Korrektort a Sándor-palotába!
Hibásan jelent meg a köztársasági elnök újévi köszöntője. Nézőpont kérdése, hogy gépelési vagy helyesírási hibákról beszélünk-e.
A Köztársasági Elnöki Hivatal közzétette Schmitt Pál köztársasági elnök újévi köszöntőjét. A köztársasági elnököt sokszor érte már kritika, mert ugyan a magyar nyelv védelmét programjának központi elemévé tette, a hivatalát elhagyó dokumentumok fogalmazási, „nyelvhelyességi” és helyesírási szempontból kívánnivalókat hagynak maguk után. Nincs ez másképp az újévi köszöntővel kapcsolatban sem.
A szöveg megszerkesztőjének sikerült belefutnia a legtipikusabb újévi hibába, az újév ’január 1.’ és az új év ’a kezdődő esztendő’ keverésébe is: „van még teendőnk az újévben is”. Feltételezhetjük, hogy a köztársasági elnök nem arra gondolt, hogy az év első napján van sok dolgunk. Nincs azonban egybeírva az „ezer éves”. Ennél azonban sokkal kínosabb, hogy a himnuszból való idézetnek nem csupán központozása pontatlan, hanem két helyesírási hiba is csúszott bele: „Isten, áld meg a magyart! Jó kedvel, bőséggel!” „Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel” helyett.
Sajnos a szöveg nem mentes a fogalmazási hibáktól sem. A már idézett „Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az újévben új évben is” mondat ugyanis azt jelenteni, hogy az is megtévesztő, becsapós lenne, ha nem mondanánk semmit – márpedig aligha gondolná bárki is, hogy bármelyik évet át lehet tétlenkedni. Az a mondat pedig, hogy „Bár hatalmas veszteségek, családi tragédiák árán, de mégis, olyan, talán soha nem látott összefogást mutatott a nemzet”, azt jelenti, hogy az összefogásnak nem kiváltói, hanem következményei voltak a tragédiák.
Tartalmilag is furcsa az alábbi állítás:
Január elsejétől, vagyis mától, fél éven át nem csak saját, de százmilliók életének jobbítása is a mi vállunkat terheli. A sors játéka, hogy ez idő alatt újra egy fennhatóság alá kerül minden Európában élő magyar, s ha közjogi értelemben nem is, de szellemében, még ha fél esztendőre is, egyesülhet nemzetünk.
Mert ha „fennhatóság”-nak is képzelnénk az EU-elnökséget (ami egyébként is tévképzet lenne), az Unión kívül élő vajdasági és kárpátaljai magyarokra ez sem terjed ki. Aligha hihetjük, hogy a köztársasági elnök ki akarja őket zárni a magyar nemzetből.
Mi, akik nap mint nap szövegek alkotásával foglalkozunk, tisztában vagyunk azzal, milyen könnyen csúszik be egy-egy hiba: félregépelés, helyesírási vétség, rosszul sikerült megfogalmazás stb. Az ilyen eseteket aligha kísérnénk komolyabb figyelemmel, hiszen mi is nap mint nap hasonló hibákba esünk.
Azáltal azonban, hogy a köztársasági elnök nyelvi kérdésekben véleményt nyilvánított, a szokásosnál is nagyobb figyelmet irányított saját, illetve hivatala nyelvhasználatára. Ez alkalommal ismét aligha kerülheti el az éles hangú bírálatokat, melyek nem csak saját tekintélyét kezdik ki, hanem a köztársaságét is. A minimum tehát az lenne, hogy ha legalább egy megbízható korrektort alkalmaznának a Sándor-palotában.
De van más lehetőség is. A köztársasági elnök saját és hivatala példáján ismerhetné fel, hogy a nyelvhelyességi és helyesírási szabályok be nem tartása nem a nemzet romlásának jele, hanem természetes jelenség. Az ilyen hibákat elkövetők pedig nem megbélyegzendő vagy gyógykezelésnek alávetendő emberek, hanem egészséges nyelvhasználók. Elvezethetne ez ahhoz a felismeréshez, hogy nem a magyar nyelvet, hanem a magyar nyelvhasználókat kell megvédeni, méghozzá éppen azoktól, akik az ilyen hibák miatt megalázzák őket. A köztársasági elnöki címhez méltó feladat lenne szót emelni az ő érdekükben, kampányt indítani a nyelvi türelem népszerűsítése mellett, megteremteni a nemzeti összefogást a helyesírási szabályokat betartók és be nem tartók, az irodalmi normát szigorúan követők és a nákolók, suksükölők, „igénytelen” nyelvhasználók között.
