Phagpa írásos emlékek

Egyházi emberként sok megkötést kell elviselnie az embernek, de előnyökhoz is juthat, különösen, ha egy világbirodalom uralkodójának támogatását élvezi. A mindezt számunkra feltáró nyelvemlékekből pedig az is kiderül, hogy beszélhettek évszázadokkal ezelőtt az emberek – eközben pedig még az 1%-os adóról is álmodozhatunk.

Noha a mai mongol nyelvek közvetlen elődjének legkorábbi emlékei ujgur-mongol írással maradtak fenn, a pár évtizeddel később, Kubiláj kán parancsára a mongol birodalomban bevezetett phagpa írással írt szövegek mégis sok tekintetben értékesebb és pontosabb adatokkal szolgálnak a mongol nyelv történetéről. Ennek oka, hogy az ujgur-mongol írással ellentétben a phagpa írás pontos hangjelölést tett lehetővé, így jobban is tükrözi az ezzel lejegyzett szövegek korabeli kiejtését.

A tibeti Szaszkja Pandita (1182–1251), a tudós buddhista szerzetes fontos szerepet játszott a buddhizmus terjesztésében a mongolok közt. Elősegítette az ujgur-mongol írásos buddhista irodalom létrejöttét, s a mongol uralkodó elit figyelmébe ajánlotta unokaöccsét, a később róla elnevezett írást megalkotó Phagpa lámát (1235–1280).
(Forrás: Wikimedia Commons )

A Phagpa láma írásával írt szövegekből például kiderül, hogy a 13–14. században beszélt középmongol nyelvben egyes szavak [h] hanggal kezdődtek, melyet az ujgur-mongol írás nem jelölt. Ezek a szavak a mai mongol nyelvekben is [h] nélkül, szókezdő magánhangzóval találhatók meg, csak a dahúr, valamint a Kanszuban és Csinghajban beszélt kisebb mongol nyelvek (mongvor, stb.) őrizték meg a nyomát. Így pl. az írott mongol arban ’tíz’ phagpa írással lejegyezve harban, a mai halha nyelvben arwᵃn, míg a dahúrban harban. Az írott mongol üker ’szarvasmarha’ phagpa írással hüker, halhául ühᵉr, a mongvor nyelvben pedig fugor.

Az ujgur-mongol írásos írott nyelvben nem voltak hosszú magánhangzók, mint a mai mongol nyelvekben. Ahol ez utóbbiakban hosszú magánhangzót találunk, ott az ujgur-mongol írásos szövegek többnyire két magánhangzót és köztük egy g betűt írnak. Ez egy olyan nyelvállapotot rögzít, mely már a 13–14. században beszéltnek sem mindig felelt meg, inkább valamivel korábbi helyzetet tükröz. A két magánhagzó közti [g] hangok többsége és a [b] vagy [m] hangok némelyike a mongolban fokozatosan gyengült, réshangúsodott, míg végül teljesen eltűnt, s az egymás mellé került magánhangzók előbb kettőshangzóvá, majd hosszú magánhangzóvá olvadtak össze. Ezt a folyamatot és változást az ujgur-mongol írás ma sem tükrözi, de a 13–14. századi phagpa szövegekben már megfigyelhetjük a kezdetét. A magánhangzó közti [g], [b] vagy [m] hangok helyén itt ugyanis sokszor torokzárat vagy ritkábban két ajakkal ejtendő [v] réshangot találunk: pl. ka’an ’kán’ (írott mongol kagan, halha hán); csila’un ’kő’ (írott mongol csilagun, halha csulú); üdzsü’ür ’vmi hegye, vége’ (írott mongol üdzsügür, halha üdzűr); tevüber ’az által’ (írott mongol tegüber); szevül ’farok’ (írott mongol szegül, halha szűl); gü’ün ’ember’ (írott mongol kümün, halha hün), stb.

A Kína Kanszu (Gansu) és Csinghaj (Qinghai) tartományában élő mongvorok megőriztek néhányat a phagpa írásos középmongol szövegekben is megfigyelhető nyelvi jellegzetességekből. A képen egy mongvor ünnep látható.
(Forrás: Wikimedia Commons / Alexjhu)

Szintén jobban követte phagpa írásmód a korabeli kiejtést az [i] előtti helyzetben [s]-sé változó [sz]-ek jelölésében, melyek az ujgur-mongol helyesírásban sz betűvel jelölve maradtak, míg a phagpa szövegekben s-sel állnak, pl. sibavun ’madár’ (írott mongol szibagun; halha suvú); silta’an ’ok’ (írott mongol sziltagan, halha saltgán), stb.

