0:05
Főoldal | Rénhírek
Miért tűnt el az f?

Mitől változik a nyelv?

Amikor a nyelvi változások okairól beszélünk, akkor inkább úgy értjük, hogy mi segíthette az adott irányú változást, nem pedig arra, hogy minek következtében lett a változás elkerülhetetlen. Pontos kiváltó okot ugyanis sosem nevezhetünk meg, mindig több tényező együttesének következtében alakul pont úgy, ahogy.

Kálmán László | 2012. március 5.

Zoltán nevű olvasónk megnézte Nádasdy Ádámnak a Mindentudás Egyetemén tartott előadását, amelynek címe ez volt: Miért változik a nyelv? Persze a miért kérdőszó kétértelmű: ’mi az oka’, illetve ’mi a célja’. Zoltán kérdése viszont egyértelműen az okokra vonatkozik:

Nádasdy rávilágított arra, hogy tulajdonképpen nincs valódi magyarázat a nyelvi változások okaira. Ugyanakkor több nyelvészeti forrásból is hallottam már olyan esetekről, melyeknél a kutatók között általános konszenzus volt/van arra nézve, hogy egy adott nyelvi változás milyen konkrét okra vezethető vissza, pl. valamely másik nyelvvel való érintkezés (szubsztrátum, adsztrátum). Példaként ilyen a latin szókezdő f- [h]-vá alakulása, majd eltűnése magánhangzó (de nem kettőshangzó) előtti helyzetben a spanyolban és még szisztematikusabban a gascogne-i okcitán nyelvjárásban (pl. lat. facere > sp. hacer ’csinál’, lat. festa > sp. fiesta, de gason hesta ’ünnep’). Ezt hagyományosan valamely, az Ibériai-félszigeten beszélt baszkféle preindoeurópai nyelvvel való érintkezés hatásának tulajdonítanak, melyben nem létezett az [f] hang. Természetesen vannak ellenzői is ezen elméletnek (a témáról részletes cikk olvasható a Wikipédiában). A kérdésem arra vonatkozna, hogy a mai nyelvészetben mennyire elfogadottak az ilyen szubsztrátumelméletek, mennyire lehet őket komolyan venni, mint bizonyos nyelvi változások valódi okait.

A kérdés nagyon szerteágazó, rengeteget írtak már erről, én most csak röviden beszélek róla. Nádasdy elsősorban azt hangsúlyozta az előadásában, hogy a nyelvi változásoknak nincsen közvetlen társadalmi okuk (nem vezethetők vissza a gondolkodásmód megváltozására), és hogy nem nevezhetők egységesen „egyszerűsödésnek” vagy „bonyolódásnak”. Ő tehát egyáltalán nem is érintette azt a kérdést, hogy mekkora szerepet játszanak a nyelvi változásokban a más nyelvekkel, nyelvváltozatokkal való érintkezések, valamint a belső, a nyelvi rendszeren belüli okok.

Összeépült középkori katedrális és római kori színház Cartagenában
Összeépült középkori katedrális és római kori színház Cartagenában
(Forrás: Wikimedia Commons / Murcianboy / CC BY_SA 3.0)

A legtöbb nyelvész úgy gondolja, hogy minden változásnak van oka, csak éppen az okok nehezen dokumentálhatók, nehéz feltárni őket, és főleg nehéz más lehetséges okokat kizárni. Végképp nehéz megmondani, hogy egy bizonyos változás miért nem zajlott le, ha egyébként motivált lett volna. Abban is egyetértenek a nyelvészek, hogy milyen fajta okok, motivációk lehetnek a változások mögött. Ezek közül a legfontosabbak, távirati stílusban:

Ezek a sokszor egymásnak ellentmondó változási típusok voltaképpen a nyelvhasználat (a kommunikáció) és az agyműködés természetéből fakadnak. De mindegyikbe belejátszhat, elindíthatja vagy fékezheti őket a leggyakoribb és legfontosabb tényező, az érintkezés más nyelvekkel vagy nyelvváltozatokkal. Ez minden beszélt nyelv esetében állandóan megfigyelhető. Nemcsak szubsztrátum (vagyis a nyelvterületen korábban honos nyelv) vagy szomszédos népcsoport lehet az, amivel a nyelv beszélői érintkeznek, hanem például az is előfordul, hogy a nyelvterületen belül van vándorlás, és az egyik nyelvváltozat beszélői érintkeznek a másik változat beszélőivel, sőt érintkezés a különböző generációk kommunikációja is.