Frissítés
Időközben a Köztársasági Elnöki Hivatal többször is javította az írást, de az internetes közösség újabb és újabb hibákat fedez fel.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (47):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Tóth István: Sajnos nem tűnt fel időben, de 38. sorszámú hozzászólásában Ön eltért a cikk témájától. A kommentelési lehetőség arra szolgál, hogy az olvasók a cikk tartalmát vitassák meg. Amennyiben más, nyelvvel kapcsolatos kérdést kíván megvitatni, fórumunk a rendelkezésére áll. Az eddigi, a témához nem tartozó hozzászólásait nem törlöm, de a következőket fogom.
Megkérném továbbá, hogy a továbbiakban hagyjon fel a személyeskedéssel. Miközben kiáll egy köznév nagybetűvel való írása mellett, embertársai, köztük a magyar tudománytörténet nagyjai és fórumozótársai nevét rendszeresen kisbetűvel írja, ami sértő. Kőrös László 1. hozzászólásában tett megjegyzése valóban sértő, de nem személyeskedő, Ön viszont vele szemben azóta is személyeskedik. A további, hasonlóan személyeskedő és sértő hozzászólásait törölni fogom.
Emlékeztetném továbbá, hogy ami nyomtatásban megjelenik, az nem automatikusan igaz. Amennyiben őszintén érdekli a kérdés, ajnlám a Történelem mindenkinek cikkét: toriblog.blog.hu/2009/03/17/mitoszok_nyomaban_i_a_habsburgok_es_a_ma
@Fejes László (nyest.hu):
Idézetek dr. Padányi Viktor művéből: "A finnugor faj- és nyelvrokonság elmélete az 1848-49-iki szabadságharc leverését követő 18 éves osztrák önkényuralom korában - bátran hozzátehetjük következtében - idegen származású és a kormány támogatását élvező személyek, hunfalvy (hunsdörfer) pál, reguly antal, majd budenz józsef és társaik útján születik meg és veszi át kormányzati erőszakkal a szó szoros értelmében vett "uralmat" a pesti egyetem, majd az MTA felett."
".... joseph budenz, aki törve beszél magyarul s így a korán elhalt reguly "utánpótlása" kormányzatilag biztosítva van, a magyar múltnak az orosz erdők primitív, veremlakásos vogul-osztyák világa felé való terelése "finnugorilag" folyik tovább azóta is az Akadémiában éppúgy, mint az egyetemeken a kiegyezés után is, sőt a Habsburg-ház detronizálását követő Horthy-korszakban is, hiszen a "tudományos" utánpótlást az elődök nevelik nyelvtudományunkban éppúgy, mint történettudományunk területén és ha akad lázadó, az elbúcsúzhatott tudományos karrierjétől."
Sajnos ez ma is így működik, s ne csodálkozzunk azon, hogy ilyen "tudással felvértezett" tanárok kerülnek egyetemi, főiskolai, középiskolai, általános iskolai katedrákra, s tanítják gyermekeinket meghamisított és elhallgatott történelemre, irodalomra. Azé' nyikorognak már a tudományos szemlélet és oktatás eresztékei, ld. '56-os "ellenforradalom". Még eltelik néhány évtized és a finnugor elmélet - ill. azok népszerűsítői - éppúgy a történelem szemétdombjára kerülnek, mint ahogyan az '56 "ellenforradalmának" esetében történt. Talán akkor már nem lesznek olyan emberek sem Hazánkban, akik - például, ha valaki a magyar nevet M-mel írja - bárkit is leprosztózhatnak. (Ez utóbbi, ha nem venné magára, k.l-nek szól! :))
@Tóth István:
Nem gond, Tóth úr!
@Tóth István: Majd értékelem a humorát, ha lesz rá időm.
