Orosz nevek angol forrásból
Ha a hírekben azt olvassa, hogy az oroszországi Makhachkalában, Mezhdurechenskben vagy Nizhny Novgorodban történt valami, akkor fel tudja olvasni a hírt élet- vagy munkatársának? Ha nem, segítünk. Sőt, ha újságíró, azt is megtudja, hogyan kerülheti el, hogy ilyen kellemetlen élményeket okozzon olvasóinak.
Az orosz neveknek és szavaknak többféle angol átírásuk is van – itt most azzal foglalkozunk, amelyik a hétköznapi nyelvhasználatban, a sajtóban, az általános célú – nem nyelvészeti – szakkönyvekben, a szépirodalomban stb. használatos.
Korábban már írtunk arról, hogyan kell oroszból neveket vagy más szavakat átírni. Ma azonban az Oroszországgal, orosz politikával, gazdasággal, kultúrával, sporttal stb. kapcsolatos hírek gyakran nem közvetlenül orosz (nyelvű) forrásból, hanem angol nyelvű híreken keresztül jut el hozzánk. Ilyen esetekben nekünk magunknak kellene átírnunk a szavakat magyarra – különösen igaz ez az újságírókra, akiknek írásait széles tömegek olvassák.
Sajnos azonban a magyar sajtóban gyakran találkozhatunk orosz nevekkel angol átírásban. Rajtunk múlik, hogy felismerjük-e, hogy Yelets tulajdonképpen Jelec, Makhachkala Mahacskala, Novoshakhtinsk Novosahtyinszk, Yuzhno-Sakhalinsk Juzsno-Szahalinszk, Zheleznogorsk Zseleznogorszk, Mezhdurechensk pedig Mezsdurecsenszk. Az átírás kérdése nem egyszerűen filológiai csemege, hanem elengedhetetlen ahhoz is, hogy a leírt neveket ki tudjuk ejteni. Ha a kiejtés már megy, akkor a helyes magyar lejegyzés sem okozhat problémát.
(Forrás: Wikimedia Commons / Gleb Osokin - Russian AviaPhoto Team / CC BY-SA 3.0)
Az angol és a magyar átírás különbségeit három csoportra oszthatjuk. A legegyszerűbb a helyzet akkor, amikor a két átírás nem különbözik (pl. a, b, v, m, o stb.). Nem túl bonyolult az az eset sem, amikor a magyar és az angol átírás eltér ugyan, de szabályosan (magyar zs – angol zh, magyar s – angol sh, magyar cs – angol ch stb.). Vannak azonban olyan esetek, amikor az angol átírásnak elvben több orosz eredeti is megfelelhet (legalábbis potenciálisan) – ezek magyar átírása viszont eltér. Ilyenkor a magyar megfelelőt csak akkor tudjuk leírni, ha visszakeressük az eredeti orosz alakot. Szerencsére erre csak az esetek kisebb részében van szükség. Mielőtt a részletekbe beleásnánk magunkat, vegyük elő a korábbi cikkünk végén álló táblázatot, és egészítsük ki a cirill betűk angol átírásával! Az eltéréseket dőlt, a bonyolult megfeleléseket félkövér betűkkel emeljük ki.
