Társadalmi-nyelvi harc Berlinben

Sérelmezik a berlini őslakosok, hogy a zsömle megnevezésére nem a berlini „Schrippe”, hanem a sváb „Wecke” szót használja néhány pékség.

Egyre mélyülő ellentét feszül a betelepülő svábok és az őslakosok között Berlinben, a konfliktus gócpontjában szinte mindennaposak a svábokat gyalázó feliratok a falakon, egy titkos sváb „szeparatista” szervezet pedig saját „gettó” kijelölését követeli, és csak félig ironikusan. Az évek óta tartó viszály az utóbbi hónapokban mind súlyosabb és különösebb jelenségekben mutatkozik meg. A „svábság” egy nagy alakja, a Stuttgartban – a Németország délnyugati részén élő, svábnak is nevezett németek egyik legnagyobb városában – született Georg Wilhelm Friedrich Hegel filozófus berlini szobrát például a napokban leöntötték currywurst szósszal (a berlini talponállókban sült kolbászhoz felszolgált, helyi specialitásként számon tartott currys, paradicsomos szósszal). Az ismeretlen elkövetők a szobron egy széles fehér szalagot is elhelyeztek, amelyen az állt, hogy „Telepítsék ki a svábokat!”.

Ugyancsak a napokban a viszály központjában, a kelet-berlini Prenzlauer Berg negyedben egy ház falára azt írták, hogy „Ne vásároljatok sváboknál!”, ami emlékeztet a hitleri hatalomátvétel utáni első nagy zsidóellenes kampányokra, amelyekben a nácik a zsidók által üzemeltetett boltok bojkottjára szólították fel a lakosságot. Ez a falfirka új minőséget jelzett a konfliktusban, több vezető politikus – köztük Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere is – a leghatározottabban elítélte az uszítást.

A „Svábok, takarodjatok!”, vagy éppen a „Kifelé a svábokkal!” felirat azonban szinte mindennapos a prenzlauer bergi házfalakon. A negyed egészen az ezredfordulóig lerobbant volt, számos épületben házfoglalók laktak, aztán néhány év alatt szinte teljesen megújult a környék. A többnyire ötemeletes, 19. századi bérházakat magánbefektetők vásárolták meg, és a pincétől a padlásig kitatarozták, a foghíjtelkeken pedig modern társasházakat építettek. A lakásbérleti díjak így meredek emelkedésbe kezdtek, és a folyamatot tovább hajtották előre a világgazdasági válság nyomán kibontakozott ingatlanpiaci tendenciák. Az alacsony kamatok és az euró jövőjét övező aggodalom jelentős forrásokat terelt a német ingatlanpiacra, különösen Berlinbe, ahol a hasonló világvárosokhoz – például Londonhoz vagy Párizshoz – képest rendkívül olcsó volt az ingatlan.

Mindennek hatására a lakásárak és a bérleti díjak az utóbbi időszakban rendre 10 százalék körüli mértékben emelkednek éves szinten Berlinben, főleg az olyan divatos negyedekben, mint Prenzlauer Berg. Az a többségében közepes keresetű réteg, amely a rendszerváltás előtt is a negyedben lakott, egyre nehezebben tudja tartani a lépést, és sokan kénytelenek elköltözni az olcsóbb, alacsonyabb presztízsű külvárosokba. A prenzlauer bergi ingatlanbefektetőkről a helyiek évek óta úgy tartják, hogy rendkívül sok közöttük a sváb, akik a német sztereotípiák szerint dolgosak, takarékosak és nagyon gazdagok. Az őslakosok körében így megjelentek a svábellenes érzelmek, és elterjedt az a vélekedés, hogy a nem nagyon jómódú, de otthonos, bohém negyedből méregdrága „mini-Stuttgartot” csináltak az új háztulajdonosok, akik nyomában csak úgy ömlenek a sváb betelepülők.

A német-német ellentét, vetélkedés nem új jelenség. Például a bajorokat sokan nem nagyon kedvelik Hamburgban. Ezek a konfliktusok azonban nem élesek, inkább ártalmatlanok és rendszerint egyáltalán nincs gazdasági, anyagi dimenziójuk. A sváb-berlini ellentét viszont elsősorban pénzről szól, és nem régiók között feszül, hanem egy szomszédsági közösségben, egymással közvetlen kapcsolatban álló emberek között jelenik meg.

A legendás keletnémet rendszerváltó politikus, Wolfgang Thierse, a Bundestag egyik alelnöke is őslakos Prenzlauer Bergben. Egy tavaly év végi nyilatkozatában sérelmezte, hogy a negyed néhány pékségében a zsömle megnevezésére nem a berlini nyelvjárás szavát (Schrippe) használják, hanem a sváb kifejezést (Wecke), ami azt jelenti, hogy már a kultúrában is érződik a sváb túlerő. A szociáldemokrata politikus nyilatkozata fordulatot hozott a konfliktusban. Januárban megkezdődtek a Free Schwabylon elnevezésű mozgalom akciói. A negyed leghíresebb terén, a Kollwitz téren (ahol Wolfgang Thierse is lakik) például leöntötték a névadó grafikus, szobrászművész Käthe Kollwitz szobrát egy jellegzetes sváb étellel, a Spätzle nevű galuskával, és építettek egy miniatűr falat a Maultasche nevű töltött tésztából a közeli Schönhauser Alleén. A földalatti mozgalom közleményei szerint a fal építésével azt kívánták jelezni, hogy egy „sváb gettó” létrehozását tartják szükségesnek az egyre mérgesedő konfliktus lezárása céljából.

Az általuk „Schwabylon” névre keresztelt városrész határait azzal is kijelölték, hogy egy éjszakai akcióval a Kollwitz Platz környékének valamennyi utcatábláját „kijavították”, a sváb nyelvjárás szabályai szerint átnevezve az utcákat (Wörther Strasse helyett például Wörther Strässle lett az egyik utca neve). A matricák eltávolítása több mint 5 ezer euróba került a helyi önkormányzatnak.

A mozgalom szóvivője, aki csak telefonon nyilatkozik és csupán a keresztnevét árulja el, a hét végén a berlini Inforadio hírrádiónak adott interjúban hangsúlyozta: nem csupán ironikus fricskának szánják az akciókat, hanem rá akarnak mutatni, hogy a sváb-berlini ellentét valójában színtiszta rasszizmus, amiről senki nem akar tudomást venni a német fővárosban.

Kapcsolódó tartalmak:

• Nyelv és propaganda a náci Németországban
• Hogyan adjuk el a kisebbséget?
• A nyelvészek szerint kihalt a szász dialektus
• Túl a káposztán
• Török-német utcatáblák Berlinben

Hasonló tartalmak:

• Élnek-e még a magyar nyelvjárások?
• Németek Magyarországon
• 17 szó, amit minden nőnek meg kéne tanulnia
• A szótár nem szexista,
  a szótár nem rasszista
• Ajtón kívüli öltözetben az ajtón belül?

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)