Római sírkő Hispaniából
Római sírkő Hispaniából
(Forrás: Wikimedia Commons / Caligatus)

Mindezek a tényezők olyan bonyolult kölcsönhatásokban állnak egymással, hogy általában nem lehet megmondani, hogy egy-egy konkrét nyelvi változásnak mi volt az oka. Ezért valószínűleg nem lehet semmit sem mondani Zoli példájáról sem. Lehet, hogy volt valamilyen népcsoport, szubsztrátum a spanyol nyelvterületen, amelynek a nyelvében nem volt [f] hang, és a vele való érintkezés hozzájárulhatott a latin [f] eltűnéséhez a spanyolban. Az első probléma az, hogy bár ez lehetséges, semmiféle bizonyítékunk nincs rá. Ráadásul ehhez hasonló helyzet számtalanszor előfordul anélkül, hogy hasonló változás végbemenne. Például a Kárpát-medencébe érkező magyarok feltehetően olyan szubsztrátumokkal (elsősorban szlávokkal) érintkeztek, akiknek a nyelvében nem volt [ü] és [ö] hangzó, mégsem tűntek el ennek hatására ezek a hangok a magyarból. Általában is igaz, hogy nagyon hasonló, szinte szóról szóra ugyanolyan körülmények között egyszer végbemegy egy változás, máskor meg nem.

A nyelvészek általában azt vallják, hogy minden nyelvállapotban vannak olyan jelenségek, amelyek a változás csíráját hordozzák. Ezek a rendszer instabil, „támadható” pontjai: hosszú vagy bonyolult kifejezések, félreérthető alakok, aszimmetriák a nyelv különböző részrendszereiben. Ilyenek mindig vannak a nyelvekben, és nagyon sokáig fenn is maradhatnak, néha szinte érthetetlen, hogy miért nem indulnak meg változások. Sokszor ingadozást figyelhetünk meg egy-egy ilyen instabil ponton, de az ingadozás is igen sokáig fennmaradhat anélkül, hogy valamelyik irányba eldőlne a dolog. Például a magyar beszélők egy része azt mondja, hogy fotelek, a másik része azt, hogy fotelok. Lehet, hogy a fotel végleg magas hangrendű tővé válik, és mindenki azt fogja mondani, hogy fotelek, de az is lehet, hogy mély hangrendű lesz, és a fotelok lesz általános. (Persze az is kérdés, hogy egyáltalán meddig lesz magánhangzó-illeszkedés a magyarban.) A fotel-hez hasonló vegyes hangrendű szavak némileg megbontották a magánhangzó-illeszkedés rendszerét. (Mivel ezek kölcsönzéssel kerültek a magyarba, ez a változás is érintkezésnek tulajdonítható. Egyben azt is mutatja, hogy a tömeges kölcsönzésnek lehet hatása az egész nyelvi rendszerre.)

Római út Hispániában
Római út Hispániában
(Forrás: Wikimedia Commons / ¡ΛπgξLiτο! / GNU-FDL 1.2)

Az instabil pontok azért fontosak Zoli példájával kapcsolatban, mert a latin [f] hangnak eleve instabil volt a helyzete, mert a megoszlása (disztribúciója) nagyon különleges volt: csak szótövek elején fordult elő. Ez is egyfajta aszimmetria, ezért számít instabil pontnak. És mivel annak számít, lehet, hogy a szó eleji latin [f]-nek minden érintkezéstől függetlenül ingadozott a kiejtése.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (6):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
7 éve 2012. március 7. 07:05
6 scasc

@Roland2: De nehogy azt hidd, hogy kisebb lett volna 6-7000 évvel ez előtt a szókincs.

Akkor (pl., konkrét adatunk persze nincs, csak természeti népek nyelvéből következtethetünk) külön szavuk volt az éretlen bogyóra, a már kissé érett bogyóra, a félig érettre, a majdnem érettre és az ehető, érett bogyóra, pl.

Ahogy most az elektronikai kütyüre ('bogyó') külön neveink vannak (telefon, okostelefon, pad, laptop, számítógép).

Alapvetően kiindulhatunk abból, hogy a nyelvi _komplexitás_ nem volt kisebb akkor sem. Ahhoz valószínűleg jóval messzebb kellene mennünk az időben. Csak az a régi komplexitás _elveszett_ — mert nem volt többé szükséges ebben a formában. A városi gyerek már most sem ismeri a jószág kicsinyeinek korától függő megnevezéseit, legfeljebb még a borjút/csikót ismeri, a többi már kiveszett.