orosz betű angol átírás magyar átírás А а a a Б б b b В в v v Г г g g Д д d
d
gy (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)Е е e
ye (szó elején, ь és ъ után)e
je (szó elején, magánhangzó, ь és ъ után)
Ё ё e
ye (szó elején, ь és ъ után)jo
o (ч és щ után)Ж ж zh zs З з z z И и i yi (ь és ъ után)
i Й й y j К к k k Л л l l М м m m Н н n n
ny (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)О о o o П п p p Р р r r С с s sz Т т t t
ty (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)У у u u Ф ф f f Х х kh h Ц ц ts c Ч ч ch cs Ш ш sh s Щ щ shch scs Ъ ъ (nem jelöljük) (nem jelöljük) Ы ы y i Ь ь (nem jelöljük) (nem jelöljük) Э э e e Ю ю yu ju
u (д, т és н után)Я я ya ja
a (д, т és н után)
Az egyszerű megfelelések nem igényelnek nagy odafigyelést. Azzal tisztában vagyunk, hogy más nyelvekben az s általában [sz]-t jelöl. A többi szabályos eltérésre leginkább a h betű figyelmeztet (mely az angol átírásban önállóan nem, csak betűkombinációkban fordul elő): ch → cs, sh → s (az egyszerűség kedvéért az shch is → scs), zh → zs, kh → h. Egyedüli gondot a ts → c átírás okozhat, ezt ugyanis csak akkor kell alkalmaznunk, ha az eredeti orosz szóban ц van. Ha т(ь)с van az eredetiben, akkor ts → tsz a megfelelő átírás. Ez általában a -szk- képzőnél fordul elő, minimális szlavisztikai tudás birtokában felismerhetjük. Például ha Petropavlovsk-Kamchatsky szerepel az eredeti szövegben, akkor ezt Kamcsatka nevéhez kapcsolhatjuk, s ebből tudhatjuk, hogy Petropavlovszk-Kamcsatszkij lesz a helyes átírás. Ellenben ha Lyudmila Ulitskaya neve szerepel a forrásban, akkor az ő vezetéknevét az улица [ulica] ’utca’ szóhoz köthetjük, s ebből tudjuk, hogy a helyes átírás Ljudmila Ulickaja.
(Forrás: Wikimedia Commons / Tatyana Rashidova)
A bonyolultabb összefüggések jelentős része az orosz lágy mássalhangzók jelöléséhez kötődik. A két átírás közötti különbség lényegében arra vezethető vissza, hogy míg a magyarban van néhány lágy mássalhangzó ([gy], [ny], [ty]), addig az angolban nincs (az oroszban szinte minden mássalhangzó kemény–lágy párokba rendeződik). A magyar azt az elvet követi, hogy
- ha van megfelelő magyar lágy mássalhangzó, akkor azt írjuk (tehát gy-t, ny-t, illetve ty-t);
- ha a lágy mássalhangzót [a], [o] vagy [u] követi, azt mindig jelöljük (j-vel);
- minden más esetben a lágy mássalhangzót úgy írjuk, mint a kemény párját (azaz a kettő különbsége az átírásban elmosódik).
Az angol átírás lényegében ugyanezeket az elveket követi, azzal a jelentős különbséggel, hogy mivel az angolban eleve nincsenek lágy mássalhangzók, a lágysági különbséget csakis [a] és [u] előtt jelöli (az [o] esetére még visszatérünk) – igaz, nem j-vel, hanem y-nal: Ryazan → Rjazany. Példánkból kitűnik, hogy sajnos a szó végén vagy mássalhangzó előtt álló d, n, t esetében ellenőriznünk kell, hogy áll-e utána az oroszban lágyságjel (ь), ebben az esetben ugyanis azt gy-vel, ny-nyel, illetve ty-vel kell átírnunk. Az angol átírásban is előfordulhatnak dye, dyi, nye, nyi, tye, tyi betűkapcsolatok, ám ezekben az esetekben az y nem a lágyságot, hanem a [j] hangot jelöli. Moszkva egyik repülőtere nevének angol átírása Domodedovo, ennek magyar átírása Domogyedovo (orosz Домодедово). Egy másik repülőterének nevét angolul Sheremetyevo formában írják, ennek magyarul Seremetyjevo a megfelelő átírása (orosz Шереметьево). Utóbbi esetben elképzelhető lenne, hogy az angol átírás alapján a *Seremetjevo legyen a helyes magyar átírás (ha oroszul *Шереметъево lenne a név), de az ilyen esetek rendkívül ritkák névben gyakorlatilag sosem fordulnak elő (egyébként is leginkább csak igekötős igék esetében).
