól.

Goga antiszemitizmusa későbbi politikai pályafutásában is meghatározó volt. 1938-ban azt nyilatkozta, hogy a zsidóprobléma a románság tragédiája, illetve hogy az összes zsidót valamilyen lakatlan területre kellene kitelepíteni. A román wikipédia román Ducénak vagy Führernek nevezi, s mint leírja, félmillió zsidót készült Madagaszkárra telepíteni.

Octavian Goga és Ady Endre ízlésben nagyon különböző emberek voltak: Goga a magyar romantikáért rajongott és Petőfiért, Ady Endrével viszont megszületett a magyar irodalomban a modernség. Konfliktusuk sem etnikai, sokkal inkább világnézeti különbségekben gyökerezett, heves irodalmi vitájukban pedig esély sem volt a megegyezésre. Goga éppen oda szúrt, ahol a legjobban fájt Adynak: a modern magyar irodalmat támadta. Mégis az irodalom volt az, amely megtartotta barátságukat, amely miatt kölcsönös tisztelet alakult ki közöttük. Goga így írt később Ady halála kapcsán:

Ady iránti barátságom azonban megmaradt. Utoljára 1914-ben láttam, mielőtt Párizsba utaztam volna. Mikor visszatértem, Ady már halott volt s csak sírjára helyezett koszorúm beszélt őszinte barátságunkrül. Ady Endrének, a költőnek és barátnak.

Felhasznált irodalom

Domokos Sámuel: Octavian Goga magyar irodalmi kapcsolatai. Filológiai Közlöny, 1960/2., 225-230.

Octavian Goga cikke a korabeli magyar irodalomról

Kenyeres Zoltán: Ady Endre, Korona, Budapest, 1998.

Ady Endre: Octavian Goga vádjai

Ady Endre: Levél helyett Gogának

Kapcsolódó tartalmak:

• Ál-Petőfik
• Öt tévhit a román nyelvről
• Zsidókat sértő kifejezés a román értelmező szótárban
• Egyre több román és magyar művet fordítanak le a egymás nyelvére

Hasonló tartalmak:

• In memoriam Szép Ernő
• Ordít az élni akarás
• A gyarmat neve: Kárpátalja
• A gyarmat neve: Podkarpatská Rus
• A holtaknak vetett kenyér

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)