Megnéztem ezt a Padányi - könyvet. Bár ne tettem volna! Szemmel láthatóan az írónak fogalma sincs se a nyelvészetről, se az ókori és mai nyelvekről.
Az egyik kedvencem a shogun-zsagán :)
Kár, hogy nem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen ennek.
". A szó maga a "khagán" szóval azonos szumir eredetű, minden "turáni" nyelvben meglevő szó. ........ A szó a japán nyelvben is kh - zs hangromláson esett át, mert ugyanez a szó a japánban "zsagán" (amit az angolok saját spellingjükben "shogun"-nak torzítanak) . Kazárban, avarban, kök-türkben azonban "khagán"."
Na nézzük ezt a zsagánt. A kérdéses szó ugye a 将軍, ami latin átírásban lehet sógun, shougun, syôgun, shōgun stb. Természetesen ez a szó japánul soha nem hangzott zsagánnak/ khagánnak, ezt bizony sógun-nak (しょうぐん) ejtik. (a régi japán nyelvben saugun しゃうぐん) . Mindez kínai eredetű szó és rang (putonghua:jiangjun ), szó szerinti jelentése "hadsereget vezetni".
Ótomo-no-otomaro 大伴弟麻呂 volt az, aki először kapta meg a szei'i taisógun (barbárhódító nagy generális 征夷大将軍) címet az i.sz. 8. században.
Padányi többi fejtegetése is hasonló szintű, nem érdemes vele foglalkozni.
@Fejes László (nyest.hu):Idézem Önt: "Ha már ennyire biztos abban, amit nem (vagy rosszul) tud Budenzről és Hunfalvyról, ..."
Nem tudom miből vonta le a fenti következtetést.
Én is ajánlanék Önnek ( illetve azoknak, akiket érdekel) egy kis olvasni valót: Dr. Padányi Viktor DENTU-MAGYARIA c. művéből a 68-88 oldal közötti eszmefuttatást. Különösen a 78. oldalon leírtakra hívnám fel a figyelmét.
@Tóth István: Ha már ennyire biztos abban, amit nem (vagy rosszul) tud Budenzről és Hunfalvyról, nem is akarom meggyőzni. Kérem azonban, hogy olvassa el Nádasdy Ádám cikkét, de legalábbis annak második felét: es.hu/2010-04-25_a-gonosz-budenz/lapszam/485
@elhe taifin:
Nem állítottam, hogy hunfalvy nem Nagyszalókon született, illetve azt sem, hogy budenz osztrák volt.
@Tóth István:
"aminek képviselői josef budenz, paul hunsdorfer (hunfalvy pál) és labancai folytattak a '48-as szabadságharcunk leverése után"
Hunfalvy Nagyszalókon született, ráadásul az osztrák uralkodóházzal sem szimpatizált.
És Budenz sem volt osztrák.
De erről már itt is írtak: toriblog.blog.hu/2009/03/17/mitoszok_nyomaban_i_a_habsburgok_es_a_ma
@Fejes László (nyest.hu):
Kedves László!
Idézem Önt: (nagybetűvel:))
"A kérdés nem ez. A kérdés az, hogyan lehet leprosztózni bárkit is azért, mert nem a helyesírási szabályzatot követi, vagy mert nem az ún. normának megfelelő nyelven beszél."
Én így fogalmaznék: ez is kérdés.
"Remélem, ha úgy érzi, hogy a magyart nagybetűvel szükséges írnia, akkor hasonló írásmóddal tisztel meg más nemzeteket is."
Igen - mint ahogyan azt Fekete István is írta - ha úgy érzem.
@hajnalpír-nak írt leveléből is másoltam ide, remélem egyikőjük sem veszi zokon:
"Az írás használatában elsősorban az a fontos, hogy a közvetíteni kívánt gondolat átjöjjön: ilyen szempontból a magyar nagy kezdőbetűvel való írása aligha lehet zavaró. Sőt, bizonyos esetben kifejezetten jelzésértékű: az író világnézetét fejezi ki. :)"
Teljesen egyetértek Önnel. Amit kőrös lászló közvetíteni akart, tökéletesen átjött a levelén. Nevezetesen, azt a lenéző, lekicsinylő, nemzetünk iránti megvetést sugárzó gondolkodást jeleníti meg, aminek képviselői josef budenz, paul hunsdorfer (hunfalvy pál) és labancai folytattak a '48-as szabadságharcunk leverése után - természetesen az idegen szívű kormányzat utasítására - beépülve az Akadémiánkba is. Sajnos, ezeknek a gondolatoknak sok helyen - mint azt a mellékelt ábra is bizonyítja - ma is termékeny talaja van.
