Mióta kúl a kúl?
Az angol cool 'hűvös' a szlengben 'remek, kitűnő, fasza, menő' stb. értelemben használatos. Ma már a magyar beszédben is gyakran találkozhatunk vele. De hogyan alakult ki az új jelentés, és mióta van meg?
A vitát nem más váltotta ki, mint Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvének angol fordítása. Tavaly januárban a The Times Literary Supplementben (az ismert napilap heti irodalmi mellékletében) Toby Lichtig írt kritikát Len Rix fordításáról, s bár összességében dicsérte a munkát, megemlítette, hogy a fordításban van néhány anakronizmus is: ezek között említette a coolt, mely szerinte csak a háború után terjedt el 'stílusos, csodálatos' jelentésben.
Erre azonban nem kevesebb, mint kilenc olvasó ragadott tollat, hogy megírja: szerintük a szót jóval régebben használják ebben a jelentésben, és különböző 19. és kora 20. századi irodalmi idézetekkel illusztrálták állításukat. Sőt, állítólag Abraham Lincoln is használta. Sajnos azonban ezen idézetekből csak annyi derült ki, hogy a szót nem a 'hűvös' jelentésben használják benne, hanem valamilyen átvitt értelemben: a pontos jelentést azonban nehéz meghatározni.
Mélységes mély a múlnak kútja...
Átvitt értelemben a cool már a Beowulfban is előfordul, ám ekkor emberi érzelmet, pontosabban annak a hiányát jelölte. Hasonlóképpen Chaucernél és Shakespearenél is 'szenvtelen, kimért, nyugodt' jelentésben fordul elő.
A 18. században aztán emellett egy másik jelentése is kezdett kialakulni: 'magabiztos, pofátlan (elsősorban olyan helyzetben, amikor félénkséget és habozást várnánk)'. Érthető, miképpen származhat ez a 'nyugodt, szenvtelen, hidegvérű' jelentésből. Ebben az értelemben használta Lincoln is, amikor a szeparatista törekvések arcátlanságáról beszélt. Ebben az időben tehát a szó a rosszallás, nem a csodálat kifejezésére szolgált.
A modern jelentés felé
Nem nehéz megérteni, hogy a 'szemtelen, pofátlan' jelentés hogyan tolódik el a 'vakmerő, vagány'-on át a 'fasza, menő' felé.
Az első olyan adat, ahol komolyan felmerül, hogy a cool mai, szlenges jelentésében szerepel, az 1880-as évekből való. Egy fiatal lány írja le barátnőjének szerelméről, hogy cool. Később a lány férjhez is ment a fiatalemberhez, így nehezen feltételezhető, hogy nem rosszallóan használta, nem arra utalt, hogy szemtelen. Igaz, nem is arra, hogy szenvtelen: valószínűleg a 'nyugodt' jelentést feltételezhetjük.
Ezt erősíti meg az is, hogy a mai szlengből ismert jelentés ekkor még az afroamerikai angolból sem adatolható, pedig az angol szleng jelentős része éppen ebből a nyelvváltozatból származik. Arra ugyan van adatunk, hogy használják a kifejezést, de nem derül ki világosan, hogy negatív vagy pozitív értelemben. Az első biztos adatok 1933-ból, Zora Neale Hurston antropológus, az afroamerikai nyelv és folklór jelentős kutatójának néprajzi és széépirodalmi műveiben bukkannak fel: ezekben többször is elismerően használja. De az ugyanebből az időből származó jive- (afroamerikai szleng) szótárak még ekkor sem említik.
A filmtörténet kiemelkedő, jive-ül elhangzó jelenetei:
Airplane! - "Oh stewardess, I speak jive" - watch more funny videos
Igazán elterjedté a cool 'menő' jelentésben csak a negyvenes években válik: ebben nagy szerepet tulajdonítanak Lester Youngnak, a remek szaxofonosnak. A fehér tinirajongók körében csak az ötvenes évek elején kezdett terjedni – ha belegondolunk, a jelentés így sem tekinthető újnak, hiszen ma már ők is nyugdíjasok.
Ami a nyelvvel kapcsolatban az eset tanulsága: mai nyelvhasználatunk óhatatlanul befolyásol minket, amikor régebbi szövegeket olvasunk, és a szavakba hajlamosak vagyunk belelátni azt a jelentést, amelyben a szót mi magunk használjuk. Ami még rosszabb, az az, hogy a szövegkörnyezetből nem derül ki mindig egyértelműen, hogy a szöveg írója milyen jelentésben kívánta használni a szót. Az egyetlen lehetőségünk, hogy óvatosak vagyunk, mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le.
Forrás
Sajnos arra nem tudok példát mondani, hogy ki ne értette volna, hogy az angol cool = hideg, mert értettségi nélkülit a környezetemben csak a nagymamát ismertem. Vagyis ennyit ma má,r asszem, a "sültparaszt" is tud angolul...
S én hogyan keróltem először kapcsolatba a szleng kúl-lal? A Gyöknyelvészet embertani bevezető részéhez (most a 45. old.) még 2008-ban kerestem a forrásokat.
Cikk: 2006. május 18-ról. "Csimpánzzal hált az ősember?"
A cikk végén: "A kutatók Nature magazinban közölt megállapításait... D. Lieberman..."totally cool", és különlegesen okos elemzésnek nevezte."
Azonnal értettem, nem gondolkoztam rajta. Máris írtam rá a saját véleményemet: "Nem annyira okos elemzés..." stb.
Kérdés: miért nem okozott fennakadást és értettem meg azonnal? Egyrészt, mert ott volt a totally szó, de nemcsak amiatt... hanem mert a cool "összecseng" a magyar KL gyökszavakkal:
Kál(-Kápolna), kuli (mindenes), kála (gyorsan hervadó virág), (fel)kél-kele (gólya), kül - FŐKÉNT a kül szóval.
A gyöknyelvek szóbokrainak "tulajdonosa" általános, elvont jelentéseket tart a fejében a bokrot képező gyökvázról. Ebben az esetben (KL): minden, az egész -en kivülmaradó, felemelkedő.
(Az ősi kép: elvándorlás a hideg elől).
Tévedni tetsz, de most csak hazaugrottam...
@Krizsa: "A magyar persze, bár tudja, hogy a cool = hideg, de látja, hogy szleng kifejezés,"
Semmi ilyesmit nem tud, és nem lát. Neki ez egy külföldi szó, és csak annyit tud, hogy klassz, vagány, menő jelentései vannak.
Ez szép példa lesz arra, hogyan térnek vissza a "kreol" (keverék) nyelvek a gyökvázak genetikusan beírt, s ezért ösztönösen beleérzett jelentésekhez.
A magyar persze, bár tudja, hogy a cool = hideg, de látja, hogy szleng kifejezés, egy-az-egyben érti. Magyárázat nélkül is. Mit? Azt, hogy ez most: tökéletes, minden benne van, semmitől nem függő, vagyis lendületes - és befejezett dolog.