(Forrás: Wikimedia Commons / Aleksandr Markin / CC BY-SA 2.0)
Foglaljuk össze tehát az imént tárgyalt eseteket!
angol de di ne ni te ti orosz де ди не ни те ти magyar gye gyi nye nyi tye tyi angol dye dyi nye nyi tye tyi orosz дье
(дъе)дьи
(дъи)нье
(нъе)ньи
(нъи)тье
(тъе)тьи
(тъи)magyar gyje
(dje)gyji
(dji)nyje
(nje)nyji
(nji)tyje
(tje)tyji
(tji)
Az angol átírásban alkalmazott y-nal további zűrzavarok is akadnak. Eddig két funkcióját láthattuk:
- [a] és [u] előtt a megelőző mássalhangzó lágyságát, ha a szó elején áll vagy előtte magánhangzó áll, akkor a [j] hangot jelöli – időnként azonban ilyenkor i-t találunk (az [o]-ra most már hamarosan tényleg kitérünk);
- a [j] hangot jelöli [e] és [i] előtt (magánhangzó után i előtt szinte mindig, e előtt gyakran elmarad: Ukraina – Ukrajina – Украина, Sergeev ~ Sergeyev – Szergejev – Сергеев).
Ha nem áll magánhangzó sem előtt, sem mögötte , akkor általában az orosz ы megfelelője, azaz magyarra i-vel kell átírni. Ilyenkor az előtt álló d, n, illetve t átírása sosem lesz gy, ny, illetve ty!
Az igazi bonyodalom akkor kezdődik, ha az angol átírásban az y a szó végén áll. Ekkor ugyanis nem csak [j]-t (Bolshoy – Bolsoj – Большой] vagy az [i] hátrébb képzett változatát (Naberezhnye Chelny – Naberezsnije Cselni – Набережные Челны) jelölheti, hanem az ый (Grozny – Groznij – Грозный) vagy az ий (Nizhny Novgorod – Nyizsnyij Novgorod – Нижний Новгород) betűkapcsolatot is. Az első eset könnyen azonosítható arról hogy az y előtt magánhangzó áll – a másik három esetet csak akkor tudjuk megkülönböztetni, ha azonosítjuk az eredeti orosz alakot.
Végül pedig térjünk ki a ё átírásnak kérdésére! Korábban megírtuk, hogy a két pont gyakran az orosz szövegben is elmarad, de a pontos átíráshoz meg kell állapítanunk a valódi kiejtést. Sajnos ezt a munkát az angol átírás általában nem spórolja meg nekünk. Gorbacsov nevével például általában Gorbachev formában találkozunk, jóval ritkább a Gorbachov forma. (Ugyanazért nem *Gorbachyov, amiért a magyarban sem *Gorbacsjov – korábban erről is írtunk.) A nyest olvasói előtt sem ismeretlen műsorvezető, Dmirtij Kiszeljov (Дмитрий Киселёв) neve is tipikusan Dmitry Kiselev, és csak ritkábban Kiselyov. Az átírás ingadozását mutatja, hogy az angol Wikipédián Kiselyov formában szerepel, ám névrokona, a jégtáncos Kiselev alakban. (Utóbbi esetben ráadásul a keresztnév is Dmitri alakban fordul elő: néhány ismertebb alak esetében találhatunk ingadozást, ezeket azonban általában ismerjük, mivel nálunk is ismertek.)
Természetesen ha az angol átírás jelöli a ё-t, akkor egyszerűbb dolgunk van – ha nem, ugyanolyan körültekintéssel kell eljárnunk, mint ha az orosz eredetivel dolgoznánk. Ha mégis tévedünk, bocsánatos bűnről van szó – legalábbis ha a név nem annyira ismert, hogy könnyen ellenőrizhettük volna.
Árnyalás
A helyesírási szabályzat 210. és 218. pontja kimondja, hogy ha egy idegen név nem a szabályos átírásban honosodik meg a magyarban, akkor a hagyományos alak használandó. A döntést persze nehezíti, hogy sok esetben nem világos, hogy egy nem szabályos forma meghonosodottnak tekinthető-e.
