Schmitt még mindig ragaszkodik a nyelv védelméhez
Schmitt Pál szerint nyelvünk a magyarságunk, összetartozásunk egyik legfontosabb jelképe. A köztársasági elnök a Magyar Nemzet című napilap kedden megjelent interjújában azt is kiemelte, ettől az évtől kezdődően meghirdeti és kiosztja A magyar nyelvért elnevezésű díjakat.
Schmitt Pál az interjúban úgy fogalmazott: a nyelv összeköt bennünket elődeinkkel, és remélhetőleg majd utódainkkal is, éppen ezért szerinte különleges figyelemmel kell övezni.
Kiemelte: a magyar nyelv sok szempontból különleges. Nagy történelmi múltja van, ősi értékeket őriz, Európa közepén rokontalanul él, de folyamatosan fejlődik, modernizálódik, a nyelvészek megállapítása szerint páratlanul rugalmas, választékos kifejezésre, költői játékokra képes nyelv – tette hozzá.
Mint arra rámutatott, a kisebb nyelvek a világon mindenütt veszélyeztetettek, visszaszorulásuk a kulturális gyakorlat és identitás feladásához vezethet.
Az államfő megjegyezte: a mai köz- és irodalmi magyar nyelv közelebb áll az „utca" nyelvéhez. Egyszerűbb, természetesebb, sallangmentesebb lett – tette hozzá.
Véleménye szerint a nyilvánosságban tudatos nyelvhasználatra van szükség. A tudatosság pedig szerinte nem tiltással vagy szabályzatokkal, hanem műveltséggel és öntudattal érhető el.
Mint az interjúban elmondta, számára nem természetes, hogy Magyarországon ma nincs olyan testület, amely főállásban, napi rendszerességgel figyelné a hivatalos és nyilvános nyelvhasználatot, és ajánlásokat, javaslatokat tenne az igényes nyelvhasználattal kapcsolatban.
Hozzátette: ezért ettől az évtől kezdődően meghirdeti és kiosztja A magyar nyelvért elnevezésű díjakat. Magánszemélyek, társadalmi és tudományos szervezetek javaslatai alapján kívánja kitüntetni azokat a személyiségeket – pedagógusokat, irodalmárokat, művészeket, kutatókat, politikusokat, a média képviselőit –, akik kisebb vagy nagyobb közösségekben példamutatóan cselekednek az anyanyelvért – olvasható a lapban.
Bár az ötlettel egyetértek, de eddigi megnyilvánulásaira tekintettel a kezdeményezést másra bíztam volna...
"Schmitt Pál szerint nyelvünk a magyarságunk, összetartozásunk egyik legfontosabb jelképe."
Attól nem válik jelképpé a nyelv, hogy néhány millió embertársunk a mindennapi kommunikációja során azt használja. Sőt, számomra elképzelhetetlen, hogyan jelképezhet a nyelv mint olyan bármit is. A jelképek úgy jönnek létre, hogy valaki valamihez valamilyen extra jelentést társít. Nem vagyok híve a kultúra és a társadalom ilyen jelentésteremtő erőfeszítéseinek.
A nyelvet ettől függetlenül persze övezze figyelem (sic). :)
"A magyar nyelv sok szempontból különleges. Nagy történelmi múltja van, ősi értékeket őriz, Európa közepén rokontalanul él, de folyamatosan fejlődik, modernizálódik, a nyelvészek megállapítása szerint páratlanul rugalmas, választékos kifejezésre, költői játékokra képes nyelv."
Szeretnék hallani legalább egy szempontot, ami alapján a magyar nyelv különleges lenne. Ha egy-két beszélője különlegesnek tartja, csak mert nem bír megbírkózni egy gondolat formába öntésével, nos, az nem a magyar nyelvet minősíti.
Egyebet nem is írok, mert hátha a kommenteket is figyeli az a bizonyos testület, s emiatt nem ítélik oda a nyest.hu szerkesztőségének A magyar nyelvért elnevezésű díjat. :)
Nem igazán vádolhatnak azzal, hogy Schmitt rajongó lennék, de azt hiszem ebben a kérdésben igaza van. Tudom majd jönnek a kommentek, miszerint a nyelvet nem kell megvédeni senkitől. Ugyan a magyar ma nem veszélyeztetett nyelv, de a világban a folyamatok egyre gyorsabban zajlanak le.
Ebben a kérdésben azt hiszem igaztalanul bántják annyit az éjféli ingatlanügynököt. Én támogatom az ötletet.
Részemről teljes mértékben osztom a köztársasági elnök véleményét. A flaszter nyelv betolakodása a médiába nem hat sem egészségesnek, sem szépnek. A nyilvánosság felelősségét kérni pedig sokkal elegánsabb, európaibb, mint törvényt hozni és büntetni. Kisebb hibákat mindenki elkövet, ezek kipellengérezése többnyire fölösleges, ezekért - pláne sajtóhibákért - sértegetni senkit nem illik. Egyetértek a nyelv fejlődésének, változásának elfogadásával, de - remélhetőleg a többséggel együtt - azt szeretném, ha a kommunikációra és oktatásra kiképzettek eleve tisztában lennének a felelősségükkel, és kerülnék a közönséges stílust, ösztönösen óvnák a nyelvet. Ahogy ezt teszik más - kis és nagy - nemzetek is, minden, időről időre felbukkanó és betolakodó neoliberális infantilizmus ellenére.