Kívül tágasabb!

Ajtón kívüli öltözetben az ajtón belül?

Kidobhatunk-e valakit egy boltból, mert nákol vagy suksüköl?

Fejes László | 2014. november 27.

Amikor nyelvművelésről, nyelvi illemtanról beszélünk, szívesen hozzuk fel párhuzamként az öltözködést – volt már erre példa a nyestben is. Az öltözködés több szempontból is jó párhuzama a nyelvhasználatnak. Egyfelől ahogy különböző helyszíneken, helyzetekben másként öltözködünk, úgy beszélünk másként a különböző színtereken és szerepekben. Vannak esetek, amikor bizonyos öltözködési vagy nyelv „illemszabályokat” illik betartani, és vannak olyanok is, amikor ha nem is illetlen, de oda nem illő, ha valaki választékosan öltözködik vagy beszél. Mi több, mind a nyelvben, mind az öltözködésben gyakran teljesen értelmetlen és logikátlan, hogy miért éppen azokat a jelenségeket bélyegezzük meg, amelyikeket: például a zokni-szandál kombináció ellen nehéz racionálisan érvelni (sőt számos előnye is van: a láb szellőzik, de nem fázik), a kombináció mégis stigmatizált. Ilyenre számos példa van a nyelvben is: a de viszont üldözendő, méghozzá azért, mert „logikátlan”, „külön-külön is ugyanazt jelentik”, ellenben az ámde teljesen elfogadott.

A párhuzam abban is megállja a helyét, hogy bár szívesen próbáljuk embertársainkat öltözködési vagy nyelvhasználati szokásaik alapján megítélni, valójában tisztában vagyunk azzal, hogy a kettő között nincs összefüggés. Számos intelligens ember öltözködik ügyetlenül vagy nincs tisztában a nyelvművelők vesszőparipáival. Arra is van példa, hogy valaki szándékosan megy szembe a szokásokkal: Einstein például egy időben nem csupán szandálhoz, hanem sosem húzott zoknit, a Kálmán László pedig csak azért is használja a bicigli formát. Azt pedig, hogy valakit a nyelvhasználata miatt tiltsanak ki valahonnan, éppen annyira elképzelhetetlen, mint hogy ruházata miatt.

A valóság azonban gyakran felülmúlja a képzeletet. A prágai Kisoldalon található Classic Shoes luxuscipő-kiskereskedés ajtaján a közelmúltban olyan tábla jelent meg, mely tiltja, hogy a boltba sportos öltözetben belépjenek. A tábla hamarosan elterjedt a környékbeli ruhaboltok és szabóságok ajtaján, de hamarosan étterem, fodrász és galéria is csatlakozott a tiltáshoz.

Outdoorban tilos a bemenet
(Forrás: protext.cz)

A tábla egészen pontosan az outdoor öltözetben való belépést tiltja. Az angolban az outdoor azt jelenti, hogy ’szabadtéri’ (szó szerint kb. ’ajtón kívüli’), de ebben a kontextusban nem az utcai viseletekre vonatkozik, hanem az úgynevezett outdoor tevékenységekhez, azaz a természetben űzött sportokhoz készített speciális ruházatra, elsősorban túrafelszerelésre. Kényelmességük és praktikusságuk miatt ezeket gyakran hordják a nagyvárosokat járó turisták is, akik Prága belső kerületeiben is hemzsegnek. Ez azonban nem annyira feltűnő, mivel Csehországban sokan hétköznapi viseletként is ilyen ruhákat választanak. Egyes vélemények szerint sehol nem járnak annyian goretexes kabátban és sokzsebes túranadrágban, mint Csehországban – az ilyen ruhák már szinte népviseletté váltak, és ennek véget kell vetni. Az akció támogatói szerint szó sincs a szegények kirekesztéséről, hiszen az ilyen öltözetek többnyire jóval drágábbak, mint az átlagos hétköznapi ruhák. Szerintük csupán azt várják el a látogatóktól, ami más országokban természetes. Az interneten azonban negatív visszhangot váltott ki a kezdeményezés: sokan vélik úgy, hogy ilyen korlátozás a Nemzeti Színházban elfogadható, de egy boltban vagy étteremben nem.

Talán meglepő, hogy egy országban egyesek meg akarják változtatni azokat az öltözködési szokásokat, amelyek a többség számára teljesen elfogadhatóak, sőt természetesek. Ha azonban arra gondolunk, hogy Magyarországon ez mennyire bevett nyelvhasználati kérdésekben, már nem is furcsállhatjuk annyira a dolgot.