Nyilván meghonosodott például Lenin neve: ez szabályosan Lenyin lenne. Ennek oka, hogy nyugati (német, francia) forrásból honosodott meg. Nabokov keresztnevével is inkább Vladimir, mint Vlagyimir formában találkozunk, különösen, ha angolból fordított műveiről van szó. A nyest olvasói számára sem ismeretlen Helena Blavatsky neve is nyugatról honosodott meg (oroszosan Jelena Blavatszkaja lenne). Nem ennyire egyértelmű a helyzet Marie Bashkirtseff esetében: az ő művei először Baskircsev Mária néven jelentek meg (teljesen szabályosan Marija Baskirceva lenne a neve – szerencsére ebben az esetben a helyzet nem bonyolódik tovább azáltal, hogy ukrán származású volt, mivel az oroszból és ukránból való átírás véletlenül egybeesik – az apai nevét most inkább nem bolygatjuk).
Tovább bonyolítja a helyzetet, amikor egy orosz személynek idegen eredetű neve van. Ilja Ehrenburg esetében nem szokás Erenburgot írni, Alekszandr Herzent sem írjuk (és mondjuk) Gerzennek. Ezzel szemben Vaszilij Grosszman nevét nem írjuk Grossmann-nak. De tudunk olyan kortárs orosz íróról is, aki ragaszkodik ahhoz, hogy latin betűkkel írt nyelveken megjelenő művein a neve angolos átírásban szerepeljen, függetlenül attól, hogy az adott nyelv és írás szokásai mit írnak elő. Ez pedig arra sarkall minket, hogy nevét más esetekben is ebben a formában használjuk.
Látható tehát, hogy az orosz nevek mindig is előfordultak „szabálytalan” átírásban (volt persze idő, amikor nem is voltak szabályok), ma pedig egyre többször tájékozódunk olyan forrásból, ahol a nevek angolos átírásával találkozunk (kezdve az idegen nyelvű forrásoktól a sportközvetítések alatt a képernyőn megjelenő nevekig). Sok orosz névvel eleve angol nyelvű forrásokból ismerkedünk meg, tehát angolos formában „honosodnak meg”. Éppen ezért joggal tehető fel a kérdés, hogy érdemes-e a magyaros átíráshoz ragaszkodni: a jelen helyzetben egy névnek egyszerre két írott alakját is meg kell tanulnunk, és nem mindig könnyű első pillantásra felismerni, hogy ugyanarról van szó.
Mindenképpen a magyaros átírás mellett szól azonban az az érv, amit cikkünk elején említettünk: arra mindenképpen szükségünk lesz, hogy a nevet ki tudjuk ejteni. Ha viszont kiejtjük, akkor abból a magyaros átírás egyértelmű. Ha azonban angolosan írjuk a nevet, sokaknak fogalmuk sem lesz, hogyan kellene kiolvasni őket. Így egyelőre mindenképp a magyaros átírás mellett kell állást foglalnunk.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (34):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Krizsa: Nem stimmel. A hasonlatod akkor volna helytálló, ha azt mondanád: "Ha a szomszédasszonyom csiricsárén öltözködne, azt gyanítanám, sarki kurva."
@El Vaquero: Hagyd el, ez így is hitelrontás volt... az a fontos, hogy ne folytasd. Példa: a szomszédasszony olyan csiricsárén öltözködik, mintha a sarki kurva lenne, stb. Ez feltételesen is sértés, igaz?
Amivel én foglalkozom, annak nem sok köze van sem a kiejtéshez, sem az éppen érvényes helyesíráshoz. Tehát az, hogy Te valami miatt felpörögsz, nem ok arra, hogy a valódi nevemet belekotorjad olyan piszokba, amihez semmi közöm. Se szépen, se durván. Az már csak ráadás, hogy Te nem is szerepelsz a saját neveden. Na jó, felejtsük el.
@Krizsa: semmilyen sérelem nincs, azért írtam feltételes módban.
