Tiszasalamoni döntés
Történelmi magyar nevének visszaállítását kéri a Csap-Záhony ukrán-magyar határátkelőhely mellett fekvő, ukránul hivatalosan Szolomonovének nevezett Tiszasalamon község magyar többségű lakossága.
A kárpátaljai magyarok által csak Salamonként emlegetett Árpád-kori magyar falu hivatalos neve a második világháborúig Tiszasalamon volt, majd a szovjet korszak elején Salamanave, végül 1964-től Szolomonovo, a független Ukrajna létrejötte után pedig Szolomonove lett. Nemrég Palkó Katalin magyartanár, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének elnöke és Kovács István, a református gyülekezet gondnoka beadvánnyal fordult a helyi önkormányzathoz, hogy az ukrán–magyar–szlovák hármas határnál elterülő, döntő többségében magyarlakta falu kapja vissza korábbi magyar nevét ugyanúgy, ahogy az 1990-es években visszaállították a környékbeli magyar falvak történelmi neveit – írta legfrissebb számában a beregszászi Kárpátalja című hetilap.
(Forrás: Wikimedia Commons / jeno9 / CC0 1.0)
A cikk szerint gondot jelent, hogy közigazgatásilag Tiszasalamonhoz tartozik az 1920-as években a csehszlovák hatóságok által létrehozott Sztrázs nevű kolónia, ahol a Kárpátokból betelepített ukránok utódai élnek. A két falurészből álló község területén élők körülbelül 70 százaléka magyar nemzetiségű, ők Tiszasalamon területén laknak, 30 százalékuk pedig ukrán, ők javarészt sztrázsi lakosok. A település történelmi magyar nevének visszaállítása ügyében összehívott falugyűlésen a tiszasalamoni magyarok kiálltak amellett, hogy vissza szeretnék kapni a község korábbi nevét, illetve új utcaneveket szeretnének, ám a sztrázsiak közül ezt többen ellenezték – olvasható riportban.
A hetilap beszámolója szerint egy Tiszasalamonban néhány éve házat vásárolt, csak ukránul beszélő nő a gyűlésen például arra hívta fel a helyi magyarok figyelmét, hogy milyen sok a faluban az üres ház, a magyar fiatalok elmennek Salamonból, s a helyükre várhatóan ukrán fiatalok költöznek majd, tehát nincs értelme az ukránul jól csengő Szolomonove nevet az ukránoknak nehezen kimondható Tiszasalamonra cserélni. A kérdésben népszavazást kezdeményező helyi magyarokat pedig azzal vádolta meg, hogy Magyarországról fizetik őket – írta a többi közt a beregszászi újság.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jeno9)
Kárpátalján egyébként a magyarlakta települések történelmi neveinek a visszaállítását még a szovjet peresztrojka idején kezdeményezte az 1989-ben alakult KMKSZ. Az újonnan létrejött ukrán állam hatalmi szervei kezdetben nem ellenezték a települések névvisszaállítását, így 1995 márciusában például az ukrán parlament egyszerre 27 kárpátaljai, köztük 23 magyarlakta település történelmi nevének törvényesítését hagyta jóvá. Az ukrán nacionalizmus nyugat-ukrajnai megerősödése miatt azonban az utóbbi években a kárpátaljai magyarok minden helységnév-visszaállítási kezdeményezése heves ellenállásba ütközik.
@Pesta: >>Ki lenne írva a névtáblán az ukrán alá, hogy Tiszasalamon, mint a többi helyen is<<
Nem ezt akarják, hanem azt, hogy a magyar névalak legyen ukránul is hivatalos cirill átírásban. Pl. Tiszaágtelek 1995-ben megszűnt Тісянка-nak lenni, azóta cirill betűkkel is a magyar névforma használatos: Тісаагтелек.
Azt az indokot nem értem, hogy miért lenne ez „csere". Ki lenne írva a névtáblán az ukrán alá, hogy Tiszasalamon, mint a többi helyen is, hogy Beregovo - Beregszász, Ivanovka - Jánosi stb, oszt' csókolom.
@szeredidani: @szeredidani: >>Szóval a Дийда inkább a Déjdá-nak felel meg?<<
Igen, a hivatalos ukrán útlevélátírás <Deyda>-ként latinizálja. A magyar hosszú <é> annyival zártabb az ukrán <е>-nél, hogy inkább a kemény <и>-vel helyettesítik, amely az angol [ɪ]-hez áll közel. Ugyanakkor ez előfordul a szlovák vonatkozásában is, vö. m. Bér > szlk. Bír, ahol az <í> a magyarral egyező [i:]-t jelöl. Az ukrán <ий> „kettőshangzót” egyrészt az indokolhatja, hogy ebben a nyelvben nincs hanghossz és ilyen módon a hanghosszat is visszaadhatják. Másrész az is lehet (nem tudom, de nem zárható ki), hogy a környék magyar lakossága is kettőshangzósan ejti.
----
Tiszasalamon az 1902. évi helységnévkönyvben egyébként még csak Salamon, tehát ha úgy vesszük, hogy a csehszlovák éra alatt is ez volt a neve (amit kétlek, de most nem tudom ellenőrizni) egészen a II. vh. végéig, ahogy a cikk írja, akkor is csak mintegy 40 évig viselte. Célszerűbb lenne talán a történelmibb és az ottaniak által használt „Salamon” névforma visszaállítását felvetni: ez a helyi szlávságnak sem lenne olyan idegenül kacifántos, mint a Тисашаламон.
Köszi az érdekes cikket. Ajánlom a környékbeli visszamagyarosított falvak ukrán neveit, mert mintha keleti nyelvjárási jellegzetességeket mutatna: hu.wikipedia.org/wiki/Beregd%C3%A9da , magyarul Déda, ukránosítva Дийда, ami egyrészt mutatja az ukrán [и] minőségét (kb. angol s_i_t), másrészt diftongus! Szóval a Дийда inkább a Déjdá-nak felel meg?