Más tekintetben viszont a phagpa írás is szolgálhat nehézségekkel, így pl. a mély hangrendű mongol szavakban nem különbözteti meg a [k] és [g] hangokat, mindig [k]-t ír, míg a magas hangrendű szavakban a más források [g]-jével szemben sokszor [k], míg [k]-jával szemben esetenként [g]-t találunk: pl. kakcsa ’egyetlen’ (írott mongol gagcsa, halha gagc), gü’ün ’ember’ (írott mongol kümün), niken ’egy’ (írott mongol nigen, halha negᵉn), stb.

A phagpa írást nem csak a mongol, hanem a birodalom többi jelentős nyelvének (kínai, tibeti, török, szanszkrit, stb.) lejegyzésére is szánták, s maradtak is ránk a mongoltól eltérő nyelvű feliratok, de értelemszerűen itt most csak a mongol nyelvű emlékekre összpontosítunk, ezek közül pillantunk bele néhányba. A mongol phagpa emlékek a hosszú, egynyelvű feliratoktól a rövid, akár csupán egy-két szavas, sokszor kínai vagy más nyelvű szöveg mellé a nyomaték és a hitelesség kedvéért felírt szöveget is magukba foglalnak.

A phagpa írással nem csak mongol nyelven írtak: a képen egy 1324-re datált, Kínában előkerült keresztény sírkő látható, kínai nyelvű phagpa írásos felirattal
(Forrás: Wikimedia Commons / BabelStone)

Vallási tolerancia

A mongol birodalomban számos vallás követői éltek, s vallásuk szabad gyakorlását a mongol uralkodók rendszerint nem akadályozták, inkább támogatták. Ugyan létezett egy egységes birodalmi ideológia, ami az Örök Kék Ég (írott mongol möngke köke tngri) tiszteletére és Dzsingisz kán kultuszára épült, de aki betartotta az ehhez kapcsolódó – nem is annyira vallási, mint inkább a hatalom elismerését demonstrálni hivatott – szabályokat, nem veszélyeztette a mongol uralom tekintélyét és legitimitását, az saját vallását is nyugodtan gyakorolhatta. Ögödej nagykán birodalmi fővárosában, Karakorumban a korabeli feljegyzések szerint templomai voltak a buddhistáknak, a muszlimoknak és a nesztoriánus keresztényeknek is. Nem csak a meghódított, „civilizált” területek lakói követték ezeket a vallásokat, nesztoriánus keresztény lehetett pl. a birodalomalapítás körüli küzdelmekben szerepet játszó kereit nép is, s később az uralkodó elit tagjai közt is találhatunk nesztoriánusokat (ez aztán az európai keresztények közt okozott is némi félreértést), buddhistákat és muszlimokat egyaránt. A birodalom nyugatabbi területein később az iszlám jutott fokozatosan vezető szerephez, míg keleten, Kína területén inkább a buddhizmus volt jelentős, de az uralkodók támogatták a taoizmust is. A buddhista, keresztény, muszlim és taoista egyházi személyeket és szervezeteket különféle juttatásokban, engedményekben, adományokban részesítették, cserébe pedig az állam és a hatalom támogatását várták el tőlük. Az erről szóló, templomoknak, kolostoroknak címzett, phagpa írásos adományleveleknek több példánya is ismert a Jüan-dinasztia korából. Mivel az eredeti, papírra írt változat könnyen elveszhetett vagy megsemmisülhetett, ezeket gyakran átmásolták és kőtáblába vésték a kedvezményezettek. Legtöbbjük így, kőbe vésve maradt fenn (Tibetből került elő az egyetlen papírra írt eredeti irat), mint ahogy az is, melyet a kínai Anhszi (Anxi) terület kormányzásával megbízott Mangala herceg, Kubiláj kán harmadik fia 1276-ban bocsátott ki. A feliratos kő phagpa írásos mongol és kínai feliratot egyaránt tartalmaz. A kínai és a mongol szöveg nagyjából egymás fordítása, bár pár helyen kisebb eltérések vannak. A mongol rész magyar fordítása így hangzik:

Mangala herceg 1276-os adománylevelének kőbe vésett változata mongol szöveggel
(Forrás: Поппе, Н. Н.: Квадратная письменность)

Az örök ég erejéből, a kán szentségéből Anhszi (Anxi) hercege. A mi szavunk. A katonai parancsnokoknak és katonáknak, a városok és falvak elöljáróinak, az előkelőknek, az úton levő küldötteknek szóló írás.

Dzsingisz kán és a nagykán rendelete azt mondja, hogy a buddhista, keresztény, taoista és muszlim szerzetesek a terményadón és a kereskedelmi vámon kívül más szolgáltatásra és jószágadóra nem kötelezettek, s imádkozzanak az éghez (istenhez) és adjanak [ránk] áldást!