@nudniq: egyértelműen az ë-s a pontosabb, zárt e-vel (nem a cirill ë-ről van szó). Talán az i helyett is jobb lenne egy rövid É. LjënjÉn. Bár ez az Cj-zés sem a legpontosabb, de elég nehéz máshogy visszaadni a prepalatálisokat, viszont mégis jobb, mint az ly és ny alkalmazása. Bár egyik rosszabb megoldás, mint a másik, kb. mintha aközül kéne választani, hogy melyik lábad vágják le, de az átírás egy ilyen erősen kompromisszumos műfaj, mindenképp sok veszik el az eredeti kiejtésből. Plusz céltól, célközönségtől függően más-más átírás lehet jó. Meg mivel elég gyér ismereteim vannak az orosz nyelvről, ezért arra nem vállalkoznék, hogy komplett átírási rendszereket ajánljak. Viszont a jelenlegi felemás átírási módszerek kritizálását nem tudtam kihagyni, mert vitán felül áll, hogy elég rossz a mostani átírási gyakorlat. Sok mindent nem jelöl, amit lehetne, sokszor köze nincs az eredeti orosz hangalakhoz.
@LvT: "vö. <Juri Wladimirowitsch Andropow>" Hogy <Nikita Sergejewitsch Chruschtschew>-ról ne is beszéljünk (jó, tudom, hogy manapság már a <Chruschtschow>-ot favorizálják, de én még <Chruschtschew>-nak tanultam).
@El Vaquero: Ez bizony a szerzői jogaim sérelmére elkövetett konkrét hitelrontás:
"...a keleti nevek helyesírása című kötetet, de katasztrófa... hogy agyvérzést ne kapjak a sok baromságtól és önkényes megoldástól. Ha nem lennének feltüntetve a szerzők... akkor Krizsára, mint elkövetőre gyanakodtam volna."
1. A gyöknyelvészet DEFINICIÓSZERŰEN a gyököt (a mássalhangzó vázat) reprodukáló fonetikus átírással foglalkozik. A magánhangzókat tekintve pedig konzekvensen csak a magas és mély hangokat különbözteti meg. Mindennek a különböző nyelvek helyesírásához gyakorlatilag nincs köze.
2. Copyrighttal levédett írásokat, kutatási anyagot nem maszatolunk össze oda nem illő szamárságokkal... főleg nem a szerző valódi nevét is feltüntetve.
@El Vaquero: és a "Ljenyin" vagy a "Ljënyin" közelíti meg jobban az eredeti kiejtést? (Jajj, nehogy valaki a "jo" betűvel keverje a zárt ë-t...)
@LvT: elég jó érveket hozol fel, de egyik sem mérvadó. Ragozva is lehetne Rahmanyinofot írni. A magyarban pedig nincs /λ/ fonéma, de van [λ] hang a feLnyit, töLgy, kopoLtyú és hasonló szavakban palatális hasonulás miatt. De jó, akkor ne ly-ozzunk, úgyse pontos átírás, legyen akkor Ljenjin.
Nézegettem a keleti nevek helyesírása című kötetet, de katasztrófa, néhány perc alatt össze kellett csuknom, hogy agyvérzést ne kapjak a sok baromságtól és önkényes megoldástól. Ha nem lennének feltüntetve a szerzők, meg a Zakkadémilya, akkor Krizsára, mint elkövetőre gyanakodtam volna.
Nem tartozik a témához, de most olvasgatom a Strukturális magyar nyelvtan 2.-Fonológia című khöthethet, és mindenki szerepeltetve van, Eᴅöm bától egészen El Laslo báig, de El Phedrót jól kihagyták, pedig tőle is elvártam volna egy aatóseggmentális kormányzós-jogosítós fonológiai, vagy alternatív szótagolós fejezetet angol és magyar párhuzamokkal és különbözőségekkel illusztrálva. Meg karmoltam kínomban az arcom, mikor Síptár olyat beszól a jelöltségnél, hogy a jelöltség témája nem fér bele kötet terjedelmébe, így passzolja. Miért, ha egy ilyen könyvbe nem fért bele, akkor hol legyen neki hely? A Dörmögő Dömötörben?