@Fejes László (nyest.hu):
"A kérdésben egyébként nyilván az a döntő, hogy a vonatkozó törvények mit írnak elő a köztársasági elnökkel kapcsolatban."
A hivatal betöltéséhez szükséges és kielégítô nyelvismerettel kapcsolatosan nyilván semmilyen elôírás nincs, mert a jelenlegi helyzet a köztársaság történetében mindeddig nem fordult elô, vagyis példa nélküli.
Ettôl függetlenül a közt. elnöknek szövegértési és jogértelmezési problémái még bôven lehetnek. Ami az eddigi ténykedésekbôl szinte bizonyosnak látszik, a hivatali apparátusa sincs magasabb szinten.
@hajnalpír: Felhívnám figyelmét arra, hogy a magyar helyesírási szabályzatnak semmiféle jogi relevanciája nincs, azt senki nem köteles követni. (Bár az oktatás ezt kéri számon, és döntéseiben a bíróság is figyelembe veheti.)
Az írás használatában elsősorban az a fontos, hogy a közvetíteni kívánt gondolat átjöjjön: ilyen szempontból a magyar nagy kezdőbetűvel való írása aligha lehet zavaró. Sőt, bizonyos esetben kifejezetten jelzésértékű: az író világnézetét fejezi ki. :)
@hajnalpír:
Kedves Olvasónk!
Aligha a nyest szerkesztőinek vagy olvasóinak kompetenciája dönteni ebben a kérdésben. Személy szerint kizártnak tartom, hogy a köztársasági elnök nyelvi kompetenciájával probléma lenne, azaz hogy szakértő korlátozott nyelvhasználati képességeket állapítana meg. Ráadásul a szövegalkotási és szövegértelmezési képességek nincsenek szoros összefüggésben egymással.
A kérdésben egyébként nyilván az a döntő, hogy a vonatkozó törvények mit írnak elő a köztársasági elnökkel kapcsolatban...
@Tóth István:
A hiányolt hozzászólásom 23-as szám alatt olvasható. Megértem, ha irritál a magyarkodó, ill. magyarkodás kifejezés, mert negatív a kicsengése, viszont néha elkerülhetetlen a használata.
A magyar helyesírás szabályainak betartása mindenkire vonatkozik, aki magyarnak hiszi vagy vallja magát. Az érzelmi megközelítés persze egészen más, de nyelvhelyesség szempontjából mégis rendnek kell lenni. Még jobb, ha a fejekben is rend van, és mindenki azonosan értelmezhet minden magyarul leírt szót és mondatot.
@Kincse Sz. Örs:
Elnézést kérek a cenzúrás mondatért, mert a hiányolt hozzászólásom a 23-as sorszám alatt olvasható.
Más:
Sajnálatomra, a 19-ben leírt felvetésemre eddig semmiféle reagálás nem történt:
"Anyanyelvi hiányosságai kérdésessé teszik a bonyolult törvényszövegek aláírás elôtti pontos megértését, netán szakszerû véleményezését is, emiatt a jelenlegi köztársaság elnök alkalmatlansága - eleddig többszörösen bizonyítottan - nem is lehet kérdéses.
Jogorvoslat? (Közérdekre hivatkozva az Alkotmánybíróságon megtámadni a megválasztását?)"
Mindegy lenne, hogy az ország egyik - elvileg a kormány törvénykezését szignálással vagy annak hiányában befolyásolni képes - elöljárója milyen szintû nyelvismeret birtokában dönthet gyakran életbevágóan fontos törvények jóváhagyásáról?
Az ország lakosságát negatívan érintô belföldi és nemzetközi következmények figyelmen kívül hagyása - a ke. nyelvi (és jogi) szövegértési fogyatékosságai révén - nem lehet a közt. elnök hivatali jogkörének része!