Mitől szenved a homeopata?
Olvasónk szisztematikusan összeveti a „pszichopata” és a „homeopata” szavakat, és arra jut, hogy itt valahol kilóg a lóláb!
Amikor van időnk egy-egy kifejezés felépítésén elgondolkodni (általában nincs), sokszor érezhetjük azt, hogy a nyelv „nem logikus”, „nem következetes”. Amikor erre a következtetésre jutunk, akkor előzőleg az adott kifejezést igyekszünk összevetni hasonló felépítésű (vagy annak látszó) kifejezésekkel, és ha eltéréseket találunk, felkapjuk a fejünket. Például tudjuk, hogy amit megsütünk, az a sütemény, amit elküldünk, az a küldemény, de amit megeszünk az nem *eszemény, hanem étel, és amit megfőzünk, az nem *főzemény, hanem főzt. Logikátlanság? Következetlenség? Hanyagság? – Miért vannak egyáltalán kivételek?
Hasonló kérdés merült fel olvasónkban a homeopata szóval kapcsolatosan; így vezeti le a problémát:
Egy füleimnek szokatlanul hangzó kifejezésre szeretnék rákérdezni. A pszichológiával foglalkozó szakemberre azt mondjuk, hogy pszichológus. A homeopátiával foglalkozóra akkor miért mondják, hogy homeopata, s miért nem azt, hogy homeopatológus vagy homeopatikus? Hiszen minden ember homeopata – vagyis fogékony a hasonszervi gyógyításra s alkalmazható rajtuk a homeopátia –, vagy nem? Vagy rosszul próbálom a kifejezést értelmezni, s aki pszichopátiával foglalkozik, az sem pszichiáter, hanem pszichopata?
A pszichopata, szociopata szavakban szintén előforduló -pata utótag görög eredetű, és a ’szenvedés’ jelentésű pátosz szó származéka. Pszichopata az, aki a pszichéje (lelke) miatt szenved, szociopata pedig az, aki a társaságtól, a közösségtől szenved. A pszichopátia és a szociopátia szavak pedig ezeket a tünetegyütteseket írják le. De mitől szenved a homeopata? És mi a homeopátia? – Ez már koránt sem ilyen világos; az minden esetre biztos, hogy a homeopata nem a homeopátia tüneteitől szenved.
A homeopátia szó nem egy betegséget, egy tünetegyüttest ír le, hanem magát a gyógymódot. Így már innen is világos lehet, hogy a jelentések párhuzamosságát nem várhatjuk el a szocio-, illetve a pszichopátia analógiájára. A homeopátia szóban a homeo- előtag a görög hómoiosz ’hasonló’ szóból ered. A homeopátia az a gyógymód, amely a hasonlóság elve alapján gyógyít: similia similibus curentur (’hagyjuk, hogy a hasonló gyógyítsa a hasonlót’) – vallotta Samuel Hahnemann, a homeopátia 18. századi atyja. Ő úgy képzelte, hogy ugyanaz a dolog/anyag, ami az egészséges embert megbetegíti, a beteg embert meggyógyítja. Ez a téves gondolat áll az elnevezés hátterében. Maga az összetétel pedig nem olyan átlátható szerkezet, mint a szociopátia vagy a pszichopátia, hanem olyasmi, amit a hagyományos nyelvtan „jelentéssűrítőnek” nevez, azaz olyan szóösszetétel, amely nem vezethető visza egyetlen neki megfeleltethető szintagmára.
(Forrás: Wikimedia Commons / Montanabw / CC BY-SA 3.0)
Tehát jelentéstanilag már a homeopátia sem párhuzamos a szociopátiá-val és a pszichopátiá-val. Így nem meglepő, hogy a pszichopatá-val és a szociopatá-val sem párhuzamos a homeopata jelentése. Hogy miért nem homeopatológus vagy homeopatikus az, aki homeopátiával foglalkozik? – Ennek egy úgynevezett blokkolási jelenség lehet a magyarázata: a patológus és a patikus is értelmes szó, azaz foglalt valamilyen szakma megnevezésére. Viszont a homeopatikus-nak semmi köze a patikus-hoz, és a homeopatológus-nak sincs semmi köze a patológus-hoz. Ezek az elnevezések tehát foglaltak valami másra, így a félreérthetőség, a félrevezetőség elkerülése érdekében nem használjuk (blokkoljuk) ezeket a megnevezéseket a homeopata helyett.
"Olvasónk szisztematikusan összeveti a „pszichopata” és a „homeopata” szavakat, és arra jut, hogy itt valahol kilóg a lóláb!"
A cikk lenyegevel nyelvi szempontbol termeszetesen egyetertek, a "pszichopata" es a "homeopata" termeszetesen nyelvi szempontbol nem analogok. (Pszichiatria szempontbol viszont nagyon is kozelallnak!)
A cikk ezen kijelentese viszont tobbszorosen is teves, mind pszichiatriai, mind nyelvi szempontbol: "Pszichopata az, aki a pszichéje (lelke) miatt szenved, szociopata pedig az, aki a társaságtól, a közösségtől szenved. A pszichopátia és a szociopátia szavak pedig ezeket a tünetegyütteseket írják le. "
Errol termeszetesen szo sincs, meg kozelitoleg sem. Eloszor is a ket szo egymas szinonimaja, tehat a tunetek ezen distinkcioja teljesen ertelmetlen. Ezenkivul - ha a szavak helyett a megfelo terminus technicust alkalmazzuk, ti. antiszocialis szemelyisegzavar - azonnal lathatjuk, hogy szo sincs arrol, hogy a szociopata a tarsasagtol szenvedne, epp ellenkezoleg, a kornyezete szenved miatta. ( A szerzo altal irt tunetek pedig leginkabb a "szocialis fobiara" jellemzoek, ami viszont egyaltalan nem hasonlo a "szociopatiahoz", sot, bizonyos ertelemben antonimak, hiszen a ketto kizarja egymast. A szocialis fobiara jellemzo a tarsas helyzetekben jelentkezo extrem szorongas, a szociopatiara pedig epp a szorongas teljes hianya jellemzo)
Ebbol pedig mar latszik, hogy nyelvi ertelemben is teves a magyarazat. A szociopata nem azt jelenti, hogy valaki a tarsasagtol szenved (bar a szocio- es a -pata elemek nyilva a tarsasagra es a szenvedesre utalnak), hanem valaki a tarsas kapcsolatai szempontjabol (vagyis arra nezve), patologias (vagyis koros, abnormalis) allapotban van. Vagyis itt a szocio- elotag egyfajta tekintethatarozoi szerepben all, mintsem eredethatarozoiban.
A "homoepata" es a "pszichopata" kozti atfedesre viszaterve pedig: A homeopatiaval foglalkozo orvosok tobbsege azert nem olyan ostoba, hogy ne tudna, hogy a homeopatias "gyogyszereknek" a (placebohatason kivul) semmilyen hatasa sincs. Egyszeruen, mivel van ra igeny, kereslet, ezt piaci alapon kielegitik. Ha viszont atgondoljuk, hogy egy orvos anyagi erdekbol olyan "gyogyszert" ad egy betegnek, amirol tudja, hogy hatastalan, akkor bizony konnyen hihetjuk, hogy e szemely antiszocialis szemelyisegzavarban szenved, vagyis pszichopata!