@El Vaquero: >> Az a baj, hogy hivatalos magyar átírás is csak betűmegfeleltető, nem veszi figyelembe a tényleges kiejtést <<
A cikk az ún. *népszerű* átírásról szól (ezenkívül van még könyvtári, tudományos stb.). A népszerű átírásnak kimondottan nem célja a forrás (akár írott, akár ejtett formájának a) reprodikálása: ennek a feladata, hogy a befogadó nyelv általános műveltséggel rendelkező közönsége internalizálhassa az idegen nevet, szót: azaz leginkább ki tudja eljetni, meg tudja jegyezni, mintha az a befogadó nyelvbe magától is bekerült volna.
Arra már szigetva célzott, hogy ez a népszerű átírás sem betűmegfeleltető (ha az lenne, akkor nem átírás, hanem átbetűzés lenne), hanem kompromisszumos rendszer.
.
>> A Lenin igazából Hatodik ~Lyenyin <<
Ezzel az a probléma, hogy a magyarban már nincs /ly/ hang: a <ly> digráf /j/ hangot jelöl. Tehát a te javaslatod is hanghelyettesítéssel él. Szlovákként én tudom ejteni a /ly/-t, és még ilyen szempontból is meg tudom erősíteni, hogy a /ly/ → /l/ hanghelyettesítés szerencsésebb, mint a /ly/ → /j/. A magyar népszerű átírás elveiből <Ленин> nevére <Lenyin> jönne ki. — Az, hogy nem ez utóbbit használjuk, az azért van, mert a név korábban meghonosodott és rögzült, minthogy az átírás elvei kikristályosodtak volna. Ilyen hagyományos alakok azonban nemcsak az orosz átírásnál maradtak meg kevés számban, hanem a többinél is.
.
>> az -ev/-ov végű nevek ef/of végűnek ejtendők […] Petroff defense-nek nevezik, és Rachmaninoff is előfordul rendszeresen f-fel, de többi névnél elfelejtik ezt alkalmazni <<
Az <ov> → /of/ zöngétlenedés csak szóvégen lép fel, ezért ha olyan igénnyel lépünk fel, hogy az orosz hangtani jelenségek a magyarban is megjelenjenek, akkor izoláltan lehet, hogy <Rahmanyinof> alakot írnánk, de toldalékolva már <Rahmanyinovot> kellene írni. Ez azért elég zavaró lenne még az átlagnál műveltebbek számára is, ráadásul sértene egy elég imperatív elvet, amely a tulajdonnevek változatlanságát biztosítja.
Az pedig, hogy a többi névnél miért felejtik el az f-ezést az angolok alkalmazni, azt már geo is említette. Ehhez hozzátenném még azt is, hogy a német helyesírásban az <ow> szóvéget /o/-nak kell ejteni, pl. <Hans von Bülow> = /hȧnsz fon bűlo/. Nekik tehát „jól jön” a franciás f-es kerülő megoldás, bár a jelen gyakorlatban náluk is az w-s írásmód a támogatott, vö. <Juri Wladimirowitsch Andropow>.
.
>> ez csak egy téves törekvés, hogy olyankor is egyszerűsítsünk, mikor nem nyerünk vele szinte semmit. <<
Az egyszerűsítés önmagában nyereség lehet. Abból az iskolai tankönyvből, amelyet feleslegesen túlzsúfolnak idegen szakszavakkal, nagyobb erőfeszítéssel tanulja meg ugyanazt ugyanaz a diák, mint amelyikben kevesebb van. Így éppen a partikularitások túlhangsúlyozásával nem nyerünk rendszerint semmit, sőt még veszthetünk is.
@hunilewraölatum: Egyrészt nincs már szabadidőm részletezni. Másrészt úgy nagyjából igazad volna a hosszú listával (hogy valamilyen módon ezek mind értelmi kapcsolatban lehetnek), de így még nem tudományos megközelítés.
A gyöknyelvészet a tőszavakat kisebb (45O-5OO mássalhangzó vázú) csoportra válogatja szét. Hogyan? Ez már, mint bármely tudományág alapjainak megértése, minimum pár hónapi tanulást igényel.
A 23 hanggal rendelkező nyelv csak az egy és az "about" kétszótagú tőszavakat képes, s lényegében még a nyelvtani szerkezetek nélkül - előállítani. Nos, ezzel foglalkozik a gyöknyelvészet.