Tehát az rekonstruált alapnyelvnek csak látszólag kicsi a szókincse: kicsi, ami megmaradt, évezredeken át megtartódott, de a hétköznapokban feltehetőleg kb. ugyanakkora szókinccsel rendelkeztek, az ő valóságuk leírásához.

7 éve 2012. március 6. 21:35
5 Roland2

@szigetva: Ez nagyon érdekes téma,hogy létezik-e 'fejlődés" a nyelv tekintetében :pl. a 6000-7000 évvel ezelőtti emberek által használt szókinccsel már a mi világunkban nem tudnánk megélni,mert számos olyan fogalomra,mely a mindennapjainkhoz tartozik (pl. villamos,áram,autó,metró,stb.),még akkoriban nem volt szavuk az embereknek (mivel ezek a fogalmak sem léteztek).Tehát ebből a szempontból a mostani nyelvünk -nyelvek- szókincs tekintetében "fejlettebb(ek)",gazdagabb(ak).Viszont ne felejtsük el,h. több ezer évvel ezelőtt ők abban a természeti és technikai környezetben jól elboldogultak.Ugyanez vonatkozik a törzsi környezetben élő népekre is:lehet nincs szavuk a kamion,a repülőgép vagy a számítógép fogalomra,mivel az ő éeltmódjukban nincs szükség ezekre a dolgokra,viszont több elnevezésük is lehet mondjuk a különböző állatok fészkére,odujára, vagy akár a hóra.

A most élő nyelvek között nem lehet különbséget tenni "fejlettség" szempontjából (mert a törzsi környezetben élő népek is vehetnek át szavakat más nyelvekból olyan fogalmakra,melyekre a sajátjukban nincs szó ).Viszont több (tíz)ezer évre visszamenően már elmondható (vagy legalábbis felvethető),h. a mostani nyelvek bizonyos tekintetben (főleg szókincs) talán fejlettebbnek mondhatók.És főleg arra az időszakra vagy folyamatra vonatkozólag (ill. azzal összevetve ),mikor a nyelv,mint kommunikációs eszköz kezdett kialakulni (tkp. az alakulás folyamatában volt).

7 éve 2012. március 6. 21:04
4 Sultanus Constantinus

Szerintem azt, hogy "fejlődik", olyan értelemben szokták használni, hogy mennyire távolodott el egy bizonyos korábbi nyelvállapottól (pl. "a francia előrébb van a fejlődésben [a latintól], mint az olasz").

Ha jól emlékszem erre az előadásra, azt is elmondja Nádasdy, hogy nincs olyan, hogy egy nyelv "szegényebb vagy gazdagabb lesz". Ezen mondjuk lehetne vitatkozni. Gyakorlati példa: egy nyelv X változatából eltűnik sok olyan szó a használatból, amit Y változatban még használnak (és nem lesz helyette másik): akkor erre nem lehet azt mondani, hogy az X változat szegényebb lett?

7 éve 2012. március 6. 18:04
3 szigetva

@doncsecz: A „fejlődik” olyasmit jelent, hogy nagyobb vagy jobb lesz valami. A nyelvvel kapcsolatban egyik tulajdonságra sem tudunk igazán elfogadható mércét felállítani, azaz nem tudjuk megmondani, hogy egy nyelv „nagyobb”-e vagy „jobb”-e egy másiknál. Ezért nem használja sok nyelvész a „fejlődik”-et a nyelvvel kapcsolatban.

7 éve 2012. március 6. 17:36
2 doncsecz

Nádasdyra kíváncsi volnék vajon nem-e ő is azon van, hogy egy nyelv sosem fejlődik, mint ahogy Vörös tanár úr mondja. Az előadást nem volt alkalmam látni, s nem is ismerem Nádasdyt, de szemmel láthatóan ő is akként ítéli, hogy a nyelv az változik és nem fejlődik, még tudatos szabályozás esetén se. Nyelvet mesterségesen is lehet alkotni, nem mondhatjuk, hogy a legfejlettebb nyelv lesz, így is, úgy is meg kell tanulni, ha meg akarjuk érteni az azon írt szövegeket példának okáért.

7 éve 2012. március 5. 13:38
1 gymakara

Hogy "mitől változik a nyelv?"

Mitől is ne változnék az élő nyelv - a divattól, a környezettől, az evolúciós hatásoktól, mindentől?