Most is azt mondjuk, hogy az előbbi rendeletnek megfelelően a buddhista, keresztény, taoista és muszlim szerzetesek a terményadón és a kereskedelmi vámon kívül más szolgáltatásra és jószágadóra nem kötelezettek, s imádkozzanak az éghez (istenhez) és adjanak [ránk] áldást! Továbbá betartandó és követendő írást adtunk arról, hogy a Ping jang fu-ban (Ping yang fu) található Jao miao (Yao miao), Hou tu miao (Hou tu miao) és Jü vang miao (Yu wang miao) templomokban levő Csiang cseng zsen (Jian zhen ren) helyett Tung cseng zsen (Tong zhen ren) vezesse a taoista szerzeteseket, s adjon [ránk] áldást! Ezeknek a templomaiban és kolostoraiban ne szálljanak meg futárok! Ne adjanak [a futároknak] váltólovat és ellátást! Földet, vizet, [bár]mit és [bár]kit, ami az övék, erővel el ne vegyenek! Ezek a taoisták pedig törvénytelen tettet ne kövessenek el arra hivatkozva, hogy birtokukban van [ez] a parancs! Ha elkövetnének ilyet, nem félnének ők?

Írásunkat a patkány év tavaszelő havának huszonhatodikáján írtuk, mikor Csing csao fuban (Jing zhao fu) voltunk.

Ahogy arról a cikksorozat előző részében már volt szó, a mongol birodalomban a futárok, küldöttek, káni megbízottak különleges elbánásra voltak jogosultak feladatuk teljesítése közben: váltólovakat, ellátást és szállást kaphattak az országot behálózó postaállomásokon, mindenki köteles volt segíteni őket. Kivéve persze azokat, akik ez alól felmentést kaptak – Mangala fent idézett rendeletében éppen ilyen mentességre hivatkozik, mely – a szövegben említett kettőn kívül is több nagykán által megerősítve – az egyházi személyeket illette meg.

A kínai nagy fal Csüjungkuan-nál (Juyongguan) épült kapujában a falon buddhista témájú, a mongol mellett kínai, tibeti, ujgur, tangut és szanszkrit nyelven írt 14. századi felirat található. A képen a bal oldali nagyobb betűs phagpa felirat szanszkrit nyelvű, a középen látható kisebb méretű phagpa szöveg pedig mongol, míg a jobb oldalon ujgur írásos, ujgur nyelvű szöveg látható.
(Forrás: Wikimedia Commons / BabelStone / CC BY-SA 3.0)

A parancslevélben szó volt még egyes adók alóli mentességről: ilyen pl. a jószágadó (írott mongol kubcsir), amit még Kubiláj elődje, Möngke nagykán vezetett be, s a nyájból minden száz jószág után egy jószág beszolgáltatását jelentette – igazán nem olyan nagy áldozat egy nomád számára, valószínűleg napjainkban is kiegyeznénk egy 1%-os jövedelemadóval. Persze az összehasonlítás nem ilyen egyszerű, a korabeli alattvalók még más adókkal és szolgálattal is tartoztak vezetőiknek.

Különleges ügynöki igazolvány

A különleges jogokkal rendelkező futárokat és megbízottakat igazolvánnyal látták el, ami egy hosszúkás vagy kerek, többnyire fémből készült táblácskára írt rövid szöveg volt, s a rajta levő lyuk segítségével övre vagy nyakba akasztva viselték. Az ilyen igazolványokat, pajdzékat (kínaiul paice/paizi, korabeli mongol neve gerege) nem a mongolok találták fel, használatban volt már előttük is Kína területén, így pl. kitaj és dzsürcsi pajdzék is ismeretesek.

Pajdzékat a mongolok többféle írásrendszerrel is készítettek. A korábbi cikkben bemutatott ujgur-mongol írásos táblácskák mellett phagpa írásos pajdzék is ismeretesek, melyek felirata hasonló sablonokat követett, de helyenként azért mégis valamelyest eltérő.

Egy Oroszországban előkerült, phagpa feliratos mongol pajdze a Jüan-dinasztia idejéből
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az egyik kerek formájú, phagpa írásos pajdze felirata az alábbi:

Az örök ég erejéből. A kán parancsa. Ha valaki nem tiszteli, vesszen el!

Egy másik, immár négyszögletes pajdze felirata is hasonló, de mégis kicsit eltérő az előzőtől.

Az örök ég erejéből. A kán neve legyen szent! Aki nem tiszteli, vétkezik és meghal!

Ez utóbbi felirat egyébként egy másik, alakjában és megjelenésében nagyon hasonló pajdzén is megtalálható pontosan egyező formában. Mint ahogy azt a korábbi, ujgur-mongol feliratos pajdzéknál is láthattuk, ezek felirata és kinézete is gyakran teljesen megegyezik (esetleg az uralkodó nevében különbözik, ha szerepel rajta). Valószínű következtetés, hogy a pajdzék többnyire „sorozatgyártásban” készültek néhány típusvariáció alapján, s nem egyedi tervezéssel és szövegezéssel.