@El Vaquero: A Te átírásod valóban jobb, a kolgátét meg
majd még meghallgatom.
@Krizsa: a hang ejtése lényegtelen. a hang értelemmegkülönböztető szerepe a lényeges (lesz a hang a szó értelmének alapja). ezért a nyelvek hangkészlete szempontjából az értelemmegkülönböztető tulajdonsággal bíró hangok a lényegesek.
.
így hát nem is lesz a lebutított hangkészlet általános, átfogó hangkészlet. ne is a legkevesebb hanggal rendelkező nyelv hangkészletét keressük (ami éppen lehet 23, de 23 hanggal rendelkező nyelv szükségszerűen buta nyelv lesz), hanem azt a hangkészletet amely a szükségszerűen szükséges hangokat tartalmazó hangok készletét (a legkisebb közös többszöröst, nem a foghíjasat).
.
az út "melléknévi igenév" alakban: uti (és úttalan)
.
további k-ch-g-h példák:
korda karám korlát karima karéj határ hrádza hrana ohrada hranice okraj ограда изгородь охранение граница край кромка кайма криса ograda zagrada granica
kéreg kôra kôrka kůra кора корка корочка кірка корица кара skorja скарынка kora korica
keret kostra гергеф каркас костяк кадр кадър костур склоп kostur sklop
korom kopt копоть кіптява гареж garež
korog hörög hrmot hrkot chrapot hrmotať chrčať chrastit греметь грохот хропац hropac
-nemváltozóK- köhög kašeľ кашель кашаљ kašalj kašelj
korty hlt polknutí glg
harap lenyel hltať гълтам глоток глотка глотать гутати gutati
@Krizsa: Azért az tök vicces, hogy "nyelvtudományi ágazat"-nak nevezed a nézeteidet, amikor fogalmad sincs a tudomány(osság) mibenlétéről. :D
@hunilewraölatum: Annak a nyelvtud. ágazatnak, amit én kidolgoztam, ÖSSZEHASONLÍTÓ gyöknyelvészet a neve. Tehát nem "magyar" gyöknyelvészet (az majd egy további oldalág lesz).
Hanem, ha már magyar az egyik nyelv, akkor minimum még egyet vizsgálunk együtt a közös mássalhangzó vázuk alapján. Végigvesszük a két nyelvben az azzal a vázzal található gyökszavakat. Csakhogy a legtöbb nyelvben nincs is mély, magyaros A, nincs Ö, Ü, és a többi (tájnyelvi) inyencség pláne nincs.
Legyen a magyar flektált tőszó-sorozatot: ÁT / ÚT / ÜT
(ÖT ujjal, karommal üt).
A finnből az ÜTÜ = hatóerő, átütő erő a rokonszó ( jó, a finnben van ö, ü).
De a héberből az ÁT = lecsapott, UT = most lecsap, most ereszkedik le rá a biztos, minden szempontból visszaigazolt rokonszó.
Ja: Fehérvára...hodu utu reá. Leesett-e az utu-ról a szóvégi magánhangzó? Na, ne tessék már viccelni.
Az utu szófajilag még az archaikus nyelvtanok korából való (rátér, rászáll az útra - talán lefelé is kellett menni)
Az utu - ige értelmű melléknévi igenév. S amikor majd jól megkölönböztetik a szófajokat, mert még nem,
akkor lesznek az ilyenek főnevek és akkor már nem kell nekik a mell. igenév -u végződése.
Csakúgy leesnek a szóvégi... az ilyesmi tényleg nyelvészet?
@Sultanus Constantinus: jól írtad át. Szerintem a németek a Kolgate-et k(h)olgét-nek mondják.
@Galván Tivadar: a Sensodynét nem hallottam még németül, de a kiejtési szabályok alapján zënzo dűne hangalaknak kéne kijönni.
@geo: így már érthető, hogy miért nem következetesen alkalmazzák.
korhol karhať pokárat укор укорять koriti ukoriti
kapisgál chápe хващам хвататься схватити shvatiti
kaparint chopí-chmatá грабвам захват грабити zgrabiti