A Jüan-dinasztia idejéből származó, phagpa feliratos mongol pajdze két oldala
(Forrás: Wikimedia Commons)

A képen bemutatott hosszúkás, téglalap alakú pajdzén jól megfigyelhető az a szokás, hogy a különleges tisztelettel övezett személy nevét sor elejére, s a szöveg többi soránál egy kicsit magasabbra írják. Itt épp az Örök ég (írott mongol möngke tngri) nevének első szava az, ami feljebb került, sőt, esztétikai megfontolásokból és a szimmetria kedvéért ez a sor – a rendes balról-jobbra következő sorirányt is felborítva – középre lett helyezve (azaz a sorok egymás utáni rendje: középső, bal oldali, jobb oldali).

Könyvnyomtatás Gutenberg előtt

Többnyire közismert, hogy Guttenberg csak Európában volt úttörője a könyvnyomtatásnak, s Kínában már évszázadokkal korábban alkalmazták ezt a sokszorosítási technikát. De nem csupán kínai nyelvű és írásos könyvek készültek így, hanem – mint azt a fennmaradt töredékek bizonyítják – már a 13. századtól kezdve mongol könyvek is kikerültek a nyomdákból. Ezen korai mongol nyelvű könyveknek csak néhány példányából maradtak fenn töredékek, de valószínűleg a ma ismertnél jóval többféle mű lett kiadva, s veszett el azóta nyomtalanul. A fanyomatos készítési eljárással sokszorosított művek nem a Guttenbergéhez hasonló, különálló betűminták egymás mellé illesztésével készültek (bár ilyenek is léteztek Kínában a kínai jelek nyomtatásához), hanem egy-egy fából készült nyomólemezre a teljes oldal tartalmát vésték fel tükörképként – itt sok munka veszhetett kárba, ha hibázott a vésnök.

Töredék Szaszkja Pandita Bölcs mondások kincsestára cmű művének phagpa írásos, fanyomatos kiadású mongol fordításából
(Forrás: Kara, György: Books of the Mongolian Nomads)

A fennmaradt emlékek alapján a korai mongol könyvnyomtatásban elsődlegesen az ujgur-mongol írást használták még a Jüan-dinasztia idején is, mikor a phagpa írás volt hivatalos használatban, de bizonyosan voltak phagpa írásos nyomtatott könyvek is, noha ezeknek szinte alig maradt nyoma. Az egyetlen azonosítható phapga írásos nyomtatott könyv a tibeti Szaszkja Pandita Bölcs mondások kincsestára című művének Szonom Gara által készített mongol fordítása, de ebből is csak apró töredékek kerültek elő Kelet-Turkesztán területéről, nincs egy teljes ép sor köztük. Mindazonáltal ez a 13–14. századból származó kiadvány amellett, hogy egyetlen hírmondója a phagpa írásos nyomtatásnak, egyúttal a legkorábbi ismert mongol példája a nem vallásos tartalmú művek nyomtatásban való megjelenésének.

A cikksorozat következő részében a mongol eredetű forrásoktól elkanyarodunk a kínai és arab írásos nyelvemlékek felé.

Ajánlott és felhasznált irodalom

Кара, Д.: Книги монгольских кочевников. Москва 1972

Kara, György: Books of the Mongolian Nomads. More than Eight Centuries of Writing Mongolian. Indiana University, Bloomington 2005

Liget, Louis: Monuments en écriture ’phags-pa. Pièces de chancellerie en transcription chinoise. (Monumenta Linguae Mongolicae Collecta III) Akadémiai Kiadó, Budapest 1972

Liget, Louis: Monuments en écriture ’phags-pa. Pièces de chancellerie en transcription chinoise. (Indices Verborum Linguae Mongolicae Monumentis Traditorum III), Akadémiai Kiadó, Budapest 1973

Поппе, Н. Н.: Квадратная письменность. Москва – Ленинград 1941

Kapcsolódó tartalmak:

• A legkorábbi mongol nyelvemlékek
• A régi mongol írásrendszerek
• Újabb és újabb mongol írások
• A modern mongol írásbeliség
• Nem minden mongol mongol, de minden mongol mongol

Hasonló tartalmak:

• Amit tudni akarsz a székely írásról...
• Gyorstalpaló kínai: mit jelentenek a leggyakoribb írásjelek?
• Humanista koholmány-e a székely írás?
• Rejtélyes kapcsolat a g és a h között
• „Hunniabeli módra” írt „székely bötük”

Hozzászólások (2):